Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-22 / 1229. szám

1942 augusztus 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-------------------------(gb) ROVATA--------------------------­MÉG MINDIG ÉPÍTJÜK A MORÁLT. Úgy emlékszem, hogy a La­bor-Management Commit tee eszme kitalálói a detroiti ke­rület CIO automobil szerveze­tek tisztviselői voltak. És úgy emlékszem, mintha a gondolat megpenditői azt remélték vol­na akkor, hogy az ily bizottsá­gok réyén a munkásságnak va­lami beleszólása lesz az iparok tényleges irányításába. Minket, az Industrial Workers of the World tagjait különösen érde­kelt a dolog, hiszen a mi szer­vezetünk megalakulása óta azt hirdeti, hogy az iparok irányi- tását maguk a munkások vé­gezzék. így természetesen kí­váncsian vártuk a fejleménye­ket, noha mindjárt akkor ké­telkedtünk, hogy az a közös- ködés valóban közelebb vinné a munkásságot az iparok irá­nyításához. Az egész dolog még alig pár hónapos, de már láthatjuk, hogy egészen más lett belőle, mint a kitalálói szántak neki. Valamelyik nagymogul kitalál­ta, hogy a munkásság csak úgy hajlandó teljes erővel résztvenni a háborús termelés­ben, ha erre állandóan serken­tik. Ezt a serkentést, buzdítást vagy bizgatást aztán elnevez­ték “morale building’’-nek, mint azt a mult heti rovatban is ismertettem. Ez a nagymogul aztán ugy- látta, hogy a Labor-Manage­ment Committee valóban a leg­ideálisabb szervezet az ilyen “morale építésre” és egyszerű­en lefoglalták a valami más, talán valóban komoly és ér­demleges dolog elérésére kita­lált gondolatot. Mert már a felületes szemlé­lő is láthatja, hogy ez a “mora­le építés” vagy hidegen hagy­ja a munkásokat, vagy pedig egyenesen zaklatásnak veszik. Én hamar észrevettem ezt a dolgot és nem lepett, meg, hogy most az egyik angol lapban a szindikált kolumnista rovatá­ban ezt olvastam: “There is some evidence that all this worrying over labor’s morale is beginning to annoy labor.” (Már lehet látni, hogy a mun­kásság morálja fölötti nagy buzgólkodás kezdi ingerelni a munkásságot.) Már beszámoltam arról, hogy nálunk a morál építésre jel­szó versenyt tartottak és olyan jelszó lett a nyertes ame­lyik azt követelte, hogy a munkás legyen készséges és engedelmes. Itt tehát a morale építést a bősz akarja kihasz­nálni a munkások elégedetlen­ségének lecsapolására. Aztán hozattak egy szónokot, aki azonkívül, hogy az egyik itte­ni munkásfaló újságot hirdet­te, arról mesélt, hogy milygn fontos dolog a háború alatt fel­adni az évszázadok nehéz küz­delmei árán kivívott munkás­jogokat. Nem tudom, mi lesz nálunk a következő lépés, de már az sem lepne meg, ha azt ajánlanák, hogy adjuk vissza fizetéseink felét a bósznak, mert szegény nem csinál elég profitot. A NAGY VERSENY. A morale építési kampányt természetesen mindenütt a La­bor-Management Committee vezeti, amelyben a munkásokat a szakszervezeti tisztviselők képviselik. Tehát éppen azok, akiknek ébren kellene őrködni a munkás jogok fölött. így ér­dekkel figyelem, hogy mikép­pen építik a morált a szomszé­dos gyárakban. Union gyűlé­seken összejövök a más gyá­rakban dolgozókkal és elkérem .tőlük a röplapokat, avagy csak felszedem, mert hiszen a leg­többjét úgyis eldobálják. Hamarosan megtudom tehát, hogy az egyik gyárban nagy produkciós-mester versenyt ren­deznek. Először minden depart- mentben megállapítják, hogy ki a legügyesebb, a leggyor­sabb munkás. Ez lesz a “De­partment Production Ace” (az “ace” szócskát a kártyajáték­ból vették át és a legfőbbet, — ászt — jelenti). Aztán az összes ilyen department ászok­ból kiválasztják az egéisz gyár Production Ace-jét, akit ter­mészetesen követendő példá­nak állítanak a többi elé. A felületes szemlélő nem lát ebben semmi kivetni való dol­got, de aki ismeri a mai gyári termelés lényegét, az hamar rájön a morál építés alá rej­tett turpiságra. Mert a hadi- felszerelésen dolgozó gyárak csaknem mindegyikében úgyne­vezett “bonus” munkarendszert vezették be, ami nem más, mint módosított darabszámú munka. De vannak gyárak, ahol egyenesen visszamentek a darabszámú rendszerre. Már­most nyilvánvaló, hogy minden ilyen munkánál a munkaegysé­get, tehát a fizetési egységet is a bószok a legügyesebb mun­kás után szeretnék megszabni. Ez ellen évtizedek óta harcol­tak és tiltakoztak a munkások. De ime, most a morale építés cimén^ a Labor-Management Committee égisze alatt maguk a union tisztviselők segítik be­vezetni ezt az annyira félt rendszert/ Vannak természetesen mun­kások is, még hozzá elegen, akik'nem látják meg az ilyes­mit elég korán, legfeljebb csak akkor, amikor már saját bő­rükön érzik a káros hatását. Azért a szóbanforgó gyárban is^ nagy hűhóval segítenek elő­készíteni a saját vesztüket. Azt A HÉT (A washingtoni háborús in­formációs iroda ebben a rovat­ban hétről-hétre közli a fonto­sabb eseményeket, amelyek az országban és az egyes fron­tokon történtek. A közleményt az iroda juttatja lapunkhoz) Vegye komolyan azt a nyi­latkozatot, amelyet az Office of War Information adott ki és tudja meg, hogy a háború legsötétebb időszakát éljük. Az Egyesült Államok inkább súlyos hajóveszteségeket szen­ved az Atlanti Óceánon, hogy módjában legyen hadihajókkal kisértetni Oroszországba a két­ségbeesetten szükséges felsze- léseket és Brittániának és Ausztráliának embereket és anyagokat. A náci csapások alatt Oroszország mégis meg- tántorodott, a Kaukázus és az olaj körül folyó kritikus had­járatban. Azt is tudjuk, hogy a Córal tengerben és Midway- nél aratott győzelmeink dacá­ra, a japánok közelebb jutottak Ausztráliához és az Aleutian szigeteken is sikereket értek el. Közben Anglia az indiai di­lemma elé kényszerült: Vagy azonnal teljes szabadságot kell adnia az indiaiaknak, vagy Ghandi passzív rezisztenciájá­val szembe nézni. Ezeken a szomorú igazságo­kon kívül, az Office of War In­formation megállapítja, hogy a termelés újabban az előirány­zat mögött maradt, hogy hibá­kat követtek el, és hogy ennek dacára még mindig elbizako- "dottak vagyunk. Ezzel szemben kell, hogy mindenki mindenek előtt kötelességeit teljesítse. Pontosan egy hónappal azu­tán, hogy a katonai bizottság megkezdte az ügy tárgyalását és hat héttel az elfogatásuk után, Amerika leszámolt első alattomos betörőivel. A nyolc náci szabotőrből, hatot kivégez­tek, egyet életfogytiglani kény­szermunkára Ítéltek és egy másikat 30 évi fegyházra. Min­den türelmetlenség kielégülést nyert a végső elintézéssel. Amerika büszke lehet rá, hogy az eljárás sok időt vett igény­be, hogy alapos volt és demok­mondják, hogy dia mindenféle verseny van, hát miért ne le­hetne “ace” verseny is? Mi, magyarok természete­sen nem ász versenynek vmon- danók, mert azt a kártyát kö­zönségesen csak disznónak hív­juk. És ha van lóverseny, ak­kor miért ne lehetne disznó verseny is? De ha már kártyá­ról van szó, hát nekem úgy tetszik, hogy itt aligha nem in­kább tökfilkók versenyéről van szó. ratikus hagyományainak a szőrszálhasogatásig megfelelt. Detroitban Stephan Miksa, vendéglőst, a szövetségi bíró­ság halálra. ítélte. Egy náci hadifoglyot, aki a kanadai fo­golytáborból megszökött, segí­tett Németországba visszajut­tatni. A biró, az ítélet indoko­lásában kifejtette, hogy “En­nek az árulónak az élete keve­sebbet ér, mint hü fiainké, akik Amerika ügyének áldozzák fel magukat.” Hogy segítségünket a harcte­rekre eljuttassuk, Amerika tervez és épit. Júliusban az amerikai hajóépítők uj rekor­dot állítottak fel, 71 teher- és olajszállító hajót készítve el. A teherszállító repülőgépek esz­méje egyidejűleg megvalósult. Henry J. Kaiser hajóépítő, a nyugati tengerpartról, azt ja­vasolta, hogy 500 hetven ton-^. nás teherszállító repülőgépet épit, és a tervet a Hadi Terme­lő Tanács jóváhagyta. Az Egyesült Államok gyára­inak hadi termelésre való áta­lakítása befejeződött. Alig van olyan ipar, bármennyire távol áll is a háborútól, amelyet nem érintene az átszervezés. Sok mindennapi szükségletre való tárgyat továbbra is előállíta­nak, de a hadsereg veszi át a kész gyártmányokat. Más esz­közök gyártása, amelyeket ed­dig nélkülözhetetleneknek tar­tottunk, teljesen megszűnt. Az anyagokat, amelyekből készül­tek, hadi munkákra utalták ki. Két héttel ezelőtt 150 újabb cikk gyártását tiltották be, amelyekhez fémek kellettek volna. Most már az ácél és más fémek felhasználását kizáró­lag hadi felszerelésekre és a polgári élet fentartásához ok­vetlenül szükséges tárgyak előállítására korlátozzák. A War Shipping Administra­tion közölte, hogy a fontosabb amerikai és külföldi kikötők­ben klubházakat és szórakozó helyiségeket állít fel az ameri­kai hajósoknak. Emery S. Land, War Shipping adminiszt­rátor szerint, maguk a hajósok kívánták ez intézmény életre- hivását. A hajózási vállalatok és a hajósok szervezetei, a War Shipping Administration-nal egyetemben, belátták a szüksé­gességét és az amerikai hajó­sok látogatta kikötőkben, a leg­rövidebb időn belül felépülnek a hajós klubok. A Méltányos Alkalmazási Szokások Bizottságát a Hadi Termelő Tanácstól a Hadi Mun­kaerő Bizottságához osztották be. Ezt a bizottságot Roosevelt elnök 1941. júniusában hívta életre, hogy a hadi munkák ki­adásánál a faji, vallási, szin, vagy nemzetségi elfogultságot megakadályozza. Agitáljon a Chicago-Mill- waukee kerületi sajtóünnepély­re, mely szeptember 13-án lesz. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents