Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-08 / 1266. szám
1943. május 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN ■(gb) ROVATA" ORVOS-IRTó BETEGIVEK Úgy számítottam, hogy az utóbbi két lapszámban befejezem kórházi élményeimet és majd szétnézek a műhelyben, hogy a rovat számára valami alkalmas anyagot találjak. Azonban olyasmi jött közbe, ami arra kényszerit, hogy még ezt a rovatot is a kórházi élményeknek kell szentelnem. Tennem kell pedig azért, mert én is, mint sok más munkás tagja vagyok egy betegse- gélyző szervezetnek. Négy-öt heti betegség után természetes jogos vagyok a betegsegélyre, hiszen megfizetek érte. Éppen erre a dplogra vonatkozólag van egy kis mondani valóm. Sietek megjegyezni, hogy az az egyesület, amelyhez tartozom, egyike a legjobb magyar betegsegélyző egyesületnek és úgy a betegsegély, valamint az életbiztosítási kötelezettségeinek mindenkor eleget tett. Ezen sorokat tehát nem azért irom, mintha ebben a tekintetben valami sérelem ért volna. A baj az, — amit itt ki fogok pellengérezni, hogy úgy ennek az egyesületnek, mint a legtöbb hasonló betegsegélyzők- nek a betegivei indolatlanul túl sok kérdést tartalmaznak és az orvost valóságos zaklatásnak teszik ki. Elhiszem, hogy védekezni kell az esetleges csalások ellen, de azért mégis elvárná az ember, hogy az ilyen ivek bizonyos mérvű intelligenciáról tegyenek tanúságot. Hogy a dolgot megértse az olvasó, ime leirom, miként jártam a több mint 20 kérdést tartalmazó Ívvel. A betegiv első kérdése a beteg neve és cime után érdeklődik. Ez egészen helyes és az orvos minden baj nélkül beírta. A második kérdés már bonyolultabb, mert arra kiváncsi, hogy mi a beteg foglalkozása. “A foglalkozás szerint fizetik a segélyt?” — kérdezte az orvos. Amikor tagadólag válaszoltam, nem értette, hogy minek ez a kérdés, amikor manapság a foglalkozást olyan gyorsan cseréljük, mint az ingeinket. Azonban lehet, hogy az iv szerkesztői tudják, igy mi is belenyugodtunk. A harmadik kérdés a betegség pontos leírását kéri. Azonban ennek dacára a 4-ik kérdés mindenféle részleteket kérdez. Az ötödik pedig egyenesen követeli, hogy az orvos Írja le a betegség szimptómáit. Ugyebár egészen világos, hogyha az orvos a 3-ik kérdésre rendes választ ad, akkor a 4-ik és o-ik kérdés teljesen felesleges. De most jön a fekete leves a 6-ik kérdésben. “Mi okozta a betegséget ?” — követeli ez a kérdés. “Ezt már én is nagyon szeI retném tudni”, — vallotta be 1 az orvos némi szerénységgel. A 7-ik kérdés igy szól: “Mi- ] kor kezdődött a betegség, ! amely ezen munkaképtelenséghez vezetett?” Az orvos megrettenve nézett rám. “Csak nem gondolják komolyan, hogy erre akármelyik orvos meg tud felelni ?” Már kezdtem sajnálni szegényt. Láttam, hogy éveket fog öregedni, mire ezt az ivet kitöltjük. A 8-ik kérdés azonban könnyebb volt, csak azt akarta tudni, hogy mikor vizsgált meg az orvos először. Ezt elintéztük és nyomban megbotlottunk a 9-ik kérdésben, mert az a 8-ik kérdéssel szemben már azt kérdezi, hogy az orvos mikor látogatta meg elő- I szőr a beteget. Márpedig közismert dolog, hogy életbevágó | fontos annak megállapítása, i vájjon a beteg ment-e az orvos- ; hoz, vagy az orvos a beteghez ? i Ezért estünk mindketten — az orvos is meg én is kétségbe ennél, a kérdésnél. Mert én a kórházba mentem, ott egy szobába fektettek, ahová az orvos bejött. így tehát én is mentem egy kicsit, meg az orvos is ment egy kicsit, most aztán nem tudtuk, hogy a beteg látogatta-e meg az orvost, vagy az orvos ment a beteghez? Ezt a kérdést tehát felelet nélkül hagytuk. Igaz ugyan, hogy a következő kérdésben már arra kell felelni, hogy mikor orvosolta az orvos a beteget először, másodszor, stb. Hogy ha erre feleletet adunk, akkor természetesen teljesen szükségtelen az előző kérdés. | A 11—15 kérdések arra vonatkoznak, hogy az illető volt- e kórházban, operálták-e? stb. A következő 3-4 kérdés azt kutatja, hogy a beteg teljesen munkaképtelen-e, avagy csak részlegesen. Gondolom, ezalatt azt értik, hogy ha esetleg a kezeivel nem tud dolgozni, talán csinálhatna valamit a lábaival. A 19-ik kérdés azt akarja tudni, hogy a beteg teljesen felgyógyult-e? Ez igazán helyénvaló kérdés, mert minden betegnek ez a célja. De a következő, vagyis a 20-ik kérdés a legrémesebb. “Hőmérséklet ...... Pulzus ....... Vérnyomás........” követeli nagyon szigorúan ez a 20-as. Azt már mindenki, még a gyerek is tudja, hogy a beteg hőmérséklete óráról-órára változik. így milyen feletet adjunk arra, hogy a négy-öt hétig tartó betegségnél mi a hőmérséklet? Kezdtünk tanakodni. Szegény orvos egyre gyorsabban törülgette izzadó homlokát. Szerencsére éppen akkor ment arra egy ápolónő, kezében a hőmérőket tartó kis pohárral. “Nurse! Nurse” — kiáltottam neki, — “jöjjön csak ide.” Gyorsan kiragadtam a pohárból egy hőmérőt és az izzadó orvos szájába dugtam. Hirtelen még azt sem néztem, hogy a szájába való hőmérő volt-e? Az orvos, — értelmes ember lévén, megkönnyebülten sóhajtott fel. Aztán megragadtam a kezét a pulzusára nyomtam az ujjamat. Még mindig nagyon sebesen vert, de már csillapodott. Beírtuk tehát az ívbe az orvos hőmérsékletét és pulzusát. “Igen, ez a helyes,” — jegyezte meg a tudós doktor — “mert az orvos ugyan kigyó- gyitja a beteget, de a betegse- gélyzők beteggé teszik az orvost az ilyen unintelligens betegivekkel. Nem akarok további, mélyebb részletekbe menni, csak azt a jótanácsot adom azon egyleti központi tisztviselőknek, akik felelősek az ilyen zavaros ivek megszerkesztéséért, hogy ha esetleg valami baj következtében sebész kése alá kerülnek, hát tagadják el kilétüket, mert nem lehetetlen, hogy i az orvos bicskája egy kicsit mélyebre talál szaladni, mint ; kellene. Már pedig ilyen nagy büntetést még sem érdemelnek. A’mondó vagyok, hogy legfel- j jebb csak jó 25-öt kellene adni ' nekik az alsó felükre azért, mert több mint félszázad év alatt nem fejlődtek annyira, hogy intelligens betegivet tudtak volna összeállítani. Antiszemita Franciaországra készül Giraud NEW YORK, ápr. (ONA) — Paul Jacob, az itt nemrég megalakult francia köztársasági bizottság titkára, az itteni New School jogtanára, a francia hadsereg tartalékos századosa, aki három hónapos hadifogság után szökött meg a németek kezéből, maga is zsidó, két okmányt mutatott tudósítónknak, melyekből kiderül, hogy Giraud tábornok, az északafrikai francia haderők parancsnoka és Északafrika polgári kormányzója amerikai megszállás alatt, törvénybe iktatott antiszemitizmust készít elő Franciaország számára. Az egyik okmányt 1943. január 30-án adta ki Giraud katonai irodájának két tábornoka és az irat száma: “40 C MGJ CAB”. Ez okmány utasítja az afrikai hadseregparancsnokságokat, hogy zsidó francia tiszteket, altiszteket és közembereket ne osz- szanak be harcos osztagokhoz, hanem csak segédcsapatokhoz, “mert ez az intézkedés szükséges, nehogy az egész zsidó lakosság hivatkozhasson majd rá, hogy hadviselt és ezzel elébevágnának a zsidóság törvét- nyes állapota rendezésének”. A másik rendelet megelőzte az előbbit, 1942 december 30-án adta ki Giraud irodája. Ez a rendelet a Vichy-kormány amaz intézkedésének visszavonásáról szól, amely zsidó tiszteket kizárt a francia hadseregből. Giraud rendelete hivatkozik a Vichy-parancs eltörlésére, de igy intézkedik zsidó tiszteknek a francia hadseregbe való visz- szavételéről: Zsidó tisztek közül csak olyanokat lehet visz- szavenni a hadseregbe, akik vagy az első világháborúban, vagy mostan megsebesültek, vagy vitézségükért napiparancsban névszerint megemlítették. De még az ilyen zsidó tisztek visszavétele is, “magasabb hatóságok” jóváhagyásától függ. Hogy ezek az intézkedések valósággal érvényben vannak ma Giraud parancsa alatt, annak bizonyságául Paul Jacob két esetre hivatkozott. Két barátja, egyik párisi születésű tartalékos százados, a másik főhadnagy elzászi zsidó, kinek ükapja Napoleon alatt szolgált, nagyapja pedig a francia-porosz háborúban, nem szolgálhatnak most a francia hadseregben. Csupán nem harcos segédszolgálatra voltak hajlandók Giraud hatóságai őket beosztani, ezt pedig nem fogadták el. Elmondta még Jacob, hogy a marokkói hadseregben valóságos numerus clausus áll fen. A 32. hadsereg orvosi és egészségügyi karában, rendelet szerint a zsidók száma nem haladhatja meg a három százalékot. Zsidó gyógyszerészek a Marokkóban állomásozó francia haderőben nem haladhatják túl a személyzet három százalékát. “Giraud tábornok, mondotta Jacob .teljesen Charles Mauras ,a királypárti antiszemita iró és politikus befolyása alatt áll. Amig Vichyben tartózkodott, szakadatlanul Charles .Mauras társaságában volt látható és a totalitárius, antiszemita, királypárti vezér elveit akarja most a gyakorlatba átteni”. — Giraud tábornok tudvalevőleg elvette a benszü- lött algériai zsidóknak még 1870-ből eredő francia állam- polgárságát is. Mindazokat, akiknél voltak jegyek a buffaloi Hering, a pittsburghi Pika és a clevelandi Nehéz munkástársnők által a Bérmunkás részére készített tárgyak kisorsolására, értesítjük, hogy a májusi ünnepélyen megtartott húzásnál az első dijat COSO CORUM Akronból, másodikat R. BOLLA Buffalo- ból és a harmadik dijat VERA HARTMAN So. Bendből nyerték meg. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
