Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-24 / 1264. szám
»Kiéli B É K M U N K Á s 1943. április 24. (Vi.) Azt tudjuk, hogy a háború sok áldozatot követel, sok szenvedést, halált, csonkultak ezreit, a rombolás legborzasztóbb formáját és mennyiségét hozza, igy minden ember sóvárog a béke után. De ellehetünk készülve, hogy a haszonrendszer termelési folyamata nem fogja meghozni a békével azt a biztonságot, nyugodtabb, gondnélküli és igényeinknek meggfelelő munkarendszert, melyet megérdemelnénk a háborúban hozott nagy áldozatok árán. Időszerű meggvizsgálni mit várhatunk a béke létrejöttével. Ámbár mi tudjuk, hogy béke nem lehet, amig nélkülözés és kizsákmányoltak lesznek a földön és éppen ezt a tényt erősiti meg, amikor a jövőbe igyekszünk tekinteni és meg kell, hogy állapítsuk, hogy még nagyobb munkanélküliség, bizonytalanság, sztrájkok és harcok lesznek a háború végével. Másszóval az osztályharc még nagyobb mértékben megindul, mely most csak a parázs alatt lappang. Ámbár a hadseregbe több mint 8 millió munkást behívtak már, de mégis 12 millióval több munkás van ma az iparokban alkalmazva, mint két évvel ezelőtt volt. Ezeknek a nagy része konyhákból, az otthonokból ment az iparokba. A női munkások, egy tekintélyes része, kisüzletesek, ügynökök és mezőgazdasági munkások, akik a jobban fizető hadiiparokba mentek. Mihelyt a haditermelés megszűnik, legalább is tízmillió munkás többletet elfogják rögtön bocsátani a munkából, amellett, hogy a 8 millió behívott és leszerelt katona is a munkanélküliek közé kerül, vagy ha vissza is kerül munkahelyére, akkor másokat kell onnan lefizetni. Ezt még nagyban fogja fokozni az a tény, hogy a háború ürügye alatt és az adópénzből nagyon sok és legmodernebb gyárakat, építettek és szereltettek fel a kormánnyal, valamint uj szerszám gépek tömegeivel látták el a régi telepeket is, igy a termelést fokozhatták és 40 millió munkással sokkal többet tudnak ban. Az ókori kohász kemencéjéből kikerülő vas idomtalan, szivacsszerü tömeg volt, melyet először tömöríteni, azután rudalakba kovácsolni kellett. Sokáig a vizierő korlátozta a vastermelés nagyobb arányú fejlődését, mert a hámorok bizonyos határon túl már nem bírták megmunkálni a nagyobb tömegű vasat. Hiszen a hengerelést is csak a 18. században találták föl, majdnem ugyanabban az időben, mint a kavart vas készítését. Nagyobb lendületet a gőzgépek feltalálása adott a vasgyártásnak és ekkor kezdték használni a hengereket nemcsak lemezek gyártására, hanem rudvas gyártására is, sőt a kavart vas tömörítésére is. Legkivált a vasutak elterjedése mozdította elő a hengertermelni most, mint 1941-ben. És ma közel 52 millió munkást mutatnak ki az iparokban. Tehát ha az 1941-es termelési arány vissza is jön, ami jónak mondható, még akkor is 18 millió munkanélkülire számíthatunk a háború végét követő hónapokban és esetleg években. De ezt nagyban befo- j ásol ja, hogy mit fognak csinálni az európai és ázsiai munkástömegekkel. Továbbra is mi fogjuk őket ellátni, csak úgy a kölcsön formájában, vagy lehetővé teszik nekik, hogy teljes mértékben termeléshez fogjanak, amint Ígérgetik a részükre. Mert, hogy az európai munkás termelhessen és a termeléshez szükséges nyersanyagot beszerezhesse, csakis árucsere folytán lesz képes, vagyis kész árucikkeket kell elfogadni cserében nemcsak a lend- lease, hanem a nekik olyan szükséges és beígért nyersanyagokért is. Európának több aranya és ékszerei, sőt részvényei sem igen lesznek, hogy mint az első háború után kis mértékben készpénzzel fizethessenek. Csakis árucikkel fognak bírni, ha megengedik, ha segítik őket, hogy a békéi termelést megindíthassák. Máris Angliában nagy készülődés van, hogy a háború utáni kivitelt fokozhassák. Ez még nagyobb szükséglet a francia, belga, holland, cseh nép részére akik csakis igy bírnak élni, lábra állni, ha termelést lehetővé teszik részükre és kész ipari cikkeket, másszóval a kivitelt képesek fokozni. Nem szólva az agyongyötört és legnagyobb iparizált Németországról, ahol az első világháború után is legnagyobb termelést bírtak megindítani, mégis a munkanélküliség állandóan fokozódott. Tehát az itteni munkanélküliség aránya és tartóssága, nagyban függ majd attól, hogy megengedik-e ezen ipari országoknak a termelést, mely csak árucsere formájában lehetséges és akkor még nekünk is ott fognak gyártani és itt fokozzák a munkanélküliséget, vagy, mi fogunk dolgozni és azok fognak munkanélkül éhezni, nyomorogni és lázadni. Esetleg forradalomba menni. A kapitalista béke és rendszer megvédése föltétien szükmüvek rohamos kifejlődését. A legelső vasúti sínek még öntött vasból készültek, de Birminghamben már 1800-ban kovácsolt vasból hengerelték az akkor még lóval vontatott bá- nyavasut sínéit. Mikor azonban a gőzüzemi vasutak rohamosan behálózták az egész földet, több gyár alakult pusztán csak a sínek készítésére. A gépészet fejlődése pedig megteremtette az olcsó vasgyártást, amelynek eredménye, hogy ma már az építkezésekben is hengerelt vasgerendákat és rácsszerkezeteket használhatunk. így lett a vaskohászat a 20. században a világgazdagság az ipari hegemónia, a nemzet vagyonosodás alapja és gerince. (Folytatjuk) ségessé teszi, hogy Európa népét munkához és megélhetéshez juttassák. Ezt felismerték és erre készülnek, de mindez az amerikai munkásság rovására töténhet, hiszen az egész világ tartozik Amerikának és ha csak ipari cikkekkel fognak visszafizetni, itteni nem kell több mint 30 millió munkás az iparokban. De a másik lehetőség. Európa nagy részének a köztulajdon, a szocialista rendszerbe való átmenete sem fokozná itten a munkaalkalmat. Mert a termelést, egymás közötti árucsere formájában, Amerika nélkül, sőt ellenében kell majd nekik megszervezni és intézni. Melyben Délamerikát és Afrikát fogják igyekezni bekapcsolni, hogy ipari cikket azokkal nyersanyag és élelemre kicserélhessék. A délamerikai országoknak is sokkal jobb és nagyobb lehetőségük lesz Európával kereskedni, még az árucsere alapján is, mint Amerikával az arany valuta alapján. Nekik sok nyers és élelmi anyaguk van és ipari cikkekre van szükségük, de a saját kivitelének csak nagyon kis részét fogadnák el, mert nincs szükségük olyan cikkekre melyből ne- kük sok van még kivitelre is. Viszont Délamerika nem tudna Amerikának készpénzei fizetni, csak azon esetben, ha készpénzt kapna a kivitelekért, amire nem igen van kilátása. A haszonrendszer a kötél végére ért és mi nem látunk más utat, mint megsemmisülést. Ez a gazdasági alakulás, mely a háborút előidézte, csak sietteti a rendszer pusztulását. Ha megakarják hosszabbítani az életét, akkor itten Amerikában is siettetik a pusztulását a munkanélküliség, nyomor bizonytalanság fokozásával. Ha itten akarják elviselhetővé tenni ,akkor Európát kergetik a nyomorba és azáltal forradalomba. Mert nincs elég piac, hogy a nagyban fokozott ipari termelést haszon mellett az egész világban úgy elhelyezzék, hogy ne hozzon nyomort, nélkülözést a világ valamelyik részén. KÁLLAY LÁTOGATÁSA MUSSOLININÁL ÉS A PÁPÁNÁL WASHINGTON — Rómából érkező hirek igyekeztek aáhuz- ni Kállay miniszterelnök április 3-iki római látogatásának jelentőségét. A római rádió, mint az OWI megállapíthatta, azt hangoztatja az olaszoknak, hogy “Olaszország és Magyar- ország viszonya a legőszintébb szívélyesség jegyében áll és az európai politikának egyik szilárd pontja”. A Messaggero napilap szerint “Magyarország Olaszországnak legmegértőbb barátja”. A lap szerint Kállay politikája “hamarosan meg fogja szabadítani Magyarországot a pénzeszsák, plutokrata uralmától”. Kállay és Mussolini, mind a ketten, düledező uralmukat igyekeznek alátámasztani, természetes hát az, hogy volt miről beszégetniök. A római rádió több Ízben tartott ily megbeszélésekről értesít, “és azok a hagyományos barátság jegyében folytak le, ami a magyar-olasz viszonynak alaphangja.” Ha majd a Szövetségesek rajtaütnek Déleró- pán, mind a két miniszterelnököt ugyanaz a veszedelem fenyegeti és ezt ők jól tudják. A római rádió közléséből kivehető volt, hogy e rajtaütés esetén a két ország szoros összmükö- désre készül. Kállay látogatá- nak céljait nem közölték eddig a magyar közönséggel. “ARIZÁLó” — UJ SZIDALOM LONDON, ápr. (ONA) — Az ideérkezett szlovák sajtóból kiderül, hogy még a náci hatóságok is megelégelték azt a fosztogatást és panamát, amit szlovák “arizálók” űznek. “Arizá- ló”-nak hívják azt a megbízottat, aki zsidó kézben lévő vállalatokat átvesz és állítólag a közösség számára, valójában a maga zsebére kezel. Most a nácik utasítására szlovák állami közegek kezdik megvizsgálni ezeknek az ‘arizálók”-nak munkáját. Minthogy ezzel szabaddá válik az igazság megmondá- sa, a szlovák sajtó nyíltan nekimegy ezeknek az elemeknek és azt írja, hogy az “arizáló” valósággal csufnév lett már Szlovákiában. A kérdéssel foglalkozik a pozsonyi náci “Grenzbo- te”, meg a “Slovenska Pravda” is. A “Pravda” szerint bizonyára akadnak tisztességes “arizálók” is, legtöbbjük azonban lelkiismeretlen népség, ki csak zsákmányra néz. Többnyire fogalmuk sincs a vállalat vezetéséről ,amit sokszor csak állítólagos zsidóktól átvesznek kezelésre. Igen gyakran egyszerűen csak annyi történik, hogy az “arizáló” busás adót vet ki a vállalat tulajdonosára vagy vezetőjére és hagyja a dolgokat tovább úgy mint azelőtt, mindössze ő él jól a kizsarolt járadékból. AZ ÉPÍTŐ GARDÁBA 1942-1943-ra A. Alakszay, Los. Ang. .. 6.00 F. Bleier, Bridgeport .... 2.50 J. Buzay, Cleveland ........ 12.00 G. Barcza, Bridgeport .... 12.00 Id. P. Csorba, New York 6.00 J. Deák, Akron .............. 1.00 M. Danka, Cleveland .... 12.00 L. Decsi, Akron .............. 7.00 St. Detky, Phila ........ 3.00 J. Dushek, Nutle ...... 12.00 J .Engli, Cleveland ........ 14.00 J. Farkas, Akron ............ 10.00 L. Fishbein, New York .. 7.00 J. Fodor, Cuy. Falls ........ 12.00 L. Gáncs, Caroline ........ 12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 9.00 E. J. Havel, Garfield .... 6.00 P. Hering, Buffalo ........ 9.00 St. Hornyák, Phila ...+... 2.00 S. Kisák, New York ........ 10.00 J. Kollár, Cleveland ........ 5.00 E. Kovách, Cleveland .... 4.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ...... 7.00 L. Lefkovits, Cleveland 7.00 J. Mogor, New York ...... 12.00 A. Molnár, Cleveland .... 7.00 J. Policsányi, Triadelphia 5.00 J. Pataki, New York ...... 3.00 J. Pika, Turtle Creek .... 8.00 P. Pika, Chicago ............ 8.00 L. Rost, Phila ................ 6.00 M. Stefankó, New York 8.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 4.00 A. Székely, Cleveland .... 6.00 G. Wiener, New York .. 5.00 H. Varjú, Chicago .......... 5.00 J. Vizi, Akron ................ 12.00 J. Zára, Chicago .............. 9 00 Mit hoz a béke?
