Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-09-26 / 1234. szám
1942. szeptember 26. BÉRMUNKÁS 8 oldal MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA--------------------------SZTRÁJKOLTUNK — AZ ÚJSÁGBAN A napokban amint hazajöttem a munkából és a szokásos mosakodás után kezembe vettem az esti újságot, hogy megtudjam, mi is történt a nagy világban amig én a gyárban gürcöltem, hát látom, hogy már megint valami nagy sztrájk van a városban, illetőleg csak akart lenni, de valahogy megakadályozták. A kiabáló, nagy fekete betűkkel szedett címsoron már csak azért is megakadt a szemem, mert traktor gyárban dolgozom s az a “headline” igv szólt: AVERTS STOPAGE OF WORK AT TRACTOR PLANT. Nohát — gondoltam magamban — a szaktársaknak, mármint a traktor munkásoknak, valamelyik gyárban bajuk van a munkáltatókkal. így aztán már mégis közelebbről érdekelt a dolog, hát kezdtem olvasni a szöveget is. De alig olvastam vagy három sort, amikor úgy elképedtem, hogy majd leestem a székről. Mert mindjárt a harmadik sorban a mi gyárunk nevét találtam, vagyis a három-negyed hasábnyi “story” a mi gyárunkról szólt. A mi gyárunkról, ahol nemcsak én, de a többi munkások sem, sőt még az union tisztviselők sem tudtak semmit erről a “sztrájkról”. Igaz ugyan, hogy magában a cikkben szintén nem tudtak semmit a sztrájkról, csak éppen a nagybetűs, kiabáló címsorban. Magában a cikkben azt olvastam, hogy a gyárban valami festést kiadtak egy külső vállalkozónak, aki nem union munkásokkal kezdte meg a festést. Ezért aztán a festők union ja protestált és fenyegetődzött, hogy piketelni fogja a gyárat. A bátor fellépés elég volt arra, hogy a festést elvették attól a vállalattól. Minderről azonban a traktor gyár munkásai, avagy a union tisztviselők mit sem tudtak. így tehát még csak a sztrájk gondolata sem ért el hozzánk. Lehet, hogy szimpatizáltunk volna a szervezett festőkkel, ha a dolog elénk kerül, de igy, mint történt, a traktor gyár munkásai csak akkor szereztek tudomást a dologról, amikor a lapban olvasták, hogy nálunk sztrájkot akadályoztak meg. AMIT ELTITKOLTAM Ha tréfásan akarnám venni a dolgot ,akkor azt mondhatnám, hogy olyasmi volt ez, mint a pár évvel ezelőtt elhunyt Ló- nyai Nándor mondott rólam. Lónyai életének utolsó nyarát a Catskill hegységben töltötte, ahol többször találkoztam vele. Egy vasárnap reggel elment j Fleishman egyik ismert ma- l gyár nyaralójába, ahol több régi közös ismerősünkkel, leginkább nyomdászokkal találkozott. Rólam is említést tett nekik. Az egyik nyomdász, aki összetévesztett a tragikus halállal kimúlt Éber Lászlóval, csodálkozva mondotta: “Dehogyis beszélt maga Gerébbel, hiszen Geréb már pár éve, hogy meghalt.” “Ejnye, ejnye — csóválta a fejét Lónyai elképedve — “az apja erre-arrá- ját annak a Gerébnek, most beszéltem vele egy órával ezelőtt és még csak egy szóval sem említette, hogy már pár évvel ezelőtt meghalt!” Persze ez a meg nem történt, de nagyhangon beharangozott sztrájk nem ilyen tréfás dolog. Az amerikai nagy lapok most tudatosan csinálják a sztrájk- híreket. Ha nincs sztrájk, hát ilyenformán hazudnak róla, mint ebben az esetben, mert jól tudják, hogy az átlagos olvasó az ily hírekből csak a címsort olvassa el és azt a benyomást hagyja meg, hogy már megint volt egy sztrájk. A Gyárosok Országos Szövetsége által kézben tartott és irányított sajtó most mindenáron sztrájkokról szeretne Írni. A hadiszerek gyártásában ha nem is állt be csökkenés, de az előirányzott fokozott emelkedés lelassult. És ennek okait a nagy iparbárók környezetében lehet megtalálni. Ezt szeretnék most mindenáron a munkásokra kenni. Mihelyt valamely gyárban a munkások bérkövetelés eket nyújtottak be, avagy az újabb szerződés fölötti tárgyalást kérték, a sajtó azonnal mint sztrájkot, vagy készülő sztrájkot jelentette az esetet. Annyira mentek ebben a hazudozás- ban, hogy előbb Miss Perkins, munkaügyi miniszter, majd pedig maga Roosevelt elnök is nyilatkozott ebben az ügyben. Roosevelt elnök hivatalos adatokra támaszkodva jelentette, hogy a sztrájkok következtében a hadiiparban elmulasztott munkaórák nem tettek ki egy- tizenötöd százaléknál többet. Ez olyan kevés, hogy azért nem volna érdemes olyan nagy propagandát kifejteni, mint az újságok teszik. FOLYTATJÁK A HAZUDOZÁST De dacára a Miss Perkins és Roosevelt elnök nyilatkozatainak, a lapok tovább folytatják a sztrájkokról szóló rémhíreket. Sőt Westbrook Pegler, aki úgy látszik szeretné kiforszirozni, hogy pörbe fogják a háború sikerét veszélyeztető propagandája miatt, mert igy a sajtó- szabadság nevében a mártír szerepét játszhatná az amerikai reakciós tőkések teljes financiális, jogi és publicitási támogatásával, azt irta, — bár egy kicsit körülirt formában, — hogy Roosevelt hazudott. Azt irta, hogy nem is várható el, miszerint Roosevelt, akinek a választásához olyan sok milliót adnak a unionok és aki összejátszik a unionokkal, megmondja az igazat, ha az káros lenne a szakszervezetekre. így hát az újságokban még mindig sztrájkokról olvasunk, a rádió kommentátorok sztrájkokról beszélnek, vagy készülő sztrájkokat jelentenek be, amelyekről az állitólagos érdekelt munkások mit sem tudnak. A címsor olvasók — és ebben a “busy” időkben milliókra tehető a számuk és a rádió kommentátorok hallgatói azt hiszik, hogy valami nagy sztrájkhulZÜRICH, szept. (ONA) “Elveszíthetünk mindent, ha meg hagyjuk magunkat félemliteni az angol repülőtámadásoktól”. — Beszél a németek lelkére Goebbels propaganda-miniszter a “Das Reich” berlini folyóiratban. Goebbels ebben a cikkben elmondja, hogy “körutat tett Kölnben, Düsseldorfba és a többi bombázott városokba, meglátogatta azok lakosságát.” A propaganda-miniszter válaszolni akart azokra a keserű panaszokra, amik a súlyosan bombázott vidékeken nyilván felhangzanak, hogy a hadvezetőség nem tudja megvédeni a légi támadásoknak kitett városokat az Angliából jövő támadásoktól. “Mi az angolok ellen a keleti frontokon harcolunk, írja Goebbels, mivel tudjuk, hogy igazán ottan sebezhetők. Az angolokkal való végleges leszámolást az orosz harctereken készítjük elő. A harc a keleti fronton dől el, németek és angolok ott vívnak élet-halál harcot. Amelyik ott, a keleti fronton győz, az nyerte meg a háborút.” Ezért azzal fordul a repülőtámadásoktól sokat szenvedő lakossághoz, “legyenek megértéssel a helyzet iránt, az eseményeket kellőképen kell értékelniük.” A határ és partmenti vidékeknek mindig az volt a sorsuk, fejti aztán ki, hogy súlyosabb terhet kellett viselniük mint más tartományoknak. Más vidékek “csak” az élelmiszer-szükségtől és szeretteik elvesztésétől szenvednek, bizonyos vidékek azonban a háborús események központjában vannak. “De eljön majd a napja, amikor megadjuk Angliának a választ, amit megérdemel. Semmit sem felejtünk el”. A jövő bosszúval vigasztalja tehát a súlyosan meglátogatott lakosságot, de nyíltan bevallja, lám vonul végig az országon, ami veszélyezteti a háború sikerét. Természetes az amerikai magyar lapok is kapva-kapnak az ilyen hazug, munkásellenes híreken. Mindkét napilap, valamint a Himler lapok is a sztrájkoló, áruló munkások ellen írják förmedvényeiket. Az ily hirekből az olvasó valóban megítélheti az újság igazi karakterét. A hazug sztrájkhirekkel kapcsolatos munkásellenes acsar- kodásokból minden munkás olvasó megítélheti, hogy előfizetésével, avagy napi négy vagy öt centjével miként járul hozzá olyan intézmény fentartá- sához és fejlesztéséhez, amely nem az ő, hanem ellenségének érdekeit képviseli. hogy a hadvezetőség egyelőre semmit sem bir tenni az Angliából érkező súlyos bombatámadások elhárítására, különben az orosz frontot veszélyeztetné. “Nem vagyunk hajlandók erőinket felaprózni, mondja, adandó alkalommal elviselünk veszteségeket is, de megnyerjük a csatát.” Ez a rész különösen szerencsétlen a propaganda-miniszter felhívásában, mert minden németnek az jut az eszébe, ami még a múlt háborúból maradt jelszónak: Megnyerjük a csatákat, de elveszítjük a háborút. “Mindent elveszíthetünk, fordul Goebbels szinte könyörögve a német néphez, ha meg hagyjuk magunkat félemliteni az angol repülőtámadásoktól.” Churchillnek ez a célja, Írja a propaganda-miniszter, ő is tudja, hogy a bombatámadásokkal nem lehet a német ipart komolyan megkárosítani, de meg akarja félemliteni a lakosságot. Ez a lakosság azonban tudja, hogy gondolkozzon a bombatámadások okozta gyáripari károkról. Kölnben például, svájci lap jelentések szerint 106 gyárépület omlott össze. Ami pedig a német idegek ellentálló erejét illeti arra fontos tünet Conti birodalmi egészségügyi miniszter óvása, amikor nemrég hivatalosan figyelmeztette a lakosságot, “hagyja abba az altatószerekkel való visszaélést”. Goebbels maga rámutat, hogy “Churchill meggyőződése szerint az angol elbírja azt, amitől a német összecsuklik. A német lakosságot nem kell ily sértegetések ellen megvédeni. Eléggé felnőtt emberek ahhoz, hogy Churchill manőverén átlássanak.” Goebbelsnek ez a cikke valóságos vallomás. Be vallása annak, mily súlyos hatással vannak a német lélekre a repülőtámadások .amelyeknek a java azonban még csak ezután következik. Goebbels vészkiáltása a repülőtámadások miatt IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
