Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-01 / 1265. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. május 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year ........................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ----------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ____________Ohio under the Act of March, 3, 1879. ____________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. _______________________________________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD ««@*>42 MÁJUS ELSEJE (gb.) Május elsejét, — az osztályharc alapján álló munkásság ünnepét még most is vérzivatar, öldöklés és pusztítás közepette ünnepük ott, ahol ünnepelhetik. Az európai országok legtöbbjét, ahol a háborút megelőzőleg az igazságosabb és jobb jövőért küzdő munkások élharcosai összejöttek ezen a napon, hogy seregszemlét tartsanak és számbavegyék az elmúlt év győzelmeit és vesztességeit, még mindig a történelem legsötétebb reakciójának erőszakszervei tartják járom alatt. A Hitler hordái által uralt területeken május elsejére még gondolni is tilos. Mert ez a nap nemcsak a szebb jövőért folyó küzdelmet szimbolizálja, de egyben kifejezője a MUNKÁSOSZTÁLY SZOLIDARITÁSÁNAK IS. A nemzetközi érzelmű munkásság osztályszolidaritásának megtörését akarják elérni a fasizta szadista erőszakszervezetek a munkásság élharcosainak bebörtönzésével és fizikai kiirtásával, ezt a célt szolgálja az a hazug, félrevezető és bóditó propaganda is ,amit az úgynevezett “demokrata” államokban a május elseje által szimbolizált nemzetköziség és forradalmi eszme ellen irányítanak. Visszatekintve az elműt évre az osztályharc mezején nyereségeket, de egyben vesztességeket is könyvelhetünk el. Ilyen nyereségnek kell tekintenünk a tengelyhatalmak erejének megnyirbálását, amely reményt nyújt arra, hogy ezen erőszakszervezetek leverése után az osztályharc uj légiói szabadulnak fel és egyben reméljük, hogy méltó büntetésben részesülnek mindazok, akik a mai szörnyű emberirtásért felelősek. Győzelemnek kell betudnunk azt is, hogy dacára a kegyetlen fasizta erőszaknak, mégis az elnyomott országok legtöbbjében földalatti mozgalom támadt, amelyek jelentékeny részét nem a nemzeti sovinizmus, hanem a MUNKÁSOSZTÁLY FELSZABADÍTÁSÁNAK AZ ÉRZETE HEVÍT. A hazai fronton látszólag vesztességről kell beszámolnunk. Nem lehet és nem is szabad eltagadnunk, hogy az utóbbi időben az Egyesült Államokban a sötét reakció uj erőre kapott. Az amerikai munkáltató osztály védekezésből támadásba ment át. A rendelkezésére álló propaganda eszközök, — a sajtó, a rádió, a színház, az iskola és az egyházak felhasználásával, a törvényhozók megvásárlásával képes volt a munkásjogok és munkásjóléti intézmények megnyirbálására. 'Ezzel szemben azonban nyereségnek, sőt határozott NAGY NYERESÉGNEK számit az, hogy túlságos kapzsiságukkal és erőszakosságaikkal öntudatra ébresztik a nagy munkástömegeket. Olyan munkástömegek, akiknek látkörét a vallási és nemzetiségi eszmékkel korlátozták, akik eddig munkáskérdésekkel mitsem törődtek, mert a bóditó propaganda révén azt hitték, hogy a társadalmi és gazdasági kérdésekkel való foglalkozás a “haza” vagy pedig az “isten” ellen irányuló bűn, ma mindna- gyobb mértékben adnak megnyilvánulást elégedetlenségüknek. Az eseményeket gondosan vizsgáló észreveheti, hogy az Egyesült Államokban a “hazai fronton” a háborús aktivitás dacára is az osztályharc mind szélesebb alapokra helyezkedik és a hamu alatti sistergés minden pillanatban nyílt lángban törhet ki. Az Angliából jövő hírek hasonló helyzetről számolnak be. Ez év május elseje tehát újból megerősít bennünket abban a hitben és tudatban, hogy az osztályharc nem állt meg, hanem folyik tovább és arányaiban mind nagyobb lesz a látszólagos visszaesések dacára is. Folyik mindaddig, amig a munkásosztály átveszi a termelés eszközeit, megszünteti az osztályokat és igy végetvet az osztályharcnak. Szabad sajtó (gb.) Rohamosan közelgünk azon időponthoz, amikor a szabad sajtóról alkotott fogalmunkat meg kell változtatnunk. A sajtó, amelynek eredeti hivatása a néptömegek szellemi és életszínvonalának emelése volt, ma éppen az ellenkező célt szolgálja. Úgy Amerikában, mint Angliában, — tehát a két legnagyobb “demokrata” államban, ahol tüntetőleg dicsekszenek a sajtósza- szadsággal, ez a szabadság csak elméleti, amennyiben a lapok többsége a magántőke tulajdonában van és csak a kiváltságos osztály érdekeit védi. A sajtónak ez az átformálódása, amely a haladás fegyverét az elnyomás eszközévé tette annyira feltűnő, hogy ma már még eddig konzervatívoknak tartott személyektől is halljuk az ily irányú bírálatot. Nemrégiben Angliában a “Brittish Association for the Advencement of Science” (a tudományok fejlesztésére alakult társulat) gyűlésén az ország legnagyobb nevű tudósai adtak le nagyon elitélő nyilatkozatot az újságokra vonatkozólag. J. S. Haldane egyetemi tanár szerint szigorú vizsgálatra van szükség, amely megállapítja, hogy a hirdetések mennyiben változtatják meg a hírlapok karakterét. H. G. Wells, hires iró szerint pedig az újságok már annyira értéktelenekké váltak, hogy elégetésük semmi vesztességet nem jelentene. Világosabb és élesebb nyilatkozatot hallottunk Felix Frank- furtertől, az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának tagjától. Frankfurter a Jefferson születésnapi ünnepélyén többek között ezt mondotta: “Az ipari civilizáció fejlődése komplikált problémákat vetett felszínre, amelyek megoldásánál a hírszolgálat eszközeinek, mint az újság, a rádió, az olcsó folyóiratok, a mozgó- szinházak, népszerű próbaszavazások, stb. káros felhasználása (misuse) rendkívüli módon megnövelték az alkalmat a közvélemény irányítására, zavar keltésre és az érzelmek felcsigázá- sára.” Frankfurter és társai tehát tisztán látják, hogy a sajtó az annyira hangoztatott sajtószabadság égisze alatt valóban éppen a politikai és gazdasági szabadság elnyomásának eszköze lett. De ugylátszik, hogy ezen megállapításnál tovább nem mennek. Az angolok a kártérítési törvények revíziójával igyekszenek segíteni a bajon. Vagyis úgy vélik, hogy ha a laptulajdonost nagyobb mértékben tennék felelőssé a lapban közölt dolgokért, a sajtószabadság jobban érvényesülne. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy az ilyen törvényeket nem az uralkodó rendszer gazságait védő, hanem éppen az azokat támadó lapok ellen használják fel. A sajtószabadság megszűnésének oka az, hogy a sajtó, — a hírszolgáltatás a többi iparokhoz hasonlóan nagy iparrá fejlődött. Mint ilyen anyagilag, szellemileg szoros kapcsolatban áll a többi nagyiparokkal. Legtöbb esetben a nagy újságok tulajdonosai egyben tulajdonosai számos nagy iparvállalatnak is. Egészen természetes tehát, hogy úgy a hírszolgáltatás, mint a vezércikkeiket és egyébb olvasmányaikat is ezen tulajdonosok, vagyis a nagytőke szolgálatába állították. És minthogy a munkásság az ipari szabadságot csak akkor nyeri el, ha az iparokat kiveszi a magántulajdonból és azokat az ipari szervezetek révén a munkások fogják irányítani, úgy igazi sajtószabadságról is majd csak akkor beszélhetünk, ha a hírszolgáltatás is ezen ipar alkalmazottainak a tulajdonába megy át és igy nem a kiváltságos kisebbség, hanem a milliók érdekeinek előmozdítására használhatják fel. ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett .-“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL" A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül. "Szervezés*' — "Nevelés" — "Felszabadulás" ® W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága y/ ® y/
