Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-09-19 / 1233. szám

1942. szeptember 19. bérmunkás 7 oldal Angliát fenyegetik a németorszá­gi repiilőpusztitásokért A gépszerszámok termelése lá­zasan folyik NBern, szept. 6. (ONA) Ide­való diplomáciai körökben úgy becsülik, hogy másfél millió né­met városi vált hontalanná az északnyugati Németország el­len végrehajtott repülőtámadá­sok folytán és kellett őket ke­vésbé veszedelmes városokba telepíteni. Különösen az ide ér­kező náci újságok gondos ta­nulmányozása juttat érdekes következtetésekre. Ezek az új­ságok ugyan igyekeznek a dol­got úgy feltüntetni, mintha lakónegyedeket pusztítanának inkább mint ipartelepeket, de magából az újságok tartalmá­ból kiderül, mily súlyos károkat szenvednek az ipartelepek is. Az idevaló megfigyelők rámu­tatnak arra, hogy magasrangu nácik, Goebbels propaganda miniszter vezetésével sürü láto­gatásokat tesznek a megtáma­dott városokba és igyekeznek beszédeikkel, valamint az áldo­zatokkal való társalgással a mo­rált fenntartani. Igen érdekes Metzsch tábor­nok, ismert katonai iró nyilat­kozata, aki sokat foglalkozott a hadsereg moráljának kérdésé­vel. Nyilatkozata azonban alig lehet vigasz a repülőgéptáma­dások szerencsétlen áldozatai számára. Metzsch tábornok ar­ról biztosítja az áldozatokat, hogy az aránylag szűk terüle­tű brit szigetek nem elég tér- séges bázis repülőtámadások számára, a sokkalta kiterjed­tebb területű Németország és Európa ellen. Azonkívül meg­ígéri a tábornok, hogy “ a brit szigeteket megfelelő súlyos büntető repülőtámadások alá fogjuk vetni”. Noha nem he­lyesli a büntető rendszabályo­kat, “mert azok a háborút még vadabbá és kegyetlenebbé te­szik”, de kijelenti Metzsch tá­bornok, “Angliát kétségtelenül meg kell tanítani, mik a követ­kezményei annak, hogy eszeve­szett terror-támadásokat kez­dett német városok ellen.” Alig hihető azonban, hogy a bosszú­hadjáratnak ez at kétséges re­ménye enyhíti a városok pol­gárságának rettegését az Ang­liából mindennaposán érkező légi rémülettől, ők csak arra emlékeznek, hogy Gőring meg­ígérte nekik, a német repülő­had goifdoskodik majd róla, hogy egyetlen ellenséges repü­lőgép se érhessen német váro­sok fölé. OLASZORSZÁGBAN FOGY­TÁN AZ ACÉL Zurich, szept. 4. (ONA) Ugy- látszik Olaszországban teljesen kimerült az ócskavas és hasz­nált acél készlet, idevaló bea-; vatott körök szerint és nagy szüksége volna ócskavas, vala­mint használtfém készletekre, különben hadiipara megakad, Itteni értesülések szerint azon­ban a Németországból Olaszor­szágba menő acélszállítások nem emelkedtek. Német acél­szállításokat csak azok az olasz gyárak kapnak, amelyek német rendelésekre dolgoznak. AKRON, O. — A magyar nyel­vű IWW-isták a hónap el­ső vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Ma­gyar Házban. A történelemben nincsen pél­da arra a feladatra, amely a gépszerszámkészitőkre várt, amikor Amerikai béke-iparát hadi termelésre szervezték át. A hadiipart uj szerszámokkal és gépekkel kellett ellátni. Most minden hónapban annyi gép­szerszámot készítenek, ameny- nyit békében egy egész év alatt. Németország hat évig ké­szült erre a háborúra, Japán még hosszabb ideig. De az ame­rikai ipar kevesebb, mint hu­szonnégy hónap alatt utolérte, sőt túlhaladta a Tengely hadi termelését. Amikor 1940. júniusában Franciaország elesett, Ameri­kának nem voltak óriási hadi­felszerelési gyárai, mint a Sko­da, vagy Krupp müvek. Itt bé­késen, jégszekrények, vacuum cleanerek, automobilok, és fü- vágókra fektették a súlyt. Had­felszerelésre havonta egy mil­lió dollárt költöttek csupán. # Mégis, már ez év júniusában, az amerikai iparvállalatok a bé­kebeli iparágak átszervezése folytán, majdnem ezerszer any- nyi hadianyagot termeltek. Két év alatt ezerszeres az emelke­dés ! Ugyanez a kápráztató fejlő­dés mutatkozik az egész hadi programúkban is, a hajó, re­pülőgép, ágyú és tankgyártás­ban. Nagy a haladás az Elnök által 1942-re kitűzött célok fe- | lé: 60,000 repülőgép, 20,000 légvédelmi ágyú, 45,000 tank és 8,000,000 tonna hajótér. És ugyan ilyen a haladás az 1943- ra tervezett sokkal nagyobb termelés felé is. Ez a haladás különböző té­nyezőknek köszönhető. A gép­szerszám ipar lázas munkája egyik e legfontosabb tényezők­nek. Ez látta el Amerika fém- feldolgozó műhelyeit a szerszá­mokkal, amelyek az óriási ará­nyú fegyvergyártáshoz nélkü­lözhetetlenek voltak. A gépszer­számok azért olyan fontosak, mert minden fémárut — a töltő ceruzától a_ legnagyobb ágyú­ig — gépszerszámokkal állíta­nak elő. Ezek alakítják át az acéltömegeket autó részekre, mezőgazdasági gépekre, rádi­ókra és repülőgépekre, ágyuk­ra és tankokra. A Garand puskának, amely­nek teljesítményét Mac Arthur tábornok magasztalta Bataan- ban, 72 fémrésze van, amelyek a gépszerszámok 1040 vágó­mozgását igénylik. A 40 milli­méteres ágyút 1500 részből ál­lítják össze, a svájci óramű pre­cizitásával. Minden részt a gép­sor.számok állítanak elő, több­nyire többféle operációval. Nem csoda, hogy amikor két évvel ezelőtt Amerika védelmi programjába fogott, az első te­endő volt a gépszerszámipart mozgósítani. 250 gyártól .95,000 gépet követeltek azonnal, ame­lyek békében egy év alatt csak 25,000 gépet állítottak elő. De a kereslet nem szűnt meg ezzel. A hadsereg, a tengeré­szet, a légi erő, több és több szerszámot kértek, mert a program egyre bővült. De ez még nem volt minden. Vala­mennyi ország, amely a Ten­gelyhatalmakkal szembeszállóit sürgős kereslettel ostromolta Washingtont; Londontól Chun- kingig, Ottavától Moszváig. És a gépszerszámipar min­den követelést kielégít. TÁRCA A saristyáni groom — Irta: KOZMA ANDOR — Abossy Ervin ur őméltósá- gos családja Sárosvármegyéből való, budapesti lakása pedig a mi uccánkat keresztező uccában van. A méltóságos család ösz- szesen három tagból áll: a mél­tóságos urból, a méltóságos asszonyból, meg a méltóságos kisasszonykából. A méltóságos kisasszonyká­nak természetesen Edith a ne­ve. Különben 11 esztendős és pompás, erős viruló kis baba. Olyan az arca, mint a pufók felvidéki tót alma s vállát ver­deső szőke haja olyan, mint a selyemből való len. Roppant gondosan előkelőén és angolo­san öltöztetik az aranyos babyt. Ha azonban kis tarka pruszli- kot, meg piros karton szok­nyát adnának rá, minden drótos elérzékenyednék a láttára, mert valamennyi a maga otthon ha­gyott kis cselédjeire gondolna. Őméltóságáék, a kamarásék, a legtávolabbról sem vagyono­sak, mindazonáltal - urasak. Szinte azt mondhatnám: isz- szonvuan urasak, őrülten ura­sak. De nem mondom, mert a felvidéki emberek meg azzal vágnának vissza, hogy áki nem felső-magyarországi, áz nem érti, mi urás, mi nem urás. Tehát őméltóságáék igen ura­sán nevelik Edithet. Elvben an­gol misset tartanak mellette, a ki azonban tényleg soha sem jöhet át a kontinensre, mert véletlenül mindig éppen az in­dulás előtt tartja vissza vagy betegsége, vagy öröklés, vagy egyéb'közbejött akadály a do- veri kikötőben. Ilyen körülmé­nyek közt Edithet, egyelőre és ideiglenesen, már három év óta a legközelebbi leányiskolába já­ratták. Kezdetben Edithet mindig a Iíanka kisérte az iskolába s az futott el délben érte. Hanka titulusa, őméltágaiknál kulcsár­nál nálunk azonban az ilyen jó tót cselédet, aki három helyett dolgozik, hat helyett alázatos- kodik s csak egy fél helyett eszik, mindenesnek hívnák. Hanka úgy negyven éves le­het s annak idején — rá lévén minden házi teendő bízva — Edithet is ő szoptatta. Ennél­fogva őt Edith tegezi, ő pedig Edithel úgy beszél, hogy méltó­ságos kisászonká, kezét csóko­lom. , Öméltóságáik azonban érez­ték, hogy leányuk születési rangjához nem méltó a Hanka i kisérgetése. Elhatározták te­hát, hogy fogadnak még egy cselédet. Persze férfi cselédet, inast, mert az uras. Még pedig groomct, azaz olyan kis lovász- gyerek-félét, aki, ha esetleg Edithnek volna két kis ponny lova, az egyiken követhetné ki­lovagló kisasszonyát. Egyelőre ló nem lévén, a groom gyalog fogja Edithet követni az isko­lába, onnan haza s fekete via­szos vászonba csomagolva fog­ja kisasszonya után vinni an­nak könyveit. Hankának még élt odahaza Saristyában az a fia, kit a mél­tóságos kisászonká javára an­nak idején lemondottak az anyatejről. Intézkedtek, hogy ez most jöjjön el groomnak. Küldtek neki egy harmadik osz­tályú zóna jegyet, Kassától Bu­dapestig szólót. Kassáig Saris- tyánból az üveges tótokkal ballagott le a klapcze gyalog, alig négy nap alatt. Budapes­ten az állomásnál Hanka vár­ta. Nem látták egymást már sok esztendő óta, de az anya hangos Styefkó! Styefkó! kia­bálásra kivált az tömegből egy kis elsoványodott, de hunczut flfevető pofáju helyes tót gye­rek. Mindjárt az első este rémül­ve vette észre Hanka, hogy Styefkó igen sokat eszik. Ha ezt a méltóságáék megtudják, még visszaküldik Styefkót Sa­ri styánba — gyalog. Hanka te­hát rezignálva nézett a jövőbe; ezentúl a konyhán csak a kla- pecz fog igazán enni, ő maga majd csak e nélkül is el lesz valahogy. Styefkó hamarosan ki is hí­zott. Ez nem volt kizárólag az úri koszt, hanem az anyai ön- feláldozás érdeme. Ehhez hoz­zá járultunk mi, a környékbeli­ek is. Styefkó tudniillik, mert sárga zsinóros, fényes pitykés, sötétkék libériájában igen jól festett s mert mulatságos hun­czut ficzkó volt, az egész kör­nyék kedvencévé lett. Minden­kinek köszönt, mindenkivel ha­mar megismerkedett s minden­kitől minduntalan kapott vala­mit. Az uraktól hatosokat és krajczárokat, a cselédektől krumplit, ételmaradékot, kifőtt zöldséget és kenyeret. Ráfért a közadakozás, mert évi bére mindössze tiz forintra rúgott, feltéve, hogy az év folyamán nem tör el semmit. Styefkó kitünően fogta fel a kötelességét. Az ember legna­gyobb bánatában is elmosolyo­dott, mikor megpillantotta a méltsóságos babyt, két lépés­sel nyomában pedig a sarityáni libéfiás groomot, aki a könyve­ket vitte. Az iskola lépcsőházá­hoz érve, a gróom futva elébe került kisasszonykájának, le-

Next

/
Thumbnails
Contents