Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-08 / 1266. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1943 MAY 8 NUMBER 1266 SZÁM “Demokratikus” olaj a fasciszta Franconak Elég sokat hangoztatjuk, hogy a háborús helyzetben a munkásnép első és legfontosabb érdeke a náci-fasizmus letörése és kiirtása a föld színéről. Vagyis mindenütt ahol léteznek, vagy ahol barbár eszközeiket hatalomra akarják juttatni. A munkásságnak nem szabad abba a tévhitbe esni, hogy a nácizmus egy kizárólagos német patent és csak Németországban alkalmazható. A világ minden országában megtaláljuk a náci-fasizta erők feltörekvését és különösen az utóbbi időben azt látjuk, hogy itt az Egyesült Államokban is bontogatja szárnyait. Kormánykörökben olyan jelenségek történnek, melyek azt bizonyítják, hogy a náci erők itt vannak és vezetőik fontos szerepet töltenek be a politikai kormányzatban. Már régebben tudott dolog volt az, hogy az amerikai demokratikus kormányzat Franco a náci-fasizmus egyik legkegyetlenebb hóhérával paktál, baráti viszonyban vannak és nyersanyaggal és egyéb kellékekkel támogatják, hogy fasiz- ta uralmát fentartani tudja. Ezideig azonban tagadták ezt és ártalmas pletykának minősítették. A múlt napokban azonban maga a State Department elismerte, hogy Philadelphiából kétszázezer gallon olajat szállítottak el Franconak olyan körülmények között, hogy arról még a kormány vezető tagjainak sem volt tudomása. Valósággal kicsempészték Franco részére az olajat mely tettükre most különböző magyarázatokkal szolgálnak. A tény azonban az marad, hogy az olaj kiment és semmiféle garancia nincs arra, hogy Francoéktól nem éppen Hitle- rékhez folyik át ez a fontos háborús kellék. És éppen akkor történt ez az olajszállítás, amikor itt Amerikában is a legkritikusabb olaj krízis állt be, melyen azon szállítmánnyal legalább részben enyhíteni lehetett volna. A fasizta kezek átnyúltak ide és egy markolásra kiemeltek innen kétezer gallon olajat, mig a nép fiai a fronton harcolnak, hogy lehetetlenné tegyék a fasizták részére az olajhoz jutás lehetőségét. Ilyen nyakatekert politikai üzérkedés megy végbe a kormányzatban ugyanakkor, amikor azt halljuk, hogy ez a háború a demokrácia és a civilizáció megmentése érdekében történik. Mi köszönjük szépen azt a demokráciát és civilizációt amit Franco képvisel. A munkásokat állandóan arra sarkalják, hogy a derékfájásig roskadva robotoljanak a háborús üzemekben és ugyanakkor a termelt árut a fasizta ellenségnek szállítják el. Ez az esemény még jobban megerősíti bennünk azt a tudatot, mely minden tekintetben csak a bizalmatlanságot tartalmazza a politikai kormányzat iránt. Ez egy újabb figyelmeztető jelenség arra, hogy a náci-fasizmus erői itt vannak nyomunkban, sőt erősen látható aktivitásban vannak és félő az, hogy közéig az idő, amikor a háborús front helyett a hazai fronton kell, hogy harcoljunk ellenük. Mert az bizonyos, hogy a nácizmust nem lehet letörni úgy, hogy utánozni fogjuk tetteiket. Nekünk tehát nem számit a magyarázkodás, hogy ezért vagy azért volt egy jó politikai fogás Franco részére az olaj kiszállítás, mint ahogy nem lehet előttünk igazolni az afrikai spanyol menekültek további fogságban tartását, máskép mint csakis azzal, hogy az afrikai felszabadító expedíció eddig csak fasizta kormánycserét eredményezett. A munkásosztály nehéz harcok előtt áll és mégis szerencsés helyzetben van. Szerencsés helyzetben még pedig azért, mert a fasizta banditizmus elleni küzdelemben nem kell irányt változtasson. Mi a fasizmus ellen vagyunk itt-ott, mindenütt. És amikor az ideplántált fasizmus a Francoval való paktálás formájában kezd virágzani, mi csak folytassuk a történelmi hivatásunkat, osztályharcos öntudattal irtsuk ki I a fasizmust a föld színéről. (L) AZ OROSZOK SZERINT BUDAPESTEN NINCS HÚS WASHINGTON — “Tass”, az oroszok hivatalos távirati irodája, a “Pester Lloyd” németnyelvű budapesti lap alapján azt jelentette április 23-án, hogy a magyar főváros lakóinak hiába volt husjegyük, sem februárban, sem márciusban, sem áprilisban nem kaptak húst. Tovább folyik a szén kitermelése Az egész ország közvéleménye megegyezik abban, hogy amig az elmúlt két esztendőben minden más iparág és kereskedelmi alkalmazottainak fizetése alkalmazkodni igyekezett e két esztendő alatt erősen megváltozott életszükségletek áraihoz, addig a négyszáz ezer bányamunkást két esztendős szerződés kötött ahhoz, hogy az e téren ránehezedő sérelmet orvosolhassa. A bányabárók, akik ez idő alatt számtalanszor felemelték a kitermelt szénnek az árát, hallani sem akartak arról, hogy a bányászok fizetését a legcsekélyebbel is arányosítsák a folyton dráguló helyzethez. És amikor a bányászokra legsúlyosabb két esztendő is végétért, ismét a bányabárók azok, akik mereven elzárkóznak a bányászok fizetés emelésétől, azért, mert maguk mellett érzik a kormányt abban a közös céljukban, hogy most van itt az ideje, hogy megtörjék, esetleg lehetetlenné tegyék régi ellenfelüket, a bányász unió elnökét. Ennek az óhajuknak kifejezést is adnak a kitartott sajtóban és a rádión keresztül is, amikor krokodil könnyeket hullajtanak a négyszáz ezer bányamunkásért, akik az elnökük járszallagján rángathatok jobbra is, .meg balra is. Csak a helyzetet nem ismerők háborodhatnak fel azon, hogy a bányászok az ország súlyos helyzetében is a szerszám letevése mellett döntöttek. Ezek nem kutatják, hogy miért nem kaptak a bányászok aránylagos bér javítást az elmúlt két esztendő alatt úgy, mint az ipar más ágaiban? Nem vizsgálják meg, hogy miért nem hoztak egyezséget a szerződés lejárata előtt? Miért nem törekedtek a meghosszabbított egy hónap alatt valamit is tenni a bányászok megnyugtatására? Most, amikor egyenesen rákényszeritették a bányászokat az egyetlen eszközük igénybevételére, a munka abbahagyására, akkor feljajdul ez a kitartott sajtó és rádió intézmény és csak a bányászokat okolja és Ítéli el a helyzetért, holott éppen a bányászok azok, akik az első alkalmat is megragadták a munka felvételére, amikor ügyüknek intézését látják. A kormány első felhívására, hogy térjenek vissza a munkához és 15 nap alatt Harold L. Ickes belügyminiszter intézkedni fog ügyükben, eleget tettek és ezzel nem csak azt tették lehetővé, hogy a ma annyira fontos termelés fennakadás nélkül tovább működhet, de meghazudtoltak minden olyan állitást, hogy a bányászok kevésbé ismerik az ország helyzetét és szükségletét, mint akárki más. Nagy szolgálatot tenne a belügyminiszter, ha ebben a tizenöt napban nemcsak a bányászok fizetése ügyét rendezné, de egy kis világosságot, derítene a bányabárók indokolatlan, rosszakaratú magatartására is. FELVILÁGOSÍTÁS A nagykövetségek legfőbb hivatása, hogy jóviszonyt tartsanak fenn a saját országuk és a székhelyüknek jelölt országok között. A másik fontos teendőjük, hogy saját országukat felvilágosítsák a benső helyzetről, viszonyokról, ahol azt képviselik. Most hazafelé jön, Mr. William Phillips, aki Amerikát képviselte volt Indiában, 350 milliós országban, hogy a kormánynak felvilágosítást adjon az indiai helyzetről. Mr. Phillips egy úriember, mielőtt elindult, tárgyalást folytatott a főkormányzóval, valamint Wawell főparancsnokkal és több ipari és kereskedelmi nagysággal és igy megismerve a helyzetet, majd felvi- lágosit bennünket. De saját beismerése szerint is nem beszélt Ghandi, Nehru, Pandit, Azad, indiai népvezérekkel, akik most börtönben vannak. Csak nem várhatjuk, hogy nagykövetünk forradalmárokkal, lázadókkal, börtön- töltelékkekkel beszéljen, ő nem azon elemeket képviselte ott. Tehát majd megint felleszünk világosítva az indiai helyzetről. Direkt az angol főkormányzó és főparancsnok urak saját kimagyarázásuk szerint, akik szintén úriemberek és akiket mindenben támogatnak az ipari és nagykereskedelmi vállalatok vezérei, akik szintén angolok és úriemberek. És még ha ez sem elég, az angol kormány direkt Londonból is mindég ad felvilágositást az indiai ügyekben. Csak azt nem értem, hogy miért kellett nekünk erre a célra még külön nagykövetség, amikor Winant nagykövetünk Londonban éppen úgy eltudná
