Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-05-01 / 1265. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD VOL. XXXI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1943 MAY 1 Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 NUMBER 1265 SZÁM MÁJUSI HAJNALHASADÁS Irta: VISI ISTVÁN Most egy éve volt a legsötétebb a helyzet a munkásság részére, már már úgy látszott, soha nem lesz hajnal, nem jön egy uj nap, amely végetvetne a fasizta sikereknek, a háborúnak és annak a rémnek, hogy az egész világra kiterjeszkedik a nyers erőszak rendszere. A bérrabszolgaságot beláthatatlan időkre legnagyobb elnyomatás közepette ráerőszakolják a világ munkásságára. Ugylátszik igaz az, hogy hajnal előtt legsötétebb az ég, igy már láthatjuk a hajnal hasadását, a fekete terror bukásának lehetőségét. Az emberiséget megszégyenítő barbár öldöklés végét és azt, hogy az emberiségnek nagy része tanult ezen véres példából és belátják, hogy a nyers erőszak nem kivezető ut, nem megmentő je a mai korhadt rendszernek, hanem nagyobb ok azt megsemmisíteni, vagy reformálni. így a polgári körökben, a burzsoá osztálynál is mindég nagyobb számmal akadnak emberek, akik már olyan reformokat akarnak megvalósítani, ami még a szociáldemokratáknak is túl radikális volt 1919-ben. Akik a nyers erőszak borzalmait felismerve és annak sikertelenségét, mely a fasizta elméletet szülte és táplálta, most a nagymérvű reformokat mint életmentő szükségletet igyekeznek megvalósítani, gazdasági biztonságot igyekeznek megteremteni. Eddig a bizonytalanság, munkanélküliség és az ezt követő nyomorban élő munkás milliók részére, akiket csak is a fasizmus által ajált és gyakorolt nyers erőszakkal bírtak fékentartani, megakadályozni a tömegeket a rendszert el- seprő társadalmi és gazdasági forradalom megkezdésében, amely az egész világot elborította volna, mint a jelenlegi háború, mely ezen igyekezetnek az eredménye és amely az egész világra kiterjedt. Mi nem a reformokban, hanem azon tényben látunk biztató jelenséget, hogy már a kapitalisták és azok csatlósai is belátják, hogy a fekete terror, a fasizmus nemcsak, hogy nem mentheti meg, hanem még biztosabban az elpusztulásba kergeti a tőkés rendszert. Csak nagyobb mérvű rombolást idéz elő, mely romba- döntéssel fenyegeti az egész társadalmi és gazdasági rendszert, mely azon nyers erőszak szervezetet éppen azon szándékkal építette ki, hogy megmentse rothadt gazdasági rendszerét, mely csak nyomort, bizonytalanságot, munkanélküliséget okozott, melyek forradalom felé terelték az egész emberiséget. Most békésebb reformok sorozatával igyekeznek azt elérni, amit a nyers erőszakra támaszkodó fasizmussal nem bírtak, de mi azt is látjuk, hogy ezen békésebb próbálkozásnak is még nagyon sok ellensége akad, akik még most is inkább igyekeznek egy újabb Frankensteint kiépíteni, remélve, hogy azt majd jobban kontrol alatt tudják tartani mint a mostanit. így ámbár még mostan azok vannak hatalmon, akik békésebb reformokkal akarják a tőkés rendszert megmenteni, de a két kapitalista elmélet között, a nyers erőszak és kedvezmény reformok hívei között csak jobban kiéleződik majd a harc a békeasztalnál. De a mi részünkről örvendetes jelenség, hogy már az uralkodó osztálynál is többségbe kerültek azok, akik felismerték a nyerserőszak sikeretlenségét, és saját mesterei, megteremtői elleni veszedelmet is. így ha nem is várhatjuk ami általuk hirdetett tökéletesebb rendszer — az Ipari Demokrácia megvalósítását, de az ilyen tökéletesebb rendszerhez vezető szervezkedés, nevelés útja nem lesz elzárva, amint azt a terror szervezetek a fasizták tennék. Ezt a mérvadó külömbséget, mindazok ismerik, akik végigélték itten Amerikában az 1916-1922 éveket, amikor a jobb rendszert vágyó és azért dolgozni, agitálni hajlandó munkásság tömegeit börtönzték be, még azokat a reform szociálistákat is, akiknek a programját ma a New Deal igyekszik megvalósitani. Még 1916-ban New York államban megválasztott három szociáldemokrata képviselőnek nem is engedték helyüket elfoglalni, ahol ma kimondottan kommunista képviselőktől sem vonják meg azt a jogot. Ámbár a háború után ismét számíthatunk a reakció, a nyers erőszakot hidetők megerősödésére, de soha többé nem lesznek olyan egységesek, mint 1939 előtt voltak, mielőtt Hitler az általuk kiépített Frankenstein fölötti kontrolt el nem vesztették. így Május elsején szemlét tartva, újból lehetőnek látjuk, ha nem is a forradalnak láncolatát, de olyan társadalmi rendszert, melyben újból megindulhat a nevelési, szervezkedési folyamat, hogy egy tökéletesebb rendszert építhessünk, melyhez bizony most nem is láthatunk szervezett munkás csoportokat, elég szervezett erőt az öreg Európában sem, még kevésbbé itten Amerikában. Az 1943-as Május Hajnalhasadás, egy vértengerbe ..fulladt civilzációkra veti halvány fényét, melyből mindenki sokat kellett, hogy tanuljon, mely vértengerből kiemelkedő uj civilizáció nem ismételheti meg ezt az öngyilkosságot, nem térhet vissza azon erőszak és terror szervezethez, mely az ilyen rombolást, vértengert előidézi. Túl vagyunk azon a veszélyen, hogy az a végtelen feketeség, melyet röviden fasizta terror rendszernek neveznek, sötétségben tarthatja a világot még sokáig. E helyett világosság dereng, mely világosság mellett az emberiség újból felismeri magát és hivatását, egy uj és jobb társadalmi rendszer felipétését mely a forradalmak mindent bevilágító lángja mellett szenvedések, harcok árán jött és magával hozza az igazi májusi ébredést, felszabadulást. Fajgyűlölet a “munkás” uniókban Még talán soha nem jegyzett föl a történelem annyi sok, úgynevezett vallási és faji “kilengést” mint amióta ez a háború folyamatban van, vagy mondhatjuk úgy is, amióta a fasizmus és nácizmus uralomra került. Nagyrészt leginkább a fajgyűlölet szitása keltette föl az ellenszenvet a náci banditiz- mus ellen, mely a gazdasági érdekek mögött nagy szerepet játszott a háború előidézésében. A modern világ legnagyobb szégyene, hogy alkalmat adott arra, hogy a tudatlanság legalacsonyabb foka érvényesüljön a jelenben, amikor a vallási és faji származás megkülönböztetése mint irányitó elv került felszínre. A világ szocialista munkás- mozgalmának egyik főpropaganda munkája volt a nemzetköziség hirdetése, megértetni a néptömegekkel, hogy ember és ember között, eltekintve attól, hogy milyen vallása vagy színe van, lényeges különbség nincs és mindannyian mint testvérek kell elfoglalják helyeiket a társadalomban. Különbség csak ott van az emberek között, hogy az egyik kizsákmányolt bérmunkás, mig a másik kizsákmányoló kapitalista. A mai helyzet egy hatalmas fokú visszafejlődésnek látszik ezen a téren, amihez mindig több és több adat fűződik. Itt az Egyesült Államokban is állandóan tapasztalható volt a faj és idegen gyűlölet egy bizonyos formája, habár erősen kontrolálva volt. De azért gyakori esemény volt mindig egy- egy néger munkás meglincselé- se, sztrájkgyülölet szitása, azon az alapon, hogy bevándorolt •‘hunkyk” vesznek abban részt. Persze a linchhangulat és a sztrájk gyűlöletet mindenkor a prostituált sajtó szolgálta ki, ami már megszokott dolog volt és egyáltalán nem keltett feltűnést. Ami azonban a jelenben történik a fajgyűlölet terén, mélyen megvetendő, egyrészt azért, mert a jelenben állandóan azt halljuk, hogy ez a háború a demokratikus eszmékért folyik, másrészt pedig azért, mert a fajgyűlöletet az úgynevezett munkásuniók szítják a legjobban. Az AFL Aircraft and Shipyard Workers Union erős tiltakozást nyújtott be a szövetségi kormánynál, a néger munkások alkalmazása ellen, mig az International Association of Machinist éles harcot indított azon törvényjavaslat ellen, mely a néger munkások megkülönböztetését törvényellenesnek akarja minősíteni. Ennek az unionnak több mint 350 ezer tagja van és ezenkívül még 9 AFL union alapszabályban tiltja meg a néger munkások tagfelvételét. Ezek a munkás unionok az osztály elmélet azon egyszerű fokát sem értették meg, hogy a néger munkásokat nem mint feketeszinü munkásokat alkalmazzák, hanem kizárólag a munkaerejüket amivel rendelkeznek. A fehér munkásokat is csak ezért tartják az iparokban. A munkásszervezetnek csak egyetlen célja lehet a munkaerőnek a megszervezése, eltekintve attól, hogy milyen nyelvet beszél annak tulajdonosa, milyen színe vagy vallása van. A náci-fasizta elmélet ezt nem ismeri el, ezért osztályharcos kötelessége a munkásosztálynak ellene harcolni. Mikor tehát bizonyos "munkás uniók” a faji kérdésben a (Folytatás a 2-ik oldalon)
