Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-05-08 / 1266. szám

o oiGai BÉRMUNKÁS 1943. május 8. Horthy háromféle ellenzéke pekkel egy szabad, boldog tár­sadalomban. NEM VAGYOK MEGHATVA egy csöppet sem attól az ismé­telten felmelegitett hírtől, hogy őfelsége György angol király minden este 6 órakor megjele­nik egy londoni gyárban és ott két és fél órát dolgozik egy gyalugépen, hogy igy segítse elő a hadianyag termelést. Ne­vetséges ostoba propagandának tartom az egészet, amely nem hihszem, hogy elérje azt a célt, hogy a tömegek meghatódja­nak őfelsége áldozatkészségé­től, sőt valószínűleg jól mulat­nak azon, hogy ott ügyetlen­kedik közöttük. Ha ez őfelsé­gének olyan privát szórakozá­sa volna, mint Vilmos császár favágása, hát üsse a kő, had szórakozzék, de ne akarják el­hitetni azt, hogy ez egy érté­kes közreműködés a nácizmus elleni harcban, holott éppen az ellenkezője. Az igaz, a gyárban eltöltött két és fél óra nagyon sok veszetsséget jelent, mert a munkások figyelmét elvonja a munkától, valószínű, hogy egy csomó léhütő olvadozik a bá­mulattól, hogy őfelsége milyen ügyes ,amellett a sofőr, segéd­tiszt, detektívek vannak leköt­ve az őrizetével, ahelyett, hogy otthon ülne és mondjuk ping­pongozna a királynéval. Ha a jövőre való tekintettel akar valamit a társadalomra hasznos foglalkozást megtanul­ni, úgy azt kell mondanom, hogy őfelsége egy előrelátó em­ber, aki tudja, hogy az ideje, mint uralkodóé lejárt és már igyekszik olyan munkát talál­ni, amellyel egyenlő értékű tag­ja lehet a háború után elkövet­kező uj társadalmi rendnek, amelyben nem lesznek királyok, muníció gyárak, milliomosok és koldusok, hanem minden ember egyenlő kötelezettségekkel és jogokkal szabad, boldog tagja lesz. Talán őfelsége nem is tud­ja, hogy a mostani, gyerekes “munkájával” egy a társada­lomra értékesebb életre készül fel. A LEJTÖN NEM LEHET MEGÁLLNI Ha valaki, aki egy életen ke­resztül figyeli a munkásmoz­galmat, az abban szereplő egyé­neket, annak nem példátlan eset az a züllés, amelybe Ró­bert Oszkár esett, sőt minden esetben, amikor egy radikális gondolkozásu egyén jobbra tért át, következetesen rákerül a lejtőre, amelyen aztán megál­lás nincs, amig csak a szélső jobboldali mocsárba nem fullad el. Hozzánk és más antifasizta lapokhoz a forradalmi múltja adott neki belépőjegyet, ame­lyet azonban érvénytelenítet­tünk amikor suttyómba, álné­ven a Horthy Népszavában tá­madta hátba a nácizmus ellen küzdőket. Ugyanígy járt az “Ember”-nél és a liberális Ma­gyar Hírnöknél is, hogy azután a bethlehemi kis heti piszkos­ból mocskolod jón mindenkire, aki Horthyék ellen van. Védi Eckhardtot, harcol a revízióért, fogadatlan prókátora a magyar papoknak. De Károlyi, Vámbé- ry, Jászi, azok cseh bérencek, a Benes edényhordozói. Ezután a dicstelen szereplés után, ter­WASHINGTON — Egyik áp­rilis 24-iki isztambuli Reuter- távirat olyan “értesülésekről” szól, amelyek szerint Magyar- Országon belső egyenetlenség­nek újabb jelei mutatkoznak. A távirat szerint Horthy Mik­lós tengernagy személyes kör­nyezetéből való nagyrangu tisz­tek uj magán-hadsereget állíta­nak fel. A sereg neve ez lesz: “Nemzeti kereszteshad”, föla­datuk pedig a “polgári védel­met” fentartani. A sereget a polgárság köréből állítják föl, fegyverezik föl és kiképzésük­ben három célt követnek: E sereg feladata lesz min­den forradalmi megmozdulással végezni az országban, megvéde­ni Horthyt és híveit attól is, ha a magyar hadsereg a nácik mellé állna Horthy ellen és egy­ségfrontot alkotni román tá­madás esetén. Illetékes köröknek az Egye­sült Államokban az az értesü­lésük, hogy ez az intézkedés újabb bizonyítéka annak a há­rom felől érkező ellenzéknek, amivel Horthynak számolnia LONDON, ápr. (ONA) — A Harcos Franciák köréből ered az az érdekes értesülés, hogy a nácik Hollandiában most olyan német szakembert tartanak, aki szemtanúja volt az ameri­kaiak partraszállásának Afri­kában és tapasztalatait a nyu­gati partokon való esetleges partraszállás alkalmával kíván­ja értékesíteni. Ez a most Hol­landiában állomásozó német fő- hivatalnok Johann von Wueh- lisch ,a német külügyminiszté­rium magasrangu tisztviselője, aki Marokkóban volt a német fegyverszüneti bizottság elnö­ke egész addig, mig a partra- szállt amerikaiak elől, repülő­gépen Madridba nem menekült. Az afrikai partraszállás alkal­mészetszerüleg elkellett, hogy jusson a “Munkás” hasábjaira. Ott fejti ki zavaros politikai csoda-bogarait, hogy melléke­sen ne csak a papokat, a haza­fias vezéreket védje meg nagy lelki megértéssel, de Horthyt és az undok fehér terror re­zsim j ét is, azt állítva, hogy “Horty korszak a kommün té­vedéseknek a következménye volt”. Ezt a kurzus hazugságot melegíti fel, mintha csak a kommün utáni fehér terrort mentegető, védő cikkeket olvas­nánk. De azóta egy és más tör­tént ,amiről Róbert Oszkár nem vesz tudomást, nevezetesen az, hogy a Horthy terrorhoz méltő alakulások történtek Olasz, Né­met, Osztrák, Spanyol, Román stb. országokban, pedig ezek­ben az országokban nem volt kommün, mert neki ma már egy irányvonala van, minden­hol ahol csak helyet kap, vé­deni a Horthyizmus lovagjait. Úgy Róbertnek, mint Kudlik- Vaszilyi-nak csak gratulálni le­het, hogy egymásra találtak, méltóak ők egymás szeretetére. kell. Elsősorban is, széleskörű az elégedetlenség Horthyék el­len a magyar nép alsóbb réte­geiben és a magyar demokrá­cia képviselői közt. Másodszor Horthy nem bizhat többé azok­ban, akik most 25 esztendeje hatalmora segítették. Náci-ba­rát politikája a saját maga fe­jére szállt vissza. A fiatalabb tiszteket a magyar hadsereg­ben annyira átitatták náci esz­mékkel, hogy lehet, még a mai­nál is inkább a nácik mellé áll­nának, hatalomvágyból. Har­madszor a határról a románok fenyegetik a hatalmát, mert vissza akarják szerezni Erdély magyarok megszállta részét. Az angol Reuter távirat eh­hez még hozzáteszi, hogy a semleges országokban lévő ma­gyar követségek most angol nyelvű román-ellenes röpirato- kat hoznak forgalomba, han­goztatván, hogy Németország a románokat támogatja a ma­gyarok ellen, mert úgy látja, a magyarok “ellenzéki szelle­mű blokkot képviselnek a ten­gelyen belül”. mával szerzett tapasztalatai most igen értékesek, mert Fri­edrich Christianson német tá­bornok, a holland parti erődí­tések szervezője és parancsno­ka mellé van beosztva tanács­adónak. Amikor az amerikaiak tavaly novemberben Marokkó­ban partra szállni készültek, ez a Johanná von Wuehlisch, No- gues tábornokkal, Marokkó volt kormányzójával dolgozott és mindketten azon a véleményen voltak, hogy az amerikai tá­madás csak egy raid, egy raj­taütés, amit Nogues vissza fog verni és utána a német fegy­verszüneti bizottság tovább is ur marad Marokkóban. Mikor aztán a francia tábornok látta, hogy az amerikai partraszállás komoly hadművelet, azzal for­dult Wuehlischhez, kérjen né­met segítséget, különben ő kénytelen a hiábavaló ellentál- lást feladni. Német segítségről azonban szó sem lehetett, No­gues tehát kijelentette, csatla­kozik Darlanhoz és a szövetsé­gesekhez, mig az amerikaiak partraszálltával egyidőben, von Wuehlisch készen álló repülő­gépére kapott és Madridba re­pült. LEON BLUM KÍNSZENVE­DÉSE MEGKEZDŐDÖTT LONDON, ápr. (ONA) — A marokkói rádió jelenti, hogy Leon Blum volt francia minisz­terelnököt a németek átszállí­tották az egyik legrettenete­sebb kínzótáborukba. A Vichy- kormány több jónevü francia politikust tartott fogságban Amikor a németek a területet megszállták, Petain és Laval szolgakormánya ezeket a poli­tikai foglyokat átadták a né­meteknek, azok pedig elvitték őket Németországba. Leon Blum a francia szociáldemokra­ta munkásság vezére és zsidó. FRANCO SPANYOL KIRÁLY­SÁG FELÉ HAJLIK? CARACAS, ápr. (ONA) — Jósé Antonia Sangroniz, itteni spanyol követ tudvalevőleg re­pülőgépen Spanyolországba re­pült, hogy Franco spanyol ál­lamfővel tárgyaljon. Tudósító­juk úgy értesül, hogy a légi utazás összefüggésben van a spanyol trón visszaállításával, Don Juan hercegnek, az elhunyt Alfonz király fiának trónralé- pésével. Sangroniz követ dús­gazdag ember, venezuelai érde­keltségei vannak és <> volt Franco lázadásának egyik fő­mozgatója és támogatója, ő volt a Franco kormány külügy­minisztere. Sangroniz azonban nem falangista, hanem a király­ság hive és azért adott pénzt Franco hadjáratára, mert a spanyol lázadó tábornokok ak­kor megígérték, hogy helyreál­lítják a spanyol királyságot. Értesülésem úgy szól, hogy Sangroniz akkor szánta rá ma­gát hirtelen spanyolországi út­jára, amikor hosszas telefonbe­szélgetése volt Don Juan her­ceg trónkövetelővel, aki Svájc­ból hívta őt fel. Franco nemrég összeveszett sógorával, Serra­no Sunerrel, a falangisták fejé­vel és az akkor lemondott a külügyminiszterségről. Az a vé­lemény, Franco most már haj­lik rá, hogy ígéretét beváltsa és visszaállítsa a spanyol trónt. Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe! AZ ÉPÍTŐ GARDÁBA 1942-1943-ra A. Alakszay, Los Ang. .. 7.00 F. Bleier, Bridgeport .... 2.50 J. Buzay, Cleveland ....... 12.00 G. Barcza, Bridgeport .... 12.00 Id. P. Csorba, New York 6.00 J. Deák, Akron .............. 1.00 M. Danka, Cleveland .... 12.00 L. Decsi, Akron .............. 7.00 St. Detky, Phila .............. 3.00 J. Dushek, Nutle .......... 12.00 J .Engli, Cleveland ........ 14.00 J. Farkas, Akron ......... 12.00 L. Fishbein, New York .. 12.00 J. Fodor, Cuy. Falls ........ 12.00 L. Gáncs, Caroline ........ 12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 9.00 E. J. Havel, Garfield .... 6.00 P. Hering, Buffalo ........ 9.00 St. Hornyák, Phila ...*... 2.00 S. Kisák, New'York ....... 10.00 J. Kollár, Cleveland ........ 5.00 E. Kovách, Cleveland .... 4.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsburgh __ 7.00 L. Lefkovits, Cleveland 10.00 J. Mogor, New York ...... 12.00 A; Molnár, Cleveland .... 7.00 J. Policsányi, Triadelphia 5.00 J. Pataki, New York ...... 3.00 J. Pika, Turtle Creek .... 8.00 P. Pika, Chicago ............ 10.00 L. Rost, Phila ................ 6.00 M. Stefankó, New York 8.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 4.00 A. Székely, Cleveland .... 6.00 G. Wiener, New York .. 5.00 H. Varjú, Chicago .......... 5.00 J. Vizi, Akron ................ 12.00 J. Zára, Chicago .............. 9.00 Német, aki az afrikai partraszálláson tanult

Next

/
Thumbnails
Contents