Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-04-03 / 1261. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1943. április 3. HITLER LEGJOBB BARATAI A Carnegie-Illinois Steel Corporation hitvány minőségű hadia­nyagot szállított. — Páncél-lemezek nem felelnek meg az előirt minőségnek. A PROFITÉRT KOCKÁZTATJÁK A KATONÁK ÉLETÉT. Amig az amerikai kitartott sajtó és a hirdetésekből élő rá­dió kommentátorok az állami és a szövetségi törvényhozó testületekkel versenyezve iz­gattak a munkásság ellen, azt állitván, hogy a háborút meg nem érdemelt nagy fizetések kisajtolására akarják felhasz­nálni, addig az ország legna­gyobb ipartelepeinek tulajdo­nosai nem elégedtek meg a szinte korlátlan nagy profittal, hanem kapzsiságukban arra ve­temedtek, hogy rossz minősé­gű hadiszereket szállítottak, noha jól tudták, hogy ily mó­don ezer meg ezer amerikai és a szövetséges államok katonái­nak az életét veszélyeztetik. Pár hónappal ezelőtt az or­szág népe nagy felháborodás­sal vette tudomásul, hogy az Anaconda Wire and Cable Co. selejtes anyagot szállított hadi­célokra. A cég beismerése sze­rint egyes alkalmazottak meg­hamisították az ellenőrző ké­szülékeket, hogy a selejtes áru­kat az állami inspektorok átve­gyék. Ez az ügy még nem nyert befejezést és máris egy sokkal nagyobb terjedelmű és az amerikai meg a szövetséges hadferőkre nézvé sokkal vesze­delmesebb csalás került nap­fényre. 0 Sőt mi több, ezen csalást Amerika egyik legismertebb, legnagyobb és egyben a haza- fisággal leginkább kérkedő cé­ge, a Carnegie-Illinois Steel Corporation, a nagy Steel Trust legfontosabb szerves része kö­vette el. A csalást néhány olyan al­kalmazott árulta el, akik már nem tudták nézni, hogy a túl­ságos nagy profit érdekében miként teszik ki a sok millió amerikai és szövetséges katona életét a pusztulásnak és miként veszélyeztetik magát a háború sikerét. A vád szerint, amelyet itt is elismertek a cég legma- , gasabb tisztviselői, a kiszabott minőségen aluli páncéllemezeket szállítottak. A csalás a Tru- nian szenátor által vezetett vizsgáló bizottság előtt került napfényre. A bizottság átutal­ta az ügyet az igazságügyi mi­nisztériumba, amennyiben az ilyen csalás hivatalból üldözen­dő. A Carnegie-Illinois Steel Cor­poration a United Steel Corpo­ration legnagyobb ága. Az Anyaszervezet elnöke Benjamin F. Fairless, akit a bizottság megidézett és aki beismerte a csalást, csupán ő is úgy véde­kezett, mint az Anaconda Wire Company, hogy alantas alkal­mazottak követték el és meg­ígérte, hogy az illetőket kidob­ják állásaikból. KÉTMILLIÓS KÁRTÉRÍTÉ­SI PöR A vizsgálatok alapján a pitts- burghi kerületi szövetségi bíró­ságnál két millió dolláros kár­térítési pert indítottak a Car­negie-Ulniois Steel Corporation ellen. A vádirat szerint a szál­lított páncél-lemezek legalább is ennyivel kisebb értéket kép­viseltek, mint amennyit a cég követelt és kapott érte. Az amerikai demokráciának egyik “legszebb” megnyilvánu­lása ,hogy amig azonnal bör­tönbe dobják azt a munkást, akire csak a legcsekélyebb ér­téket képviselő államellenes cselekedetet is rásütnek, a mil­liomos cégek és azoknak tul- gazdag tulajdonosai ellen csak évekig elhúzódó porokét indí­tanak. Teszik még abban az esetben is, hp ezen kapzsi ipar­bárók csalásai következtében ezer és ezer amerikai katona vesztette ^1 az életét. Fairlessen kívül J. Lester Perry, a Carnegie-Illinois Co. elnöke is elismerte a csaláso­kat. Tudomása volt arról, hogy 1942-ben 28,000 tonna acélt szállítottak, amelyek nem érték el az előirt minőséget. Ezen szállítmány 1,400,000 dollár ér­téket képviselt. A cégnek négy alkalmazott­ja hozta nyilvánosságra a csa­lást. Ezeknek egyike, George E. Dye, inspector supervisor azt vallotta, hogy ő már a múlt év julius havában észrevette a csalást és jelentette számos esetben a fellebbvalóinak, de ezeknek egyike, W. F. McGar- rity, chief metalurgist azzal a válasszal jött vissza,, hogy “a feljebbvalók fülön vágták ez­ért az észrevételért.” Már csak ez is eléggé bizo­nyítja, hogy ezt a csalást nem az alkalmazottak követték el, akinek különben sem lett vol­na semmi hasznuk belőle, ha­nem maguk a tulajdonosok és , legfeljebb segítettek nekik a sápon osztozkodó hadnagyaik. Perry elnöknek az a védeke­zése, hogy a csalást egyes al­kalmazottak követték el a cég főtisztviselőinek tudta nélkül éles választ váltott ki Truman szenátorból, aki ezt a védeke­zést mesének mondotta. “És mit csináltak önök, mikor a csalás tudomásukra jutott?” — kérdezte Perrytől. “Még eddig semmit,” — volt a válasz, — “de mihelyt a vizsgálatokat be­fejezzük, elbocsátjuk a vétkes alkalmazottakat.” MEGHAMISÍTJÁK AZ ADATOKAT Irene T. Pasternak vallomá­sa szerint a heat-treatmentről szóló írásokat átírással hamisí­tották meg. Ily módon tüntet­ték el az acél silányságára mu­tató adatokat. Perry természe­tesen azzal védekezett, hogy nekik erről se volt tudomásuk és büszkén kivágta, hogy a “Carnegie-Illinois Steel Corpo­ration nem csalásra alapítja az üzletét.” A vallomások azon­ban éppen az ellenkezőjét mu­tatták. Az egyik szenátor azt mon­dotta, hogy az a hajó, amelyet | californiai Kaiser hajógyár épí­tett bizonyára ebből a páncél­ból készült és azért esett szét, illetőleg szakadt két darabra. Perry azonban már tudta, hogy azt az acélt nem ennek a cég­nek az Irvin városban fekvő telepén, hanem Homstead, Pa. városban készítették, ami mu­tatja azt, hogy nemcsak a Car­negie-Illinois Steel Corporation szállít hitvány minőségű árut, hanem ugylátszik, hogy a csa­lásnak ez a neme az ultrahaza­fias amerikai iparbárók között már egészen általános. Talán azért kell a munkások hazafiatlankodását annyira hir­detni, mert annak álcája alatt a legnagyobbmérvü gaztettet követik el, amihez hasonlót ed­dig még egy háború sem mu­tatott. Lázadás Európában LONDON, márc. (ONA) — A lengyel kormányhoz érkezett értesülések arról szólnak, hogy Radom városban valóságos lá­zadás ütött ki, amelyet a né­metek ugyan kegyetlenül letör­tek, amely azonban mégis egyi­ke az első falra irt tüzes sza­vaknak. A lázadás úgy kezdő­dött, ahogy szokott: sztrájk­kal. Nem ez volt az első a gyö­tört Lengyelországban német rabság alatt, de ugylátszik ez volt a legnagyobb eddig. Az egyik gyár munkásai reggel nem jöttek be munkahelyükre. Rendőrség betört a házaikba, hogy felkutassa őket, erre más gyárakban is letették a mun­kát. Valóságos uccai harcok kö­vetkeztek, melyekben a né metek gépfegyvereket használ­tak, sőt egy páncélos kocsit is. Sokan estek el, végül a néme­tek helyerállitották a rendet. Mikor a “rend” megvolt, 15 munkást felakasztottak a város uccáin és testük napokig ott ló­gott, elriasztó például. 75.000 lakosát a városnak elcipelték máshová, Radom ma egy kihalt város. A hadigyárak egy része ismét dolgozik, de a német ha­tóságok attól tartanak, hogy a radomi munkások amerikázni fognak. Ezért tudatták velük, hogy ha a munka lelassítása bebizonyul, tőlük is, családtag­ijaiktól is megvonják az élelmi­szerjegyeket. A görög kormányhoz érke­zett jelentés szerint március 1­én és 2-án lázadás két napja volt Aténben. Amikor a német szolgálatra való általános mun­kasorozást kihirdették, a gyá­rakban letették a munkát és a lakosság az uccára ment tün­tetni. Egy tüntető csoport be­tört a munkaügyi minisztéri­umba és elégette a munkasoro- zási névjegyzékeket. A lakos­ság görög nemzeti dalok ének­lése közben verekedett meg a rendőrséggel. Az elesettek szá­ma százon felül volt, mikor vég­re sikerült az uccai rendet hely­reállítani. BUDAPEST LÉGI TÁMADÁ­SOKRA KÉSZÜL WASHINGTON — A magyar kormány lázasan készülődik lé­gi támadások áldozatainak gon­dozására. A légi támadás ve­szedelme most állandóan fenye­gető érzés a náci uralom alatt lévő Magyarországon. Egyik legutóbbi kormányrendelet kü­lön alapról gondoskodik légi tá­madási károk térítésének fede­zésére, mint az OWI-hoz érke­zett hírek jelentik. Az alapot az ingatlanok, üzletemberek és testületek külön megadóztatá­sából hozzák össze. A berlini Transocean rádió hire szerint még egy másik kormányrende­let arról intézkedik, hogyan he­lyezzék el a légi támadásokban hajléktalanná vált embereket középületekben, magánházak­ban. A rendelet gondoskodik a támadások okozta rombolások helyrehozataláról i^. Veszteségünk Váratlanul ért bennünket és szinte kétkedve fogadtuk a te­lefonon leadott értesítést, hogy Bacsa József, előnyösen és szé­leskörben ismert munkástár­sunk, március 17-én, pár napi betegség után elhalálozott. Aránylag fiatal — alig 55 éves — fizikailag pedig atléta ter­metű volt és igy hihetetlennek tartottuk elhalálozását. A hir azonban sajnos, valónak bizo­nyult. Bacsa József elhalálozásával nemcsak közvetlen családja, hanem lapunk, amelynek több t évtizedes előfizetője volt, a I Munkás Betegesegélyző Szövet­ség 13-ik osztálya és mozgal­munk is érzékeny vesztességet szenvedett. Tevékenységet leg­inkább a Munkás Betegesgély- j ző Szövetségben fejtett ki. Az | utóbbi 18 évben Chicagóban a 13-ik osztálynál, amely osztály-1 nak halálakor is elnöke volt, j korábbi éveiben pedig Milwau-; kee, illetve Newark, Ohioban. Osztálytudatos munkás volt és mindig támogatta a haladás úttörőit. ■ Korai halálát vakbél és tüdő- gyulladás kombináció idézte elő, mely olyan súlyosan tá­madta meg, hogy az operáció lehetetlenné vált és pár nap alatt sirba vitte. Temetése máricus 20-án volt, melyen a család és rokonokon kívül nagyszámmal jelentek meg a munkás és tagtársak is, hogy búcsút vegyenek a távozótól és részvétüket nyilvánítsák a gyá­szoló családnak. A M. Bs. Sz. 13-ik osztálya nevében Pika Pál búcsúztatta el és az osztály tagjai voltak a koporsó vivők. Pótolhatatlan vesztesség ér­te Bacsa József családját, amelyben akik ismertük vala­mennyien osztozunk és szolgál­jon vigasztalásul, hogy azt a rövid időt, amelyet életnek ne­vezünk, hasznosan töltötte el. Tudósitó.

Next

/
Thumbnails
Contents