Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-09-19 / 1233. szám

1942. szeptember 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÍÍL------CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A SZORGALOM EREDMÉNYE: Nagyon gyakran hallunk és olvasunk ma arról, hogy a tár­sadalomra milyen nagy ve­szélyt jelentene az ,ha a jöve­delmet (nem a munkásokét) korlátoznák az megölné az am­bíciót a kezdeményező erőt a tőkének nem lenne érdeke a' fo­kozott termelés és ennek a jelenlegi cikknek a keretében nem foglalkozunk azzal, hogy ez mennyire hazugság és hogy az államnak megvolnának a módszerei arra, hogy a profit korlátozás miatt szabotáló ka- pitálistákat kordába tartsa. Most csak egy iskola példáját adjuk annak, hogy mennyire nem a szorgalom és a tudás eredménye a kapitalista jöve­delem. Z. S. Reynolds, amíg élt do­hány gyáros volt, hatalmas va­gyont gyűjtött, amelynek az alapja nem a szorgalom volt, hanem az, hogy a cigarettához, szivarhoz és a pipadohányhoz szükséges dohányt oly olcsón vásárolta össze a hasonszőrű társaival egyetemben, hogy az azt termelő kis farmerek éve­ken keresztül való koplalás és robotolás után tönkrementek, ott hagyták a farmjaikat ön­ként vagy kiüzetve, az vissza szállt a Reynoldsék által kon­trolált bankokra, kik azt uj ál­dozatoknak adva tovább újra kezdődött a komédia. A gyárai­ban dohányt, asszonyok lányok amig lehetett gyermekek éh­bért dolgozták fel. Kereskedel­mi cikke, amelyet azután a köz­vetítőkön keresztül méreg drá­gán sóztak a fogyasztók nyaká­ba, a farmer családok, a mun­kásnők, gyerekek vérén, köny- nyén, egészségén, a fogyasztók megzsarolásán felépített rend­szer milliomos vagyont jutta­tott Reynolds urnák, amelyet halála után nem vihetett ma­gával. De ez a gyermek rab­szolgatartó, szerette a saját gyermekét és gondoskodott ar­ról, hogy az ne kerülj ön'dohány gyárba dolgozni. Addig is, amig a vagyon birtokába jut, úgy végrendelkezett, hogy a fia Christopher, évente a megélhe­tésére 90 ezer dollárt kapjon. Jól értsük meg, évente 90 az az kilencven ezer dollárt, ameny- nyit 150 dohány gyári munkás­nő keres talán egy évi robot után. Ez a Christopher most 9 jü. az kilenc éves. Nem-e a legször- nyübb megcsúfolása, arcul vá­gása minden igazságnak, de­mokráciának az, hogy most a szenátorok, megadóztatni kí­vánnak mindenkit még a 10 dollár heti keresetűeket is, hogy a háború költségeit fe­dezzék, akkor amikor olyan va­gyonok vannak felhalmozva, amelyekből egy kilenc éves fiú­nak évi 90 ezer dollárt adnak a megélhetésre. Nem-e egysze­rűbb és demokratikusabb, igaz­ságosabb volna az, hogy a 10 dolláros fizetések megadóztatá­sa helyett, a nagy vagyonokat foglalnák le. Ez kiadósabb is volna, legfeljebb a kis Chris- tophert éppen úgy a mamája tartaná el, mint annyi millió és millió amerikai Christophert, akik nem olyan jól választották meg a papájukat mint ez a Reynolds fiú. Ahol az egyenlőség és de­mokrácia igy nyilvánul meg, az a rendszer meg érett arra, hogy egy olyan rendszer váltsa fel, ahol az ilyen gazdag fiúból nem egy parazita semmitevőt nevel­nek fel, hanem az összes Chris- topherekből szabad, egyenlő, boldog hasznos polgárok lesz­nek. GYILKOL A SPEED-UP Rövid kis eldugott hir jelen­ti, hogy az 1941-es évben az ipari balesetek száma erősen emelkedett. Nem kevesebb mint 18 ezer munkás pusztult el ipa- vri balesetek következtében, mig egy millió 600 ezer munkás sé­rült meg. A tőkés gondatlansá­ga, a gépek kellő védő eszkö­zök nélküli volta, a hajcsárko­dás, a tulhosszu munkaidő az amely ezeket a borzalmas ered­ményeket előidézi. Hogy ez mennyire igy van, azt igazolja az, hogy ez év első hat hónap­jában ezek a szamok hatalma­san .megnőttek, az ipari balese­tek száma átlag 25 százalékkal növekedett. New York államban, ahol ke­vés a hadiipar “csak” 8 száza­lékkal, ellenben a kizsákmányo­lásról hírhedt West Virginiá­ban 51 százalékkal emelkedett. A pihenés nélkül való heti hét napos munka, a túlórázás kép­telenné teszi a munkást arra, hogy figyeljen, igy a balesetek száma állandóan- nő, ahelyett, hogy a tőkés lapok a munkaidő megrövidítését sürgetnék ép­pen a termelés fokozása érde­kében és hogy a munkaképes­ség fennmaradjon, meg kellene akadályozni azt, hogy a kapzsi gyáros, nem különben a túlórá­zással a szakadásig való robo­tolással elért “nagy fizetés”- nek bedülő munkást is abban, hogy az egész munkásosztály élete, testi épsége és egészsége' ellen való rablógazdálkodást folytassál^. Miután ez a profit korlátozását jelentené, csak a munkásosztály harcos fellépése vethetne véget. Minden gondolkodó , munkás­nak a shopba, az uniók gyűlé­sein állandóan napirenden kelle­ne ezt a kérdést tartani, ha csak nem akar a háború végén munkaképtelen roncs lenni, ma már számos kormány intéz­mény is lássa ezt és kívánja a munkaidőnek a makszimálá- sát heti 48 órára, úgy hogy csak 8 órát lehessen hetenként túlórázni és feltétlen hetenként legalább egy szün-nap legyen. Szakértők igazolják azt, hogy ezáltal a termelés nem, hogy nem csökkenne, hanem emel­kedni fog, mert a munkásság pihentebb és egészségesebb len­ne. . NAGYMOSÁS Halottakról vagy jót, vagy semmit, — mondja a közmon­dás, ami meg állhatja a‘helyét tényleges halottaknál, de nem a magyar reakciónál, amely ugyan ma úgy néz ki mint aki elpatkolt, de valójában, nagyon is arra törekszik, hogy ha más gúnyában is, de feltámadjon és újra az amerikai magyarság nyakára üljön. Csak a bridge- porti Csongrádi tatyu az aki ugylátszik véglegesen beadta a kulcsot. Hogy most még egy­szer tolhegyre vesszük, azt nem annyira tatyu miatt tesszük, mint inkább a kisérő jelensé­gek miatt. Egyik munkástárs eljuttatta hozzám a “Bridgepórti Herald” angol napilapnak azt a számát, amely bejelenti az “Egyetér­tés” kimúlását, a következő magyar címet írva a tudósítás elé “Magyar Egyetértés Most Kivan Mosva” ez alatt a rossz magyarságu cim alatt nagyon is jól informálva írja meg a lap gyalázatos szerepét, megírva mindazt, amit mi már annyi­szor megirtunk erről a Tatyu- ról. Ami arrft késztet, hogy mégis foglalkozzam a dologgal, az az a névsor, amely a főrész­vényesek neveit hozza. Hát ké­rem tatyu az “ki van mosva”, de ez nem elég, most már nagy­mosást kell tartani és a szeny- nyes vízzel együtt ki kell ön­teni azokat is, akik e mögött a náci lap mögött állottak. Először is nagyon érdekes és nagyon jellemző az, hogy a ná­ci antiszemita lap fő részvénye­sei között a következő neveket is olvassuk: Edward Deutsch, David Katz és Sámuel Breiner. Ez a három zsidó üzletember, hét ezer dollárig volt érdekel­ve a Csongrádi vállalatában. Miután hétezer dollárt tud­tak adni Csongrádinak, termé­szetesen gazdag emberek és ez csak fokozza a szégyenteljes szerepüket, hogy pénzelték a ronda zsidó ellenes uszításait, épen úgy, mint a német és ma­gyar gazdag zsidók tömték pénzzel Hitlert, Horthyt és Eckhardtot abban a remény­ben, hogy csak a szegény zsidó fog szenvedni, de amikor a sze- géfty zsidót ütik, akkor letörik a munkásosztályt is, igy az üz­let ki fog fizetődni. Ezek a bridgepórti kis kapitalisták, tán nem néztek ilyen messzire, őket csak a maguk kis üzlete érdekelte, hogy egy pár font cukorral vagy nem tudom én mivel többet adhassanak el. A hitsorsosaiknak az elárulását intézzék el a Jehovával, de na­gyon igazságosnak találnánk azt, ha mint részvényesek fele­lősek lennének tatyu adóssága­iért és nekik kellene azt meg­fizetni, igy legalább megtanul­nák azt, hogy nem kifizető üz­let Horthy zsidónak lenni, mint ahogy nem tanulták azok a hit- sorsosok is, akik Horthy bandi­táit pénzelték. Nagyon ronda egy emlős a( náci, annál csak, a zsidó náci lehet aláválóbb. De ezeknél a kis profitólók- nál fontosabb a negyedik név, a Bridgepórti Szövetség elnöké­nek, a Magyar Szövetség egyik bábájának és vezérének a sze­replése az Egyetértés részvé­nyesei között. Ez a tény mutat­ja azt a szoros kapcsolatot, amely a “Magyar Szövetség” és a Horthy-Hitler nyílt támo­gatói között fennáll. Ez a kap­csolat azért veszedelmes, mert ezek az urak mindig a magyar­ság nevében fecsegnek és azért mert Dezső ur egy nagy beteg­SZÜRETI MULATSÁG NEW YORKBAN. Az IWW new yorki tagjai és barátaik a minden évben szokásos SZÜRETI MULATSÁGOT szeptember 26-án, szombaton este 8 órai kezdettel fogják megtartani a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. Minden vigadáshoz szüksé­ges szórakozás előkészítésé­ről a rendező bizottság gon­doskodik. Úgyszintén a jó házilag készített enni-inni valóról is. A zenet pedig egy elsőrendű cigányzenekar fog­ja szolgáltatni. A belépő jegy ára 45 cent, melyért kávét és süteményt is kap mindenki az est folyamán. Jobban nem szórakozhat sehol mint ezen ♦ a szüreti mulatságon, mely­nek jövedelme a Bérmunkás és Bérmunkás Otthon fönn­tartását szolgálja, kérjük te­hát a New York és környéki munkástársaink megjelené­sét. A bizottság. segélyzőnek az elnöke és miu­tán az “Egyetértés” ügyét nem csak a polgári hatóságok vizs­gálják, de a náci Horthy kap­csolataikat a szövetségi ható­ságok az F.B.I. is, nem nagyon fog segíteni ennek a betegse- gélyzőnek'a jó hírnevén az, hogy az elnök ilyen szoros, le nem tagadható kapcsolatot tart fenn a nácikkal. De nem csak a Bridgepórti Szövetség, de a Verhovay, a Református Beteg- segélyző tagsága is jól tenné azt, ha szintén nagymosást rendezne és “kimosná” magát a Magyar Szövetség és a szer­vezeteinek az éléről a Dezső, Daragó, Borshi Kerekes ura­kat addig amig nem késő, mert ők betegség és halál eseti biz­tosításért léptek ezekbe az egy­letekbe, nem pedig azért, hogy a tagdijakon náci'propagandát végezzenek. Itt az ideje annak, hogy az angol lapok azt jelentsék, hogy “a magyar reakciós vezérek kivannak mosva.” “MÉG A SZÜKSÉGESET IS. ODA KELL ADNI” AZ OROSZ FRONTON LÉVŐ KATONÁK SZÁMÁRA. Zürich, szept. 4. (ONA) A té­li ruha gyűjtése az orosz fron­ton álló magyar katonák szá­mára a küszöbön lévő téli had­járatra, nem volt elég eredmé­nyes, ezért most az egyházak főpapjai vették kezükbe a téli holmiért való agitációt. A pes­ter Lloyd ideérkezett legutóbbi száma szerint Ravasz László re­formátus püspök szózata igy hangzik: “Noha felszerelésünk kitűnő, honvédeink mégis csak úgy tudnak megbirkózni majd a fölötte kemény orosz téllel, ha az itthoniak szeretete csodákat mivel. Csatákat nem csupán a fronton nyernek meg, a döntés attól is függ, hajlandó-e a nem­zet mindenét feláldozni katoná­iért.” Hamvas püspök, a her­cegprímás vikáriusa felhívásá­ban arra buzditja a lakosságot “ne csak felesleges holmiját adja oda, hanem még a nélkü­lözhetetlent is, mert nem sza­bad, hogy egyetlen katonánk is áldozatává váljon a téli hi­degnek.”

Next

/
Thumbnails
Contents