Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-03 / 1261. szám
(Vi.) Ezzel a címmel irt könyvben adja meg a választ Joseph C. Grew nekem és sok más olyan embernek, akik sokat gondolkoztunk azon, hogyan tudta Japán olyan csúfosan becsapni Amerikát. Persze Grew nem ismeri be amit mi látunk. De aki elolvassa ezt a könyvet az meglátja, hogy elsősorban Grew butasága, másodsorban a haszon utáni legyőzhetetlen vágy adja meg a magyarázatot. Grewt Hoover küldte Japánba, hogy ottan nagyobb üzletet csinálhassanak és ezáltal a munkanélküliséget itthon enyhítsék. Még ez is megfordítva sült el, de az üzlet virágzott; az olcsó játékszerek folyamata megindult Japánból és innen a gazolin, vas, acél, szerszám gépek, olaj finomító telepek Japán felé, nem törődve azzal, nogy mindezt puskaporral keverve küldik vissza nekünk. Grew annyira jólkezelte az üzleti részét a nagykövetségnek, hogy a mostani adminisztráció is otthagyta. Tiz éven keresztül képviselte Amerikát a japán császári kormánynál. A statisztikai adatok szerint, 1932-39-es évek alatt Japánnal a kereskedelem megkétszereződött. Mégis mindezt ismerve Grew lemerte Írni, hogy “a japán invázió Manchuriában tizenegy évvel ezelőtt kezdődött, melyet Tokió úgy magyarázott a világnak, hogy az gazdasági és taktikai szükségesség volt és amely egyszerre elidegenítette Japán két legjobb vevőjét, Kínát és Amerikát.” Ezzel szemben vegyük a statisztika adatait és azt a tényt, hogy 120 millió kínainak nem is szabad volt más országtól csak a japánoktól vásárolni, mivel a japán hadsereg már a nyakukon ült, valamint azt a tényt, hogy Chang Kai Shek is igyekezett a japánokkal jóban lenni és igy a kereskedelmet nem, hogy csökkentették volna, hanem fokozták. 1936-ig a japánoktól is vásárolták a hadiszereiket, mellyel a kínai vörös hadsereg ellen harcoltak. A könyvnek bevezető részében Grew egy levelet közöl melyet 1941. szeptemberében küldött ki befolyásos japán vezetőknek, melyben önönmagát ha- zutolja meg és bizony ezek a japán vezető férfiak elbizakodva nézhettek pearl harbori támadásuk elé, amidőn ezt a naiv levelet olvasták, melynek egy része igy szól: “Én megvagyok győződve, hogy a háború nem fog jönni mint elhatározott lépés bármelyik kormányunk által, hanem inkább valamilyen szerencsétlen cselekvés miatt a túlbuzgó egyének által.” Ugyan akkor ezen levélben felsorolja, mindazokat a tényeket, mely szerint a japán kormány és vezérkar emberei megszegtek minden szerződést, minden Ígéretet és többszörösen, minden provokálás nélkül támadták meg nemcsak a kínai, hanem az amerikai kormány tulajdonát is, köztük hadihajókat és erőszakkal távolították el az amerikai üzleti érdekeltségeket az elfoglalt területekről. Grew ezt akkor irta, amikor a japán kormány készen tartotta a pearl harbori esetet, orvtámadást, hogy betetézze a levélben felsorolt szerződésszegések sorozatát. És ezeknek a befolyásos japán vezetőknek nagyrésze tudta mi van készülőben. Csak Grew nem bírta meglátni és talán ő volt a legutolsó amerikai, aki Pearl Har- bor-i orvtámadásról értesült. Könyvének 37-ik lapján bevallja, hogy ’’Japánban való tartózkodásom ideje alatt, én mindig azon az állásponton voltam, hogy gazdasági nyomás, vagy bojkot a japánok ellen, csak levinné a két ország közötti viszonyt olyan útra, amely háborúban érne véget.” Ez adja meg a magyarázatot arra is, hogy a kormány miért tiltotta be a japánok elleni bojkotot, 1937-ben. Grew butaságának tetőfokát mutatja a következő idézet Angliára vonatkozólag: “Dun- kirck után a háború véget érhetett volna abban a percben. Csak csoda menthette meg Angliát attól, hogy a náci hordák ellepjék, mert csak húsz milera voltak a partjaitól. De a CSODA megmentette őket.” Hát mi nem vagyunk diplomaták és tudjuk, hogy csodák nem történnek. És ha Grew még hisz csodákban, akkor nagyon buta ember, ha nem, akkor meg hazug. Nem csoda, hogy a japánok, akik tudják, hogy nem csodák mentenek meg nemzeteket, hanem felkészültség és ébrenlét, olyan nagyon könnyen tudták a mézes madzagot elhúzni Grew orra alatt, melyet egy kis zsíros üzleti megrenedelésekkel kentek meg és minden jó volt. Szállítottak mindent Japánnak, vasat, acélt, gazolint, gépeket. Grew hamis állításai között van az is, hogy . Chiang Kai Sheknek tulajdonítja a japánok elleni harc megszervezését és egekig magasztalja, holott elég közel volt, sőt nagyon is nagy befolyása volt azon ügyben, hogy 1936-ig Chang nem a japánok ellen, hanem a kínai vörösök ellen harcolt. És azt is tudja Grew, hogy Changet a saját csapatai fogták el és a vörösökkel együtt kényszeritet- ték, hogy a testvérharcot majdszüntesse be és minden erejével a japánok ellen forduljon. Sian városban majdnem két hétig tartották fogva, a testvérgyilkolásba belefáradt kinai csapatok és kényszeritették az egységfrontra a japánok ellen, mely akkor Mr. Grew és a többi nagy japán barátnak nem is tetszett. Egy másik buta hazugság, amikor Grew azt állítja a könyvében, hogy a japánokkal való háború: “Az alapok ezen háborúra politika mely felülmúlja a gazdasági és pénzügyi okokat.” Ezen állítás dacára egész könyvében azon sir, hogy az amerikai üzletet erőszakkal távolították el az elfoglalt területekből. És hogy nyersanyag utáni vágy hajszolta a japánokat. Leggyalázatosabb az olyan hazug, aki maga igyekszik bebizonyítani, hogy milyen nagy hazugságokat tud mondani Ámbár tudjuk, hogy a mai diplomaták főkelléke, hogy jól tudjanak hazudni, de nem az, hogj rosszul és könnyebb legyer. őket megfogni, mint a sánta kutyát." És bizony Grew nagyon is méltó képviselője volt Hoovernak, aki mindég a sarkon látta már az ipari fellendülést és nem látta soha a munkanélküliséget és nyomort. Ilyen diplomatáktól fügött az emberiség sorsa, akik hivatásuk, a diplomácia főkellékét, a hazugságot sem tudták megtanulni elég jól. Ilyen diplomaták szülték meg Hitlert és a következményeket. Grew könyve is inkább mentegetőzés, önvédelem és azt akarja elhitetKerestem címet ennek i kis írásomnak, először “Munka közben” címet akartam kikölcsönözni a lapunkból, de az nem fedte volna a tényeket, mert ott mint a Robot-gépek dolgoztunk, már pedig a Robot nem gondolkodik. Azután az “öreg” napilap Gőre Gábor utánzatát akartam használni, de utálok plagizálni, pláne még egy olyantól, aki maga is plagizál. így jöttem rá a helyes címre, amely után meg is kezdem az elbeszélésemet. Csak az én sajátos körülményeim kényszeritettek arra, hogy Cleveland leghirhedtebb gyárát a White Sewing Machine Co.-t keressem meg munkakérés ügyében, öles hirdetésekben adta tudtul a Company, hogy munkásokat keres, nagyszerű fizetéssel, kitűnő munka- viszonyokkal. Gondoltam, ami nemzedékünk annyi csodát ért meg, hogy még az sincsen kizárva, hogy ebben a csonttörőben is jobbak lettek a munka- viszonyok. Vagy két tucat sorstársammal állítottuk ki a szokásos iveket, amelyben a Company viszont a felvevő hivatalnoka nem sokat törődött azzal amit leirtunk, válogatás nélkül vett fel mindenkit. Engem swing saw operatornak, a fizetésről érdeklődve, 69 cent alap órabért és bonust jelentett a pasas, hozzátéve, hogy a bonusz átlagban megközelíti az alapbért. A MUNKÁN Kezdés reggel 6 órakor, ami azt jelentette, hogy fél ötkor kellett felkelnem, hogy a munka kezdés előtt 15 perccel ott legyek, amikor már a depart- mentben nagy sürgés és forgás volt, kocsit tologattak, vizet eresztettek üvegekbe és a munkakezdést jelentő fújáskor már mindenki a gépénél állt és még el sem hangzott a tülkölés, már minden gép zúgott. A forema- nom, egy magyar sváb, aki a gyár elődének Kuntz Tivadarnak a falujából, Mecenzéfről származik megmutatta a gépemet és én is megkezdtem a munkát, de munka közben is feltűnt az, hogy délig senki egy pillanatra abba nem hagyta a munkát, a megkezdett lendülettel folytatták, amig csak el nem hangzott a delet jelző kürtszó. 1943. április 3. ni, hogy az ő cselekvése nem “appeasment” volt. És hogy ha buta is volt de a jószándék az megvolt stb. Ha nem is mértékben, de következményében egyforma Chamberlain, Darlan, diplomácia torzszülöttjeivel és mint egy torzkép tárul elénk vértengerrel festve, a lángok egekig nyúlva, emberi milliók halálhörgése, gyermekek, aggok éhhalálvivódása, városok, falvak, gyárak, utak, hajók ezrei romokba döntve, megsemmisítve, csak azért, mert ilyen emberek, Grew, Chamberlain, Darlan intézik a világ sorsát, akik egy tál lencséért, egy kis üzletért eladták az egész nemzetüket, egy egész generációt az egész világon. A DARWINIZMUS GYAKORLATBAN Délidő alatt azután tucatjával jöttek hozzám az ott dolgozó öreg magyarok, akik közt nagyon hamar elterjedt a hire, hogy a “vörös pap” is köztük dolgozik. Rengetegen ismernek a pap nélküli temetésekről, mig én alig egy párat ismertem név nélkül. A kérdéseim közt mindegyikhez ott volt az “mióta dolgozik a gyárban. A válaszok meglepők voltak, még a legfiatalabb munkás is 34 éve robotol ott, de nem ritka az sem, aki 45 éve huzza az igát, még Kuntz “nagyságos ur” idejében, sokan vele együtt kezdtek el dolgozni. Mondják, amikor a felvevő irodán jelentkeztek, nem az arcukat nézte a hivatalnok, hanem a lábukat, ha csizma volt a lábon felvette. Egy részmunkába betörték. Magyar volt a tulajdonos, a foreman, a boss, nem kellett nyelvet tanulni, fizetés meg 10-25 százalékkal kevesebbet lehetett fizetni, mint más gyárakban. Miután angolul nem kellett és nem is tanult meg a legtöbb, ott töltötte el az életét, hazai módon lenagyságos urakozták Kuntz Tivadart kinek látták a vagyonát milliókra nőni. De megérték azt is, hogy azt el is tékozolják. Az utód, a White Sewing a gyárral együtt átvette a magyar, tót és lengyel jobbágyakat is, csak a “családias” viszonyok helyet a modern kizsákmányolást vezette be. Darwin megállapítja, hogy az élőlények alkalmazkodnak a kényszerítő körülményekhez. Lassan egészen átváltoznak. Mig Darwin szerint ilyen alkalmazkodás esetleg évezredek alatt következik be, addig azt tapasztalhattuk, hogy a Kuntz- White Company robotosai ezt az átalkalmazkodást évek alatt elérték. Reggeli kezdés előtt a toilettek zsúfolva vannak, de a déli fújásig egyetlen embert, ha csak nem beteg, nem találni az illemhelyen, délben végzik el a dolgukat és estig megint üresen állnak az illemhelyek. Ezeket az embereket a gyalázatos bonus szintén úgy megváltoztatta, hogy munkaközben szinte kizárt dolog az, hogy a szükséglet elvégzésére menjenek. Hiába vannak ott a jeges vizet szolgáltató gépek, Robotok között BÉRMUNKÁS >> oiaaí "Tokioi jelentés"
