Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-08-15 / 1228. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1942 augusztus 15. Mi vár a munkásságra? Munkás körökben a fenti kérdés forog szájon a. háborús hírek tárgyalásával kapcsolat­ban. A kérdés megválaszolása na­gyon is pró és kontra. Vannak, még pedig nem is kis számmal azon az állásponton, hogy ha a “demokrácia” oldal fog gjyőze- delmesen kikerülni a /harcból, akkor az elnyomottak jogai ki­fognak szélesedni és jólét és boldogságban fog a nép az egész világon élni. Ha ellenben a náci oldal kerülne ki győzte­sen, akkor a mai civilizáció tel­jesen el fog pusztulni és helyét a sötét középkor minden bor­zalmasságával fogja elfoglalni. És igy nekünk, munkásoknak az volna a kötelességünk, hogy az előbbit segítsük a győzelem­re, az utóbbit pedig, minden rendelkezésünkre álló eszköz­zel elpusztítani igyekezzünk. Mielőbb a kérdésnek a to- vábbbi tárgyalását folytatnám azt a kérdést, hogy miért van háború, kell tisztáznunk. Mik azok az okok, amelyek a hábo­rút kirobbantották? Mint tud­juk minden háború hátterében gazdasági okok húzódnak meg. A szabadság, a demokrácia és az eljövendő jólét mindezideig csak csalétek és frázis volt a tömegek megtévesztésére. Hogy ez a háború is a piac, a nyers anyag forrásáért in­dult meg, ahhoz kétség sem fér. Anyagokra, mint az olaj, gumi, on, stb. van minden or­szágnak nagy szüksége és az nem mindenütt terem meg. A munkásság és a nép csak az ágyutöltelék szerepet tölti be, mint ahogyan ez a része volt a múlt háborúkban is. Ennél­fogva a jutalom most sem lesz sem több, sem kevesebb. Hogy igy legyen, arról majd gondos­kodnak a rendszer lakájai, akik ezt a szerepet mindeddig kifo­gástalanul töltötték be. Most pedig az esetleges el­jövendő forradalom lehetősége kérdését próbáljuk tisztázni és megtárgyalni. Mit értünk for- ravlajom alatt, már ahogyan azt mi ipari unionisták megfo­galmaztunk. Nem az utcai lárma, sem pedig az állami gépezet kisa­játítását, hanem tisztán csak gazdasági jellegű átalakulást, a termelő eszközök kisajátítá­sa és a szétosztás intézésére. A felszabadulás előfeltételei a termelő eszközök fejlettsége és a tőke összpontosulása keve­sebb kezekbe. Azt hirdették ezideig, hogy ezen munka vég­rehajtásával, mint történelmi a rendelést, még pedig azért, mert Higginsék olyan modern hajógyárat rendeztek be, hogy a háborús rendelések megszűn­tével azzal a már ósdi Bethle­hem Shipbuilding Corporation telepei nem tudnának verse­nyezni. A Kongresszusi bizottságnak adott vallomás szerint Powell elhatározta, hogy nem nyitnak meg uj hajógyárakat, hanem csak a régi telepeket nagyob- bitják meg. Más szóval azt akarja, hogy a hajóépités meg­maradjon azon pár társaság hivatás, a kapitalizmus van megbízva. A tőkés osztály ezen munkát, az erre a célra felépí­tett szervezettel, ha nem is egészben, de a teljességet meg­közelítőleg elvégezte. A. szer­vezetei: a kereskedelmi kama­rák, termelő és ipar-szövetke­zetek. A munkásosztály (történelmi hivatása a bérrendszer eltör­lése és az ipari demokrácia megvalósítása. Amig a tőkés osztály a szabad verseny és a munkás törekvések kényszerí­tő hatása alatt, úgy ahogy el­végezte a reá háramlott mun­kát, addig a munkásosztály, úgy a szervezete építését, mint a célhoz szükséges erő gyűjté­sét, amely a történelmi hiva­tásának a végrehajtásához el­engedhetetlenül szükséges, el­mulasztotta A fölszabadulás ott kezdő­dik, ahol a munka végződik. Vagy a termelő eszközök oly formájú fejlettsége, mely nem csak lehetővé teszi a fölszaba­dulást, hanem kényszerítő ha­tást gyakorol a társadalmi erőkre oly formán, hogy vagy pusztulni, vagy* fölszabadulni engedi. A háború ezen eszközöket, ott ahol tényleges háború fo­lyik elpusztítja és a nem tény­leges harctér területen, mint például az Egyesült Államok­ban a pusztítást nem bombák­kal végzik, hanem hadiszer ké­szítésére alakítják át, ami az elpusztítással egyenlő. Különb­ség a két tevékenység között csak az, hogy mig a lerombol- j takat felépíteni kell, addig az utóbbit át kell alakitani a há­ború befejezése után. Úgy az egyik, mint a másik esetben a fölszabadulási eszközök romba döntve várja a munkás keze­ket, hogy újra megindítsák a termelést. Persze ez a fölsza­badulásnak az egyik formája, amely csak úgy következik be ebben a formában, ha a dolgo­zókat érintetlenül hagyják az események rohamos változá­sai. De ha szervezkedve részt vesznek az események irányí­tásában és meghatározásában, akkor a fölszabadulás nem csak másképp fog jönni, de hama­rább is. Tegyük fel, hogy ezen háború okozta szenvedések az egész világra kiterjedő láza­dást fog felidézni. És úgy, orosz mintára, a tisztitó munka el­végzése után, egy uj termelési és szétosztási rendnek fek­tetnék le az alapját. Ebben az e s e tbjen, ha a dolgozók szervezeteikkel át­monopóliumának, amelyek év­tizedek óta birják. Ez a bizottság, valamint a Truman szenátusi bizottság meg fogják vizsgálni azt a vá­dat, hogy az acéltröszt óriási mennyiségű acél* rejteget. A vád szerint ez okozta az acélhi­ányt és amig ezen az alapon egyrészről milliókat zsaroltak ki a kormánytól a gyáraik na­gyítására és modernizálására, másrészről az eldugott acél készletet magasabb árakért a “black market” részére adták el. vennék az irányítást, minden simán menne tovább a termelés és szétosztás terén. Ez volna a fölszabadulásnak egy éssze­rűbb formája. Ellen esetben a helyzet megteremti a forra­dalmi szükségességet oly biz­tosan, mint ahogyan a nappalt az éjjel követi. A háborút a tő­kés osztály meginditotta, a tö­megeket felfegyverezte, ami nem került nagy megerőlteté­sébe. De a leszerelés az egy ne­hezebb kérdés. És igy vagyunk a béke hely­re állításával. A tőkés osztály uralmát nem a munkásság szer­vezett ereje veszélyezteti, ha­nem a termelő eszközök fej­lettsége. Ha a tőkés osztály­nak sikerülni fog a termelő eszközök elpusztítása, hogy a (Henry Wallace alelnök és Sumner Welles külügyminisz­teri államtitkár nemrégen tar­tott beszédeikben részletesen vázolták, hogy véleményük sze­rint milyen lesz az elkövetke­zendő világ képe. Most Cordell Hull külügyminiszter erősítet­te meg az alábbi beszédében. A legközelebbi jövőre nézve, a legfontosabb cél, hogy a hábo­rút megnyerjük, mondta Mr. Hull. Nyerjük meg, mihelyt csak lehetséges és nyerjük meg véglegesen. A háború után azonban az Egyesült Nemze­tek folytatni fogják azt az együttmüködíjsti, amely hábo­rús erőfeszítéseinket jellemzi, a népek szociális követelménye­inek megvalósítása érdekében; I a leggyorsabban és a legtöké­letesebben. A föld kerekségén élő minden nép egyéni és gaz­dasági szabadságát, a vámha­tárok leépítésének szükséges­ségét és az áruk és szolgáltatá­sok méltányosabb elosztását je­lenti ez, szerte a világon.) Huszonnyolc egyesült nem­zet küzd ma a támadók és az emberiség rabszolgatartói el­len. Tudjuk, hogy mi forog kockán. A mai barbár táma­dók előtt semmi sem szent. Sem emberi élet, erkölcs, be­csület, erények, fogadkozások, nemzeti szokások, intézmények sőt egyetlen vallás sem. Cél­juk az egyéni és nemzeti sza­badságjogok minden nyomát kiirtani, a népek bevett élet­módját, hallatlan kényuri mó­don kiforgatni; az egész embe­riséget akaratuk zsarnokságá­ba hajtani, a föld lakóinak két milliárdját, kielégíthetetlen ha­talmi és uralmi vágyuk eszkö­zévé és áldozatává sülyeszteni. Láttuk munkájuk eredmé­nyét azokban az országokban, amelyeket elfoglaltak — védte­len emberek, nők, és gyerme­kek megrablását, kínzását, megbecstelenitését és meggyil­kolását; a tömegek rettegés­ben tartását; a túszok szedésé­nek sötét intézményét éhezte- tést és fosztogatást, amely minden képzeletet felülmúl, a legteljesebb rabszolgaságot, amit a világ valaha is látott. Ez Hitler és a japán hadu­rak “uj rendje” — amely oly régi valójában, mint a rabszol­gaság maga, csak kegyetlen ki- s?ámitottságában uj, áldozata­inak lealacsonyitásában uj, a veszélyt, amit az eszközök fej­lettsége felidéz, elhárítsa, ak­kor az uralma egy bizonyos időre biztosítva van. Mert a termelő eszközök kifejlesztése a rombadőlt gyárak felépítése és a le nem rombolt, de hábo­rús termelésre átalakított ipa­rokat békés termelésre vissza alakitani, újból a kezükbe ad­ná a munka feletti ellenőrzést 'és a hatalom meg újítását. Mi­vel'a munkásság a szervezeteit tenem építette ki, az utóbbi be­következésére nagyobbak a ki­látások. A gazdasági rend nem fog össze roppanni, legfeljebb egy kis változással fog szol­gálni. A magán tulajdon, az ember, ember által való kizsák­mányolása fen fog maradni. J. Bischof. történelem legsötétebb korsza­kainak legszörnyübb emlékeit újítva fel. Ha van valaki, aki azt hiszi, hogy Hitlertől, vagy a japán haduraktól több szabadságot, vagy előnyösebb lehetőségeket kaphat, az lássa meg a lengyel, csehszlovák, norvég, francia, j ugoszláv kivégző századokat, a német és. osztrák koncentrá­ciós táborokat. Lássák meg a minden meghódított országból toborzott kqlnyszermunkások lealacsonyitását. A “Szabad­ság” ilyen meghamisítását lát­hatják Nankingban Manilában, a Kelet-Indiai Szigeteken. Az emberiségre csak akkor vár a szabadság, ha a szabad népek győznek. Ebben a titáni küzdelemben, mi amerikaiak vállvetve har­colunk azokkal, akik szabadsá­guk megőrzéséért vagy szabad­ságuk visszaszerzéséért verek­szenek, amelytől, oly brutáli­san megfosztották őket és vé­gül azokkal, akik alkalmat ke­resnek, hogy végre szabadság­hoz jussanak. Mi mindig hittük és ma is valljuk, hogy minden nép, faj­ra, színre, vagy vallásra való tekintet nélkül, amely kész és érett arra, hogy a szabadság­gal járó felelősséget is vállal­ja — jogosult e szabadságra. A múltban is arra törekedtünk és a jövőben is azon leszünk hogy befolytunkat arra hasz­náljuk fel, hogy támogassuk a szabadság megszerzésében azo­kat a népeket, amelyek tettek­kel bizonyították be, hogy mél­tóak és érettek reá. Ha kivívtuk a győzelmet, el­sősorban azokkal kell törőd­nünk, akik alig elviselhető szenvedéseken mentek keresz­tül. Amire ellenségeink hade­rejét megvertük, sok ország népe éhezni fog, anélkül, hogy eszközeik lennének arra, hogy eleséget szerezzenek; hontalan, anélkül, hogy építeni tudna, földjeik felperzselve, állatállo­mányuk kiirtva, szerszámaik­tól megfosztva, gyáraik és bá­nyáik elpusztítva, útjaik és közlekedésük tönkretéve. Isme­retlen milliók lesznek távol otthonuktól — hadf foglyok, koncentrációs táborok lakói, idegen államokban kényszer- munkát végzők, menekültek — éhségtől, csatáktól és kegyet­(Folytatás a 6-ik oldalon) Cordell Hull beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents