Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-09-26 / 1234. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942. szeptember 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..................$2.00 One Year ....... $2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months __________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy .............. 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders _______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD -*@*->42 Mannerheim már repül Az Overseas New Association Londonból eredő távirata szerint Mannerheim finn főparancsnok visszavonul a katonai szolgálattól és helyét K. L. von Oesch tábornok foglalja el. A hir szerint Mannerheim több hadierőt szeretett volna Hitler szolgálatába állítani, de Oesch sikeresen ellenállt és igy megvédte a finn ' népet a további vérvesztességtől, amiből csak Hitlernek lett volna haszna. Arról is beszámol a hir, hogy Oesch tábornokot még a Hitler személyes látogatása sem bírta más álláspontra és mivel a haditanácsban meg a kormánynál az ő nézete győzött, Manner- heimnek távoznia kell a parancsnoki állásról. A sorok között olvasva azt láthatjuk, hogy a finnek kétku- lacsos játékot űznek. Már nem bíznak a Hitler győzelmében, tehát kiröpitik Mannerheim marsait, hogy ne álljon útjában az Egyesült Nemzetekkel való egyezkedésnél. Ez a politikai sakkhuzás nem érdekel bennünket annyira, hogy e helyen tartanánk érdemesnek foglalkozni vele. Mannerheim bukásának a hírét azt teszi nagyfontosságuvá, hogy ez a most kiröpitett marsai Európa második számú fehér terroristája. “Büszkélkedhetünk”, hogy az első számú (időrendet értve) fehér terrorista Budapesten van és Horthy névre hallgat. De ha igaz, hogy a rokonlelkek találkoznak és igaz a finn és a magyarok rokonsága is, akkor a finn—ugor családé marad a kétes dicsőség, hogy az ellenforradalmi terror rendszert meghonosították Európában. Az első világháború után a finnek elszakadtak Oroszországtól és ez a Mannerheim rettenetes terrorral irtotta ki azon munkáselemeket, akik a Szovjetekkel szimpatizáltak. De kiirtott minden más valódi munkásintézményt is, aztán hamis frázisok mőgé bújva, áldemokratikus kormányformát teremetett, amely mögött valójában katonai diktatúra rejtőzött. Mannerheim bukását mint az első fecskét üdvözöljük s reméljük, hamarosan követni fogják a többiek is, Horthytól kezdve Francon át, végig a puffadt Mussolini meg a vérszomjas Hitlerig. Az AFL vezérek nem változnak Az American Federation of Labor szervezet vezetői, William Green elnökkel élükön, az idők változását nem akarják észrevenni, maradnak mint voltak, ultra reakciósok. Mint már egyszer megírtuk, az orosz és az angol szakszervezetek közös bizottságot állítottak össze a háború utáni ügyek megbeszélésére és az egység megteremtésére. Felszóllitották tehát az American Federation of Labort is a képviseletre. Green- ék úgy határoztak, hogy az oroszok beszéljék meg a dolgokat az angolokkal, akkor aztán az amerikaiak tanácskozni fognak az angolokkal, igy közvetve tudomásul veszik, hogy az oroszok mit akarnak és ugyanily módon adják le az ő véleményeiket is. Másszóval félnek az oroszokkal való közvetlen érintkezéstől. Az oroszok — egészen jogosan, felháborodtak Greenék ajánlatán és kereken visszautasították. Green és társai szeptember 6-án újból megerősitették álláspontjukat kijelentették, hogy csak a Brittish Trades Union Congresszussal hajlandók “egységről” tárgyalni, de csak úgy, ha sem az orosz munkásokat, sem pedig az amerikai CIO szervezetet nem hívják meg a tárgyalásokra. A munkásság körében azonban az egység utáni vágy növekedőben van és remélhetőleg el fog söpörni mindent és mindenkit, aki az egység útját állja. Talán tévedtünk? Egy ízben már említést tettünk arról, hogy a hadikötvények vásárlását ösztökélő propaganda nem olyan ellenszenves most, mint az első világháború alkalmával volt. Akkor a legdurvább dzsingó módszerrel kénvszeritették az embereket a liberty bon- dok vásárlására. Most komolyabb és mérsékeltebb hangon vezették ezt a dolgot eddig. Végre is, mi úgy hisszük, hogy elég sok, valóban igaz érvet hozhatnak fel arra, hogy miért kell a tengelyhatalmakat leverni és hogy az ilyen totális háborúhoz nagyon de nagyon sok pénz kell. Azonban az utóbbi napokban már megint részben az önreklámirozás, részben pedig az imelyitő propaganda lépett előtérbe. Ilyen imelyitő önreklamirozást folytatnak a mozi sztárok. Itt van például a magyar Mezei Ilonka (Ilona Massey “ művésznő”, aki az ország nagyobb városait végigjárva hirdeti önmagát meg komédiás truppját. Aki vesz egy kis bondot bemehet abba a hotelba, ahová szállt. Aki már nagyobbat, mondjuk száz dollárost vesz, az étkezhetik abban az étteremben, amelyet ő boldogít éhségének lecsillapításával. Aki ezer dolláros bondot vesz, az leülhet vele egy asztalhoz, aki tízezer dollárosat vesz, az . . . Nem ismerjük az egész programot és igy nem tudjuk, melyik az utolsó állomás. De azt tudjuk, hogy akiből “művésznők” mosolyaival meg vádliaival kell kicsalni a bondvásárlást, azoknak hazafisága nagyon kétes értékű. Hiába no, demokrácia világában élünk! Egyesek életüket áldozzák fel a hazáért, mások meg Mezei Ilonával ebédelnek érte. így érvényesül a munkafelosztás. De Hollywoodon kívül a lapok is kezdik gyártani az ilyen émelyítő álhazafias propagandát. Tipikus példa erre annak a négy éves gyereknek a fényképe, aki egy csomó bondot tart a kezében és ezt az aláírást kapta: “Még csak négy éves és már három száz dollár ára hadikötvényt vett.” A szövegből aztán megtudjuk, hogy ez a csemete nagyobb hazafi sok felnőtt embernél, mert “megtakarított pennyjeiből, amit a szüleitől meg a bácsijaitól kapott, már három száz dollár ára kötvényt vásárolt”. Ebből persze világosan következik, hogy mindazon munkásemberek, akik már jóval öregebbek, mondjuk hatvan vagy hetven évesek, nem takarítják meg a pennyjeiket, hogy legalább is háromszáz dollár áru kötvényt vegyenek. Persze a papa meg a bácsik vagyoni állapotáról és jövedelmeiről a lapok elfelejtettek beszámolni. De nem is volt erre szükség, mert hiszen mindenki, még az a négyéves gyerek is tudja, hogy az egész “story” csak a fényképész-riporter trükkje volt. És arról már nem tehet, hogy olyan buta, — mert úgy született, — hogy nem látja, miszerint az ilyen émelyítő propagandának éppen az ellenkező hatása van, mint amit el akar érni. ÖTÖDIZIGLEN GYILKOLNAK A NÉMETEK London, szept. (ONA) Tosár Vikárt és egész tizenegy tagú családját kivégezték a németek a Brünn szomszédságában lévő Ivancicén —jelenti a londoni cseh kormány — mert segítették egy cseh hazafi feleségét és gyermekeit, akit még Heydrich német hóhér halálát követő júniusi mészárlásokban végeztek ki. Hire jött, hogy a nemetek Hydrich állítólagos gyilkosainak rokonságát ötöd- iziglen kiirtják. Mekkora az u iabb áldozatok száma, még nem lehet tudni, de igen nagy lehet. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szak .tervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért. tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a lökésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. ^ "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" V/ ® W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága w 1 w
