Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-01 / 1265. szám
5 Üilleti BÉRMUNKÁS 1943. május 1. Harc a zugpiacok ellen A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) Nem az arany és ezüstbányák, hanem a vas és szénbányák tartalma szerint értékeljük ma már a nemzetek hatalmát és a politikai felsőbbséget az óriási kohók toronymagassága, gőzkalapács ereje határozzák meg. Minden ipari munkának és tevékenységnek, minden haladásnak és kultúrának életföltétele a vas és a szén, mely hiányában csak gyarmatsorsban tengődik a legnépesebb ország is. “Nyersanyagok termelésével csak a barbár nemzetek érhetik be ma már” — mondja Carey nemzetgazdász és ha látjuk az óriási kemencéket, melyek zuhogó áradatban bocsátják csapoláskor az olvasztott vasat a hatalmas mintákba, ha látjuk a hengereket, melyek 10-20 ezer kilogrammos vastuskókat alig néhány perc alatt átalakítanak 20-100 milliméteres páncél lemezekké, akkor értjük meg csak igazán ennek a mélyértel- mü mondásnak az igazságát. Mert csakis ekkor látjuk azt az óriási távolságot, mely elválasztja szudán szerecsen törzseit, melyek ugyan szintén ismerik a vasat, de földolgozásában még mindig nem jutottak sokkal előbbre, mint az őseik, mig a mi gyárainkban óriási gépkolosszusok vannak munkába fogva. És ha meggondoljuk, hogy ötven évvel ezelőtt a ma gyártott vasnak egy tizedrészét, ezelőtt száz évvel pedig a századrészét se termelték, csak akkor kezdjük átlátni, hogy voltaképpen most vagyunk csak a vaskorszak kezdetén és a folytatása e fejlődésnek és haladásnak olyan csodák világa lehet, melyhez képest gyalog jár a legmagasabban szárnyaló fantázia is. A FONÓ ÉS SZÖVŐIPAR A vasipar mellett a fonó és szövőipar az a legfontosabb foglalkozás, amellyel más gyári üzem alig vetekedik. Ez foglalkoztatja a legtöbb munkáskezet, ennek van a legtöbb fogyasztója. A múltja ősrégi, a jelene diadalmasan nagyszerű, a jövője sokat ígérő, és fejlődésének határa szinte elképzelhetetlen. Az ó-egyiptomi emlékekről tudiuk, hogy az egyiptomiak járatosak voltak a szövés- ben-fonásban. A fonálsodrástól kezdve a szőtt kelmék nyomásáig minden művelet meg van örökítve a hieroglifákban. A múmiák hosszú, finom vászon szalagokba voltak pólyáivá és ebből a szövetből Sok maradt meg a jelen korig úgy, hogy tanulmányozhatjuk a szövés módját és megcsodálhatjuk a munka finomságát. Kínában már a legrégibb időktől kezdve szőttek és fontak, a selyemszövésben ők voltak Európa mesterei a kezdetleges gépeiken még mi sem tudunk olyan finom selyemszöveteket készíteni melyekkel a legkitűnőbb európai gyártmányok sem vetekedhetnek. Tőlük terjedt Kelet-Indián át nyugat felé a szövésfonás mestersége, mely Ázsiában éppen úgy virágzott, mint Föníciában, a zsidóknál és a görögöknél. Homér a jól rendezett ház családi boldogságát úgy rajzolta, hogy az asszonyok — fejedelemnők és rabszolganők egyaránt — az orsó és a szövőszék mellett foglalatoskodnak. Leginkább gyapjút fontak és szőttek, bár lenruhát is viseltek, de inkább csak a nők, ők is csak dísznek, mert nagyon drága volt. Penelope világhírű fátyla is lenszövet- vetből készült. A köztársasági Róma idejében, mikor még az erkölcsök egyszerűek voltak, a királyok és konzulok nejei saját kezükkel szőtték ruháik kelméjét, mit a' házon kívül vásárolni szégyennek tartottak volna. Servius Tullus tógáját, nejének Tanaquillának magasztalt remekét, Fortuna templomában kifüggesztve, sok ideig őrizték szent emlék gyanánt. Mikor az ember első ízben próbált fonalat készíteni, valószínűleg szívós fűszálakat sodort össze melyeket meg is nedvesített, hogy hajlékonyabbak legyenek. A sodrást kezdetben a két tenyérrel, vagy a lábak és tenyerek segítségével végezte, rövi- debb fonalaknál egy ember is elég lehetett erre a munkára, de hosszabb fonalak sodrásához már legalább két ember kellett és mig az első fogta a szálak egyik végét, addig a második sodorta a másik végüket. Szu- mátra egyes törzseinél még ma is úgy fonnak, hogy függőleges irányban lógatják a szálakat. Lefelé az alsó végükre követ kötnek és ezt megpörditik, mire a szálak összehuzódnak. Va- lószinü, hogy ugyanígy font az ősember is és az már igen nagy haladás volt, mikor a kész fonalat ily módon a fonál végére erősített kőre csavarták. Ez a “fölcsévelés” alapvető jelentőségei a fonóiparban még ma is, mert a kőnek kezdetleges, de egyre javított alakjából keletkezett az orsó. Évezredeken át ez volt az emberiség egyetlen fonószerszáma, mely egyes vidékeken a házi-iparban még ma is megtalálható. Később az egyszerű orsót a rokka helyettesítette, melynél az orsót lábbal hajtott kerékkel forgatták és e közben az álványon elhelyezett nyersanyagból, a guzsaly- ról, az orsót lehetőleg egyenletesen táplálták. Évezredeken keresztül ezekkel az eszközökkel végezte a fonást a szorgalmas emberi kéz. Ma már azonban itt is győzött a munkamegosztás elve és külön gépek látják el a fonás mesterségének egyes műveleteit. A XVIII. század második felében kezdődött meg a fonó és szövőipar terén az a nagy átalakulás, mely a hagyományos kézimunkát halomra döntötte és a mai nagyszerű szövőipar alapjait megvetette. Az angolok olyan mechanikus fonókat találtak fői, melyeknek munképessége úgy vi- szonylik a rokkáéhoz, mint a gőzkocsi teljesítő képessége a targoncáéhoz. James HargreaA fogyasztók kötelesek harcolni a zugpiacok ellen — mondja a földművelési minisztérium. Ha a fogyasztók tartózkodnak attól, hogy húst az előirt árnál drágábban vegyenek, a zugkereskedő nem csinálhat üzletet. Itt következnek az okok, amiért a közönség ne vegyen élelmiszereket, különösen húst, a zugkereskedelemben: 1. A zugkereskedelem a megélhetési költségeket az égig emeli. A New Yorkban nemrégen megejtett vizsgálat megállapította, hogy a kicsinybeni húsárak -10-35 százalékkal magasabbak a megengedettnél. 2. Ha a közönség a húst nem a legális piacokon vásárolja, felborítja a kormány adagolási rendszerét és amellett alacso- nyabbrendü árut kap. 1942-ben a zugpiacokon eladott hús nagy része olyan fertőzött volt, hogy betegségeket okozhatott. Az American Meat Institute szerint, annak a húsnak, amely a zugpiacra kerül, igen nagy réves 1767-ben és Richard Arkwright a következő évben valóságos forradalmat támasztottak az angol gyapotipar terén, mely azóta lett Anglia vagyo- nosodásának egyik leghatalmasabb tényezője, Hargreaves nem igen müveit ember, de annál ügyesebb és találékony takács volt. Az addig használatos kézi rokkát tökéletesítette oly módon, hogy több orsót állított egy sorba, amelyeket közös gépezet hajtott egy kerék segítségével és ezt a munkás forgatta, gépjét leányáról nevezte el Spinning Jenny-nek (fonó Jenny) és ez a név rajta is maradt, bár azóta sokféle módosításon ment át. A boldogtalan föltalálót azonban üldözte a szerencse. A munkások, akik attól féltek, hogy a gép megfosztja őket kenyerüktől, megtámadták Hargreaves házát, összerombolták minden gépét és bútorát úgy, hogy az életveszedelemben forgó takács kénytelen volt Nothinghamba menekülni. Itt tényleges javításokkal tökéletesítette gépét, de nyugalma és maradása itt sem volt, a fölizgatott fonó-, munkások itt is üldözőbe vették, sőt egy népcsődület alkalmával meg is sebesült és sehogy sem tudott zöldágra vergődni találmányával, melynek értékét ellenfelei uton-utfélen kisebbítették. Szegény maradt élte fogytáig és bár Angliának ki sem számítható vagyon;: s gazdasági hatalmat szerzett találmányával, kora hálátlansága és vak elfogultsága odáig juttatta, hogy a noth ingmai dologházban halt meg és közköltségen kellett őt eltemetni. Sokkal szerencsésebb volt nála Richard Arkwright, aki 1740- ben született és borbély volt egészen 1767-ig. Mindig hajlandósága volt a mechanikára és egy ideig az volt a rögeszméje, hogy föltalálja az örök mozgó gépet. Szerencsére még idejében abba hagyta ezt a meddő fáradozást és ekkor szánta rá magát, egy uj fonógép szerkesztésére. (Folytatjuk) sze “cutter and ianner cattle”, azaz a legalacsonyabbrendü marhahús. Hogy ezen az állapoton segítsen, a földművelési minisztérium elrendelte, hogy minden nagyvágó vágóhídi igazolványt kapjon és ennek számát köteles rápecsételni minden darab húsra, amely kicsinyben forgalomba kerül. A kiskereskedők nem árulhatnak húst, amely le nem pecsételt nagybani árukból ered. Ezt a rendeletet a földművelési minisztérium az árvizsgáló bizottsággal egyetértésben adta ki, a husel- lenőrző program kapcsán. Ennek a programnak értelmében, minden fogyasztót biztosítottak arról, hogy az adagolásból neki járó részt meg is kapja, másrészt a hústermelést gondosan ellenőrzik, attól az időtől kezdve, amikor az állatok a vágóhídra kerülnek, addig, amig a hús a fogyasztó kezébe nem kerül. 3. A zugkereskedelem a régi “bootlegging” egy formája, amely visszahozathatja a geng- ster-uralmat, amely a prohibi- ció idején garázdálkodott. A helyzet komoly és csak úgy segíthetünk rajta, ha óvakodunk le nem pecsételt hústól és nem várjuk azt, hogy a hatóság lépjen közbe. Az ország minden fogyasztójának érdeke, hogy az élelmiszerekkel űzött zugkereskedelmet kiirtsuk. SZÁMOK BESZÉLNEK HARRISBURG, Pa. — Az állami törvényhozó testület alsó- házában a székek kijelölésénél Paul Gross assemblyman a régi helyét igy követelte: “Az én asztalom száma 144, a székem száma is 144, a szekrényem száma is 144. Azt pedig mindenki tudja, hogy 144 valójában 12 tucat, vagyis egy Gross és igy nekem, Paul Gross képviselőnek jogom van ehhez a helyhez. EGY EGÉSZ VÁROST DEPORTÁLTAK LENGYELORSZÁGBAN ! LONDON, ápr. (ONA) — A Londonba menekült görög kormány jelenti, hogy Szaloniki zsidó lakosságának nagy többségét, 45.000 lelket, a németek elcipeltek Lengyelországba. Szaloniki virágzó kikötőváros volt és talán a világ legnagyobb zsidóvárosa volt. A lakosság zöme zsidó volt. A háború előtt 55.000 zsidó élt Szalonikiben. A szultánok török birodalmát átalakító forradalmak Szaloni- kiből eredtek, a vezetők szaloniki zsidók és félzsidók voltak. A zsidók elcipelésével körülbelül az egész várost' elcipelték lengyel földre, ismeretlen, szörnyű sorsra. A görög kormány azt is közli, hogy az elcipeltek minden birtokát, vagyonát elkobozták. A lakásokat, üzleteket a németek kifosztották. Az az 5.000 zsidó, aki a jelentések szerint a minap Grögországból, marhakocsikba zsúfoltan Lem- bergbe érkezett, a szaloniki zsidók utolsó szállítmánya lehetett.
