Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-05-08 / 1266. szám

2 oiciai BÉRMUNKÁS 1943. május 8. Lengyel-Orosz viszálykodás (Vi.) A multkorában irtunk arról, hogy a lengyel fasizták nagy hadjáratot kezdtek a Szovjetek ellen. Még a mene­kült lengyel kormányban is so­kan vannak, akik nem tudnak lemondani azon orosz-ukrán többséggel lakott területekről, melyeket az oroszok lefoglaltak 1939- ben. Ámbár a többségi jog folytán is inkább az oro­szoknak van joguk ezen terüle­tekhez, mint a lengyeleknek. De Radzewill hercegnek, aki éppen olyan jó orosz volt a cár idejében mint amilyen nagy lengyel ma, óriási földbirtoka van az észak keleti részen, ahol a fehér oroszok laknak több­ségben. Valamint Potocki gróf­nak meg Galíciában van nagy birtoka, ahol a kis-oroszok, vagy mint általában nevezik ukránok laknak többségben és bizony nagyon nehéz ezen nagy birtokokról lemondani a kékvé- rüeknek. így a fasizta elemek segítségével megindult a bel- háboru a lengyelek között. Sőt Sikorskyt a mostani miniszter elnököt is kiakarták már rúgni, mivel az oroszokkal hajlandó megegyezni. Most a helyzet már annyira elmérgesedett, hogy az oroszok megszakítot­ták a barátságos viszonyt a lengyel kormánnyal. A legnagyobb és végső ok­nak az a dolog esett, hogy egy hónapja a nácik azt kürtölték világgá, hogy Smolensk vidé­kén, amely még most is német kezekben van, az oroszok kivé­geztek 10,000 lengyel tisztet 1940- ben. Ezzel szemben az oroszok azt állítják, hogy ezt a németek csinálták 1941-ben. A németek ellen szól az a tény, hogy ezt nem mindjárt, amikor ezen területet elfoglalták tu­datták az összes országokkal Amerikán keresztül, akiknek még diplomáciai képviselteté- sük és sok újságírójuk volt Németországban és igy vizsgá­latot tehettek volna. Hanem most, amikor nehéz megállapí­tani ha nem teljesen lehetet­len, hogy 1940-ben, vagy 1941- ben lettek ezek a tisztek legyil­kolva. De, hogy ez a tömeggyilkos­ság megtörtént, azt egyik fél sem tagadja és valószínű, hogy a holttestek tömegei ott van­nak, de ha ezt az oroszok tet­ték volna, nem hisszük, hogy a németek eddig hallgattak vol­na felőle, hanem frissen és bi­zonyítékok beszerzésével hasz­nálták volna azt fel propagan­da célra. De a németek elérték céljukat részben, mivel a reak­ciós lengyelek a Vörös Keresz­ten keresztül akartak vizsgála­tot indítani, mellyel azt bizo­nyították, hogy hisznek a ná­ciknak, akik még mindig keze­azt intézni, ugyancsak azon hi­vatalos és úriemberekkel, mint az indiai nagykövet ur Phillips. Tehát megint felleszünk vi­lágosítva és minden éppen oly sötét lesz, mint mielőtt ezt a felvilágosítást megkapjuk. Mert ezután is csak az angol oldalt, az úri osztály oldalát fogjuk is­merni mint a múltban. ikben tartják ezen tömegsírt és esetleg saját embereiket tud­nák szállítani tanúskodni is. Erre az orosz kormány dühbe jött és megszakította a diplo­máciai összeköttetést a lengyel kormánnyal. Most egy kis számítással, mi is alkothatunk véleményt, és pedig, ha minden századhoz 3 tisztet számítunk, akkor is kö­zel félmilliós hadseregnek a tisztikarát irtották ki és annyi tiszt alig volt az oroszok fog­ságában, amellett, hogy több mint kétszázezer embert tiszt­jeikkel egyetemben átengedtek Oroszországon az angolok ré­szére, akiknek most nagy része Palesztinában van, amely a len­gyel fasizta tan szerint őshazá­juk a lengyeleknek és Polesti- na néven akarják ismertetni. Az oroszok állítása szerint, ezt a náci propagandát is, a lengyel reakciósok örömmel fo­gadták és kiakarták használni a Szovjetek ellen, hogy azáltal az említett és kérdéses terüle­teket visszacsikarják saját ré­szükre. De miután nem voltak hajlandók erre az oroszok vizs­gálatot akartak indítani s ezál­tal fegyvert akartak kovácsol­ni az oroszok ellen. Mert ahol már vizsgálat folyik, ottan bű­nöst keresnek. És az a győztes fél, aki a legtöbb tanút bírja állítani, igy még a németek is hajlandók voltak megengedni az ilyen vizsgálatot, melyben a bizonyítékot és a tanukat ők szállíthatják, anélkül, hogy az oroszoknak alkalmuk lehetne a védekezésre. Mert ha még orosz gyártmányú golyókat ta­lálnak is hullákban, azt is hasz­nálhatták a nácik, hiszen fog­laltak el elég orosz fegyvert és muníciót azon vidéki harcok­ban. Most Churchill és Eden igyekszik Londonban a barát­ságos viszont visszaállítani a két kormány között, ami bajos és a Szovjetek azt követelik, hogy a Szovjet ellenes egyéne­ket távolítsák el a lengyel kor­mányból melőtt újból baráti viszony áll be a két ország kö­zött. “VITÉZEK” A ZSIDÓ BIR­TOKOKON ZÜRICH, ápr. (ONA) — Egy itt megjelenő zsidó folyóirat statisztikát közöl a zsidóktól el­kobzott földbirtokok hováfor- ditásáról. Mig a nagyobb bir­tokok szétosztásáról még nem történt intézkedés a kisbir- tokokat, a zsidók tulajdonában volt kisbirtokokat már kezdik szétosztani. Magyarország min­den vidékéről szállingóznak a “vitézi szék” alsóbbrendű tag­jai a Csehszlovákiától elfoglalt területek zsidó kisbirtokaira, mert elsősorban ezeket akarják megbízható elemekkel benépe­síteni. A Besztercebánya mel­letti Besztercére 14 “vitézi” család érkezett és beült a zsi­dóktól elvett kisbirtokokba. Balasagyarmaton is nagyszá­mú ilyen letelepülés történt volt zsidó gazdaságokba. Elsősor­ban sokgyermekes “vitézek” családjairól gondoskodnak. Az IWW New York és környékének tagjai, a Bérmunkás olvasói és barátai MÁJUS 16-ÁN, VASÁRNAP I). E. 10 ÓRAI KEZDETTEL KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. (77 uccá- nál) melyre tisztelettel meghívják mindazon munkástársakat, akik a Bérmunkás fenntartásának és terjesztésének nehéz munkájában részt akarnak venni, valamint az ipari szervez­kedés eszméjét elősegíteni kívánják. Soha nem volt nagyobb szüksége a munkásságnak arra. hogy egységesen megszervez­ve erejét, testvéri egyetértésben végezze a mozgalmi munkát, hogy a jövő minden megpróbáltatásával szembe tudjon nézni. Munkástársi üdvözlettel, az I.W.W. new yorki csoportja. A drágaság ellen WASHINGTON, ápr. (ONA) — A pricentoni Népszövetségi Bizottság e havi statisztikai ki­mutatása képet ad róla, miként harcolnak az egyes háborúsko­dó államok a drágaság ellen. Minthogy ennek a harcnak fő fegyvere a szabályozás, parancs kényszer, nem csodálatos, hogy Németországban aránylag leg­inkább sikerült fékentartani a drágaságot, olyan cikkek árá­nak magasságát, amit egyálta­lán még lehet vásárolni nyílt piacon. 1942 végén, az 1939-hez az az a háború kitöréséhez vi­szonyítva, a német megélhetés ára mindössze tiz százalékkal emelkedett, mig nálunk 22 szá­zalékkal. Angliában 30 száza­lékkal. Az angol árak azonban már 1941 eleje óta, az ameri­kaiak pedig csak 1940 végén kezdtek felfelé menni. A szol­ga országok már nem bírtak annyira a drágasággal, mint Németország. Magyarország árai az adott idő alatt 90 szá­zalékkal emelkedtek, Romániá­ban az árak 250 százalékkal emelkedtek, de még mindég ro­hamosan emelkednek. Hogy a kemény erőszak sem mindig segít, arra bizonyíték Bulgária, ahol az árak az utóbbi időkben kezdtek felfelé szállni és nem segít az sem, hogy szófiai je­lentés szerint, a minap két áru­halmozót halálra Ítéltek és fel­akasztottak. Japán körülbelül ugyanazt a vonalat mutatja mint Anglia. A szerencsétlen Kínában viszont az infláció annyira elharapózott, hogy a megélhetési árak ma hatszoro­sa az 1939-es áraknak. Ausztrá­liában, Kanadában, Délafriká- ban az árak az idén alig 20 százalékkal nagyobbak, mint 1939-ben voltak, de Indiában 65 százalékkal drágább az élet, Egyiptomban meg 80 százalék­kal. De ha a nyílt piacon kapha­tó cikkek árát féken is bírja tartani Németország, kiderül az infláció onnan, hogy az ipari részvények, szóval az anyag­értékek árfolyama, minden szi­gorú börze intézkedés dacára, több mint 60 százalékkal emel­kedett, mig az angol értékeké alig öt százalékkal. Ameriká­ban pedig a részvények általá­ban 15 pontot vesztettek. Ma­gyarországon az ipari részvé­nyek 300 százalékkal emelked­tek. A megszállt Franciaor­szágban és Belgiumban azonban 500 százalékkal, mutatva, hogy az emberek nem értékelik töb­bé a pénzüket. A NÁCIK BÜNHŐDÉSE LONDON, ápr. (ONA) — Most, hogy európai területek megszállására kerülhet a sor, a Szövetségesek között újra fel­vetették a megbeszéléseket, mi legyen az eljárás a náci gonosz­tevőivel és elrendelőivei szem­ben. Az a vélemény, hogy a szövetséges haderők kezébe ke­rülő náci bűnösökkel való elbá­nás dolgában, valami vezérfo­nalat kell kidolgozni. A Szövet­séges Nemzetek vezetői abban már megegyeztek, hogy a bű­nösök kiadatása a fegyverszü­net egyik feltétele lesz. Most azonban az a kérdés, mi tör­ténjék addig is a megszálló csa­patok kezébe eső náci gonosz­tevőkkel. Általában azt hiszik, hogy e kérdésben a döntő ha­tóság Sir Cecil Hurst bizottsá­ga lesz, melyet annak idején a náci bűntettesek kérdésével foglalkozó konferencia jelölt ki, hogy az egyes vádlottak fe­lelősségét és bűncselekményeit majd megvizsgálja. Ez a bizott­ság fog bizonyára összekötte­tésbe lépni a megszálló szövet­séges haderő főparancsnokával, a letartóztatott bűnösök dolgát kivizsgálja, mig azok a főpa­rancsnok foglyai maradnak, a büntető tárgyalás lefolytatásá­ig. Mindegyik kormány már gyűjtött névjegyzéket és ada­tokat és azokat átadta a bizott­ságnak. Nincs még eldöntve azonban az, hogy az ítélkezés, a vizsgálat lefolytatása után, az egyes országok dolga lesz-e, vagy valamely nemzetközi ité- lőszéket biznak-e meg az Ítél­kezéssel. AZ “APÁT A HADIÁRVÁK­NAK” AKCIÓ ZÜRICH, ápr. (ONA) — Az ideérkezett magyar lapokból kiderül, hogy az “apát a hadi­árváknak” akció, amely az orosz harctéren elesett magyar katonák hátrahagyott árváiról való gondoskodást szorgalmaz­za .országosan és általánosan szerveződik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents