Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-04-10 / 1262. szám

t '»ídaj BÉRMUNKÁS 1943. április 10. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2.00 ./ne Year .......................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months ................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy .............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ----------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ____________Ohio under the Act of March, 3, 1879._______ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD jogtalan intézkedés? (gb.) Az Egyesült Államok törvényhozó testületének mind­két háza megszavazta azon törvényjavaslatot, amely hatályon kívül helyezi Roosevelt elnöknek nagy fizetéseket korlátozó ren­deletét. Mint ismeretes, Roosevelt a műit év október 3-án elnöki rendeletet adott ki, amely egyrészről megfagyasztotta az 5000 dolláron aluli fizetéseket, másrészről pedig megszabta, hogy a nagy fizetések maximuma, miután mindenféle adót kifizettek, évi 25,000 dollár legyen. A törvényhozók többsége úgy az alsó házban, mint a sze­nátusban úgy találták, hogy Roosevelt elnök visszaélt hivatalos hatalmával, amikor ezt a rendeletet, ILLETŐLEG ANNAK A MÁSODIK RÉSZÉT KIADTA. Mert az első rész ellen semmi ki­fogásuk sincs, sőt mindent elkövetnek, hogy a munkások fize­tését még a fagyasztási pontnál is alább ejtsék. A demokrácia zászlaja alatt harcoló vezető államok szenáto­rai és kongressmanjei tehát kimondották, hogy az alacsony fi­zetések, — vagyis a munkásság fizetéseinek megfagyasztása és lenyomása törvényes és helyes eljárás, ellenben a nagyfizetések korlátozása hivatalos hatalommal való visszaélés. A kis fizetéseket korlátozó intézkedés közel 50 millió egyént érintett, legalább is ennyi embernek az életszínvonalát sülyesz- tette lejebb, amit állítólag a háború sikere tett szükségessé. A nagy fizetések korlátozása nem igen érint többet százezer em­bernél. De tekintettel arra, hogy 25 ezer dollárból, — mindenfé­le adók kifizetése után, még mindig igen magas színvonalon le­het élni, mégis az amerikai törvényhozókat annyira felháborítót-1 ta ezen nagy vagyonokkal rendelkező kisebbség érdekeinek a i megnyirbálása, hogy hónapokon át tartó propaganda után most csalárd módon érvényteleníteni akarják. Csalárd módon, mert nem jöttek ki vele nyíltan, hanem a legfurfangosabb módon egy másik törvényjavasalathoz, mint módositványt fűzték. A kormány kérte az állami adósságok ha­tárvonalának emelését, mert a háború újabb kölcsönöket tesz szükségessé. A Congress mindkét háza megszavazta a határvo­nal felemelését, de hozzáfűzték mint módositványt, hogy egy­ben Roosevelt elnöknek a nagy fizetések korlátozását célzó ren­deleté érvénytelen legyen. Nem hisszük, hogy valaha a világon még akadt általános választási jog alapján megválasztott parlament, amely ennyire nyíltan, ennyire durván arcul merte volna vágni választóit. Mert ez a módositvány nyílt arculcsapása annak az ötven millió egyénnek, akik ezen honatyákat megválasztották. A parlamentárizmus csődjéről már évek óta hallunk. A parlamentárizmus ellenzői azzal érveinek, hogy a képviselők nem szolgálják a választók érdekeit, mert azok számos olyan ré­teget alkotnak, amelyeknek érdekei ellentétesek. A parlamentár­izmus hívei azonban leintették az ilyen érvelést. Most maga az U.S. congress mutatta ki félre nem magya­rázható módon, hogy csak a választók egy kis csoportjának, a nagy jövedelmekkel bíróknak az érdekeit akarja szolgálni. Nem a parlamentárizmus teoretikus ellenségei, hanem ma­guk a szenátorok és kongressmanek ábrándítják ki a dolgozó népet a parlmentárosdi huncutság áldásaiból. Amerikában még nem keletkeztek népmesék, legendák, csupán csak egy az észak-nyugati erdőirtó munkások között. Ez a legenda, mint például a magyar Kinizsi Pál, vagy Toldi Miklós, szintén egy nagyon erős emberről szól, aki Paul Bunyan nevet viselte és erdőirtó munkás volt. Ha dühbegurult, hát képes volt lövéstől kirántani a fát. És mint ilyen óriási erejű ember, játszi könnyűséggel irtotta ki az erdőket, száLitotta a fatönköket a fűrészhez, stb. A háború fokozott mennyiségű épületfát kíván. Már a múlt év elején nyilvánvaló lett, hogy épületfában nagy lesz a hiány, mert az erdőirtó munkásokat rosszul fizetik és azok nagyszám­mal hagyták ott a munkát. Ezért a lumber tröszt kérésére a töb­bi iparokat sok idővel megelőzőleg a munkásokat rendeletileg a munkához fagyasztották a fakitermelő iparban. Paul Bunyanék azonban szokva vannak a nagy hidegekhez és fel sem vették az állami fagyasztást. Jöttek-mentek éppen úgy, mint annak előtte, Az erdőirtó munkások negyed századdal ezelőtt nagy har­cokat vívtak a munkáltatóikkal. A nyugati lumber bárók az or­szág legdurvább és Iegerőszakosabb kizsákmányolói voltak. És hogy velük szemben a Paul Bunyanok mégis jelentős sikereket értek el, csak szervezetüknek, az Industrial Workrs of the World ipari szervezetének köszönhették. A nagy ipari pangás elsősor­ban is az építkezést szüntette be, amit az ardőirtó ipar elzülése is követett. Csak az igazi Paul Bunyanok maradtak az erdős vi­déken, akik másutt már nem is tudnak élni, annyira szeretik az erdőt, — de nem az erdő tulajdonosokat, a lumber bárókat. Paul Bnyanékat tehát nem lehetett befagyasztani. Mikor a termelés már ijesztően leesett, bizottságot küldtek ki a bajok megvizsgálására, mely a bérek felemelését és a jobb munkavi­szonyok bvezetését ajánlotta. Ennek az uj irányelvnek a hirde­tésére rendezik a washingtoni ünnepélyt. Propagandát akarnak csapni a más munkákra ment erdei munkások visszacsalására. Talán rájöttek, hogy Paul Bunyannal csak tisztességes hangon lehet beszélni, mert a fagyasztási rendeletnek oda se fütyül. Paul Bunyant nem lehet megfagyasztani. HALÁLBÜNTETÉS ÉS A NÁCI BÍRÁSKODÁS “Paul Bunyan” (gb.) A napokban különös ünnepségre készülnek az ország fővárosában. Donald M. Nelson, a War Production Board elnöke medáliákat fog kiosztani az erdőirtó munkások között, akiket erre a célra a nagy fatelepeken kiszemelnek. LONDON, márc. (ONA) — Hogy a nácik gyilkolnak, az köztudomású volt eddig is. De most a gyilkosságot beillesztet­ték az ő “igazságszolgáltatási” rendjükbe. Egy berlini rádió­közlés, mely a világszerte élő németeknek szólt, szinte eldi­csekedett vele, hogy egy husz- esztendős német fiút kivégez­tek appró lopásért, mig azért, hogy egy alkalommal megta­gadta a munkát. Ez a kivégzés, a rádió közlés szerint mintája volt annak az igazságszolgálta­tási “elv”-nek, amit Kurt Fer- dinánd Rothenberger, igazság­ügyi államtitkár hirdetett ki nemrégen és amit ő “a halál­büntetés megfelelő kezelésé­nek” nevez. E kezelésnek célja, hogy a “birodalom német né- I pét válogatottan tisztán és j egészségesen tartsuk”. A ha- i lálbüntetésnek, a náci jogböl­csész szerint, nem kell az elkö­vetett bűncselekménnyel arány­ban lennie, hanem ki lehet mon­dani tekintettel a bűncselek­ményt elkövetőnek bizonyos osztályba való tartozása sze­rint is. Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szaksei-vegeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet, a szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- siintessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL? ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. ^Szervezés7' — /,Nevelés// — 77Felszabadufás77 Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága

Next

/
Thumbnails
Contents