Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-24 / 1264. szám
BÉRMUNKÁS 5 oMa) 1943. április 24. AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL CS. . .Ő MEGJEGYZÉSEI A BÁNYÁSZOK ÜGYE A bányászok szerződése március 31-én lejárt, amely ideig az uj szerződés tárgyalásai nem hoztak eredményeket. így közös megegyezéssel a régi szerződés 30 napra meglett hosszabbítva, de ma még kilátás sincs arra, hogy a megegyezés a kitolt határidőig megtörténjen, a bányabárók és az egész reakció rosszakaratú ellentállása miatt. A bányászok a két év előtt kötött szerződés alapján dolgoznak, amig minden munkás tekintve a rendkívüli háborús drágaságot, kapott béremelést, addig a bányászok ma is az 1941 április elsejei bérskála alapján dolgoznak. így nagyon méltányosnak mondható a két dolláros napi béremelés követelése, amely ellen mindenki, aki a nagytőke szolgálatában áll megmozdult és a legvadabb kampányt kezdte a bányászok ellen, akiknek a keresete alatta áll az átlagos gyári munkásnak a fizetésénél, dacára, hogy nagy képzettséget, erőkifejtést igényel és hogy a legveszedelmesebb iparág. Lewisről,. a bányászok cárjáról meg van a véleményünk és azt számtala nizben meg is irtuk, de kétségtelen, hogy mostanáig keményen harcol és igazán igyekszik Amerika közvéleményét felvilágosítani a bányászok követelésének a jogos-' ságáról. Oldalas hirdetéseket ad a lapoknak, miután más mód nincs ugyanott megjelent hazug propaganda megcáfolására. Ott és a szenátusi vizsgáló bizottság előtt kézzelfoghatóan igazolta, hogy a bányászok a legrosszabbul fizetett ipari munkások. Leközölt fizetési listákkal, termelési kimutatásokkal igazolta, hogy amig a termelés folyton emelkedik, a profit női, addig a bányász keresetéből ha levonják a házbért, a compania stor- ban vásárolt élelmet, lőport, stb. csak üres borítékot kap kézhez. A két dolláros bérkövetelés mellett még nagyon jogos követelés az, hogy a compánia fizesse meg azt az időt a bányásznak, amit a munkára való jelentkezéstől, a neki kijelölt munkahelyre való érkezésig eltölt, amely sok esetben két órát is igénybe vesz, úgy, hogy a bányász ki 8-8 és fél, 9 órát tölt a bányában, csak 7 óráért kap fizetést, de itt volna már az ideje annak is, hogy a világitó és robbantó anyagot is a compania fizesse meg. Lewis azt mondja, hogy az nem fog inflációt előidézni, ha a coupon vágók 6.500 milliós profitjának, amit 9 hónap alatt kerestek, egy részét visszaadják azoknak, akik termelnek és előállítják a profitot, de ha Lewis olyan nagyon kihangsúlyozza, hogy a profitrendszer alapján áll, akkor már le is mondott arról, hogy a bányászok és a munkások, az őket megillető részhez jussanak, mert a munkást a termelés egész értéke illeti meg, amit viszont a profiton felépült termelési rendszerben nem kaphat meg. MIT KÍVÁN A Chamber of Commerce és az Amerikai Gyárosok Szövetsége kívánalmukat egész pon- tonsan, parancsszerüen adták tudtul a megbízottjuk Capt. Eddy Rickenbacker utján az Ohio állam törvényhozó testületének, erre a parancsra nagyon jó lesz felfigyelnie Amerika munkásságának addig, amig az nem lesz késő, mert kétségtelen, hogy úgy az állami, mint a szövetségi törvény- hozásban feles számban vannak honatyák, akik a nagytőke parancsait a New Deal és Unió ellen készséggel hajlandók végrehajtani. Most már nem úgy általános szólamokban jelölte meg a nagytőke parancsát, hanem pontosan körvonalazta azt a munkát, amit a törvényhozóktól a nagytőke elvár. A napiparancs igy szól: Minden sztrájk törvénytelen. Megszüntetni a 40 órás maximális munkaidó törvényt. Eltörölni minden másfélszeres és kétszeres tulórabért. Megtiltani a zártmühely és a check-off rendszert. Rögtön elbocsátani azt, aki a munkát lelassítja. Az uniók hatósági felügyelet alá való helyezését. Megtiltani, hogy az uniók politikai célokra adakozzanak. Ez a lényege annak, amit a kapitány ur tudtára adott Ohio törvényhozó testületének. Természetesen nem jött ki azzal, hogy erre azért van szükség, hogy a nagytőke korlátlanul zsákmányolhassa ki a munkásosztályt, hogy a mohó profit vágyát se törvény, se szervezettség ne korlátozhassa, hanem a régi jól bevált szokás szerint, hivatkozott a szabadságjogokra, hazafiságra, a háborúra és egészen szerénytelenül úgy igyekezett magát beállítani, mintha a fronton levő katonák megbízottja volna. Nem riad vissza egy kis történelem hamisítástól sem, amikor a francia összeomlás okául' a 40 órás munkahetet, az unió- | kát állította be. Egészen figyel-; men kivül hagyta azt a köztudomású tényt, hogy a francia nagytőke a háború elvesztésére szövetkezett a Petain, Laval, Darlan bandával, hogy igy letörhessék a francia munkásságot Hitler segítségével. Hogy a munkásosztály elégedetlenségét tudatosan élesztették és provokálták azzal, hogy megsemmisítették azokat a jogaikat, amelyeket hosszú harcok után vívtak ki. Ha Hitler megakarná törni a szövetségesek frontját, ha belső ellentéteket fokozni akarná, ahhoz semmi mást nem kellene tennie mint azt, hogy Rickenbacker javaslatait elfogadják. Amerika munkássága a termelés terén olyan hatalmasat produkált a háború ideje alatt, amelyhez foghatót el sem tudtunk képzelni. Amerika munkássága elhiszi, hogy ebben a háborúban a meglevő jogait és szabadságát védi, de ez a hiedelme szétfoszlana ha Rickenbacker javaslatai törvénnyé válnának. Az amerikai munkásosztály nem forradalmi, de a jogainak ilyen durva, szemérmetlen megtámadása olyan ipari harcot váltana ki, amelyhez foghatót a modern történelem nem ismer. Ezt a harcot csak azok akarják ma, akik a Hitleriz- mus győzelmét óhajtják. A frontokon túlnyomó nagy százalékban munkások és a munkások gyermekei vannak, kiknek az érdekeik azonosak a szervezett munkások érdekeivel. A hazai fronton a munkások hoznak áldozatokat. Százezer munkás halt meg a hadigyárakban baleset következtében. A munkások fizetik az adókat, vásárolják a war bondokat, rájuk nehezedik az áruhiány, az ő egészségük romlik le a túl hosszú munkaidő következtében, azért a legnagyobb rágalom őket azzal vádolni, hogy nem teljesitik a kötelességeiket. Ordítanak a tulórabér miatt, de semmi kifogásuk nincs a nagytőke profitálása és csalásai miatt. Befagyasztani a munkabért, eltörölni a tulórabért, de az ellen törvénnyel védekeztek, hogy az elnök a nagy fizetéseket 62 ezer dollárra akarta levágni. Az osztályharc, amint ezt a nagytőke támadása igazolja, a háború alatt sem szünetel. Ezt tudomásul kell vennie Amerika munkásosztályának is és nem csak a jogai megvédésére kell felkészülnie, hanem azok mesz- szemenő kiterjesztésére, a jövőjének a biztosítására. IGAZAT ÍRTÁL fiam, amikor az élelmezésed minemüségéről Írtál. Többen azt hittük, hogy túlozol, vagy csak nálatok, a repülőknél van olyan jó ellátás, de érdeklődésemre azt a válaszokat kaptam, hogy többé-kevésbé ugyan ily ellátásban részesülnek az amerikai fiuk a hadseregben. Azonban nincs igazuk azoknak, akik az ellátástokat, élelmet, ruhát és \fizetést túlzottnak tartják és azt mondják, hogy ezért kerül nagyon sokba a háború, amelyet végeredményben nekünk kell, munkásoknak megfizetni. Ezek a gáncsoskodók egyrészt még az óhazai szemüvegen keresztül nézik a katonát, kit otthon komiszkenyéren és “zupán” tartottak. A fizetése egy hónapra nem 50 dollárt, hanem körülbelül 65 centet tett ki, de a tévedésük másik része az, amikor a munkásokat terhelő nagy adókkal rémítenek bennünket. Először is a munkás soha nem kapott többet az általa termelt értékből, mint egy kis részt, amely elegendő volt az élet fentartására és az amerikai munkás bármennyire is nem látja azt ma még, ( hogy ő az egész értékre amit I termel jogosult, az kétségtelen, ! hogy annyira már gerinces, i hogy az életnívóját nem hagy- i ja lesülyeszteni a háború után 1 sem, igy a nagy adókat, onnét kell behajtani, ahol van, a j nagytőkéseknél. Csak az ő hatalmas vagyonuk és óriási jövedelmükből kell megfizetni a háború költségeit. Igaz, hogy a közelmúlt történelme már mutat példát arra, hogy egy nap alatt eltűntek az adósságok, adók és a nagy vagyonok és a történelem megismételheti önmagát, különösen, ha a munkásosztály egy kissé siettetni fogja az orosz történelem megismétlődését. Elképzelhetetlenül sokba kerül a háború anyagban, munkában és a legértékesebben, az emeberéletben, de az anyagi értéknek csak egy elenyészően kis része az, amit a katonák ellátása igényel, ennél még az is több, amit a veszélytelenül jómódban élő részvény szelvény vágók profitálnak a háborúból. Ez és a nagy igazgatói fizetések, bónuszok, befektetések, jobban megdrágítják a háborút, mint a katonák és a munkások “nagy” fizetése. A Reader’s Digest szerint, amig Napóleoni háború idején egy ember megölése 300, a polgárháború idején 5000 dollárba került, addig a múlt világháborúban 21 ezer, mig a mostaniban 50 ezer dollárba kerül. Pedig a mostani háború egy-egy' nagyobb ütközetében többen halnak meg, mint Napoleon egy tucat nagy csatájában, ötvenezer dollár egy ember életének nem megmentéséért, hanem az elpusztításáért. Itt van a kérdés magja, hogy milyen beteg az a társadalmi rendszer, mely csak puszta alamizsnát nyújt az éhenhalás előtt álló tagjainak, de nem sajnál 50 ezer dollárt azért, hogy egy tagját az emberi társadalomnak megöljön. A hooveri időkben almát árulni küldtek bennünket. A W.P.A.-re és segélyre az elnök által kért összegekért sírva fakadtak azok a törvényhozók, kik ma a háborúra ezerszer nagyobb összeget szemrebbenés nélkül szavaznak meg. Bizonyos, hogy a nácizmus pestisét el kell és el is fogjuk pusztítani, de nem hiszem, hogy még egyszer lehessen a munkásosztályt elbolonditani, hogy amikor a nép jólétéről és biztonságáról van szó, akkor azt mindják, hogy nincs miből. Most megtanultuk, hogy van, mert az egész emberiséget abból az összegből, amit a világháborúra költ el, boldog jólétbe juttathatta volna. Hát ti csak nyugodt lelkiismerettel egyétek meg a jó ételeket, szokjatok hozzá és ne fejeltsétek el, hogy ahhoz a civil életben is jogotok van, mert azt mi, ti termeljük meg. Persze azt nem mondom meg senkinek, hogy a te eddigi rekordod gyaloglásba, őrségállásba, no meg krumpli pucolásba és mosogatásban merül ki, főleg nem a fiadnak Rickynek, aki olyan nagyon kihangsúlyozza, hogy te az Air Corps.-ban repülőgépen repülsz, ha a krumpli pucolást tudná, talán szégyelné magát az apja miatt. TITKOS FEGYVERRAKTÁR MAGYARORSZÁGON WASHINGTON ápr. (ONA) — A marokkói rádió, mint itten megállapították, budapesti jelentés alapján azt közli, hogy a magyar hatóságok titkos fegyverraktároknak jutottak a nyomára. A rendőrség három ilyen raktárát foglalt le, kettőt Kaposvárott, egyet Szegeden.
