Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)
1943-04-03 / 1261. szám
1943. április 3. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI “TISZTESSÉGES VAGYOK” Az a leányzó, aki nagyon gyakran és hangosan hirdeti, hogy ő milyen nagyon tisztességes, az nekem nagyon gyanús, mindig arra gondolok, hogy olyanformán lehet mint az a Budakeszire való “Rózsaleány”, akit minden évben a tisztelendő ur jelölt ki, mint a legtisztességesebb és legártatlanabb leányzót a faluban, amiért kapott az urasagtól kemény 25 koronát és egy évig viselte a Rózsalány címet. Egy Ízben egy arra vetődő újságíró megkérdezte a szendén piruló ártatlanságot, hogy mit csinál a kapott 25 koronával, mire a jámbor elszólta magät, hogy a dajkaságba adott két kis gyermekét fogja felruházni. Magyar Amerika vezérei szeretik nagyon kihangoztatni a tisztességüket, köztük az akire még nem bizonyították be azt, hogy ezüstkanalat lopott, az valósággal kéjeleg abban, hogy ő milyen tisztességes. A hangosak közt is a leghangosabb Himler Márton, ő is minden lehető és lehetetlen alkalmat megragad arra, hogy a tisztességével dicsekedjen. Hogy nála ez a fogalom mennyire azonos a budakeszi Rozsalány tisztességével fogalmával, arra a legjobb bizonyíték az, hogy a visszaemlékezésében milyennek képzeli el ő a tisztességet. Arról az időről ir, amikor ő vezette a Nyitrai testvérek Mail Order üzletét a következőket írja: “A Nyitrai cég tisztességes üzletház volt . . .”, hogy mennyire az volt, emlékszem, hogy amikor Amerikába jöttem, valahol Michiganba mutattak egy Nyitrai féle árjegyzéket, amelyet Himler küldött ki, amelyben ilyen kitételek állottak: “Valódi tajték pipa utánzat.” De, hogy milyenek a fogalmai a tisztességről azt a fenti megállapítás után, igy folytatja, miután elismeri, hogy milyen rengeteg “tajték” pipát adtak el a pedlerjeik, amelyek gipszből voltak készítve. A gipsz pipákba “Adlernak, a hires bécsi tajték gyárosnak a neve volt bevésve. A neveket mi véstük be New Yorkban a pipákba” majd igy folytatja, “Ezüst óraláncokat Bécsb'ől hozattuk, de a hivatalos magyar fémjelzést mi hamisítottuk a láncokra. Az arany fülbevalóknak csak egy kis vékony drótja volt arany, amelyen a fémjelzés volt, a többi csak aranyozott volt” ezt a 20 centes vacakot két dollárért várták a magyarok nyakába. Az 50 centes borotváért 3 dollárt, a dollár ötvenes “óhazai” cite- ráért, amelyet New Yorkban csináltak, 7 dollárt számítottak. Ezeket Himler Írja meg. így a saját maga által, saját magáról kiállított erkölcsi bizonyítványból láthatjuk, hogy amilyen volt a Nyitraiéknál való “tisztessége’ ’, hasonló lehetett a himlervillei üzleti vezetés is és a sokat hangoztatott politikai és közéleti önzetlensége is. Bizony ha nagyon kutatunk megtaláljuk az “ártatalan“ leányzó törvénytelen gyermekeit valahol elbújtatva, legtöbbször nem is kell nagyon utána kutatni. SANYI TE! A nyomdászok és irók közt nem a legjobb viszony szokott lenni. Az irók, kik azt hiszik, hogy egy-egy elmefuttatásuk világrengető esemény, borzasztóan rossznéven vesznek egy- egysaj tóhibát, úgy képzelik, hogy azok tönkreteszik az ő írásaikat. Általában azzal gyanúsítják a szedőket, hogy azok nem gondolkodnak, fogalmuk sincs róla, hogy mit szednek, még sok mindent ellehetne mondani, amivel a szegény szedőket és gépmestereket joggal vagy jogtalanul megvádolják. De ez minket a Bérmunkás íróit nem érdekelt a közelmúltig, mert minket a sors három nagyszerű nyomdász fiúval áldott meg, akik nem csak, hogy nem gépek voltak, hanem különösen a legfiatalabb, a szedőnk (ki úgy néz ki mintha a derék apjának az apósa volna) első volt, aki nem csak kiszedte, hanem el is olvasta és elsőnek elbírálta a cikkeinket. Ez volt, sajnos csak volt, mert az utóbbi hónapokban a szedőnk any- nyira elmerült a világ sorsának az intézésébe, hogy a mi szerény írásainkat kutyába se veszi, ami még nem volna baj, ha emiatt hatalmas hibákat nem szedne be a cikkeinkbe. Hogy eddig hallgattam az nem az én közismert szelídségemnek tudható be, ki senkit sem bánt meg, hanem mert attól tartottam, hogy a Sanyi gyerek — mióta a világ sorsát intézi — nagyon erélyesen rám fog csörditeni, hogy az én macskakaparásom, még saját magam sem tudom elolvasni. Ez persze csak részben igaz. Igaz a macskakaparás, igaz, hogy elolvasni nekem nehéz volna, de ez nem áll őrá, mert öt év alatt úgy megismerte az én írásjeleimet (hieroglifák — szedő) hogy azt folyékonyan olvasta, de még akkor sem szabadna “Molnár Ferenc Széntolvajok,, helyett “Szent tolvajokat” szedni, mert annyit az irodalomból nemcsak neki, de még egy született szedőnek is illenék tudni, hogy Molnár Ferenc mit irt. Hogy most mégis szólok annak az oka az, hogy legutóbb Geréb munkástárs vezércikkét szedte agyon, amikor az eredeti címeket “átszedte” “Amihez nincs közünk” helyett “Amihez nincs közük” szedett, amivel tökéletesen sikerült a kitűnő cikket értelmetlenné nyomorítania. Most csak ennyit és azt a kérésemet, hogy a világ sorsának az intézését Sanyikám hagyja rá Roosevelt—Churchill—Sta- linra, nem mintha ők jobban tudnák mint maga, de nekik erre több lehetőségük van és próbálja meg, hogy a Bérmunkás cikkeit úgy szedje ki, hogy az irógárdistákat ne üsse meg a guta. Utóirat: Arra a feltétlen jövő kifogásokra, hogy nem csak szedő van, hanem korrektor is, kinek a hivatása a hibák kijavítása, csak az egyszeri asszonnyal válaszolok, ki alaposan leszidta a leányát, azután hozzá tette “A lányomnak mondom, de a menyem is érthet belőle.” FALHOZ ÁLLÍTANI! A részleteket mindenki olvashatta, ha nem is az ügyhöz méltó nagy cikkekben, de egészen eltussolni x nem lehetett azt, hogy az acéltröszt egyik gyárában tudatosan olyan ha- jólemezeket gyártottak, amelyek nem csak, hogy a náci torpedónak nem állhatták ellent, de a saját súlyától szétestek. Az egész hajó, mintha nem is acélból, hanem papírból lett volna. Tudatosan, mert kipró- báltatáskor megállapították azt, hogy az öntés hibás, újra kell önteni, ennek dacára is ráha- misitották az O.K. bélyegzőt és elszállították a hajógyárakba, évek óta űzték ezt a bitangsá- got, veszélyeztetve ezrek életét a harcok kimenetelét, csak azért, hogy a truszt profitja nagyobb legyen. Bíróság elé fog kerülni a “bűnös” egy mérnök, vagy igazgató, kit jól megfizetnek, hogy vállalja a bűnösséget és majd kap pár hónapi börtönt és minden megy tovább a maga utján. Háborúban a profitharácso- lásnak ez a módja, a legnagyobb bűn, amit csak el lehet az országgal szemben követni. Semmivel sem kisebb, mint a kémkedés vagy az ellenséghez való csatlakozás. Ha igazság van, akkor a büntetés sem lehet más mint a falhoz állítása, de nem egy kis mérnök, hanem a legfőbb kutyák közül párnak. .Csak ilyen drasztikus intézkedéssel lehet végetvetni annak, hogy ilyen bitang módon tegyék kockára nem csak ezer és ezer katonának, de az országnak az életét is. De amint a kémek és hazaárulók vagyonát is elkobozza az állam, teljesen jogos, hogy az acéltársulattal ugyan az történjen. Vegye a | kezébe az egész telepsorozatot az állam és a munkások és mérnökök együttes bizottsága vigye azt tovább, ezt nem csak büntetésből kell megcsinálni, de a biztonság okából is, hogy hasonló csalások ne ismétlődhessenek meg. I “SEMMI SEM UJ A NAP ALATT” Ezt állítólag bölcs Salamon mondotta, de én nem igen idé- j zek az isten gyárosok mondá- I saiból, igy a fenti idézet sem a bölcs Samutól való, hanem a “Magyar Fórum” cimü folyóirat egyik cikkének a cime, amelyben a 48-as forradalom bukása utáni magyar lapokból idézeteket közöl, amelyek tökéletesen egyeznek, a Í918-19-es forradalmak után a Horthy óhazai és amerikai lapjaiban megjelent rágalmakkal, csak a nevek változtak, Károlyi, Kun Béla stb. helyett, Kossuth, Petőfi, Görgei stb. neveit mocskolták be. Nagyon tanulságos dolog, amelyből meglátjuk azt, hogy minden kornak megvoltak a maga szemét, pénzért mindenre kapható újságírói, akik a hatalom urait készséggel szolgálták, akkor éppen úgy mint ma. íme az idézetek: Magyar Hírlap 1849 dec. 1.: A Wiener Zeitung határozottan biztos kútfő után közli, hogy Kossuth Lajos kétmillió forintot tett le az Angol bankba. Vájjon mind saját szerzeménye-e az összeg, vagy a nemzet is járult hozzá akaratlanul — vagyonával. Ez utóbbi esetben nem lehetne-e a nemzetet elliető részt eredeti birtokosának kezébe visszaszerezni? De nem csak Kossuthtot rágalmazzák lopással, hanem Görgeit is: Figyelmező — 1850 január 26.: Hir szerint Görgei Körmö- cöt is kirabolta, magával vivén az ott talált és rögtön pénzé vert arany és ezüst készletet. No, szegény hazánk, majd lesz mit fizess ezen ugorkafára kapaszkodott kalandorok függetlenség cimü hamis játékának a letisztázására. Ugyan ennek a magyar újságnak 1850. február 3-iki számából való az alanti idézet: “Tehát velencei brávókat, spanyol inkvizíciót és policei- spicliket nyertünk máricus 15- ike által. Inrealtatem, Kossuthi- anam! Tudtuk mi jól, gaz hóhérok, terveiteket, tudtuk mi jól, hogy ha szerencsére az ausztriai seregek nem jönnek, mit akartatok! Ti nem akartatok egyebet, mint győzni, a régi családokat kivégeztetni, jószágaikon megosztozkodni, csak hogy a szegény népen annál inkább zsarnokoskodhassatok, őrködik az Isten az igazság fölött! Mi szerettük a Hazát, de nem szerettük Pálffyt, Táncsicsod Madarászt, Barsyt, Kossuthot, Petőfit és több efféle herostratesi hősöket! Náluk nem volt honszerelem, hanem önszerelem.” Csak el kell olvasni a Károlyi elleni hazaárulási pör lefolyását, vagy a Népbiztosok elleni port, az akkori magyar lapokat, hogy lássuk, hogy a szolgalelkek nem változtak. Mindegyik forradalomnak megvoltak a hősei, utána a hóhérai, akkor Haynau, most pedig Horthy. De megvoltak a hóhérok íródeákjai is, kik lemocskolták a hősöket és lenyalták a hóhérok véres csizmáit, természetesen a “haza, a szegény nép érdekében.” NYUGTÁZÁS Folytatás, a Naptárért az alábbiak küldtek be összegeket: Los Angeles: G. Bakos, S. Király. Chicago: S. Gafrik, E. Luksa, Mike Tóth, J. S. Janko- vits, Geo Shamel. New York: S. Horgos, E. Pálinkás, L. Fish- bein, G. Wiener, Ch. Stefankó. Detroit: J. Gombos. Romulus: Geo. Tóth. Brunswick: St. Gergely. Newark: Mrs. Julia Ste- fán, L .Bauer. Miami: A. Soko- la. Wheeling: J. Kosár. Wind- ber: N. Buday. Hammond: J. Bognár. Akron: L. Gulyás, J. Deák, A. Fekete, J. Nyitray, E. Petrovich, J. Jakob. Cleveland: A. Haller. Geo. Kuhn, J. Kövi, J. Varga.
