Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-24 / 1264. szám
1943. április 24. BÉRMUNKÁS 3 oldai MUNKA KÖZBEN----------------------------------(gb) ROVATA------------------------------A “Munkaközben’ ’ olvasói az i utóbbi pár lapszámban hiába keresték, — ha ugyan keresték ,a rovatot. Jó lesz tehát elárulni a rovat elmaradásának az okát, mielőtt a levelek halmazát (? ?) hozná a posta. Nem dolgoztam az utóbbi hetekben és ha nincs munka, akkor nincs “munkaközben” sem. A pihenésre most egészen “személyes” okok késztettek. Első sorban az, hogy a manduláim, amelyekkel már régebben háborús viszonyban állok, újból támadást intéztek ellenem. De nem hagytam magam, hanem ellenoffenzivára egy kór- hába sáncoltam el magam, ahol a mandulákkal alaposan elbántak. És miután már a kórházban voltam, hát gondoltam, kivágatom azt a zsírdaganatot is, ami pár évvel ezelőtt az oldalamon nőtt. Tudom, hogy most nagy szüksége van Uncle Samnek a zsírra, igy felajánlottam ezt a zsirgyüjteményemet a haza oltárára. Az orvos is jól járt vele, mert mint mondotta, elküldte a butcherhoz és tiz centet kapott érte. így jutót egy kis mellékkeresethez. Én meg egész biztosra veszem, hogy abból a zsírból csinálják majd azt a glicerint ,amiből az a TNT fog készülni, ami Hitlert felrobbantja. Ezzel aztán be is fejezhetném a kórházi élményeimet.. Azonban a negyedik napon a I magányos szombámból áttettek egy két-ágyas szobába, ahol a szobatársamtól olyasmit tudtam meg, amivel érdemes foglalkozni. Sőt mi több, meg is Ígértem Frank-nek, — mert ez a neve az illetőnek, — hogy Írni fogok a dologról nemcsak azért, mert közérdekű, hanem azért is, mert igen érdekes adatokat tartalmaz. Én már a frissen vágás gyönyöreit élveztem, amikor azt a Frankét behozták a másik ágyra. Félig-meddig önkívületien állapotban volt. Azt láttam csak, hogy a bal karját fájlalja és valami bóditószer hatása alatt áll. Alig helyezték el ezt a beteget, máris a látogatók egész sora jött hozzá. Nemcsak a családjának a tagjai, — a felesége, a leánya és valami húga, hanem a barátok igen nagy száma, nem nagyítók, mikor azt mondom, hogy naponként legalább 30 látogatója volt. És a látogatók mindegyike hozott neki valamit, — cigarettát, gyümölcsöt, virágot. A szobánkban minden asztal, ablak és szekrény tele lett virággal. És tucat számra érkeztek azon kártyák is, amelyeket a betegeknek szoktak küldeni, kívánva a hamaros felépülést. Ebből a leírásból azt gondolhatja az olvasó, hogy ez a Frank valami “big shot”. Én is arra gondoltam előbb, de aztán megtudtam, hogy csak egyszerű munkás ember, méghozzá szervezett munkás. Amikor ezt a 45 év körüli embert behozták megértettem annyit a beszélgetésből, hogy valami gyűlésen vett részt, illetőleg “vezette a gyűlést,” — mint mondották, ahol összeesett és onnan került a kórházba. Mialatt Frank többé-kevésbbé önkívületien állapotban feküdt, akarva nem akarva hallottam, hogy milyen nagy csodálkozás és ijedelem támadt a gyűlésen, amikor a betegség erőt vett rajta. Végre a kíváncsiságtól hajtva megkérdeztem a feleségét, hogy micsoda gyűlésen történt a dolog? Az “A. A.” gyűlésen, — volt a válasz. És amikor az asszony látta, hogy nem értettem meg miről van szó, hát még a szája is nyitva maradt, úgy csodálkozott azon, hogy nem tudom, mit jelent az a bizonyos ‘A.A.”. “Hát maga nem tag?” — kérdezte csodálkozva. Mikor aztán látta, hogy a dologgal nem vagyok ismerős, megadta mit jelent az a bizonyos “A.A.” kezdőbetűi azon egyesületnek, amelynek teljes neve: Alcoholic Anonymous, — magyarul: Névtelen alkoholisták. Igen, Frank, meg a többiek, akik meglátogatták, akik oly meleg szeretettel vették körül mind megrögzött alkoholisták. Illetőleg csak voltak alkoholisták. Olyan emberek, akiket az Alcoholics Anonymous egyesület visszaadott saját maguknak, családjaiknak és a társadalomnak. Olyan emberek, akiket az alkohol a zülöttség legmélyebb fokára vitt már, de akiket ez az egyesület elfogott az utolsó pillanatban és megmentett a szörnyű végpusztulástól. Megtudtam aztán, hogy ez a Frank egyik vezető emberük, aki igen sokat áldoz az egyesületért és akinek igen sokan köszönhetik azt, hogy ma ismét embernek nevezhetik magukat. Ezért kapta a szeretetnek azt a nagy demonstrációját. JAJ A VISSZAESŐNEK De, hogy a dologra térjek, ott kell kezdenem, hogy Frank aki különben az egyik gyárban rézolvasztó kohók mellett dolgozik, szerdán valami kínzó fájdalmat érzett a balkarjában. A munkát, habár nehezére is esett, elvégezte, de hazamenet telefonon felhívta az orvosát, mert estére az A.A. gyűlésre kellett mennie. Az orvos azt ajánlotta, hogy amíg jobban megvizsgálhatja, vegyen egy doboz Amathol tablettát és vegyen be belőle két darabot. Frank be is vette a két darabot és miután úgy érezte, hogy használ valamit, hát bevett még másik kettőt is. Aztán magával vitte a doboz orvosságot a gyűlésre és ott időközönkén elrágott egyet-egyet. Végre aztán amikor elfogyasztott vagy 16 darabot, hát úgy nézett ki, mintha részeg lett volna. Ez pedig igen nagy dolog A. A. berkekben. Az ilyen visz- szaeső részegest “Slipper” néven hívják és nagyon megvetik. És ime, most Frank, a vezető egyén, a titkár, a példa, akire annyit hivatkoztak, inogó lábakkal járt fel és alá a gyűlésen aztán elkezdett össze-visz- sza beszélni mint a részegek szokták. És méghozzá idejött, j a gyűlésre! — Igen, Frank oda- | ment, de haza már nem tudott menni, összeesett és a kórházba vitték. A felesége, aki szin- j tén ott volt a gyűlésen, elmon- J dotta, hogy mi történt. Az elrö- könyödött tagok magukhoz térSokan azzal vádoltak bennünket a Nyugaton, — de különösen Los Angeles város és környékén letelepedett munkásokat, hogy eltespedtünk és teljesen megfeledkeztünk a munkásmozgalomról. Különösen az Eastről idekerült látogatóktól hallottunk ilyen megjegyzéseket, akik nem vették számításba az itteni viszonyokat. Sok esetben az ily fegyelmez- tetésekben volt is valami igaz és gyakran még magamat is kérdeztem, hogy hol van a baj, mi az oka a tétlenségnek? Azonban hamar rájöttem, hogy csak a viszonyok okozták a hallgatást és amint egy pár munkástárs hozzálátott a munkához, a Nyugaton újból talpra lehetett állítani. íme itt a példa. A Nyugaton élő magyar munkások, akik már régebben kerültek ide, újból életjelt adtak magukról. Csakhogy itt a talaj és a helyzet egészen más, mint az Eastern Sok esetben 15 vagy 20 mérföldes utat kell megtennünk, amig egy értelmes munkással találkozhatunk. És még akkor is, vájjon y koronázza-e siker az ilyen utat? Az itt letelepedett- munkástársaink jóakarata és az IWW- ba vetett bizalmuk azonban legyőzte az ilyen akadályokat. Felébresztették Los Angelesben is a mélyen alvókat. Az eddig elért eredmények igazolják, hogy jó utón indultunk és haladunk tovább. Sőt ma már ott tartunk, hogy mondhatjuk, bárcsak az East-en lakó munkástársak is követnék a példánkat. í»ek. Valóságos öröm mámor fogta el őket, hogy Frank nem Slipper, hanem csak egyszerű beteg, mint akárki más. Talán ezért is volt az a sok látogatás, ajándék, virág, stb. Frank természetesen másnapra magához tért. De a karját kezelni kellett és teljes egy hétig szobatársak voltunk. Ez idő alatt nyertem tőle az A.A. egyesületre vonatkozó érdekes adatokat, amelyekkel a jövő számban fogok foglalkozni. Most még csak azt teszem hozzá, hogy Frank és társai nem titkolódznak azzal, hogy ők züllött alkoholisták voltak. “Ezek itt részeg disznók voltak,” — szokta nekem bemutatni látogatóit. És azok nem tiltakoztak. De Frank hozzátette: “És én voltam közöttük a legrondább fia annak a nősténykutyának”. De már nem azok. Ma már újból hasznos tagjai a társadalomnak. Ezt az A.A.-nek köszönhetik. Micsoda csodaeszközzel dolgozik ez az A.A., arról a jövő számban számolok be. összejöveteleinken nemcsak komoly megbeszéléseket folytatunk a munkásmozgalomra vonatkozólag, de egyben anyagi segítséget adunk lapunk a Bérmunkás javára is. Nem kell gondolni, hogy simán és köny- nyen jutottunk el idáig. A mi utaink is göröngyösek voltak. De szilárd akarattal győzedelmeskedtünk az akadályok fölött és hisszük, hogy kis jóakarattal az Easten is hasonló eredményeket érhetnek el munkástársaink, csak meg kell kezdeni a házi összejöveteleket. Igaz, ez áldozatokkal jár. De mi ez azon áldozatokkal szemben, amit fizetnünk kellene, ha teljesen a Hitlerék hatalmába kerülnénk. G. Bakos Májusi Ünnepély Clevelandon A magyar nyelvű ipari union- isták és Bérmunkás olvasók május elsején, szombaton este 8 órai kezdettel a west sideon, a 3930 Lorain Avenuen levő HENRY HALL nagytermében MÁJUSI ÜNNEPÉLYT rendeznek, amelyre a Bérmunkás minden barátját meghívják. Sohasem volt fontosabb, hogy a munkásság felismerje munkaerejében levő hatalmát és annak fontosságát. Ezt kitűnő szónokok fogják ismertetni, amely után lunch és egyéb szórakozás lesz. Belépő dij nem lesz. Los Angelesi levél IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése MEGMENTETT EMBEREK SZEMÉLYES ÜGYEK
