Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-15 / 1228. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXX. ÉVFOLYAM Az AFL és CIO egyesíté­séről tárgyalnak Az acemiány titkai ELDUGTÁK AZ ACÉLKÉSZLET NAGY RÉSZÉT, “BLACK MARKET” MINDENFELÉ. A HAJÓÉPITÉS IPARI TITKAI. A GYÁROS, MINT MINISZTERI SEGÉD TITKÁR. SZENZÁCI­ÓS LELEPLEZÉS A KONGRESSSZUSI BIZOTTSÉG ELŐTT.--------­1935. óta amikor a CIO ki­szakadt az AFL-ből, csaknem állandóan napirenden- van a két szakszervezet egyesítése. Az első években Lewis mint a hatalmi diktátor mindenáron az AFL gyengítésére szerette volna az egyesülési műveletet kihasználni, később aztán ami­dőn a CIO hatalmi vezetését el­vesztette, megfordította az egyesülés élét és olyan formán akart békét, hogy a CIO to­vábbi erősödésének véget ves­sen. Szóval mindenféleképen a vezérkedési érdek volt az irá­ny itó szellem, a két szakszer­vezet egyesítési mozgalmában. A múlt héten egy újabb egyesítési mozgalom indult meg, ezúttal Lewis teljes meg­kerülésével, Murray a CIO és Green az AFL elnökei között. Murray és Green urak között már előzőleg barátias meg­egyezés volt, állítólag már az­óta amikor a detroiti demons­tráción ^gy platformról beszél­tek. Az egyesülésnek már csak módozatait kell megbeszélni azok után, ha már a vezér urak döntöttek maguk között. Most aztán megfognak kezdődni a költséges tárgyalások, melyek után oda állnak a nagy vezé­rek a szakszervezeti báránykák elé és mint a kifáradt hősök díszelegnek előttük, azt mutat­ván, hogy a tagság érdekének a képviseletében íjjennyire be­lefáradtak. Ilyenformán volt falhoz ál­lítva mindig a szakszervezeti munkásság, akiknek vezéreik mindenkor a tagság nyakán a diktátori hatalmat gyakorolták. Ezt legnyiltabban Lewis mu­tatta meg a bányász szervezet­ben ahonnét már rég szélnek lett volna engedve, ha volóban a tagság gyakorolhatná a .fo­gát a tisztviselőinek a megvá­lasztására. Murray és Green urak, Lewisnek csak szerény tanítványai, akik azonban a diktátori mesterséget mégis el­sajátították annyira, hogy ta­nító mesterüket a sarokba szo­rították. így tehát az AFL és CIO mostani egyesülési mozgalmá­ból bizonyosra vehető, hogy valóság lesz rövidesen, de ne gondolja senkisem, hogy abból a tagságnak a legcsekélyebb előnye lesz. Nem! Mert világo­san látható, hogy ez az egye­sülés csak stratégia Lewis tel­I jes megsemmisítésére. És ép úgy ahogyan a CIO megalakí­tása nem jelentett előnyt a ' munkásoknak, hanem csakis a vezéreknek, ugyan úgy ez /az egyesülés is csak vezérkedési célok érdekében történik. Hiába gondoltuk azt, hogy a munkások a sok félrevezetés és árulás után, mely a szakszer­vezkedéssel érte őket, végre is majd föleszmélni fognak és megtalálják a vezéri diktáto­rok nélkül a helyes szervezke­dési utat. Még mindig nem ér­ték el a tömegek a fölismerés elemi utjának az első lépcsőfo­kához sem. Nem akarnak, vagy nem tud­nak látni és vakon követik ve­zéreiket. Itt van előttük több mint három évtized óta az IWW ipari szervezkedési prog­ramja és szervezete, mégsem akarják látni. Pedig annak kö­vetése valóban a munkás tag­ság osztályérdekének felelne meg. A Lewis-Green-Murray vezér urak gondoskodnak arról, hogy a munkástömegek nehogy a tiszta ipari szervezkedésre föleszmélj enek. Csakis erre való a mostani uj egyesülési cécó, amely lehet­séges, hogy a havidij adó befi­zetésénél vagy egyik vagy má­sik AFL és CIO csoportnál vál­tozást hoz létre, de a tagság továbbra is szakszervezetileg széttagoltan marad. A tagság érdekében való egyesülést a diktátori vezér urak soha nem fogják létre hózni. A munká­sok érdekét szolgáló egyesülést csakis a munkások saját ma­guk hozhatják létre. És mivel ilyesmiről nem lehet szó ott, ahol Green-Murray-Lewis féle jó madarak vannak, igy az AFL-CIO jelenlegi egyesülési mozgalma' a munkástömegek­re nézve, ismét csak egyenlő a nullával. ' (f.) New Orleáns, augusztus hó — A Kongresszus egyik albi­zottsága szenzációs dolgoknak jött nyomára a Higgins hajó­gyár ügyének vizsgálatával kapcsolatban. Andrew Jackson Higgins, akinek itt hajóépítő telepe Van, a kormánytól rendelést kapott 200 “liberty” tipusu kereske­delmi hajó építésére. Ezen rendkívüli nagy rendelés elké­szítésére az egész telepet át kellett alakítani s megnagyob­bítani. Az ily irányú munkála­tok már jó előrehaladtak, ami­kor a U.S. Maritime Commissi­on, amelynek hatáskörébe a kereskedelmi hajók tartoznak, visszavonta a rendelést. Higgins Industries, Inc. — a hajógyár ily név alatt szere­pel, követelte a rendelés visz- szavonásának az indokolását. A Maritime Commission az ecél- hiányt adta okul. Higginsék erre a Kongresszus alsóházá­nak a Merchant Marine and Fisheries bizottságához fordul­tak amelynek egyik albizottsá­ga megindította a vizsgálatot. A vizsgálatnál kitűnt, hogy a gyár nem is kért acélt az el­sőbbségi irodától, hanem a “hlack börzén” szerezte be. Ki­tűnt, hogy az országban min­denfelé óriási raktárakat töm­tek meg a most annyira fontos acéllal, amelyet nem jelentet­tek be az érdekelt hatóságok­nak, hanem mint dugárut árul­ják. így természetesen maga­sabb árakat kapnak érte. A bizottság előtt tanúskodó Frank Higgins — a gyártulaj­donos fia, bejelentette, hogy hajandó bemutatni a dugáru- sokkal folytatott levelezését. Állítása szerint ezen törvény- szegő háborús zsarolók figye­j lik a rendeléseket és ahol üz­letre van kilátás, kérés nékül küldik ajánlataikat. KI A FELELŐS? A Higgins gyár körülbelül 10,000 embert alkalmaz és tel­jesen készen áll a teherhajók építésére. így az érdekelt kö­rökben igen nagy Eltűnést kel­tett, hogy a rendelést megvon­ták, noha most igen nagy szük­ség van hajókra. L. E. Detwil- ler, a gyár aligazgatója Joseph W. Powellt, egyik segéd ten- gerészetügyi minisztert okolja a rendelés megvonásáért. Joseph W. Powell nem régen került a tengerészetügyi mi- niszterumba. Azelőtt a Bethle­hem Shipbuilding Corporation alelnöke volt. Az első világhá­borúban ez volt az Egye­sült Államok legnagyobb hajó­építő vállalata. A cég legfőbb részvényese és elnöke, Charles M. Schwab évi egy dolláros ta­nácsadó volt, s mint ilyen dön­tő befolyást gyakorolt a ren­delések kiadásánál. A múlt háború alkalmával is nagy szükség volt hajókra. A Bethlehem Shipbuilding Com­pany telepére természetesen igen nagy szükség volt. Az ár­ajánlatot ez a Joseph W. Po­well készítette, amit az akkor működő Emergency Fleet Cor­poration egyszerűen “hold up”- nak nevezett, a Powell ajánlata annyira zsaroló volt. Powel azonban nem tágított. Miután a hajók nagyon kellettek, a döntés pedig Schwab kezében volt, megkapták a rendelést. A háború után a kormány pörölte ezt a társaságot “lelki- ismeretlen profit harácsolás- ért”. A pör évekig húzódott, felkerült a Supreme Courthoz is, ahol a múlt év február ha­vában a bírák megoszlott véle­ménnyel technikai okok alap­ján nem ítélték visszafizetésre a Bethlehem Shipbuilding Cor- porationt, de erkölcsileg igen elitélő véleményt adott róla. F. Frankfurter biró, a kisebbség véleményében ezt irta: “A Bethlehem Shipbuilding Cor- Rob Roy hírhedt rablóhoz, aki beismerte, hogy rabló, de éle­sére kikelt az ellen, hogy zsi- ványnak nevezzék.” Higginsék szerint ez a 'Jo­seph W. Powell, akinek most a hajóépitkezés terén nagy ha­talma van, vonta vissza tőlük A magyar nyelvű ipari unionisták és a Bérmunkás olvasók az egész országból képviselve, 1942 szeptember 6-án, (Labor Day előtti napon) ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Clevelandon, 11306 Buckeye Roadon, ahol a mozgalom, de különösen a Bérmunkás még szélesebb körben való terjesz­tését beszéljük meg. A világesemények kapcsán nagy szükség van arra, hogy a munkásosztály tisztánlátását a Bérmunkással elősegítsük. En­nek a sikeréhez az értekezletre meghívjuk lapunk minden olvasóját. A BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. NUMBER 1228. SZÁM CLEVELAND, 1942 AUG.-15. ,

Next

/
Thumbnails
Contents