Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-04-10 / 1262. szám

1943. április 10. BÉRMUNKÁS ■í oldai “E Pur Si Muove” Közös Mulatság Chicagóban (...És mégis mozog a Föld!) (gb.) Ez év május havában Amerikában országszerte em­lékünnepélyeket fognak rendez­ni Copernicus csillagász halálá­nak 400 éves évfordulója alkal­mából. Nagy emberekről rende­sen nem a haláluk, hanem a születésük évfordulóján szoktak megemlékezni. Copernicusszal azonban most kivételt tesznek, mert ezt a 400-ik évfordulót a lengyelek a nemzeti sovinizmus szolgálatába igyekszenek fogni. Tüntetni akarnak, hogy a len­gyel nemzet milyen kiváló tu­dóst adott a világnak és ennek a révén saját részükre is köve­telnek egy kis dicsőséget. Eltekintve attól, hogy vita tárgyát képezi, miszerint Co­pernicus lengyel vagy német volt-e, a nemzeti eszméknek igazán semmi közük sincs Co­pernicus nagyságához. Sőt a nagyságát inkább emeli az, hogy dacára a lengyel vagy né­met környezetének képes volt rendszerét megalkotni és volt bátorsága nyilvánosságra hoz­ni. Copernicus és követőinek a története a világtörténelem leg­tragikusabb és egyben a legta­nulságosabb része. Éppen az­ért megragadjuk az alkalmat, hogy ezt a történelmi részletet a Bérmunkás olvasóival ismer­tessük. De azért Is nagyon al­kalomszerű ez a dolog, mert egyrészről a mai ismereteink­kel jobban meg tudjuk érteni és jobban tudjuk értékelni Co­pernicus és követőinek küzdel­meit; másrészről annak a kor­szaknak eseményeit hasonlít­juk össze napjaink történetével és ezen összehasonlítás a jelen kérdéseit érthetőbbé teszi előt­tünk. Bizonyára az ország igen sok lapja és rádió szónok fogja felsorolni Copernicus és köve­tőinek érdemeit, amelyekre már most felhívjuk olvasóink fi­gyelmét, mert látni fogják hogy még ma is, mint 400 év­vel ezelőtt, miként igyekeznek megakadályozni az igazság ter­jedését. ELSŐ KÍSÉRLETEK Mielőtt Copernicus működé­sével foglalkoznánk, ismertet­nünk kell, hogy őt megelőzőleg az emberiségnek milyen fogal­ma volt a világegyetemről. Vagyis mit tudtak a csillagok­nak, a Napnak, Földnek, Hold­nak, — szóval az égitesteknek egymáshoz való viszonyáról. Kétségtelen, hogy az égites­tek felkeltették az ember fi­gyelmét már a legprimitívebb civilizáció idején. Látták, hogy a nap minden reggel felbuk­kan a föld peremén, feljebb ha­lad, majd keresztülmegy az egész égbolton és végre letű­nik az ellenkező irányban. És ■ nem sokkal azután kis világitó i pontok jelennek meg az égbol­tozaton, amelyek közül egye­sek követni látszanak a nappalt bevilágító égitestet. A gyerekkorát élő emberiség gondolkodása is olyan lehetett, mint ma a gyerekeké. A látsza­tot ténynek véve a gyerek is azt hiszi, hogy a Nap, a Hold és a többi égitestek a Föld kö­rül mozognak, minden nap egy körfordulatot végeznek. így gondolta az ókori ember is. És ez a feltevés megmaradt dacá­ra annak, hogy Görögország­ban, majd Egyiptomban már sokat foglalkoztak a csillagok tanulmányozásával. A csillagá­szat speciális mesterség lett, amelyből számosán éltek. Kezdetleges eszközeikkel ter­mészetesen kevés valódi tényt i tudtak megállapítani és az ! egész csillagászati “tudomány” i inkább a jövendölés áltudomá- I nya volt. A görögök azonban már észrevették, hogy bizonyos égitestek a többiektől eltérő, de azért időről-időire megismétlő­dő utat tesznek. Ezeket elne­vezték “platenoi”, vagy plané­tának, ami az őskori görög nyelven a mai vándorló, vagy nomád kifejezéssel volt azonos. De azt is tudták, hogy a pla­néták közelebb esnek a Föld­höz, mint az álló csillagok. De nemcsak az égitestekről, hanem magáról a Földről is ke- j veset tudtak. Úgy képzelték, hogy a Föld egy lapos tányér, amelynek közepén van egy ten­ger, amelynek a Földközi ten­ger nevet adtak. A nagy tá­nyért pedig köröskörül viz övezi. És magát ezt a tányért, vagyis a Földet egy nagy hal tartja fenn. (Hogy a nagy ha­lat mitartja fenn, arra már pem gondoltak.) PTOLEMY RENDSZERE Ez a világnézet nagyon soká­ig tartotta magát. Azonban a hajózás fejlődésével a hajósok kezdték vitatni a Föld lapos voltát és a mai időszámítás kezdetének táján már általá­nossá lett az a felfogás, hogy a Föld golyó alakú. Ebben az idő­ben az Egyiptomban fekvő Alexandria város volt a világ tudományos központja. Híres egyeteme és könyvtára volt, ami akkor nagy ritkaság szám­ba ment. Az alexandriai tudó­sok közül Euclid, Aristarchus, Hipparchus, Ptolemy, stb. ne­vei maradtak fenn az utókor számára. Euclid a mennyiségtan, Hip­parchus pedig a csilagászat te­rén tűnt ki. Hipparchus már rájött, hogy a planéták milyen sorrendben következnek a Föld­Az I.W.W. chicagói csoportjai előkészületet tettek MÁJUS ELSEJÉNEK méltó megünneplésére. Az esemény május 1-én, szombaton este lesz a 333 W. North Ave. helyiségben. Angol, magyar és finn szónokok fogják május elseje jelen­tőségét ismertetni. Változatos műsor és utána tánc. Belépti dij 25 cent. Az ünnepély jövedelme az I.W.W. — Industrial Worker, Industrialist! és Bérmunkás — lapok támogatását szolgálja. Ezúton is felhívjuk olvasóink figyelmét e különleges ese­ményre. tői való távolságukat nézve. Ez­ért felállított egy olyan rend­szert, amelyben a Föld körül ily sorrendben forognak ezen égitestek. Ezt a rendszert azon­ban nem őróla, hanem tanítvá­nyáról, Cladius Ptolemy-ről ne­vezték el, aki azt könyvbe fog­lalta. Cladius Ptolemyről nem sok feljegyzés maradt. Csak azt le­het megállapítani, hogy Alex­andriában született, élt és hogy 151-ben (a mai időszámítás szerint) dolgozott a könyvén, amelynek “Almagest” nevet adott. Ptolemy a Hipparchus elméletéhez legfeljebb csak azt tette, hogy a Földet egy nagy tűz tartja fenn, amelyet azon­ban nem láthatunk, mert a földnek a másik oldalán van. Ez a könyv igen rövid idő alatt egész Európában elterjedt és a csillagászok bibliájává lett. De a mind nagyobb hatalom­ra szertevő katholikus egyház is elfogadta a Ptolemy rend­szert, mert összelehetett egyez­tetni a biblia világegyetemes meséjével. Akadtak ugyan egye­sek, akik kétségbe vonták a Ptolemy rendszer helyességét, de mert jobbat nem tudtak ad­ni, nem maradt róluk érdemle­ges feljegyzés. Az Almagest írását követő két és fél száz év alatt a csillagok járásáról na-1 gyón komplikált táblázatokat készítettek. De miután az alap- feltevés helytelen volt, a csilla­goknak egymáshozi viszonyát rendkívüli komplikált teóriák­kal kellett megmagyarázni. Ilyen theoriáknak akkora hal­maza íámadt, hogy a csillagá­szoknak valóban volt mit ta­nulni egész életükön át. De amint a vizsgálódások tö­kéletesebbek lettek még az ily extra teóriákkal sem lehetett kimagyarázni a nagy ellentéte­ket. így természetes volt, hogy egyszer csak valaki felrobban­totta az egész kártyavárat. Ez a valaki Nicolaus Copernicus colt. COPERNICUS IFJÚSÁGA Copernicus 1473. február 19­neve Koppernigt volt. Atyja Crakow városból származott. Copernicus nemzeti hovatarto­zása azonban teljesen lényegte­len. Copernicus 10 éves korában elvesztette apját, akkor anyai nagybátyja, Lucas Watzelrore, egy katholikus pap vette párt­fogásába. Ez a nagybácsi ké­sőbb püspök lett Ermeland székhellyel. így egészen termé­szetes, hogy az éleseszü ifjút is a papi pályára szánta. Ebben a korban a tudás, — bármilyen selejtes volt is, csak a papok kezében volt. Az olasz egyete­meken kívül Cracow városnak volt a leghíresebb iskolája. Ott tanult a nagybácsi és oda küld­te az öccsét is. Ebben az időben mindent a vallás, — jobban mondva a katholikus egyház uralta. A tanulás alapját csak két könyv képezte; a biblia és az Alma­gest. Mindenféle tudományt ebből a két könyvből igyekez­tek kimagyarázni és azzal össz­hangba hozni. Csak nagyon ke­vés egyénnek volt annyi bátor­sága, hogy ezen két munka bár­melyik állításában kételkedni merjen. És ha már kételkedett, akkor azt csak magának tar­totta, mert az ilyen kétkedést eretnekségnek számították és azt erősen büntették. Az volt az általános felfogás, hogy a földi élet csak előkészítés a tul- világi életre és az ottani bol­dogságot ki kell érdemelni olyan élettel, amely összhangban áll a bibliával. Hogy az egyesek élete ilyen összhangban állt-e azt a papság, vagyis az egy­ház szabta meg. Aki a papság­nak vakon engedelmeskedett, sokat áldozott, az példás életet élt. Az ellenkezők, vagy akik­nek a vagyonára vágytak, eret­nekké lettek. Ezeket aztán bor­zalmas kínzások közepette ir­tották ki. Az elevenen való elé­getések igen gyakoriak voltak. Azt hangoztatták, hogy a vét­kesek lelkét még a saját akara­tuk ellenére is meg kell men­teni. A megmentésnek a mód­ja a rettenetes kínzás és mág­lyán elégetés volt. (Folytatjuk én született TJiorn városban, amely pár évvel előbb még né­met fennhatóság alá tartozott és a lakosság is túlnyomóan né­met volt, noha Copernicus csa­ládja a kevert nemzetiségű la­kosság között inkább lengyel­nek számított. Valódi családi A 440-es ipari szervezet cle­velandi csoportja havi gyűlését április hó 9-én, pénteken este tartja 311 Blackstone Bldg. he­lyiségében. Pontos megjelenést kér a Titkár. IPAR! DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents