Bérmunkás, 1943. január-június (31. évfolyam, 1248-1273. szám)

1943-01-02 / 1248. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1943. január 2. A természet erőinek megismerése Irta: BISCHOF JÓZSEF KULTÚRA ÉS KERESKEDELEM A legerősebb kultúra bölcső­je, minden esetre a szélső Ke­let. A kedvező éghajlat és egyéb viszonyok szerencsés ösz- szetalálkozása folytán India, Kina, Egyiptom és Perzsia vol­tak azok az országok melyek­ben az ember legelsőbb tudott kibontakozni vadságából. Leg­kivált India kultúrája világit felénk abból a vadságból és zűrzavarból, mely Krisztus szü­letése előtti negyedik és ötödik évezredben uralkodott, s talán éppen ennek a kultúrának s a vele kapcsolatos gazdaságnak a hive és varázsa ösztönözte a nagy hódítókat Sesosristól Nagy Sándorig, Vasco de Ga- matól I. Napóleonig arra, hogy leigázzák ezt a mesés orszá­got melyet a természet minden áldással elárasztott s a mely­nek 300 milliónyi lakossága a legrégibb kultúrával dicseked­het. A Vedák szent könyvei, melyben a hindu kultúra kin­csei a maguk teljességében nyi­latkoznak, csodaszép nyelven körvonalazzák azt a theorati- kus rendszert, melynek filozó­fiája azt tanítja, hogy az iste­nek előtt legkedvesebb az, aki a szent körmenet alatt odafek­szik a Dzsaggermanut bálvány szekere elé s elgázoltat ja ma­gát. A megsemmisülés — az örök pihenés az a legfőbb jó, amelyre mindenkinek töreked­nie kell, az élet nem kincs, nem érték, hanem nyűg és teher amelytől szabadulni gyönyörű­ség, s ezért rohantak az özve­gyek kész örömmel azokra a máglyákra, melyeken elhunyt férjüket a tűz hamvasztotta. Ez a vallásfilozófiai rendszer melynek alaptétele tehát az volt, hogy a szabad akarat minden megnyilvánulása elfoj- tassék, természetszerűen a leg­ridegebb kaszturalmat eredmé­nyezte s ennek folytán lassan­ként megállította fejlődésében a kultúrát. A brámin pantheizmus a természet erőiben látta az is­tenség akaratának nyilatkozá­sait, s mivel ennek az akarat­nak legfőbb törvénye az állan­dóság volt, a brámin filozófia is ez szerint szabta meg teok- ratikus rendszerének dogmáit. A nép különféle osztályai a te­remtő isten különféle tagjaiból sarjadtak: fejéből születtek a br am inok, vagyis a papok; kar­jaiból a harcosok; húsából a kereskedők és iparosok és vé­gül lábaibób a földművelők. A társadalmi szervezetnek ezt az isteni rendjét aztán soha se nagyon is korlátolt intelligen­ciával biró olvasóinak bármit is beadhattak. Sőt lapjaik gon­dos átnézése még ma is rejtett fasizta propagandát mutat. Jelen századunk .első évtize­dében igen nagy olvasótábora volt egy olasz szerző “A pápák bűnei” cimü könyvének. XII. Pius pápa egy uj fejezetet irt ehhez a munkához. (gb) lehett megzavarni, aki pedig alacsonyabb osztályból szár­mazván, szentségtörően meg­merte kisérteni, azt megcson­kították, vagy izzó vason lassú tűzzel pusztították el. Világos, hogy ez a társadalmi rend gyö­kerében ölte meg azt a nemes előtörekvést, mellyel valaki a homályból kiemelkedni s jobb szerencséhez jutni igyekezett, s mivel a vallásnak legfőbb törvénye ugyanakkor a tevé­keny munka fölé helyezte és szentesítette az elmékedő he- nyeséget, könnyen fölfogható, hogy miért kövesedett meg In­dia kultúrája a fejlődés bizo­nyos fokán, s hogy miért nem foglalt el ez a mindennel dúsan megáldott ország vezető helyet a világtörténelemben. Sőt még a kézművességből is csak azo­kat művelték a hinduk, melyek­hez elég volt a türelem és után­zás passzív tulajdonságai. Hí­resek voltak például gyapotszö­veteik, melyeket még ma is otromba szövőszékeiken, de oly pártalan tökéletességgel sző­nek, hogy a legújabb technika csodás gépei se tudják utánoz­ni. Versenyen kívül állnak még ma is a kasmiri sálok, melyek­hez foghatókat évtizedes kísér­letek után se tud gyártani a párizsi művészet. Gyöngyház­ból és bronzból készített apró­ságok pedig fölülmúlták a leg­híresebb európai ötvösök reme­keit. Természetes, hogy ebben az iparilag oly korán fejlett or­szágban élénk belkereskedés is folyt. Ahogy az európai közép­korban — sőt mohamedán vi­lágban még ma is — éppen úgy Indiában is mindenkor a nagy vallási szertartások, zarándok- lások és ünnepek alkalmával tartották a vásárokat, melye­ken a roppant birodalom leg­különbözőbb vidékeiről össze- sereglett tömegek kölcsönösen kicserélték áruikat és termé­nyeiket. Ellora mesterséges barlangjai. Elefantisz renge­teg előcsarnokai, Benares ha­talmas templomai és kápolnái megteltek időnkint haszonleső kalmárokkal, akik Brahma és Visnu árnyékában kötötték jövedelmező üzleteiket. A kül­kereskedelmet viszont legin­kább India nyugati partvidé­keinek piacain és kikötőiben bonyolították le. A kikötőkben a legtevékenyebbek és legseré­nyebbek minden esetre az ara­bok voltak. Közreműködött erre maga a természet is, illetőleg az a kö­rülmény, hogy az Indiai óceá­non s a tőle függő két nagy öbölben az Arab és a Perzsa öbölben állandóan fújnak az időszaki monszum szelek. Oman tengerén, Bengália és Kina vi­zein, az egyenlítőtől északra, tavasszal mindig délnyugat fe­lől, ősszel pedig mindig észak­nyugat felől fújnak a monszum szelek, az egyenlítőtől délre el­lenben, Szumátra és uj Hollan­dia között, a tavaszi monszum szelek fújnak északnyugatról s az ősziek délnyugat felől. A tengerek leghatalmasabb haj­tóerejének ez az állandó törvé­| nye és szabályszerű váltakozá­sa természetesen csakhamar a Föld fölfedezésének s a keres­kedelem terjedésének leghatha- tósabb eszköze lett. Ezeknek a szeleknek a szár­nyain repültek a hajók a Vörös tenger és Perzsa öböl kikötői­ből a mesés kínai piacokra is. S ez a kereskedelem, mig egy­felől szintén igen jövedelmező volt, addig másfelől nagyban elősegítette a kultúra fejlődését is, mert Kina már abban a korban is a civilizáció magas fokán állott, amikor Európa még a bronz-korszak nyomora­ival küzdött, vagy a barbárság békjóiban vergődött. Emléke­zetet meghaladó időktől fogva ismerték a nyomtatás művé­szetét, ugyan nem összerakha­tó betűkkel, mint Guttenberg találmánya, hanem táblákra vésve, mint fametszést. Tud­ták a görögtüz s a puskapor hasonló durranó vegyülék tit­kát, ismerték a delejtü tulaj­donságait, s a sivatagokban szekereikre alkalmaztak “bé- kácska” néven ismert irány­tűt, mikor Európában még úgyszólván járt utak sem igen voltak, Kínában már rendsze­res postaj áratok voltak, a da­gadó folyókat függő vashidak- kal szelték át, a hatóságok ren­des útleveleket állítottak ki, a tűzkárok biztosítására kölcsö-; nősen segélyző egyesületeket alapítottak. A számjegyeket! előbb ismerték és használták mint a föníciaiak és az arabok. A himlő-oltást Jenner előtt több ezer évvel alkalmazták. Marco Polo már papiros pénzt talált náluk forgalomban, se­lyem és gyapjúszöveteik már az őskorban világhírűek voltak, papirost már jóval az egyipto­miak előtt gyártottak, porcelán gyártásuk pedig évezredeken át kizárólagos monopóium volt, mellyel még a japán porcelán sem versenyezhetett. Hogy az­tán Kina kultúrája is megkö- vesült a fejlődés bizonyos fo­kán, ennek oka leginkább az volt, hogy a kínai fal elzárta ezt a népet a külvilágtól és kul­túráját ezért nem frissíthette föl uj elemekkel és erjesztő im- presziókkal. Még szomorúbb sorsra ju­tott a babilónia civilizáció, i melynek csak egyetlen világra' szóló emléke maradt ránk, a bibliai Bábel torony omladéka. Ezek a romok, melyek annyi birodalom megsemmisülését él­tek túl. Tanúi voltak a Tigris és Eufrát közé zárt Mezopotá- nia fénykorának. Hasonló de­kadenciát lát az utas, ha Alex­andria kopár partjaira lép, vagy onnan Kairóba megy ki­etlen és egyhangú utón. A ba­bilóniaiak e két hajózható fo­lyó révén, kereskedelmi össze­köttetésben állottak a szomszé­dos országokkal ,ami nagyon hozzájárult különben is virág­zó iparok fejlődéséhez. Ma már pusztaság az egész tartomány. Kietlen sivataggá változott a dúsan termő föld, melyet szél­iében hosszában pálma ligetek gyümölcsfa erdők és pazar pompával épített városok bo­rítottak. Mihelyt az emberi munka varázsos hatalma meg­szűnt, a természet féktelen erői nyomban úrrá lettek a tar­tományon. Az Eufrát elszakí­totta a védgátakat, kicsapott medréből, megtöltötte a csa­tornákat és beiszapolta a ter­mékeny rónát. így diadalmas­kodtak a természet fölszaba­dult erői a civilizáció munká­ján s ezt a győzelmet Mezopo- tánia pusztasága és kietlen vol­ta a márvány és bronz szobrok­nál tartósabb szomorú emlék­kel örökítette meg. Az Egyip­tomból és Szíriából az európai partok felé evező hajós, rögtön észreveszi azt a különbséget, amely az afrikai és ázsia tájak meg az elébe táruló vidék víz­szintes és függőleges tagoltsá­ga között nyilatkozik, a magas hegyláncok és a kietlen homok puszták a kény uralom székhe­lyei, a katonai és egyházi zsar­nokság klasszikus hazájává avatták és formálták át az egész keletet. Másfelől a Föltközi tenger északi partjain, az Európa és Ázsia között mentegy összekö­tő hid gyanánt elszórt szigetek sokasága, a számtalan öbölből kicikornyázott partvidék, a he­gyek és völgyek szüntelen vál­tozása lehetetlenné tette azt a nehézkes egyformaságot, mely­nek folytán oly könnyű volt a keleti és déli népeket a theok- rácia igájába hajtani. A nagy és egyenletesen sik területeken elnyomhatta a zsarnok a lom­ha erejű tömegeket az apró völgyekre, körülhatárolt kisebb területekre szaggatott vidéken ellenben az egyéni kezdeménye­zés szabadsága érvényesült a zsarnoki elnyomás és a töme­gek kényszerű megnyugvása fölött. Ázsiában milliókat és milliókat leigázhatott Dárius és Xerxes, Görögországban még a százezrek, sőt a tízezrek is önálló és független országo­kat alapítottak. (Folytatjuk) AZ ÉPÍTŐ gírdába 1942-1943-ra A. Alakszay, Los. Ang. 2.00 F. Bleier, Bridgeport .... 2.50 J. Buzay, Cleveland ........ 4.00 G. Barcza, Bridgeport .... 12.00 Id. P. Csorba. New York 2.00 J. Deák, Akron ____ 1.00 M. Danka, Cleveland ...... 6.00 L. Decsi, Akron ............ 2.00 J. Dushek, Nutle ............ 7.00 J. Engli, Cleveland ........ 8.00 J. Farkas, Akron ............ 6.00 L. Fishbein, New York .. 3.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 4.00 L. Gáncs, Caroline ___ 12.00 J. Geréb, Cleveland .......... 6.00 P. Hering, Buffalo .......... 1.00 St. Hornyák, Phila........... 1.00 S. Kisák, New York ........ 5.00 J. Kollár, Cleveland ........ 4.00 E. Kovách, Cleveland .... 2.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ...... 3.00 L. Lefkovits, Cleveland 5.00 J. Mogor, New York ...... 2.00 A. Molnár, Cleveland .... 3.00 J. Pataki, New York ...... 3.00 P. Pika, Turtle Creek .... 4.00 P. Pika, Chicago ............ 3.00 M. Stefankó, New York 5.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 3.00 A. Székely, Cleveland .... 3.00 G. Wiener, New York .. 5.00 J. Vizi, Akron ................ 7.00 H. Varjú, Chicago .......... 3.00 J. Zára, Chicago ............ 5.00

Next

/
Thumbnails
Contents