Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-15 / 1228. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1942 augusztus 15.

Mi vár a munkásságra?

Munkás körökben a fenti kérdés forog szájon a. háborús hírek tárgyalásával kapcsolatban.

A kérdés megválaszolása nagyon is pró és kontra. Vannak, még pedig nem is kis számmal azon az állásponton, hogy ha a “demokrácia” oldal fog gjyőze- delmesen kikerülni a /harcból, akkor az elnyomottak jogai kifognak szélesedni és jólét és boldogságban fog a nép az egész világon élni. Ha ellenben a náci oldal kerülne ki győztesen, akkor a mai civilizáció teljesen el fog pusztulni és helyét a sötét középkor minden borzalmasságával fogja elfoglalni. És igy nekünk, munkásoknak az volna a kötelességünk, hogy az előbbit segítsük a győzelemre, az utóbbit pedig, minden rendelkezésünkre álló eszközzel elpusztítani igyekezzünk.

Mielőbb a kérdésnek a to- vábbbi tárgyalását folytatnám azt a kérdést, hogy miért van háború, kell tisztáznunk. Mik azok az okok, amelyek a háborút kirobbantották? Mint tudjuk minden háború hátterében gazdasági okok húzódnak meg. A szabadság, a demokrácia és az eljövendő jólét mindezideig csak csalétek és frázis volt a tömegek megtévesztésére.

Hogy ez a háború is a piac, a nyers anyag forrásáért indult meg, ahhoz kétség sem fér. Anyagokra, mint az olaj, gumi, on, stb. van minden országnak nagy szüksége és az nem mindenütt terem meg. A munkásság és a nép csak az ágyutöltelék szerepet tölti be, mint ahogyan ez a része volt a múlt háborúkban is. Ennélfogva a jutalom most sem lesz sem több, sem kevesebb. Hogy igy legyen, arról majd gondoskodnak a rendszer lakájai, akik ezt a szerepet mindeddig kifogástalanul töltötték be.

Most pedig az esetleges eljövendő forradalom lehetősége kérdését próbáljuk tisztázni és megtárgyalni. Mit értünk for- ravlajom alatt, már ahogyan azt mi ipari unionisták megfogalmaztunk.

Nem az utcai lárma, sem pedig az állami gépezet kisajátítását, hanem tisztán csak gazdasági jellegű átalakulást, a termelő eszközök kisajátítása és a szétosztás intézésére. A felszabadulás előfeltételei a termelő eszközök fejlettsége és a tőke összpontosulása kevesebb kezekbe. Azt hirdették ezideig, hogy ezen munka végrehajtásával, mint történelmi

a rendelést, még pedig azért, mert Higginsék olyan modern hajógyárat rendeztek be, hogy a háborús rendelések megszűntével azzal a már ósdi Bethlehem Shipbuilding Corporation telepei nem tudnának versenyezni.

A Kongresszusi bizottságnak adott vallomás szerint Powell elhatározta, hogy nem nyitnak meg uj hajógyárakat, hanem csak a régi telepeket nagyob- bitják meg. Más szóval azt akarja, hogy a hajóépités megmaradjon azon pár társaság

hivatás, a kapitalizmus van megbízva. A tőkés osztály ezen munkát, az erre a célra felépített szervezettel, ha nem is egészben, de a teljességet megközelítőleg elvégezte. A. szervezetei: a kereskedelmi kamarák, termelő és ipar-szövetkezetek.

A munkásosztály (történelmi hivatása a bérrendszer eltörlése és az ipari demokrácia megvalósítása. Amig a tőkés osztály a szabad verseny és a munkás törekvések kényszerítő hatása alatt, úgy ahogy elvégezte a reá háramlott munkát, addig a munkásosztály, úgy a szervezete építését, mint a célhoz szükséges erő gyűjtését, amely a történelmi hivatásának a végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges, elmulasztotta

A fölszabadulás ott kezdődik, ahol a munka végződik. Vagy a termelő eszközök oly formájú fejlettsége, mely nem csak lehetővé teszi a fölszabadulást, hanem kényszerítő hatást gyakorol a társadalmi erőkre oly formán, hogy vagy pusztulni, vagy* fölszabadulni engedi.

A háború ezen eszközöket, ott ahol tényleges háború folyik elpusztítja és a nem tényleges harctér területen, mint például az Egyesült Államokban a pusztítást nem bombákkal végzik, hanem hadiszer készítésére alakítják át, ami az elpusztítással egyenlő. Különbség a két tevékenység között csak az, hogy mig a lerombol- j takat felépíteni kell, addig az utóbbit át kell alakitani a háború befejezése után. Úgy az egyik, mint a másik esetben a fölszabadulási eszközök romba döntve várja a munkás kezeket, hogy újra megindítsák a termelést. Persze ez a fölszabadulásnak az egyik formája, amely csak úgy következik be ebben a formában, ha a dolgozókat érintetlenül hagyják az események rohamos változásai. De ha szervezkedve részt vesznek az események irányításában és meghatározásában, akkor a fölszabadulás nem csak másképp fog jönni, de hamarább is. Tegyük fel, hogy ezen háború okozta szenvedések az egész világra kiterjedő lázadást fog felidézni. És úgy, orosz mintára, a tisztitó munka elvégzése után, egy uj termelési és szétosztási rendnek fektetnék le az alapját.

Ebben az e s e tbjen, ha a dolgozók szervezeteikkel átmonopóliumának, amelyek évtizedek óta birják.

Ez a bizottság, valamint a Truman szenátusi bizottság meg fogják vizsgálni azt a vádat, hogy az acéltröszt óriási mennyiségű acél* rejteget. A vád szerint ez okozta az acélhiányt és amig ezen az alapon egyrészről milliókat zsaroltak ki a kormánytól a gyáraik nagyítására és modernizálására, másrészről az eldugott acél készletet magasabb árakért a “black market” részére adták el.

vennék az irányítást, minden simán menne tovább a termelés és szétosztás terén. Ez volna a fölszabadulásnak egy ésszerűbb formája. Ellen esetben a helyzet megteremti a forradalmi szükségességet oly biztosan, mint ahogyan a nappalt az éjjel követi. A háborút a tőkés osztály meginditotta, a tömegeket felfegyverezte, ami nem került nagy megerőltetésébe. De a leszerelés az egy nehezebb kérdés.

És igy vagyunk a béke helyre állításával. A tőkés osztály uralmát nem a munkásság szervezett ereje veszélyezteti, hanem a termelő eszközök fejlettsége. Ha a tőkés osztálynak sikerülni fog a termelő eszközök elpusztítása, hogy a

(Henry Wallace alelnök és Sumner Welles külügyminiszteri államtitkár nemrégen tartott beszédeikben részletesen vázolták, hogy véleményük szerint milyen lesz az elkövetkezendő világ képe. Most Cordell Hull külügyminiszter erősítette meg az alábbi beszédében. A legközelebbi jövőre nézve, a legfontosabb cél, hogy a háborút megnyerjük, mondta Mr. Hull. Nyerjük meg, mihelyt csak lehetséges és nyerjük meg véglegesen. A háború után azonban az Egyesült Nemzetek folytatni fogják azt az együttmüködíjsti, amely háborús erőfeszítéseinket jellemzi, a népek szociális követelményeinek megvalósítása érdekében;

I a leggyorsabban és a legtökéletesebben. A föld kerekségén élő minden nép egyéni és gazdasági szabadságát, a vámhatárok leépítésének szükségességét és az áruk és szolgáltatások méltányosabb elosztását jelenti ez, szerte a világon.)

Huszonnyolc egyesült nemzet küzd ma a támadók és az emberiség rabszolgatartói ellen. Tudjuk, hogy mi forog kockán. A mai barbár támadók előtt semmi sem szent. Sem emberi élet, erkölcs, becsület, erények, fogadkozások, nemzeti szokások, intézmények sőt egyetlen vallás sem. Céljuk az egyéni és nemzeti szabadságjogok minden nyomát kiirtani, a népek bevett életmódját, hallatlan kényuri módon kiforgatni; az egész emberiséget akaratuk zsarnokságába hajtani, a föld lakóinak két milliárdját, kielégíthetetlen hatalmi és uralmi vágyuk eszközévé és áldozatává sülyeszteni.

Láttuk munkájuk eredményét azokban az országokban, amelyeket elfoglaltak — védtelen emberek, nők, és gyermekek megrablását, kínzását, megbecstelenitését és meggyilkolását; a tömegek rettegésben tartását; a túszok szedésének sötét intézményét éhezte- tést és fosztogatást, amely minden képzeletet felülmúl, a legteljesebb rabszolgaságot, amit a világ valaha is látott.

Ez Hitler és a japán hadurak “uj rendje” — amely oly régi valójában, mint a rabszolgaság maga, csak kegyetlen ki- s?ámitottságában uj, áldozatainak lealacsonyitásában uj, a

veszélyt, amit az eszközök fejlettsége felidéz, elhárítsa, akkor az uralma egy bizonyos időre biztosítva van. Mert a termelő eszközök kifejlesztése a rombadőlt gyárak felépítése és a le nem rombolt, de háborús termelésre átalakított iparokat békés termelésre vissza alakitani, újból a kezükbe adná a munka feletti ellenőrzést 'és a hatalom meg újítását. Mivel'a munkásság a szervezeteit tenem építette ki, az utóbbi bekövetkezésére nagyobbak a kilátások. A gazdasági rend nem fog össze roppanni, legfeljebb egy kis változással fog szolgálni. A magán tulajdon, az ember, ember által való kizsákmányolása fen fog maradni.

J. Bischof.

történelem legsötétebb korszakainak legszörnyübb emlékeit újítva fel.

Ha van valaki, aki azt hiszi, hogy Hitlertől, vagy a japán haduraktól több szabadságot, vagy előnyösebb lehetőségeket kaphat, az lássa meg a lengyel, csehszlovák, norvég, francia, j ugoszláv kivégző századokat, a német és. osztrák koncentrációs táborokat. Lássák meg a minden meghódított országból toborzott kqlnyszermunkások lealacsonyitását. A “Szabadság” ilyen meghamisítását láthatják Nankingban Manilában, a Kelet-Indiai Szigeteken. Az emberiségre csak akkor vár a szabadság, ha a szabad népek győznek.

Ebben a titáni küzdelemben, mi amerikaiak vállvetve harcolunk azokkal, akik szabadságuk megőrzéséért vagy szabadságuk visszaszerzéséért verekszenek, amelytől, oly brutálisan megfosztották őket és végül azokkal, akik alkalmat keresnek, hogy végre szabadsághoz jussanak.

Mi mindig hittük és ma is valljuk, hogy minden nép, fajra, színre, vagy vallásra való tekintet nélkül, amely kész és érett arra, hogy a szabadsággal járó felelősséget is vállalja — jogosult e szabadságra. A múltban is arra törekedtünk és a jövőben is azon leszünk hogy befolytunkat arra használjuk fel, hogy támogassuk a szabadság megszerzésében azokat a népeket, amelyek tettekkel bizonyították be, hogy méltóak és érettek reá.

Ha kivívtuk a győzelmet, elsősorban azokkal kell törődnünk, akik alig elviselhető szenvedéseken mentek keresztül. Amire ellenségeink haderejét megvertük, sok ország népe éhezni fog, anélkül, hogy eszközeik lennének arra, hogy eleséget szerezzenek; hontalan, anélkül, hogy építeni tudna, földjeik felperzselve, állatállományuk kiirtva, szerszámaiktól megfosztva, gyáraik és bányáik elpusztítva, útjaik és közlekedésük tönkretéve. Ismeretlen milliók lesznek távol otthonuktól — hadf foglyok, koncentrációs táborok lakói, idegen államokban kényszer- munkát végzők, menekültek — éhségtől, csatáktól és kegyet(Folytatás a 6-ik oldalon)

Cordell Hull beszéde