Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-22 / 1229. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1942 augusztus 22. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) hungarain organ of THE I. w. w. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00 One Year ..........................$2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ....... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Összehasonlítás (gb.).A mult héten katonai és szövetségi bíróságok ítéle­tet mondottak árulással, szabotálással vagy a háború sikerének akadályozásával vádolt egyének fölött. Röviden ezeket árulási pöröknek nevezhetjük. Háborús időkben minden országban vád alá kerülnek olyan egyének, akik az ellenséget direkt vagy akár indirekt is segítik. így önkénytelenül is összehasonlítja az ember' a tengelyhatalmaknál, de különösen Németországban és a néme­tek által megszállva tartott területek ilyen pőréit az amerikai el­járással. Az Európából kiszivárgó hírek szerint a Hitler által uralt területeken ilyen pörökről szó sem lehet. Akit bármi módon csak gyanúba is vesznek, szerencsésnek mondhatja magát, ha csak koncentrációs táborba cipelik és nem végzik ki azonnal. Hitler rendszere a megfélemlítésen, a terroron alapszik és erre legal­kalmasabb a kivégzés. Nem csak egyéneket, de tömegeket vé­geznek ki, falvakat, városokat pusztítanak el, leölik az összes férfilakosságot, a gyermekeket nőket elhurcolják és az elitéit várost teljesen felégetik, lerombolják. Mindez nem túlzás, maguk a németek dicsekszenek vele, hogy annál jobban féljenek tőlük. Az angol vagy orosz rádió hallgatása már elegendő bűncselekmény a halálos Ítéletre. És ha valakinél fegyvert találnak, vagy rábizonyul, hogy valóban segítette valami módon az ellenséget, nemcsak őt, hanem az csa­ládját, közeli rokonait és barátait is kivégzik. Ezzel szemben itt minden vádlott megkapta a törvények ál­tal biztosított bírósági eljárást és védelmet. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a bűnösök nem kapják meg a kiérdemelt- büntetést, DE MINDENT ELKÖVETNEK EGÉSZ A LEHETŐ­SÉG HATÁRÁIG, HOGY A BŰNÖSSÉGÜKET BEBIZONYÍT­SÁK. Sőt annyira mentek, hogy még a Németországból jött 8 szabotőr részére is megengedték, hogy ügyükkel a Supreme Court foglalkozzon. És midőn a katonai törvényszék halálra Ítél­te őket, maga az elnök napokig tanulmányozta az aktákat, ne­hogy hadbíróság esetleges tulbuzgalma következtében csak egy olyan egyén is bűnhődjék, akinek bűnösségéhez csak legkisebb kétség is férhetne. De tehetünk — sőt tennünk is kell — egy másféle hasonlí­tást is. Hasonlítsuk például ezeket a pöröket az első világháború idején tartott hasonló pörökkel. Akkor is, mint most, a vádlot­tak két csoportból kerültek ki. Az egyik a németek szolgálatá­ban álló katonai, vagy hivatásos kémekből és szabotálókból, a másik pedig akik a háborút valami elvi, vagy üzleti alapon elle­nezték és igy ha nem is közvetlenül, de közvetve a háború sike­rét akadályozták, ha mással nem, hát legalább azzal, hogy nem osztoztak a hivatalos lelkesedésben és azt meg is merték mon­dani. Az első világháború alatt és közvetlen utána az ily vádlot­tak csaknem kivétel nélkül a munkásosztályért harcolók soraiból kerültek ki. Szocialisták, kommunisták, szakszervezeti tisztvise­lők töltötték meg a börtönöket és koncentrációs táborokat. De különös eréllyel sújtottak le reánk, az Industrial Workers of the World szervezet tagjaira. A titkos rendőrség vezetője a hírhedt Burns detektív, sztrájktörő “fink” volt, akinek bérencei megro­hanták. szervezeteink helyiségeit, az ott talált munkástársakat összeverték, a helyiségeket szétrombolták. Mindezek már a tör­ténelemé és nem kell részletekbe mennünk. És nézzük csak meg a jelenlegi árulási pörök vádlottjait. Egy részüket természetesen a hivatalos kémek és a német nácik szolgáltatják. A bennszülött vádlottak között azonban ott lát­juk William Pelleyt, a bennszülött *fasizták vezérét, aki elsősor­ban is a szervezett munkásság ellen izgatott. Ugyancsak ott van a vörösfaló Mrs. Diliing is, aki abból csinált magának életet, hogy mindenkire a bolshevik jelszót kente, aki a profit ellen nyi­latkozni mert. És igy tovább, azt látjuk, hogy a vádlottak mind­egyike a munkásosztály kimondott, elismert ellensége, akik arra alapították életüket, hogy a munkások ellen áskálódtak és azért a tőkésektől jutalmat kaptak. Ezek a mai társadalmi rendsze­rünknek a legundoritóbb tagjai. És most kérdezhetjük, nem-e rosszakaratú, elfogult, vagy legjobb esetben is szörnyen tudatlan az, aki az ily összehasonlí­tás után is azt mondja, HOGY RÁNKNÉZVE EGÉSZEN MIND­EGY, MELYIK FÉL NYERI MEG A HÁBORÚT? Csak a rossz­akarat, vagy a tudatlanság mondhatja azt, hogy a munkássággal ott it, itt is egyformán bánnak. És csak a rosszakarat meg a tudatlanság mondhatja azt is, hogy a mai viszonyok ugyanolyanok, mint az első világháború idején, hogy ma az amerikai államhatalom éppen úgy a munkás­ság ellen irányul, éppen úgy a munkásság letörésére törekszik, mint akkor. Igen, hasonlítsunk. De ugyanakkor csak a száraz tényeket, a valóságot nézzük és ne zavarjuk magunkat olyan jövendölés­sel, hogy bizonyos idő múltán majd a fasizmus is elveszti méreg­fogait, meg majd az amerikai államhatalom is majd a munkás­ság ellen fordul, ha a tőkések komolyan veszélyben látják a ki­váltságaikat. Akiknek az ilyen jövendölgetés élvezetet nyújt, ám töltsék vele az idejüket, mi azonban most, csak a múlt és jelen által szolgáltatott TÉNYLEGES ADATOKAT NÉZZÜK és aztán kérdezzük: MI VAN OTT ÉS MI VAN ITT?! f MI VOLT AKKOR ÉS MI VAN MOST?! Dies náci listája (gb.) Újsághírek szerint a vörösfaló és munkásellenes Dies Committee elnöke, Martin Dies, Texas államban való képviselő, tizenhétezer nevet tartalmazó lisztát küldött Roosevelt elnöknek. Tizenhétezer olyan egyén nevét, akik valamilyen módon összeköt­tetésben állnak, vagy álltak a Hitler által irányított német “Bund” szervezetekkel és akik igy potenciális ötödik kolumnis- ták. Ugyanakkor természetesen a lapok részére is nyilatkozatot adott ki. A Dies bizottság mostanában tölti be negyedik évét. Ez idő alatt soha sem adott ki nyilatkozatokat a náci érzelmű egyének, vagy intézmények ellen. Sőt éppen ellenkezőleg, pár­tolták a fasiztákat, de különösen azoknak benszülött híveit. Ezt természetesen a liberális és a munkás sajtó számos. Ízben meg­írta. Dies aztán most, a pearl har bori támadás után nyolc hó­napra előáll ezzel a névsorral és a mellét verve ordítja: Ugy-e, hogy vizsgáltuk a fasiztákat is, nemcsak a vöröseket! Munkásgyülölő Dies és barátai annyira nyíltan mutatták a fasizták iránti ronoknszenvüket. hogy maga Walles alelnök is megbélyegezte őket. Nem képzelhető el, hogy az Egyesült Ál­lamok alelnöke megtette volna Dies és társairól azt a mélyen elitélő nyilatkozatot, ha nem volnának kezében az ily nyilat­kozatot alátámasztó bizonyító adatok. Az utóbbi időben azonban kitűnt az is, hogy annak idején a Dies bizottság elé terjesztették azt a dokumentumot, amit fel­vettek a két Hitler ügynök és hét prominens amerikai tőkés tárgyalásán és amelvben nyíltan kifejezték, HOGY HITLERTŐL VÁRNAK SEGÍTSÉGET A NEW DEAL LEVERÉSÉRE. Tanú­vallomások szerint Dies és társai kijelentették, HOGY AZ ILYESMI ŐKET NEM ÉRDEKLI és különben is a szóbanforgó egyének Jó AMERIKAIAK. Mindezek következtében a közvélemény már erősen Dies és társai ellen fordult, akik most mintegy ellensúlyozásul elő­álltak ezzel az állítólagos náci névsorral. Diesék igazi náci terror módszerrel mindenkit vörösnek, amerikaellenesnek neveztek aki kritizálni merte őket. Legutóbb a “Union of Democratic Action” nevű egyesület ellen támadtak, mert ezen egyesület informálta a szavazókat a kongresszusi jelöllek eddigi működéséről. Diesék- ről nagyon elitélő leírást nyújtottak. Ezen szervezet egyik gyűlésén, amelyen Freda Kirchwey, a The Nation szerkesztője, Bruce Cliven, a The New Republic szer­kesztője, Victor Riesel, labor-editor, New York Post, Kenneth G. Crawford, a P. M. washingtoni szerkesztője beszéltek, többek között kimondották: “Martin Dies cselekedetei meggyőződött fasiztára vallanak. Lelkiismeretlen becsmérlő piszkos hadjára­tával elérte, hogy terrorizálni tudta az Egyesült Államok csak­nem minden kormány közegét.” Ezekután, ha csak valamennyire is valódi az a náci névsor és ha betüsorrendben állították össze, akkor kell, hogy a “D” betűs rovatban ott találjuk, ökölnyi vastag betűkkel írva ezt a nevet: MARTIN DIES, KONGRESSZUSI KÉPVISELŐ. I Julius hónapra 25,000-ben ál­lapították meg az uj személy­szállító automobilok kvótáját, ami az eredeti 402,000 kocsiból álló tartalékot 26Ó,000-re fog­ja csökkenteni. Julius 9 és au­gusztus 31-ike között 230,000 kerékpárt fognak forgalomba hozni, 180,000-et az államok, 20,000-et az állami tartalékok és 30,000-et az országos tarta­lék részére. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" v/ ® W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága V/ * W

Next

/
Thumbnails
Contents