Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-09-19 / 1233. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1942. szeptember 19. Kovách Ernő beszéde az országos értekezleten MUNKÁSTÁRSAK! Az utolsó évek eseményei kemény megpróbáltatást jelentettek a Bérmunkás lapbizottságának, éppen úgy mint az írógárdának, nem különben az országos értekezletnek. Amig a háborút" megelőző években a fenti tényeződnek az útja meg volt szabva az osztályharc frontján, mert a kapitalizmus rendszere simán gördült, nem voltak nagyobb szabású elhajlásai, igy az ellene való küzdelem, a Bérmunkás irányvonala adva volt, a lapbizottságok, a konvenciók/ csak a szervezés, a lapterjesztés és az anyagiak előteremtésének a problémáival foglalkoztak, mig az utolsó három év újabb és újabb világot megrázó eseményei nehéz problémák elé állítottak bennünket, ha sokszor nehéz lelki vívódások árán is, de bátran tiszta munkás szempontokat figyelembe véve a helyzetnek megfelelően egy hajszálnyit el nem térve vívtuk meg a háborúnkat az osztályharc frontján. Geréb munkástárs tiszta képet adott a helyzetről, a Bérmunkás irányvonaláról, ahhoz sok hozzátenni valóm nincs, inkább részlet kérdések azok amelyekre kitérni kívánok. Kifogások hangzottak el a Szovjetekkel szembeni magatartásunkról, hogy amig a múltban a legélesebb kritika tárgyává tettük a Szovjet kormány egyes intézkedéseit, mint a “tisztogatás” a Hitlerrel való paktum kötés stb., addig most a legodaadóbb támogatást nyújtsuk. 'Először is itt nem a Bérmunkás iránya változott meg, hanem a Szovjeté, ma a nácizmus elleni küzdelem legerősebb élcsapata az orosz proletáriátus, amely a történelemben nem ismert hősieséggel védi a kivívott eredményeit és csak természetes, nem csak a náci ellenes mivoltunkból, de ä nemzetközi szolidaritásunkból is az, hogy támogassuk a Szovjet orosz nép gigászi harcát és miután a náci hordákat határozati javaslatokkal nem lehet megverni, természetes, hogy a Szovjetek megsegítését követeljük és nem megyünk együtt a Chicago Tribun-nel, a Hearst lapokkal, a Peglerekkel és magyar vonalon a Himler lapokkal vagy a Munkás-sal .amelyek hátba támadják az orosz nép halálos küzdelmét. A másik az, hogy túl sokat foglalkozunk a magyar reakció leleplezésével, szerintem csak annyit, amennyit az események megkívánnak, ha nagyobb események vannak akkor többet és a mai kedvező viszonyokat kihasználjuk, hogy a magyar munkások félrevezetőit leleplezzük, ne felejtsék el a munkástársak, hogy a Bérmunkás magyar lap, magyar nyelven, magyar munkásoknak Íródik és kell, hogy foglalkozzon azokkal az eseményekkel amelyek a magyar munkást érdeklik. Ezideig azok kritikájával foglalkoztam, akik soha meg nem szűnő harcosai a munkás- mozgalomnak, akik építői a Bérmunkásnak, most kénytelen vagyok az úgynevezett ellenzékkel foglalkozni, amely a jóhiszeműségének még az utolsó árnyékát is elvesztette akkor, amikor ma nem volt bátorságuk itt megjelenni és az írógárda ellen vádat emelni. Ezek a munkástársak kik hosszú éveken keresztül hintették el a magot, kik dolgoztak a Bérmunkásért, előfizetőket szereztek, ma dezertáltak az osztályharc frontjáról, de akiket ők megszerveztek azok ma is a helyükön vannak és odaadóan állnak a lapjuk a Bérmunkás oldalán,a lap irányvonalának a helyességét és az olvasókkal való szoros bajtársiasságot leglelkesebben igazolja az, hogy az országos értekezletnek nem arról teszünk jelentést, hogy a Bérmunkás csőd előtt áll, hanem , hogy egy cent adóssága sincs, de az uj most kijelölendő lapbizottság több mint ezer dollárral kezdi el a működését. A “mi ellenzékünk” rosszakaratú, személyi gyűlölködéstől elvakult, romboló munkát végez, amig mi minden kérésünk dacára sem tudtuk elérni azt, hogy szembe álljanak velünk megvitatni az álláspontjukat, addig 150 milera is^ hajlandók elmenni, hogy a Bérmunkás ellen dolgozzanak. Ismertük az “elvi” álláspontjukat, amely “háború ellenes”, de 70 órát dolgoznak hetenként a hadiiparban, kik a nácizmust haladásnak jelzik, de csak most tudtuk írásba megkapni, azt amely a Bérmunkás legutolsó számában jelent meg “Válasz és Álláspont” címen, amely megdöbbentően mutatja azt, hogy milyen hatása van a gyakori látogatásnak egy jóhiszemű öreg harcosra. Sokan azt mondják nem szabad lett volna azt leközölni, mi azt mondjuk le kellett közölni, hogy a delegátusok, az olvasók lássák azt, hogy az ilyen “elvi álláspont” akkor is nácizmus, ha az Írója maga nem is az. Mi magunk akarjuk megcsinálni a munkásosztállyal a “Nagyszervezetet” mi nem tapsolunk annak, hogy Hitler “biztonságba” helyezte a munkásvezetőket. Mi ha mindjárt más volt is a nézetük, az osztályharc hőseinek tartjuk őket. Mi nem dicsérjük Hitlert, a nácizmust, hanem gyűlöljük "^és mint a munkásosztály halálos ellensége ellen soha meg nem szűnő harcot folytatunk, itt megalkuvásnak helye nincs és nem is lesz, a fenti álláspontot soha sem lehet a mi osztályharcos álláspontunkkal összeegyeztetni. Minket nem kompromitál az ilyen álláspont, de árt az egyetemes mozgalomnak, ők vádat emeltek ellenünk, lefordították a cikkeinket, amely ellen nem volt, de nem is lehetett kifogása a központunknak, de h - szem, hogy kifogása lesz az ellen, hogy ez az ellenzék az Egyetemes mozgalommal taka- ródzon és arra hivatkozzon, hogy az ő álláspontjuk egy a központéval. Kell, hogy módot találjunk arra, hogy a központ megbélyegezze ezt a hazug állítást és véget vessen a romboló munkának. AMERIKAI JAPÁNOKRA BÍZZÁK KELET-INDIA FELTÁRÁSÁT Stockholm, szept. (ONAj Az észak és délamerikai országokból hazatelepített japánok egyesületet alakítottak', amelynek célja a- Hollandiától elfoglalt dús Kelet-India gyarmatának feltárása és kizsákmányolása Japán számára. A “Hamburger Fredomblatt” ideérkezett száma szerint 40-50,000 hazatelepített japán fog részt- venni a keletindiai területek Japán számára való kizsákmányolásában. Erre már azért is szükség van, mert Japánnak nem áll rendelkezésére elég megfelelő emberanyag, hogy az uj gyarmati területek gazdasági és közigazgatási vezetését kezébe vegye. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található i dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bii ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes nap munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül. A NÉMETEK LOVAKAT SOROZNAK MAGYARORSZÁGON TÉLI HADJÁRATUKRA Irta: George May az ON A számára ♦ New York, szept. (ONA) Küszöbön álló oroszországi téli hadjáratuk számára, okulva a tavaly téli nehézségeken, amidőn a kenőolaj befagyott és valószínű az olajnak fogytán is, a németek négy millió lovat és öszvért tereltek össze a nekik szolgáló államokban, Magyar- országon, Romániában és Horvátországban, — értesülünk egy most a Balkánról visszatért beavatott személyiségtől. A jogaiba újra visszatérő ódon lóerő gyűjtését a birodalmi hadsereg Hannoverben Székelő trén-vezérkarának megbízottjai végzik ebben a három országban. A tavaly téli hadjárat tanulságaiból a náci szakemberek azt a következtetést vonták, hogy a lófogatu szállítás jobban tud megbirkózni a sáros, fagyott és hóboritotta orosz talajjal. Ezért a németek már régebben azon is igyekeznek, hogy mint az ONA egyik távirata annak idején jelentette, Svédországban minden rendelkezésre álló svéd lóanyagot összevásárolhassanak a keleti front .számára. Az igásállatá- nyagot azonban főként a lótenyésztésükről hires keleteurópai szolgaországokban igyekeznek beszerezni. Ezért elrendelték, őzekben az országokban, hogy lótenyésztésüket tizsze- rezzék meg, mert lóerőre éppen úgy szükség van ebben a háborúban, mint emberi munkaerőre. A hires mezőhegyesi állami méntelep lovai legnagyobb részét a németeknek neveli. A magyar hadsereg lófogatu trénje szintén az oroszországi német erőfeszítést fogja majd szolgálni. A hidegvérű nehéz muraközi fajtát Horvátországban, a könnyű német tüzérség ágvui vontatására szánják, mig Boszniából naponta vonatszám megy az öszvér Németországba. Az igásállatok rekvirálása a román ^Bánátban komoly élelmiszer válságot okozott már. Élelmiszert szekeren szállítottak a parasztok e vidék városaiba. Most, hogy lovaikat elszedték a németek számára, termékeiket vasúton kell a városba behozniok, de a vasúti szállítás és utazás drága és az árak ezért hirtelen felszöktek. Az élelmiszer szállítás azonban általában is elakadt, mert a vasútnak nincs elegendő kocsianyaga a hirtelen megszaporodott szállítás fedezésére. SZABOTÁZS MIATT NEM INDÍTANAK VONATOKAT Bern, szept. (ÖNA) A “Neue Züricher Zeitung” budapesti tudósítója jelenti, hogy a hor- vát hatóságok kénytelenek voltak több fontos vasúti vonalat beszüntetni, veszedelmes szabotázs miatt. így egyelőre beszüntették a Zágrábból a hor- vát tengerpartra menő személy és teherforgalmat, mert “az állapotok annyira veszedelmesek, hogy a forgalmat nem lehet fenntartani.”
