Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-09-26 / 1234. szám
1942. szeptember 26. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ____CS...Ő MEGJEGYZÉSEI STALINGRÁD! Minden emberi és katonai szakértők számításait keresztül húzták Stalingrad hős védői, kik valami csodálatos hősiességgel még mindig tudják tartani a várost. Ez a tény nem változtat csak megarősiti az alábbi megállapításokat. Az orosz munkásosztály közel 25 éves forradalmi küzdelmének, a legfájdalmasabb, de a leghősiesebb határvonaláh o z ér Staingrad elestével. Lehet a felfogásaink, elgondolásaink ellentétes az orosz nép, még inkább annak vezetőivel szemben, de a végcél mégis egy minden öntudatos munkásnak, de a proletár szolidaritás a munkásosztály nemze t k ö z i egyetértését ez nem változtatja meg és nem csak a náci ellenes mivoltunk de a munkás szolidaritásunkat is fájdalmasan érintő az, ami előre látható volt már hetek óta, hogy a túlerőben levő náci hordák, amelyekből Hitler tízezreket áldozott fel, hogy Stalingradot elfoglalják. Nem Stalingradot, hanem csak annak a hullákkal bontott romjait. Egy hatalmas modern ipari várost épített fel az orosz nép, modern lakásokkal, középületekkel majdnem puszta területen, amely ma romokban hever, magaalá temetve a hős védőit, katonát, munkást, asszonyt, gyereket, kik az utolsó puskagolyóig védték, nem Stalingradot, hanem az elért eredményeket, a szebb jövőt, a munkásosztály felszabadulását az egész világon. Az emberiség történelme, nem ismer hősiesebb és véresebb harcot, mint amilyen Sta- lingradnál lefolyt. Minden a szabadságért, az emberi jogokért, a felszabadulásért küzdő ember beleélheti magát abba a lelkivilágba, amelybe Stalingrad hős védői, katonák, civillek érezhetik. Egy milliós náci hadsereg, a repülőgépek ezrei, a tankok, ágyuk, lángszórók megszámlálhatatlan tömegei támadták, ostromolták őket szünet nélkül. Hitler majdnem minden erejét ellenük vonultatta fel és a védők hősiesen verték vissza a pillanatnyilag sem szűnő támadásokat, csak lépésről lépésre vonultak vissza, várva, lesve azt, hogy tőlük messze levő szövetségesek, milliós hadserege segítségükre jön egy uj front nyitásával. Hetek múltak el, kaptak elismerést, dicséretet meg ígéretet is, de segítséget, azt nem. A helyzetük kilátástalan volt, de megadásról, visszavonulásról hallani sem akartak, hanem azt mondották ha Stalingrad elesik egy nagy felbecsülhetetlen vesztesség lesz a náciellenes frontra, de utána a harc nem szűnik meg, uj és uj Stalingradok állnak a náci banditák útjában és mi példát mutatunk nekik és az egész világnak, hogy miként él és hal meg az aki a szabadságot, az emberiség szebb jövő lehetőségét védi, meghalunk, de az életünket drágán adjuk el, annyi ellenséget pusztítunk, amenyuyit csak lehet, hogy a “győzelem” egy rettenetes vereséget érjen fel. Szavuknak álltak. E sorok írásakor már házról-házra harcolnak, pusztulnak, de a náci hordákban olyan rémes irtást visznek véghez, melyhez foghatót nem ismer az emberi történelem. Mikor e sorok nyomtatásba megjelennek, már valószínűleg az utolsó romokat is elfoglalták Hitler banditái, már valószínűleg az utolsó gyermeket is kiirtották ,de Staingrad és a hős védői, nem múlnak el, a munkásosztály felszabadulási harcának egyik fényes, soha el nem múló története lesz Stalingrad védelme. Ha majd eljön a nagy győzelmi nap, ha az emberiség feszabadul minden nemű elnyomatása alól ,a népek nagy test- véresülési ünnepén, állítanak soha el nem múló emlékoszlopot Stalingrad hős védőinek, akik meghaltak, hogy az emberiség egy szebb és boldogabb világban élhessen. 1.200 UJ OLVASÓT! Az országos értekezleten felolvasásra került az akroni mun- kástárnők titkárának, Schwindt munkástársnőnek a levele, mely tele lelkesedéssel a mozgalom és a lap iránt, csak azt fájlalta, hogy a 12 akroni munkástársnő által alakított “Női Gárda” ez ideig csak megduplázódott és felhívással fordulnak a Bérmunkást olvasó munkás- törnőkhöz, hogy csatlakozzanak és egészítsék ki a Női Gárdát legalább 50-re. Az értekezlet magáévá tette a munkástársnők felhívását, kiegészítve azzal, hogy célul tűzi ki azt, hogy a lapot szerető az eszmét szolgáló táborból 50 nőt és 50 férfit toboroz, akik kötelezik magukat arra, hogy havonta támogassák a Bérmunkást. A sajtóról irt cikkemben már megírtam a lap előfizetési árát nem emelte fel az értekezlet és igy próbálja megoldani a lapunk zavartalan megjelenését. De az értekezleten arról is panaszkodtak a delegátusok, hogy a tulhosszu munkaidő miatt képtelenek uj előfizetők után menni, már pedig végtelenül fontos az, hogy uj és uj olvasókat szerezzünk a Bérmunkásnak, hogy újabb tömegeket tudjunk meghódítani az Ipari Unionizmus eszméjének, ezt a kérdést az országos értekezlet úgy oldotta meg, hogy minden Gárda tag a havi járulékának a beküldésével egy uj címet* küldhet be, amelyre a lapbizottság a dollár ellenében 6 hónapig küldi a Bérmunkást, módot adva az illetőnek, hogy a lapot megismerje, megszeresse és állandó olvasójává váljon. Minden gárdistának van 12 olyan ismerőse, akit szeretne megnyerni az eszmének, a 12 dollárjának ellenében, 12 uj harcost állíthat be egy év alatt, 100 gárdista 1.200 uj olvasót jelent és mi tudjuk azt, hogy ezeknek nagy része állandó olvasója lesz a Bérmunkásnak. Munkástársmfk, munkástársak, soha fontosabb nem volt mint ma, hogy terjesszük az Ipari Unionizmus eszméjét. A Bérmunkás olvasói között, feltétlen kell, hogy legyen 100 olyan lelkes odaadó olvasó kik a mai munkaviszonyok mellett megtehetik azt, hogy a lap terjesztésének ezt a módját magukra vegyék legalább is addig, amig a viszonyok megengedik azt, hogy újra teljes erővel vehessék fel a személyes agitá- ciót. Huszonnégy, munkásnő, húsz munkás tagja eddig a gárdának, sorakozót, fujunk, hogy ezt az élcsapatot a kitűzött számra emeljük fel. Várjuk az önkénteseket a harci frontra, 100 gárdista 1.200 dollárt jelent a Bérmunkás biztosítására, 1.200 uj regrutát, a hadseregünkbe, amely rendületlenül, viszi a harcát a nácizmus minden fajtája ellen és hirdeti az Ipari Unionizmust, minden nyomortól, szenvedéstől, öldökléstől megváltó eszméjét. Harcosok, sorakozó! HÁROM HÍR A lapokban egyszerre három kis hir látott napvilágot, amely felett egy sóhajtással, vagy a kezünk önkéntelen ökölbe szorulásával reagálunk, már aszerint, hogy ki milyen szemszögből nézi az eseményeket, de igy együtt mégis alkalmasak arra, hogy elmélkedjünk felettük. Az “önálló” Horvátország népe is kezd már szabadcsapatokat szervezni és guerilla harcot folytatni Hitler zsoldosai ellen, jó náci szisztem szerint az “államfő” Pavlovics erre kivégeztetett 20 túszt. Horthy Miklós Magyarország “államfője” ugyan akkor a legmagasabb kitüntetést küldte el a horvát kollegájának Pavlo- vicsnak. A mester gyilkos meg jutalmazta a hozzá méltó tanítványát, mert ez a Pavlovics ki társaival annak idején meggyilkoltatta a szerb királyt és a francia külügyminisztert, amint az kiderült, Magyarországon, magyar állami felügyelet alatt lettek kiképezve és a merénylők magyar útlevéllel mentek Franciaországba. A magyar kormányfő Horthy — aki ebben a kis gyilkosságban csak bűnpártoló, felbujtó volt — akkor már régen megfürdött a magyar nép vérében, már ő és a bandája ezer és ezer magyar munkást és parasztot gyilkol- tatott le, joggal tarthat igényt a tömeggyilkosságok terén a mesteri címre, Hitler, Mussolini, Franco és ez a Pavlovics a tanítványainak számit és ime a mester, aki boldogan nézi a tanítványainak az ő szellemében végzett munkájukat, most a többiek után ezt a Pavlovicsot it kitüntette. Ott egye meg a fene őket én igazán nem irigylem tőlük sem Horthyt, sem a kitüntetést, csak remélem azt, hogy amikor ezeket a hóhérokat akasztani fogják, akkor a mellükön lesznek ezek a kitüntetések. Petain a vén bitang is osztogat kitüntetéseket, természetesen ő is csak náciknak, náci ba- | rátoknak, tömeggyilkosoknak. I Ez a tény annyira felháboritot- * ta Herriot volt francia miniszter elnököt, hogy visszaküldte az ő kitüntetését, mert mint szabadságszerető nem tart meg olyan kitüntetést, amit a szabadságnak, a hazájának az ellenségei is hordanak . önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, hogy Ford, Lindbergh és a többi urak vájjon visszaküldik e azt a kitüntetést amit Hitler adott nekik. A választ is megadhatjuk, hogy nem, mert az érdemek amiért kapták, ma is fenállanak, ők ma sem a szabadság és a hazájuk ellenségét látják Hitlerben, hanem a munkás jogok és a munkásság legyilkolóját a szabadság eltipróját, amit ők tiszta szívből helyeselnek. Ami áll a fentiekre az áll azokra az amerikai magyar származású polgárokra is, kiket szintén kitüntetett a magyar Hitler, Horthy, ők sem küldték vissza ezt a minden tisztességes emberre megbecstelenítő “kitüntetést”. Talán most, hogy a horvát nép tömeggyilkossa is megkapta ezt, még büszkébbek rá, úgy alattomba, mig nyilvánosan mint jó demokraták és amerikaiak verik a mellüket. Méltók ők mindenképen egymáshoz. ELISMERÉS ÉS NYUGTÁZÁS A közelmúltban a Bérmunkás anyagi támogatására le- foytatott sorsolásnál az IWW chicagói magyar tagjai jelentős eredményt értek el, amely a Bérmunkás olvasói által nyújtott ko-operációnak az eredménye. Mivel az átvett összegekről az elszámolásnál nyugtát nem adtunk itt nyilvánosan kívánunk beszámolni az árusítók nevei és az átvett összegek megjelölésével, és a nyújtott ko-operáciért ezúton fejezik ki a legmesszebbmenő elismerésüket az IWW chicagói magyar tagjai. G. Sosznyak 50c; E. Luksa 59c; J. Jankovits 71c; M. Uh- lean 62c; F. Salamon 1.00; M. Tóth 1.27; E. Kohn 1.60; A. Nussbaum 1.86; S. Fábián 2.50; Mrs. A . Kohler 2.50; Ch. Kot- zan 2.50; S. Spolyár 2.50; H. Burkert 2.50; E. Zeichner 2.50; J. Szimicz 2.50; E. Maar 2.50; A. Szedlak 2.50; S. Sütő 2.50; L. Csontos 2.50; G. Shamel 2.50 ;D. Varga 2.50; J. Holper 2.50; J. Horvath 2.50; A. szász 2.50; A. Miklós 2.53; Victor Smith 3.25; P. Pika 3.25; H. Varjú 3.25; Mrs. J. Wagner 5.75; J. Zára 6.50; R. Bukovsz- ki, Berwyn 1.54; A. Bukovszki Berwyn 2.50; Steve Bukovszki Cicero 2.50; J. King, Lombard 3.00; A. Lacsko, East Sauga- tuck 3.25; F. Szalay, East Chicago 1.37; J. Hosszú, East Chicago 2.50; J. Pásztor, East Chicago 2.50. Cleveland, O.-ból utólag J. Kenesey 2.50. HEIL HLINKA ZÜRICH, szept. (ONA) Hogy szuperál az “uj rend” arra jellemző Krupina szlovák kisvárosnak a költségvetése, amely most jelent meg a “Slovak” című lapban. A költségvetés százezer koronát irányoz elő a Hlin- ka-gárda székházára, de 76.555 koronát közjóléti célokra. A városkának 350 százalékos a pótadója és polgárai azonkívül 120 százalékos lakbéradót fizetnek.
