Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-09-19 / 1233. szám

1942. szeptember 19.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÍÍL------CS...Ő MEGJEGYZÉSEI

A SZORGALOM

EREDMÉNYE:

Nagyon gyakran hallunk és olvasunk ma arról, hogy a társadalomra milyen nagy veszélyt jelentene az ,ha a jövedelmet (nem a munkásokét) korlátoznák az megölné az ambíciót a kezdeményező erőt a tőkének nem lenne érdeke a' fokozott termelés és ennek a jelenlegi cikknek a keretében nem foglalkozunk azzal, hogy ez mennyire hazugság és hogy az államnak megvolnának a módszerei arra, hogy a profit korlátozás miatt szabotáló ka- pitálistákat kordába tartsa. Most csak egy iskola példáját adjuk annak, hogy mennyire nem a szorgalom és a tudás eredménye a kapitalista jövedelem.

Z. S. Reynolds, amíg élt dohány gyáros volt, hatalmas vagyont gyűjtött, amelynek az alapja nem a szorgalom volt, hanem az, hogy a cigarettához, szivarhoz és a pipadohányhoz szükséges dohányt oly olcsón vásárolta össze a hasonszőrű társaival egyetemben, hogy az azt termelő kis farmerek éveken keresztül való koplalás és robotolás után tönkrementek, ott hagyták a farmjaikat önként vagy kiüzetve, az vissza szállt a Reynoldsék által kontrolált bankokra, kik azt uj áldozatoknak adva tovább újra kezdődött a komédia. A gyáraiban dohányt, asszonyok lányok amig lehetett gyermekek éhbért dolgozták fel. Kereskedelmi cikke, amelyet azután a közvetítőkön keresztül méreg drágán sóztak a fogyasztók nyakába, a farmer családok, a munkásnők, gyerekek vérén, köny- nyén, egészségén, a fogyasztók megzsarolásán felépített rendszer milliomos vagyont juttatott Reynolds urnák, amelyet halála után nem vihetett magával. De ez a gyermek rabszolgatartó, szerette a saját gyermekét és gondoskodott arról, hogy az ne kerülj ön'dohány gyárba dolgozni. Addig is, amig a vagyon birtokába jut, úgy végrendelkezett, hogy a fia Christopher, évente a megélhetésére 90 ezer dollárt kapjon. Jól értsük meg, évente 90 az az kilencven ezer dollárt, ameny- nyit 150 dohány gyári munkásnő keres talán egy évi robot után.

Ez a Christopher most 9 jü. az kilenc éves. Nem-e a legször- nyübb megcsúfolása, arcul vágása minden igazságnak, demokráciának az, hogy most a szenátorok, megadóztatni kívánnak mindenkit még a 10 dollár heti keresetűeket is, hogy a háború költségeit fedezzék, akkor amikor olyan vagyonok vannak felhalmozva, amelyekből egy kilenc éves fiúnak évi 90 ezer dollárt adnak a megélhetésre. Nem-e egyszerűbb és demokratikusabb, igazságosabb volna az, hogy a 10 dolláros fizetések megadóztatása helyett, a nagy vagyonokat foglalnák le. Ez kiadósabb is volna, legfeljebb a kis Chris- tophert éppen úgy a mamája

tartaná el, mint annyi millió és millió amerikai Christophert, akik nem olyan jól választották meg a papájukat mint ez a Reynolds fiú.

Ahol az egyenlőség és demokrácia igy nyilvánul meg, az a rendszer meg érett arra, hogy egy olyan rendszer váltsa fel, ahol az ilyen gazdag fiúból nem egy parazita semmitevőt nevelnek fel, hanem az összes Chris- topherekből szabad, egyenlő, boldog hasznos polgárok lesznek.

GYILKOL A SPEED-UP

Rövid kis eldugott hir jelenti, hogy az 1941-es évben az ipari balesetek száma erősen emelkedett. Nem kevesebb mint 18 ezer munkás pusztult el ipa- vri balesetek következtében, mig egy millió 600 ezer munkás sérült meg. A tőkés gondatlansága, a gépek kellő védő eszközök nélküli volta, a hajcsárkodás, a tulhosszu munkaidő az amely ezeket a borzalmas eredményeket előidézi. Hogy ez mennyire igy van, azt igazolja az, hogy ez év első hat hónapjában ezek a szamok hatalmasan .megnőttek, az ipari balesetek száma átlag 25 százalékkal növekedett.

New York államban, ahol kevés a hadiipar “csak” 8 százalékkal, ellenben a kizsákmányolásról hírhedt West Virginiában 51 százalékkal emelkedett. A pihenés nélkül való heti hét napos munka, a túlórázás képtelenné teszi a munkást arra, hogy figyeljen, igy a balesetek száma állandóan- nő, ahelyett, hogy a tőkés lapok a munkaidő megrövidítését sürgetnék éppen a termelés fokozása érdekében és hogy a munkaképesség fennmaradjon, meg kellene akadályozni azt, hogy a kapzsi gyáros, nem különben a túlórázással a szakadásig való robotolással elért “nagy fizetés”- nek bedülő munkást is abban, hogy az egész munkásosztály élete, testi épsége és egészsége' ellen való rablógazdálkodást folytassál^. Miután ez a profit korlátozását jelentené, csak a munkásosztály harcos fellépése vethetne véget.

Minden gondolkodó , munkásnak a shopba, az uniók gyűlésein állandóan napirenden kellene ezt a kérdést tartani, ha csak nem akar a háború végén munkaképtelen roncs lenni, ma már számos kormány intézmény is lássa ezt és kívánja a munkaidőnek a makszimálá- sát heti 48 órára, úgy hogy csak 8 órát lehessen hetenként túlórázni és feltétlen hetenként legalább egy szün-nap legyen. Szakértők igazolják azt, hogy ezáltal a termelés nem, hogy nem csökkenne, hanem emelkedni fog, mert a munkásság pihentebb és egészségesebb lenne. .

NAGYMOSÁS

Halottakról vagy jót, vagy semmit, — mondja a közmondás, ami meg állhatja a‘helyét tényleges halottaknál, de nem

a magyar reakciónál, amely ugyan ma úgy néz ki mint aki elpatkolt, de valójában, nagyon is arra törekszik, hogy ha más gúnyában is, de feltámadjon és újra az amerikai magyarság nyakára üljön. Csak a bridge- porti Csongrádi tatyu az aki ugylátszik véglegesen beadta a kulcsot. Hogy most még egyszer tolhegyre vesszük, azt nem annyira tatyu miatt tesszük, mint inkább a kisérő jelenségek miatt.

Egyik munkástárs eljuttatta hozzám a “Bridgepórti Herald” angol napilapnak azt a számát, amely bejelenti az “Egyetértés” kimúlását, a következő magyar címet írva a tudósítás elé “Magyar Egyetértés Most Kivan Mosva” ez alatt a rossz magyarságu cim alatt nagyon is jól informálva írja meg a lap gyalázatos szerepét, megírva mindazt, amit mi már annyiszor megirtunk erről a Tatyu- ról. Ami arrft késztet, hogy mégis foglalkozzam a dologgal, az az a névsor, amely a főrészvényesek neveit hozza. Hát kérem tatyu az “ki van mosva”, de ez nem elég, most már nagymosást kell tartani és a szeny- nyes vízzel együtt ki kell önteni azokat is, akik e mögött a náci lap mögött állottak.

Először is nagyon érdekes és nagyon jellemző az, hogy a náci antiszemita lap fő részvényesei között a következő neveket is olvassuk: Edward Deutsch, David Katz és Sámuel Breiner. Ez a három zsidó üzletember, hét ezer dollárig volt érdekelve a Csongrádi vállalatában.

Miután hétezer dollárt tudtak adni Csongrádinak, természetesen gazdag emberek és ez csak fokozza a szégyenteljes szerepüket, hogy pénzelték a ronda zsidó ellenes uszításait, épen úgy, mint a német és magyar gazdag zsidók tömték pénzzel Hitlert, Horthyt és Eckhardtot abban a reményben, hogy csak a szegény zsidó fog szenvedni, de amikor a sze- géfty zsidót ütik, akkor letörik a munkásosztályt is, igy az üzlet ki fog fizetődni. Ezek a bridgepórti kis kapitalisták, tán nem néztek ilyen messzire, őket csak a maguk kis üzlete érdekelte, hogy egy pár font cukorral vagy nem tudom én mivel többet adhassanak el. A hitsorsosaiknak az elárulását intézzék el a Jehovával, de nagyon igazságosnak találnánk azt, ha mint részvényesek felelősek lennének tatyu adósságaiért és nekik kellene azt megfizetni, igy legalább megtanulnák azt, hogy nem kifizető üzlet Horthy zsidónak lenni, mint ahogy nem tanulták azok a hit- sorsosok is, akik Horthy banditáit pénzelték. Nagyon ronda egy emlős a( náci, annál csak, a zsidó náci lehet aláválóbb.

De ezeknél a kis profitólók- nál fontosabb a negyedik név, a Bridgepórti Szövetség elnökének, a Magyar Szövetség egyik bábájának és vezérének a szereplése az Egyetértés részvényesei között. Ez a tény mutatja azt a szoros kapcsolatot, amely a “Magyar Szövetség” és a Horthy-Hitler nyílt támogatói között fennáll. Ez a kapcsolat azért veszedelmes, mert ezek az urak mindig a magyarság nevében fecsegnek és azért mert Dezső ur egy nagy betegSZÜRETI MULATSÁG NEW YORKBAN.

Az IWW new yorki tagjai és barátaik a minden évben szokásos

SZÜRETI MULATSÁGOT

szeptember 26-án, szombaton este 8 órai kezdettel fogják megtartani a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. Minden vigadáshoz szükséges szórakozás előkészítéséről a rendező bizottság gondoskodik. Úgyszintén a jó házilag készített enni-inni valóról is. A zenet pedig egy elsőrendű cigányzenekar fogja szolgáltatni. A belépő jegy ára 45 cent, melyért kávét és süteményt is kap mindenki az est folyamán. Jobban nem szórakozhat sehol mint ezen ♦ a szüreti mulatságon, melynek jövedelme a Bérmunkás és Bérmunkás Otthon fönntartását szolgálja, kérjük tehát a New York és környéki munkástársaink megjelenését.

A bizottság.

segélyzőnek az elnöke és miután az “Egyetértés” ügyét nem csak a polgári hatóságok vizsgálják, de a náci Horthy kapcsolataikat a szövetségi hatóságok az F.B.I. is, nem nagyon fog segíteni ennek a betegse- gélyzőnek'a jó hírnevén az, hogy az elnök ilyen szoros, le nem tagadható kapcsolatot tart fenn a nácikkal. De nem csak a Bridgepórti Szövetség, de a Verhovay, a Református Beteg- segélyző tagsága is jól tenné azt, ha szintén nagymosást rendezne és “kimosná” magát a Magyar Szövetség és a szervezeteinek az éléről a Dezső, Daragó, Borshi Kerekes urakat addig amig nem késő, mert ők betegség és halál eseti biztosításért léptek ezekbe az egyletekbe, nem pedig azért, hogy a tagdijakon náci'propagandát végezzenek.

Itt az ideje annak, hogy az angol lapok azt jelentsék, hogy “a magyar reakciós vezérek kivannak mosva.”

“MÉG A SZÜKSÉGESET IS. ODA KELL ADNI” AZ OROSZ FRONTON LÉVŐ KATONÁK SZÁMÁRA.

Zürich, szept. 4. (ONA) A téli ruha gyűjtése az orosz fronton álló magyar katonák számára a küszöbön lévő téli hadjáratra, nem volt elég eredményes, ezért most az egyházak főpapjai vették kezükbe a téli holmiért való agitációt. A pester Lloyd ideérkezett legutóbbi száma szerint Ravasz László református püspök szózata igy hangzik: “Noha felszerelésünk kitűnő, honvédeink mégis csak úgy tudnak megbirkózni majd a fölötte kemény orosz téllel, ha az itthoniak szeretete csodákat mivel. Csatákat nem csupán a fronton nyernek meg, a döntés attól is függ, hajlandó-e a nemzet mindenét feláldozni katonáiért.” Hamvas püspök, a hercegprímás vikáriusa felhívásában arra buzditja a lakosságot “ne csak felesleges holmiját adja oda, hanem még a nélkülözhetetlent is, mert nem szabad, hogy egyetlen katonánk is áldozatává váljon a téli hidegnek.”