Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-09-19 / 1233. szám
1942. szeptember 19. bérmunkás 7 oldal Angliát fenyegetik a németországi repiilőpusztitásokért A gépszerszámok termelése lázasan folyik NBern, szept. 6. (ONA) Idevaló diplomáciai körökben úgy becsülik, hogy másfél millió német városi vált hontalanná az északnyugati Németország ellen végrehajtott repülőtámadások folytán és kellett őket kevésbé veszedelmes városokba telepíteni. Különösen az ide érkező náci újságok gondos tanulmányozása juttat érdekes következtetésekre. Ezek az újságok ugyan igyekeznek a dolgot úgy feltüntetni, mintha lakónegyedeket pusztítanának inkább mint ipartelepeket, de magából az újságok tartalmából kiderül, mily súlyos károkat szenvednek az ipartelepek is. Az idevaló megfigyelők rámutatnak arra, hogy magasrangu nácik, Goebbels propaganda miniszter vezetésével sürü látogatásokat tesznek a megtámadott városokba és igyekeznek beszédeikkel, valamint az áldozatokkal való társalgással a morált fenntartani. Igen érdekes Metzsch tábornok, ismert katonai iró nyilatkozata, aki sokat foglalkozott a hadsereg moráljának kérdésével. Nyilatkozata azonban alig lehet vigasz a repülőgéptámadások szerencsétlen áldozatai számára. Metzsch tábornok arról biztosítja az áldozatokat, hogy az aránylag szűk területű brit szigetek nem elég tér- séges bázis repülőtámadások számára, a sokkalta kiterjedtebb területű Németország és Európa ellen. Azonkívül megígéri a tábornok, hogy “ a brit szigeteket megfelelő súlyos büntető repülőtámadások alá fogjuk vetni”. Noha nem helyesli a büntető rendszabályokat, “mert azok a háborút még vadabbá és kegyetlenebbé teszik”, de kijelenti Metzsch tábornok, “Angliát kétségtelenül meg kell tanítani, mik a következményei annak, hogy eszeveszett terror-támadásokat kezdett német városok ellen.” Alig hihető azonban, hogy a bosszúhadjáratnak ez at kétséges reménye enyhíti a városok polgárságának rettegését az Angliából mindennaposán érkező légi rémülettől, ők csak arra emlékeznek, hogy Gőring megígérte nekik, a német repülőhad goifdoskodik majd róla, hogy egyetlen ellenséges repülőgép se érhessen német városok fölé. OLASZORSZÁGBAN FOGYTÁN AZ ACÉL Zurich, szept. 4. (ONA) Ugy- látszik Olaszországban teljesen kimerült az ócskavas és használt acél készlet, idevaló bea-; vatott körök szerint és nagy szüksége volna ócskavas, valamint használtfém készletekre, különben hadiipara megakad, Itteni értesülések szerint azonban a Németországból Olaszországba menő acélszállítások nem emelkedtek. Német acélszállításokat csak azok az olasz gyárak kapnak, amelyek német rendelésekre dolgoznak. AKRON, O. — A magyar nyelvű IWW-isták a hónap első vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Magyar Házban. A történelemben nincsen példa arra a feladatra, amely a gépszerszámkészitőkre várt, amikor Amerikai béke-iparát hadi termelésre szervezték át. A hadiipart uj szerszámokkal és gépekkel kellett ellátni. Most minden hónapban annyi gépszerszámot készítenek, ameny- nyit békében egy egész év alatt. Németország hat évig készült erre a háborúra, Japán még hosszabb ideig. De az amerikai ipar kevesebb, mint huszonnégy hónap alatt utolérte, sőt túlhaladta a Tengely hadi termelését. Amikor 1940. júniusában Franciaország elesett, Amerikának nem voltak óriási hadifelszerelési gyárai, mint a Skoda, vagy Krupp müvek. Itt békésen, jégszekrények, vacuum cleanerek, automobilok, és fü- vágókra fektették a súlyt. Hadfelszerelésre havonta egy millió dollárt költöttek csupán. # Mégis, már ez év júniusában, az amerikai iparvállalatok a békebeli iparágak átszervezése folytán, majdnem ezerszer any- nyi hadianyagot termeltek. Két év alatt ezerszeres az emelkedés ! Ugyanez a kápráztató fejlődés mutatkozik az egész hadi programúkban is, a hajó, repülőgép, ágyú és tankgyártásban. Nagy a haladás az Elnök által 1942-re kitűzött célok fe- | lé: 60,000 repülőgép, 20,000 légvédelmi ágyú, 45,000 tank és 8,000,000 tonna hajótér. És ugyan ilyen a haladás az 1943- ra tervezett sokkal nagyobb termelés felé is. Ez a haladás különböző tényezőknek köszönhető. A gépszerszám ipar lázas munkája egyik e legfontosabb tényezőknek. Ez látta el Amerika fém- feldolgozó műhelyeit a szerszámokkal, amelyek az óriási arányú fegyvergyártáshoz nélkülözhetetlenek voltak. A gépszerszámok azért olyan fontosak, mert minden fémárut — a töltő ceruzától a_ legnagyobb ágyúig — gépszerszámokkal állítanak elő. Ezek alakítják át az acéltömegeket autó részekre, mezőgazdasági gépekre, rádiókra és repülőgépekre, ágyukra és tankokra. A Garand puskának, amelynek teljesítményét Mac Arthur tábornok magasztalta Bataan- ban, 72 fémrésze van, amelyek a gépszerszámok 1040 vágómozgását igénylik. A 40 milliméteres ágyút 1500 részből állítják össze, a svájci óramű precizitásával. Minden részt a gépsor.számok állítanak elő, többnyire többféle operációval. Nem csoda, hogy amikor két évvel ezelőtt Amerika védelmi programjába fogott, az első teendő volt a gépszerszámipart mozgósítani. 250 gyártól .95,000 gépet követeltek azonnal, amelyek békében egy év alatt csak 25,000 gépet állítottak elő. De a kereslet nem szűnt meg ezzel. A hadsereg, a tengerészet, a légi erő, több és több szerszámot kértek, mert a program egyre bővült. De ez még nem volt minden. Valamennyi ország, amely a Tengelyhatalmakkal szembeszállóit sürgős kereslettel ostromolta Washingtont; Londontól Chun- kingig, Ottavától Moszváig. És a gépszerszámipar minden követelést kielégít. TÁRCA A saristyáni groom — Irta: KOZMA ANDOR — Abossy Ervin ur őméltósá- gos családja Sárosvármegyéből való, budapesti lakása pedig a mi uccánkat keresztező uccában van. A méltóságos család ösz- szesen három tagból áll: a méltóságos urból, a méltóságos asszonyból, meg a méltóságos kisasszonykából. A méltóságos kisasszonykának természetesen Edith a neve. Különben 11 esztendős és pompás, erős viruló kis baba. Olyan az arca, mint a pufók felvidéki tót alma s vállát verdeső szőke haja olyan, mint a selyemből való len. Roppant gondosan előkelőén és angolosan öltöztetik az aranyos babyt. Ha azonban kis tarka pruszli- kot, meg piros karton szoknyát adnának rá, minden drótos elérzékenyednék a láttára, mert valamennyi a maga otthon hagyott kis cselédjeire gondolna. Őméltóságáék, a kamarásék, a legtávolabbról sem vagyonosak, mindazonáltal - urasak. Szinte azt mondhatnám: isz- szonvuan urasak, őrülten urasak. De nem mondom, mert a felvidéki emberek meg azzal vágnának vissza, hogy áki nem felső-magyarországi, áz nem érti, mi urás, mi nem urás. Tehát őméltóságáék igen urasán nevelik Edithet. Elvben angol misset tartanak mellette, a ki azonban tényleg soha sem jöhet át a kontinensre, mert véletlenül mindig éppen az indulás előtt tartja vissza vagy betegsége, vagy öröklés, vagy egyéb'közbejött akadály a do- veri kikötőben. Ilyen körülmények közt Edithet, egyelőre és ideiglenesen, már három év óta a legközelebbi leányiskolába járatták. Kezdetben Edithet mindig a Iíanka kisérte az iskolába s az futott el délben érte. Hanka titulusa, őméltágaiknál kulcsárnál nálunk azonban az ilyen jó tót cselédet, aki három helyett dolgozik, hat helyett alázatos- kodik s csak egy fél helyett eszik, mindenesnek hívnák. Hanka úgy negyven éves lehet s annak idején — rá lévén minden házi teendő bízva — Edithet is ő szoptatta. Ennélfogva őt Edith tegezi, ő pedig Edithel úgy beszél, hogy méltóságos kisászonká, kezét csókolom. , Öméltóságáik azonban érezték, hogy leányuk születési rangjához nem méltó a Hanka i kisérgetése. Elhatározták tehát, hogy fogadnak még egy cselédet. Persze férfi cselédet, inast, mert az uras. Még pedig groomct, azaz olyan kis lovász- gyerek-félét, aki, ha esetleg Edithnek volna két kis ponny lova, az egyiken követhetné kilovagló kisasszonyát. Egyelőre ló nem lévén, a groom gyalog fogja Edithet követni az iskolába, onnan haza s fekete viaszos vászonba csomagolva fogja kisasszonya után vinni annak könyveit. Hankának még élt odahaza Saristyában az a fia, kit a méltóságos kisászonká javára annak idején lemondottak az anyatejről. Intézkedtek, hogy ez most jöjjön el groomnak. Küldtek neki egy harmadik osztályú zóna jegyet, Kassától Budapestig szólót. Kassáig Saris- tyánból az üveges tótokkal ballagott le a klapcze gyalog, alig négy nap alatt. Budapesten az állomásnál Hanka várta. Nem látták egymást már sok esztendő óta, de az anya hangos Styefkó! Styefkó! kiabálásra kivált az tömegből egy kis elsoványodott, de hunczut flfevető pofáju helyes tót gyerek. Mindjárt az első este rémülve vette észre Hanka, hogy Styefkó igen sokat eszik. Ha ezt a méltóságáék megtudják, még visszaküldik Styefkót Sari styánba — gyalog. Hanka tehát rezignálva nézett a jövőbe; ezentúl a konyhán csak a kla- pecz fog igazán enni, ő maga majd csak e nélkül is el lesz valahogy. Styefkó hamarosan ki is hízott. Ez nem volt kizárólag az úri koszt, hanem az anyai ön- feláldozás érdeme. Ehhez hozzá járultunk mi, a környékbeliek is. Styefkó tudniillik, mert sárga zsinóros, fényes pitykés, sötétkék libériájában igen jól festett s mert mulatságos hunczut ficzkó volt, az egész környék kedvencévé lett. Mindenkinek köszönt, mindenkivel hamar megismerkedett s mindenkitől minduntalan kapott valamit. Az uraktól hatosokat és krajczárokat, a cselédektől krumplit, ételmaradékot, kifőtt zöldséget és kenyeret. Ráfért a közadakozás, mert évi bére mindössze tiz forintra rúgott, feltéve, hogy az év folyamán nem tör el semmit. Styefkó kitünően fogta fel a kötelességét. Az ember legnagyobb bánatában is elmosolyodott, mikor megpillantotta a méltsóságos babyt, két lépéssel nyomában pedig a sarityáni libéfiás groomot, aki a könyveket vitte. Az iskola lépcsőházához érve, a gróom futva elébe került kisasszonykájának, le-
