Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-04-24 / 1264. szám

1943. április 24. BÉRMUNKÁS 7 oldal A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) BÁNYÁSZAT ÉS KOHÁSZAT A 18. század végén úgyszól­ván minden más bányászatot háttérbe szorított a vas és szénbányászat, mely azóta is állandóan és rohamosan fejlő­dött. A kőszenet ugyan a bel­ga Lüttich város közelében már a 13. században bányászták, sőt egyes helyeken a középkor­ban tüzeltek is vele, de na­gyobb elterjedése és jelentősé­ge csak ott kezdődik, amikor Wedding megépítette az első kokszos olvasztót Gleiwitzben. Fokozták a vas és szén haszná­latának elterjedését a gőzgé­pek, vasutak és gőzhajók föl­találása is, ami a munkagépek győzelme volt a kézi munka fölött. A tudomány ma sem döntötte még el, hogy hol volt a vasipar bölcsője. Legvalószí­nűbb, hogy Ázsiában, mert ott olyan vasemlékek maradtak még a történelem előtti idők­ből, amelyekhez foghatókat ed­dig sehol a világon nem talál­tak. Delhiben ma is áll az u. n. szent oszlop — laht — mely­nek csak a földből kiálló tömör része 16 méter hosszú, az át­mérője pedig fél méter, tehát csak a látható része 96 tonna, vagyis annyi, amennyit több vasúti kocsi bir el. És ez a ha­talmas vasoszlop, úgyszólván vegyileg tiszta vas, amilyent még a modern technika sem tud előállítani ekkora tömeg­ben, de egyébként is oly gigá­szi alkotás ez, melynek csak közönséges vasból való meg- öntése is nagy feladat lenne még a modern, fejlett vasipar számára is, úgy, hogy megfejt­hetetlen miképpen tudták ezt többezer év előtt megalkotni. Pedig az ázsiai vaskohászat pá­ratlan fejlettségének nem ez az egyetlen emléke. Az ősrégi hindu templomokban óriási mé­retű vasgerendák tartják a te­tőzetet és a régi föl jegyzések bizonyítják, hogy az asszír ki­rályi paloták födelét is vasle­mezek borították. És a vas ter­jedése mindenütt a kutlura elő­nyomulását és a civilizáció tér­foglalását jelentette. Egyiptom óriási sziklatemplomai és a gú­lák faragott kövei bizonyítják, hogy a mesterek már ott is acélvésővel dolgoztak. A görö­göknél viszont még Hómér ide­jében is, nagyon ritka és érté­kes anyag volt a vas. Későbbi Görögország hősei boldogok voltak, ha versenyeikben akko­ra vasdarabot nyerhettek, ami­lyent ma néhány centért ad­nak és Spártának vas volt a pénzalapja. Később a Fekete tenger melléki khalyt nép volt hires kitűnő edzett vasáról (acél) melyet állítólag folyói- inak vashomokjából készített és az acél latin neve is tőlük származik. A vasmüvességnek ez a fejlettsége azonban az év­ezredek során lassanként telje­sen lehanyatlott úgy, hogy mi­kor a történelmi időkben ismét találkozunk a vaskohászattal, ez majdnem abban a kezdetle­ges állapotban van, mint még ma is látjuk Afrika belsejében. Afrikában, ahol az emberek életmódja és kultúrája ugylát- szik évszázadok és évezredek óta ugyanaz maradt, a vas használata minden emlékezetet meghaladó idők óta honos. Ahogy a Szahara sivatag véget ér, kezdve Szudántól le egészen a damarakig és hottentottákig, a vas nemcsak szükségleti anyag, hanem fényüzési cikk is, mivel a könnyen megolvasz­tó vasérc bőven van uton-utfé- len. Az ottani kovácsok apró agyagkemencékben és kevés szénnel, meg kézi fujtatóval ömlesztik meg az ércet és a férfiak számára kelevész és nyílhegyeket, mellpaizsokat ké­szítenek, a nők számára pedig kapát és nyakéket, mely utób­biakat fényesre csiszolva, több­re becsülik a vadak, mint az arany és réz ékszereket, ha pe­dig a szerecsen kovácsnak nincs rendelt munkája ,akkor pénzt kovácsol, apró sarló for­májú vasdarabkákat, melyeket mindenfelé már úgy maguk között elfogadnak váltópénz­nek. Évezredeken keresztül ez volt a vasgyártás módja, még pedig nemcsak Afrikában, hanem Európában is. Torockon példá­ul mely hajdan hires vasgyár­tó telep volt, még a múlt szá­zad második felében is igy ké­szítették a vasat. Az aknás ke­mencéket csak a középkorban kezdték magasabbra építeni és az öntöttvasat a 15 század vé­géig nem is imerték, sőt ha a vas megolvadt a kemencékben és a salakkal együtt kifolyt egyszerűen eldobták, mint hasznevehetetlen anyagot. Mi­helyt azonban rájöttek, hogy a vasnak valóságos megolvasztá­sa voltaképpen csak a kovács­vas gyártásnak egy újabb és jobb módja, rögtön megkezdték a vasöntvények • gyártását is. Most már még nagyobb olvasz­tókemencéket építettek és ily módon a vas előállításának a költségét is csökkentették. A növekvő faszén fogyasztás mi­att azonban a vaskohók környé­kén csakhamar letarolták az erdőket, különösen Anglia volt úgy, hogy az angol parlament 1625-ben törvénnyel tiltotta meg az erdők kivágását vasol­vasztási célokra. Ez a barbár intézkedés egy csapásra tönk­retette a virágzó angol vasi­part, melynek több mint 300 vaskohójából csak öt maradt üzemben. Az angolok ekkor a még kevéssé ismert kőszénnel akarták pótolni a hiányzó fa­szenet, de az eredmény oly si­lány volt, hogy Anglia majd­nem másfélszázadig vasbehoza­talra szorult. Végre Coxon 1840-ben föltalálta a róla elne­vezett kokszot, mely a vasol- vasztáshöz alkalmas tüzelőa­nyag volt és ezzel megvetette Anglia világhírű vasiparának az alapját. És oly hatalmas volt Anglia vasipara, hogy még a múlt század derekáig az egész világ vastermelésének több mint fele, angol kohókból és vasgyárakból került ki, de ettől fogva Amerika oly roha­mosan versenyzett vele, hog.y a 20. század elején Anglia már leszorult második helyre a vas­termelésben. A VASOLVASZTÁS FEJLŐDÉSE Pedig ugylátszott, hogy az angol Cox találmánya — a ka­vart vas — a 18. század végén örökre biztosítja Anglia elsőbb­ségét a vasiparban, mert ezen találmány szerint a vasfinomi- táshoz már a mindikább drágu­ló faszénre sem volt szükség. De a voltaképpeni tömeggyár­tás kérdését még a kavaró ke­mence sem oldotta meg és en­nek a föltalását ismét egy an­golnak köszönhetjük. Bessemer találta ki a kovácsvas és acél­gyártásnak azt a zseniális mód­ját, hogy a vasolvasztásnál a levegőből vette a szén elégeté­séhez szükséges oxigént. A gondolat zseniális volt, de egy­szersmind merész is. Arról volt ugyanis szó, hogy a vas­nál körülbelül nyolcezerszer könnyebb levegőt hajtsa át a folyékony vason! Bessemer hosszasan kísérletezett uj mód­szerével, melyre 1854-ben sza­badalmat is vétt. Kísérletei so­káig nem vezettek kellő ered­ményre, de a kiváló ember nem csüggedt, noha kortársai ki- gunyolták, kinevették, sőt Ang­lia legkiválóbb kohászainak a társulata egyenesen őrültség­nek mondta Bessemer találmá­nyát. Mindamellett ez lett a modern vas és acélgyártásnak az alapja, bár a szakkörök még akkor sem igen méltatták kellő figyelemre Bessemer találmá­nyát, amidőn végre, tömérdek technikai nehézségek legyőzése után, 1862-ben nagyon szépen sikerült acélpróbákat mutatott be. Bessemer eljárása végleg megoldotta a nagytömegű ko­vácsvas gyártásának kérdését. Az ő találmánya előtt a nagy darabok gyártására csak egyet­len mód volt, több kisebb darab összeheggesztése, mivel azon­ban nagy heggesztő kemencé­ket fölötte nehezen és csak nagy költséggel lehetett építe­ni, modern technika igényeit a mindig nagyobb vastömegeket csak ez az eljárás elégítheti ki, mert folyékony állapotban állít­ja elő a kovácsvasat is és meg­adja a módját, hogy lehessen korlátlan méretű kovácsvas- tuskókat is heggesztés nélkül egy darabban önteni. Bessemer eljárását kiegészí­tette a Martin testvérek talál­mánya, a martinozás. Ebben az az érdekes, hogy a Martin test­vérek uj eljárásukkal nem ko­vácsvasat, hanem acélt akartak készíteni és nem is sejtették, hogy a kovácsvas gyártást egé­szen uj irányba fogják terelni. Abból indultak ki, hagy mint­hogy az acélban kevesebb a szén, mint a nyersvasban, de több mint a vasban, ha ők nyers és kovácsvasat összeol­vasztanak, abból acélt kell kap- niok. A kísérletek tégelyben si­kerültek is, de nagy olvasztó­ban nem tudtak eredményt el­érni mindaddig, mig csak Sie­mens, a hires német technikus föl nem találta a róla elneve­zett regenarativ rendszerű gáz­tüzelést, mert addig nem volt olyan kemence, melyben az ad­■ ■ Májusi Ünnepély New Yorkban Az IWW new yorki magyar tagjai Május elsejét a Bérmun­kás Otthonban, 1351 Third Ave. fogják megünnepelni, szambaton, május elsején este 8 órai kezdettel, melyre New York és környéki munkástár­sakat tisztelettel meghívják. Munkástársnőink a saját költ­ségükön ízletes csirkevacsorát készítenek és kérik mindazo­kat, akik számítanak az ünne­pélyen résztvenni egy postakár­tyán tudassák ezt előre, hogy a mai rationizált világban meg­felelően tudjanak előkészülni. A vacsora ára $1.25. dig olvaszthatatlannak tartott kovácsvasat megtudták volna olvasztani. A Siemens féle ke­mencével ez végre sikerült, ne­kik, de meglepetésükre a ke­mencéből lecsapolt folyadék nem az előre kiszámított minő­ségű acél, hanem lágy kovács­vas lett. A Martin kemence gyorsan hódított tért és mind­egyre nagyobb szerepet játszik a vasgyártásban. Sőt valószínű az, hogy csakhamar kiszorítja a vasfinomitás minden más módját, mert a Martin kemen­ce méretei nincsenek szűk ha­tárok közé szorítva és az eljá­rás is sokkal egyszerűbb. Mar­tin kemencékben mindenféle ócska, rozsdás, törött és égett vas is földolgozható, igy bizo­nyára érthető lesz, hogy a Mar­tin féle eljárás oly gyorsan hó­dított tért. A természetben elő­forduló vasércek a barna vas­kő, a vörös vaskő, a mágnes vaskő, a pát vaskő és a kénes vaskő vagy pirít. Ez az utóbbi voltaképpen nem vasérc és mi­vel nagy a kéntartalma, a ko­hászatban nem is igen használ­ják .ellenben a kénvasat belőle gyártják. A vasércek minde­nek előtt a pörkölőbe kerülnek, amelyek legtöbbnyire szintén aknás kemencék és rendesen ugyan úgy is dolgoznak velük. Miután azonban a pörkölés cél­ja csak a víznek és szénsavnak az ércből való kiűzése. TÖMEGTERMELÉS A VASIPARBAN Mig a 17. század nagy ol­vasztójának napi termelése rendesen az 1000 kilogrammon alul maradt és a 18. század ol­vasztói sem mentek túl az 5000 kilogrammon, addig századunk­ban a napi 10,000 kilogrammot termelő olvasztók a legkiseb­bek, de Amerikában nem egy olyan olvasztó van, amelynek napi termelése ezer tonnánál is több. Magyarországon nincsen- nek ily óriási méretű olvasz­tók, legtöbbjük 20-100,000 kilo­gramm vasat termel átlag na­ponta és leginkább faszénnel dolgozik, mert kokszhoz való kőszenük nincs és ezt külföld­ről kellene hozatni, ami pedig nagyon költséges. Ennek elle­nében éppen a faszén miatt a magyarországi kohók termelik az egész világon a legjobb mi­nőségű nyersvasat, mellyel csak a svédországi, szintén faszén­nel készült nyersvas versenyez­het. íme ilyen a modern vas­gyártás képe, nagy vonások-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents