Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-10 / 1262. szám
1943. április 10. BÉRMUNKÁS 7 olda! múlva a német repülőket már ki is próbálják. 1939 március 12-én Hitler bejelenti, hogy betörtek Ausztriába, puskával, ágyúval, repülővel. Szeptember 26-án azt mondja Hitler: “Fegyverkeztem a most elmúlt öt év alatt. Milliárdokat költöttem fegyverkezésre.” Aztán, — aztán kitört a háború. Svájci polgár beszámolója fekszik előttünk Lengyelországból, 1939 szeptember 1-ről: “Ma reggel hatkor megkezdődött a háború. Német repülőgépek támadtak nyílt lengyel városokra, hadüzenet nélkül. Polgári halottakról, asszonyokról, gyermekekről számolnak be jelentések és a halottak száma minden órában növekedik.. 1940 május 10- én a német légi erő egy sor nyílt francia várost bombázott, Nancy-t, Lille-t, Lyont, Colmart, Pentoise-t, stb. Sok halott volt a polgári lakosság közül. A légi erő később Párist támadta — kétszáz áldozat. Mindez azonban csak előjátéka volt annak, amikor julius 19-én Hitler “utolsó békeajánlatát” tette Angliának. Azon a napon az “Essener National Zeitünk” azt irta, hogy az angol nép bizonyára hinne Hitler szavának, ha láthatná a maga szemével Varsó és Rotterdam romjait. Ugyanez a végzet éri most Londont és egyéb angol városokat. Aztán 1940 augusztus 6- án, Kesselring német légimar- shal: “London lángokban fog elpusztulni. Nem oly különösen nehéz, egy várost elpusztítani.” Semleges katonai attasék megegyeznek benne, hogy e London ellen való villámtámadás minden eddig látott ilyen akciót elhomályosít, még Madridot, Varsót, Rotterdamot is. Ha a német panaszokat olvassuk most Berlin pusztulásán, ezekre a nevekre kell gondolnunk: Guernica, Varsó, Coventry, — csak úgy Ítélhetünk tárgyilagosan. Overseas News A Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. Alakszay, Los. A. 11.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 12.00 Mrs. J. Bodnár, Birdgep. 5.00 Mrs. J. Deák, Akron ..... 12.00 Mrs. G. Deme, Akron .... 12.00 Mrs. L. Decsi, Akron ..... 5.00 Mrs. St. Detky, Phila .... 3.00 Mrs. M. Danka, Cleve. .. 12.00 Kath. Estergall, Clev....... 4.00 Mrs.özv.J. Farkas, Akron 12.00 Mrs.If j. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 12.00 Mrs J. Feczkó, N. Y...... 12.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls.... 12.00 Mrs. L. Gáncs, Carolina 12.00 R. Kurovszky, Copeland 5.00 Mrs. P. Kern, Akron ..... 12.00 Mrs. E. Kovách, Clev«. .. 7.00 Anna Kovách, Detroit .... 7.00 Mrs. J. Kollár, Cleveland 8.00 Mrs. Kozsány, Saratoga 12.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 6.00 Mrs. Lefkovits, Cleve. .. 9.00 Mary Mayer, Phila ........ 9.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 12.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila. 1.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 12.00 Mrs. Török, Atl. City .... 10.00 Mrs. J. Visi, Lincoln Park 12.00 Mrs. J. Vizi, Akron ........ 12.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 12.00 A természet erőinek megismerése Irta: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) Sokkal fontosabb ennél a réznek j ötvözete az ónnal, mely a réz-1 nél keményebb, kongóbb, na- j gyón jól fényezhető és megolvasztva teljesen és minden élé- i ben kitölti az öntőmintát, mi- j vei továbbá kihűlése alatt se I lesz hólyagos, kitűnő anyag a fémöntéshez. Ez a bronz, melynek természetében különös az, hogy a lágy réz a még lágyabb ónnal összeolvasztva, a kovácsolt vasnál is keményebb ötvözetet ad. A bronz nagy kedvességét leginkább annak köszönheti, hogy mig a réz a használatban megfeketedik, addig a bronz, bár aranysárga csakhamar színét elvesziti, helyette meleg, kellemes, barnafényü szint kap. Ezért használták a bronzot már ember emlékezet óta szoboröntésre és legkivált Görögországban állítottak roppant kolosszusokat bronzból. Muciánus római konzul, állítólag 3000 darab nyilvános bronzszobrot talált Athén uccáin és terein, ugyanannyit Rhodusban és Delfiben is. Pénzt már ember emlékezet óta vertek bronzból és az őskorból ránk maradt bronzpénzekben mindig főképen rezet és ónt, vagy rezet és cinket találtak, sőt a legrégibb darabokban még ólmot is és pedig oly mennyiségben, hogy ennek szándékos hozzákeverése nyilvánvaló, mert az ó-római pénzeknek pl. majdnem az egynegyed része ólom. A legrégibb idő óta ismert fémek egyike az ólom, melyet ma a biblia is ismer “badil” néven, mig Homárnál “molybdos” a neve. Pliniustól tudjuk, hogy a rómaiak a hajó fenekét rakták ki vele és vízvezetéki csövet készítettek belőle. Használták továbbá az olomoxidot a fazekak mázára és az üveg készítésénél is. Az ólomércekben rendesen más fémek is, kivált réz valamint ezüst és arany előfordulnak, még pedig oly meny- nyiségben, hogy a nemes fémeknek a különválasztása érdemes. A rezet már a pörkölésnél különválasztják, az ezüstöt és aranyat csak később, mikor az ólmot megolvasztják. Mindennek mozgatója az arany, már ősrégi időkben parancsoló értékmérője volt a vagyonnak és hatalomnak. A hieroglifákból tudjuk, hogy az egyiptomiaknak már K. e. 3000 évvel voltak aranybányáik Egyiptomban, Ethiopiában és a Sinai félszigeten. Egyiptom bányászatának hatalmas méretei némi világot vet Diodorus Siculus- nak az a föl jegyzése, hogy II. Ramzesz királynak az egyiptomi aranybányák 32 millió mi- nát jövedelmeztek, ami dollárokban és a mai értékben legalább két milliárdot jelent. AZ ARANY BECSES VOLT AZ ŐSKORBAN IS Kelet-Indiában továbbá a Tigris felső folyása mentén és jTibetben már nagyon mostak aranyat a folyamok vizéből, az asszíroknak K. e. 2000-ben virágzó rézbányáik voltak Arme-' niában, réz és ezüstbányáik az altaj és uralhegységekben, mig Kínában és Británniában sok ónt bányásztak. A föníciaiak szorgalmasan bányásztak Spanyolországban, Attikában és Itáliában, sőt az erdélyrészi érchegységben is. Mikor aztán Róma eltörülte Karthágót a föld szinéről. akkor a görögök léptek a föníciaiak örökébe és kulturáiuk nyomaiként százával találták Petrozsénvben és Gelencén (Háromszék) a Nagv Sándor aranypénzeit és a görög drachmákat. Aztán következett a római uralom. Miután Traián császár legyőzte Decebál dák királyt és Erdélyből római provinciát csinált melynek bányaművelését ma is látható emlékek őrzik Erdélyben. Természetes, hogy az ókori népek csak a leggazdagabb bányákat művelték, mert kezdetleges módszerükkel csak a dús kőzetekből tudtak annyi ércet kivenni, amennyi a bányászatot és kohászatot nyereségessé tette. Mivel pedig a vizzel nem tudtak megbirkózni, ahol csak lehetett, a fölszi- nen bányásztak és ha ástak is esetleg aknákat, úgy se ezek, se a belőlük hajtott tárnák nem voltak soha mélyebben mint a völgvfenék úgy, hogy vizvonalon alul soha sem mentek. A történet irók szerint a rómaiak Zalatna és Voröspa- tak és Körmöcbánya környékéről hetenként 5 mázsánál több aranvat vittek el úgy, hogy K. u. 105-265 közt mintegy 2Ó.000 métermázsa aranyat zsaroltak ki az erdélyi érchegységből. Ezt a virágzó bányászatot a hunnok betörése pusztította el, illetve semmisítette meg, mert a barbárok kezére jutott bányák csakhamar tönkrementek. Nagyobb tevékenység csak a K. u. VII. században kezdődött ismét a bányászat terén. Legkivált a Majna és Rajna vidékén és Csehországban. Magyarországon Selmecbánya ősidők óta hires aranytermő vidék volt ? Vannius kvád király már K. u. 20-ban müveltette. Ettől fogva egyre emelkedett jelentőségben és már a XVI. században 4000 munkás dolgozott benne. 1627. óta pedig puskaporral kezdték robbantani a kőzetet. Ugyancsak itt állították föl az első “tűzi gépet” is, ahogy akkor még a gőzgépet nevezték, a bányában meggyűlt viz kiszi- vattyuzására. Ma már Selmecbánya bányászata európai nevezetesség, akna és tárnahálózata tiz község határa alatt terjeszkedik és ha összes tárnáit egymás végébe ragasztanék, ez az alagult 360 kilométer hosszú lenne. II. József nevű altárnája, valósággal világhírű, keresztülmegy valameny- nyi tárnán és leér a Garam völgyéig, tehát ennek medrébe csapolja le az összes tárnák belvizeit. Építése száz évig tartott, a hossza 16 és fél kilométer. Nevezetes bányaváros volt még Körmöcbánya is, melynek arany és ezüstbányájából évszázadokon át tömérdek nemes ércet hoztak föl, pénzverő hivatalból pedig száz és száz millió korona értékű különféle pénz került ki. Régi bányaváros továbbá Nagybánya is, melynek kereszthegyi bányájából a XIII. század óta több mint egy milliárd korona értékű aranyat és ezüstöt termeltek. A múlt század negyvenes éveinek végén, mint futótűz száguldott végig az egész világon, annak a mesés aranygazdaságnak a hire, mely Kaliforniából kelt szárnyra. Ez a hatalmas félsziget, mely Észak-Amerikának nyugati partján nyúlik be a Csendes Óceánba, úgyszólván ismeretlen és lakatlan volt addig, mig szerencsés kalandorok véletlenül rá nem bukkantak a homokos és sziklás közét gazdag aranyereire. De ekkor aztán pár esztendő elegendő volt arra, hogy a néptelen tartományt ellepjék a világ legvakmerőbb kalandorai, akik élethalállal dacolva, egyedül csak a könnyű meggazdagodás reményében özönlötték el az uj El- dórádót. San Francisco a kis halászfalu, csakhamar elsőrendű kikötővárossá fejlődött. Az a 43 kilogramm termésarany (értéke körülbelül 50 ezer dollár) melyet egy darabban találtak, hihetetlenül felcsigázta a könnyelmű és kalandos hajlandóságú emberek kapzsiságát úgy, hogy 15-20 éven keresztül az amerikai bevándorlóknak majdnem a harmadrésze Kaliforniába ment. Természetes az, hogy az érctermelő bányaterületen ennek a népvándorlásnak a tizedrésze sem fért el és igy történt, hogy a későn érkezettek, vagy akik bármily okból kikoptak az aranyásásból, lassanként ráfanyalodtak a földművelésre, iparra és kereskedelemre és az addig néptelen, de különben roppant termékeny vidéket rövid időn belül Amerika virágos kertjévé alakították át. Amidőn az arany elfogyott, vagyis helyesebben, amikor az aranytermő vidék komoly vállalatok kezébe került, melyek» rendszeres műveléssel aknázzák ki a hegyek kincseit, ez a hirtelen kultúra már oly erős és hatalmas volt, hogy nemcsak megmaradt, hanem még fejlődött is és ma már Kalifornia nem az aranybőségről hires, hanem nagyszerű gyümölcstermeléséről. Ez az aranyláz még háromszor ismétlődött meg azóta és rázta meg á világ idegeit. Pár évvel Kalifornia után következett Ausztrália, majd Transzvál a XIX. század utolsó negyedében és végül a XX. század elején Alaszka. És a népvándorlás újra megindult szerencsés aranymezők felé, melyeknek útját valósággal fehérlő embercsontok jelölik a sivatagban. A természet mintha csak óvni akarta volna az aranykincseit a kapzsi emberek elől, úgy elrejtette vadon rengetegekbe, uttalan sivatagok és puszták mögé, hogy a hozzájutás maga is életveszedelmekkel jár. Legutóbb a Sierra Nevada hófödte bércein túl akadtak ismét gazdag aranyerekre és mihelyt ennek hire széjjel futott, azonnal megindult a népvándorlás arrafelé is. A szegény azért ment oda, hogy meggazdagodjék, a gazdag pedig azért, hogy még jobban megszaporitsa kincseit. Nem
