Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-08 / 1266. szám
1943. május 8. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) Lényegében az övé sem különbözött a Hargreaves “fonó Jenny”- jétől, de kézi erő helyett vízzel hajtotta gépjét, melyre 1768-ban szabadalmat is vett. Eleinte azonban őt is éppen úgy üldözték, mint elődjét és ő is Nothinghamba menekült. Itt azonban már szerencsésebb volt mint Hargreaves, mert oly tőkepénzesekre akadt, akik aztán anyagilag segitették fonógépe fölépítésében és tökéletesítésében. így aztán meggazdagodott szabadalmából. Méltán csatlakozik a két föltalálóhoz harmadiknak Crompton Samuel boltoni takács, aki a Hargreaves és Arkwright fonógépeinek elveit egyesítve, megszerkesztette a “selfactort” az önműködő gépet, mely eredeti alakjában félig kézi, félig pedig mechanikai gép volt és ezért föltalálója “Mill Jenny ”- nek nevezte el, később teljesen automatikus géppé alakították át és ekkor kapta a “selactor” nevet. Mai tökéletes alakját Robertsnek köszöni a selfactor. Ez a manchesteri mechanikus 1825-ben teljesen gőzerőre alakította át az egészet és feleslegessé tette a fonókat is, mert ezeknek a munkáját is géppel végeztette. Kiegészítette ezt a találmányt az elzászi születésű Heilmann fésülőgépe, mely a gyapjúfonást tette könnyebbé és egyenletesebbé. Noha az önműködő fonógépek föltalálása és sikere valamennyi rostos anyag fonásainak kijelölte az útját, mégis a lennel tett kísérletek nem vezettek eredményre mert ennek hosszabb és keményebb rostjai az angol gépeknek nem engedelmeskedtek. Mivel azonban a szárazföldi zár miatt, mellyel Napoleon 1810. május 7-ikén Anglia kereskedelmét sújtotta, megtilván az angol áruk és iparcikkek behozatalát Európa összes kikötőibe, az angol gyapotáruk elmaradtak és ezeket mással kellett pótolni. A francia császár nagy dijat tűzött ki egy olyan lenfonó gépre, mely a követelményeknek minden tekintetben megfelel. A francia Girard 1811-ben meg is oldotta a föladatott és joggal tarthatott volna igényt a kitűzött jutalomra, de közben a szerencsétlen orosz hadjárat, melyet csakhamar Napoleon bukása követett és ez a katasztrófa örökre megfosztotta Girardot fáradozásai gyümlcsétől. Sajátságos tréfája a sorsnak, hogy Girard találmánya, melyet Napoleon angol- gyűlölete segített megszületni, éppen az angoloknak vált a hasznára, mert Girard fonógépe is csak angol földön lett gyümölcsöző. Az angolok már 1820-ban dolgoztak vele, 1830- ban pedig megépült Leedsben egy 20 ezer orsós lenfonógyár, mely több mint félszázadon át az egész világ legnagyobb lenfonógyára volt. A textilipar második ága a szövés, vagyis a fonalak összekulcsolása, amely már valószínűleg későbbi kor találmánya, mint a fonás. Eredetét a gyékények készítésére vezethetjük vissza és ezt a föltevést igazolják a cölöp-épit- mények korából ránk maradt szövetek is, melyeken a párhuzamos fonalakat derékszög alatt keresztezik, ugyancsak más és közöttük öltéssel átbujtatott fonalak. Később, hogy a fonalakat kényelmesebben lehessen keresztezni, a láncfonalakat két viszintes pálca között feszítették ki és a vetüléfonalat úgy bujtatták keresztül a láncfonalakon, mint ahogy a tü az öltéseket végzi. Idők folyamán a szövőszék nagyban átalakult, de a kézi szövőszék éppen úgy, mint a rokka évezredekig tartotta magát és valóságos művészek támadtak a takácsok között, akik kezdetleges gépen, igazán bámulatra méltó türelemmel, arannyal és selyemmel átszőtt csodás mintájú szöveteket tudtak készíteni. A szövőipar mai fejlettségének csiráit ugyanaz a lázas iparkodás vetette el, mely a fonóipart is függetlenítette a kézimunkától. Ahogy láttuk, Angliában egész sor találfnány keletkezett a XVII. század végén, éppen o fonóiparban és ez a siker, azt a gondolatot ébresztette Dr. Cartwright angol lelkészben, hogy talán a szövés munkáját is ellehetne géppel végeztetni. Első szövőgépe még elég tökéletlen volt, mivel ő maga sohasem foglalkozott a szövés technikáj ábal, de a hiányokat és fogyatkozásokat lassanként pótolta és addig javította, mig a találmánya bevált és a szövőgépei csakhamar általánosan elterjedtek. Azóta folytonosan tökéletesítették a szövőgépeket és legkivált arra törekedtek, hogy munkaképességét fokozzák. S ennek az eredménye, hogy ma már különösen a könnyebb szövetek készítésénél, egy-egy szövő 3-4 gépre is ügyelhet. Az ut azonban hosszú és rögös volt idáig. Az előítélet és a kenyér elvesztésének félelme minduntalan megakasztották az emberi elmét a haladás utján és Hargreaves kegyetlen sorsa jutott osztályrészül egy másik zseniális feltalálónak is. Charles M. Jacquard 1752-ben Lyonban született, az apja egy selyemgyárban volt művezető, az anyja pedig ugyanott nyüstbesze- dő. Az ottani selyemszövők gyermekeiket is korán befogták a munka sorvasztó igájába. Tíz éves korában meghalt az anyja és a fiú ekkor egyik rokonához került, hogy megtanulja a könyvkötészetet. Húsz eves korában meghalt az apja is, de örökség — jóformán egy szövőszéken kívül — alig maradt rá. Mégis selyem takács lett mint az apja volt és avval a szándékkal, hogy könnyíteni fog munkástársai nehéz munkáján, éjjel-nappal egy mechanikai szövőszék szerkesztésén törte a fejét. Emiatt még a kenyérkeresetét is elhanyagolta úgy, hogy családjával együtt a legnagyobb nyomorba jutott, mivel pedig újításai, melyeken dolgozott, a legcsekélyebb hasznot sem hajtottak, kénytelen volt szülővárosából menekülni és ott hagyván nejét és gyermekét egy gipszbányába ment napszámosnak. A francia forradalom kitörésekor ő is beállt a nemzetőrök közé, még pedig 14 éves fiával együtt. Midőn azonban a hugenaui csatában fia az oldala mellett elesett, végképpen meggyülölte a katonaságot és megtört szívvel vonult vissza Lyonba, ahol ismét régi mesterségéhez fogott. A kereset aránylag elég jó volt, mert a rémuralom részint megtizedelte, részint elűzte a selyemtakácsokat úgy, hogy a világhírű lyoni selyemipar munkások hiányában csak alig tengődött és éppen ezért jól megfizették az ügyes selyemtakácsokat. Jacquard lankadatlanul dolgozott a tervezett mechanikai szövőgépen és amikor a föladat megoldására féli-meddig már sikerült rájönni, olyan pártfogókra talál akik pénzzel segitették tervei végrehajtásában. így 1799-ben meg is csinálta az első, még kezdetleges és fogyatékos szövőgépet, mely az 1801 évi párisi ipartárlaton bronzérmet nyert és habár a gép még csak félig oldotta meg föladatát, azért mégis utat tört a lyoni gyárakban, a lyoni hatóság pedig a szépmüvé- szetek palotájában műhelyt bocsátott rendelkezésére oly föltétellel, hogy ott ingyen avassa be a fiatal takácsokat uj gépe kezelésébe. A SZÖVŐ ÉS FONÓIPAR FEJLŐDÉSE ÉS KÁLVÁRIÁJA Napoleon egy császári rendelettel, mely 1806 okt. 27-én kelt Berlinben, utasította a lyoni hatóságot, hogy Jacqu- ardnak élte fogytáig 3000 frank évi járadékot fizessen, melynek ellenében az össszes gépei Lyon város tulajdonába mennek át. Ugylátszott, hogy a császár pártfogása most már minden nehézséget elhárít Jacquard utjából, pedig a szegény föltaláló kálváriája csak most kezdődött. Eszméit és mintáit mások aknázták ki jogtalanul. Gépeinek eredeti példányait kihurcolták az uccára, ahol összetörték és megégették éppen azok a selyemtakácsok akiknek a nehéz sorsán könnyíteni akart találmányával és a félrevezetett tömeg, vagy buta csőcselék nemcsak, hogy ujjongva tombolt e vandalizmuson, hanem többször meg is támadta Jacquardot, akinek az élete is nem egyszer veszedelemben forgott. És még ez sem volt elég. Lyon város tanácsa miután közben Napoleon Szent Ilona szigetre lett vive, egyszerűen megfosztotta Jacquardot a 3000 frank év járadéktól, sőt még törvényszék elé is idézte, mivel a takácsmesterek kárpótlást követeltek a gépe által szenvedett vesztességükért. És megtörtént az a hallatlan eset, hogy a gyárosokból álló tanács avval az indokolással ítélte el őt, hogy megcsalta a takácsokat, mert teljesen hasznavehetetlen gépeket adott nekik, amellyel hiába vesztegették az idejüket, sőt még a gép mellett anyag is ment tönkre. Csak hosszas kérelemre és előkelő emberek közbenjárására engedték meg az ellenbizonyitékot és ez a bizonyíték aztán fényesen sikerült. Jacquard összeállított egy gépet, melyei a St. Pierre palotában több száz kiváncsi jelenlétében nyilvánosan megszőtt egy ábrás kelmét amelynek előállitására pedig a gépet alkalmatlannak mondták. E próbának az eredménye az lett, hogy Jacquard föl lett a vád alól mentve, a gépet pedig egymás után kezdték alkalmazni úgy, hogy 1825-ben Lyon és környékén már több mint 10.000' szövőszék dolgozott a Jacquard féle géppel. Ekkor a városi tanács is újra megadta az előbb megvont 3000 frank év járadékot és Jacquard beérvén ezzel a szerény jutalommal, szabadalmat sem vett értékes találmányára, mely eképpen a kultúrának és civilizációnak ingyen adott nagylelkű ajándéka lett. Bár a szövés technikája egyszerű mint a fonásé, mégis nagyon megnehezíti a készítendő szövetek különfélesége. Oly sokféle alakjuk, rendeltetésük van a szöveteknek, hogy nehéz őket egységes elvek szerint osztályozni. A szövés mestersége korán ismeretes volt már Magyarországon is. A vegyes házakból választott királyok idejében, kivált a szepesi és erdélyi szászok, oly szorgalmas takácsok voltak, hogy nem csak bent az országban, hanem külföldön is nevezetes kereskedést űzhettek szövött áruikkal. Gyakorlatban volt a fonás-szövés a felső vármegyékben és néhány dunántúli vármegyében is. Eperjesen és Késmárkon már régtől fogva volt vászonkalló, posztógyárak. A privigyei csak darócot és úgynevezett abaposztót készített, melynek leginkább a parasztság közt volt kelendősége. A XVII. századig ugyanilyenek voltak a szepességi posztógyárak is, ettől fogva azonban már finomabb posztógyártás is meghonosodott Magyarországon és m£r a Dunántúl is különösen Kőszegen foglalkozott vele a lakosság nagyobb része. A gombai posztógyár Pozsony megyében, olyan finom posztót i gyártott, hogy akármelyik hollandus vagy angol gyárral is bátran versenyezhetett és erre a legfinomabb gyapjút külföldről hozatták, sőt nemes juhokat is nagy számmal honosítottak meg. (Folytatjuk) DE GAULLE AZ ALGÉRIAI ZSIDÓK JOGAIÉRT LONDON, ápr. (ONA) — De Gaulle és Giraud közt még nagy ellentétek vannak a Harcos Franciák egyebek között kijelentették, hogy nem ejthetik el az algériai francia zsidókat, akiktől Giraud tábornok intézkedése elvette már nagyapáik birtokolta francia polgárságaikat. — Dezio Potticello professzor, a cambridgei egyetem tanára, az angliai “Szabad Olaszok” vezére azzal fordult De Gaulle tábornokhoz, szabadítsa ki a még mindig Giraud fogságában sínylődő olaszokat, akik a spanyol köztársaság csapataiban harcoltak és most afrikai kínzótáborokban vannak, hogy azok ismét harcolhassanak a nácik ellen.
