Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-08-08 / 1227. szám
8 oídai BÉRMUNKÁS 1942 augusztus 8. A polgárosodás és bevándorlás uj biztosa Earl G. Harrison A Department of Justice Immigration and Naturalization Service osztályának uj commis- sioner-jét: Earl G. Harrisont — az Idegenek Regisztrálása volt igazgatóját — 1942 julius hó 20-án eskették fel hivatala elfoglalása alkalmából. Roosevelt elnök nevezte ki Mr. Harrisont Bevándorlási Biztosnak és ezt a kinevezést úgyszólván minden szervezet, amely az idegenek érdekében működik, a legnagyobb lelkesedéssel fogadta. A felesketésnél — amelyet Ugo Carusi, az Attorney General helyettese végezte — kapcsolatos szertartáson jelen volt Francis Biddle Attorney General, aki átnyújtotta Mr. Harri- sonnak üdvözlő szavai kíséretében a kinevezési okmányt, amelyet az elnök és a főjogtanácsos írtak alá. Székfoglaló beszédében Mr. Harrison többek között ezeket mondotta: “Háború idején az Immigration and Naturalization Service funkciói szorosan összefüggnek a nemzeti biztonság kérdéseivel. Mint Commissioner mindenkivel szemben igazságos óhajtok lenni, de ugyanakkor a kellő szigorral fogok fellépni.” Annak is kifejezést adott Mr. Harrison, hogy a nem-polgárok nagy többsége, akik hűségesek Amerikával szemben és szeretnének a háborús munkából részt kapni, — ezt elérhessék. Három irányban kell őrködnünk, hogy nemzetünk hibába ne essék, mondotta az uj bevándorlási biztos. “Első sorban és ezt mindenek fölé helyezzük: nem engedhetjük meg az oktalan próbálkozást. Másodsorban, nem szabad abba a történelmi hibába esni, hogy egy hűtlen kis csoport folytán milliók hitét és lojalitását megbélyegezzük. Végül pedig — és ez a feladat pozitív oldala — nem szabad elfelednünk sem ma sem holnap az idegenben született polgáraink hallatlan méretű kontribucióit nemcsak gazdasági, de szellemi létünk gazdagítására.” Mr. Harrison, az uj bevándorlási biztos azonnal elfoglalja állását. Hivatalát Philadelphiából fogja irányítani, amely az Immigration and Naturalization Service nemzeti székhelye. Mr. Harrison hatáskörébe fog tartozni minden olyan ügy, amely bevándorlással, vagy polgárosodással kapcsolatos az Egyesült Államokban, ö fogja irányítani ezentúl az Immigration Service sok száz fiókhivatalát, az Immigration Border Patrolt és az Alien Registration Osztályt is, amennyiben mindezek a bevándorlási és polgárosodási szolgálat keretébe tartoznak. Az; uj commissioner 1940- ben bizonyította be először, hogy mily rendkívüli szervezeti és irányítási képességgel bir. amidőn országos méretekben dolgozta ki a terveket több mint 5,000,000 nem-polgár regisztrálására és ujjlenyomata felvételére. Ez év január havában hívták be újbóli szolgálatra, hogy fölülvizsgálja a terveket, amelyek alapján személy azonosságot igazoló jegyeket adtak ki körülbelül 1,000,000 német, olasz és japán idegen alattvalónak. Ezt a munkát február végén befejezték. • Országszerte a legnagyobb elismeréssel adóztak Mr. Har- risonnak, amiért mindkét feladatot tapintattal és a legnagyobb rendben intézte. A bevándorlási biztos hjszi, hogy az Egyesült Államokban élő leg több idegen jellemes és hü ember és az idegenekkel kapcsolatos munkájában mindig érezhető volt, hogy rokonszenvvel viseltetik irántuk és hogy az idegenek problémáit szivén a i- seli. Common Council ELŐFIZETÉSEKET KÜLDTEK augusztus 1-ig: J. Weidinger, Manayunk.... 1 J. Szabados, Brooklyn..... 1 A. Miklós, Chichagó............. 1 A. Gergely, Toledo............... 1 J. Kollár, Cleveland............ 2 Mrs. S. Varga, Buffalo....... 1 A. Gross, Trenton................. 1 A. Kucher, Pittsburgh....... 3 Jos. Pika, Turtle Creek....... 1 Wm. Munkácsy, Bethlehem.. 2 J. Farkas, Attwater.............. 1 J. Mogor, New York........... 1 L. Fishbein, New York...... 2 P. Hering, Buffalo............... 3 J. Vizi, Akron...................... 1 E. Seméga, Bridgeport....... 1 J. Zára, Chicago............... 4 B. Tályai, Milmont Park----- 2 Mrs. J. Bercsa, Cleveland.... 5 F. Kekezovits, Phila............... 1 P. Bécsi, Phila...................... 1 F. Pekárovich, Los Angeles 1 J. Hudik, Cleveland.............. 1 J. Buzay, Cleveland.............. 1 Kollár-Molnár, Cleveland .... 3 A. Ács, New York...............,... 1 St. Török, Eastport............... 1 J. Bischof, Akron................... 1 H. Birkenhauer, Phila.......... 1 V. Nagy, Phila.................... 3 Kipling: Szavakból állítják össze a legerősebb szédítő orvosságot. Erasmus: A háború a legborzasztóbb cselekvés, amelyre az emberiség képes. Bemard Shaw: Minden igazság, mint istentelenség kezdett kialakulni. mot ide, nem ilyen hitványka törkölyt.... Dóvidli tovább hetykélkedett — Ez már teszi! A rum jobb Az már inkább szakmámba vág! Mező Gábor meg sietve eltüntette az ezüstforintot s bó- kolva kérdezte a magas embertől: — Mibe öntsem a rumot? fütyülő vagy félliter? — Két félliterrel kérek. Voltak vagy negyvenen a butikban. Negyven törzsvendég, aki ilyet még nem látott ezen a helyen. Itt a törköly volt az italok királya és most, hogy a rummal egy császár tartotta bevonulását, nagy álmélkodás- sal állták körül a két versenyzőt és arra vártak szörnyű kíváncsisággal, melyiket vágja földhöz leghamarabb a vészesen pirosló tengerentúli lögy- vör. A füstben, a bűzben: az egész kloáka-szerü keveredésben élénk és izgatott társalgás kerekedett és a feszülésig fokozódott ama hangulatnak az izgalma, amelynek, ha borból táplálkozik, mámor a neve, de igy, snapszból születvén, csak a disznó röfögő bolondériájá- nak nevezhető. A mámorban van valami szív és csillogás, de ebben itt csak mocsok volt, bűz és böfögés.... Dóvidli úgy állt a pudli mellett, mint Napóleon Borodinonál. Akarta is, meg nem is, merte és egyben nem merte kockáztatni az ütközetet. De előtte volt a fél liter rum, az Ínyét is csiklandozta az ital és igy belekényszeredett a viaskodásba. Rátette kezét félliteresre, aztán Trombitás felé fordult. — A verseny, — mondotta, — csak úgy gilt, ha egy sluk- kerre megy az ivás. Aki elveszi szájától az üveget, vesztett.... Megértette urasága? Az megragadta az üveget és fölemelte: — Igyunk! Gábor vezényelt a pudli mögül: — Egy, kettő, három. .. ....Öt perc múltán mind a ketten hosszút krákogtak és a két üveget üresen vágták le a pudli bádoglapjára. Dóvidli egy asztalhoz tántorgott, Trombitás meg bugdácsolva, könnyes és véres szemmel ment az ajtó felé. Az emberek csöndben, sietve utat nyitottak neki, általában valami ilyesztő, rémes csöndben folyt le az egész viaskodás A két ember megitta a rumot és a berúgott, fájdalmas embercsorda egyszeriben kijózanodott tőle.... Dóvidli jajgatva fogta a gyomrát, egy hirtelen görcsben kétrét görbült, aztán vastag sugárban jött vissza belőle a rum.... Trombitás meg veszett ordítással, az öklével vágta ki az ajtót és az\itcán nagy zuhanással hasra vágódott. Ketten, hogy segítsenek neki, nyomban kiugrottak utána, nyomkodták fogdosták, ordítottak a fülébe, de mozdítani sem bírták. Úgy feküdt a sárban, mint a hulla. — E’ meghalt, — mondta az egyik. — Dehogy halt, csak megártott neki egy kicsit. Éppen visza akartak menni a butikba segítségért, amikor Trombitás rémületes hörgéssel fölvetette magát, a karjaival belekapott a levegőbe, aztán visszahullott a kövekre. Most a hátára esett s úgy maradt mozdulatlanul kis ideig. Távolabb az aszfalt éjjeli madarai fölfüleltek a pokoli hörgésre, összerebbentek és kackiás topánkáikban kopogva szaladtak az utca közepén újra hánytorogni kezdő ember köré. — Mi lelte ezt az embert? — Ki ez az ember? — Óh teremtőm, Máriám, hiszen meggyűlt benne a pálinka... — Nem látjátok? kék lángok gyónnék ki a száján.... Rémületük gyerekkori meséket aj zott föl emlékezetükben és kék lángocskák lobogását látták oda az alkoholmérgezte ember csukott szájára. A kihalt utca szempillantás alatt megelevenedett és hamar széles embergyürü fogta körül a földön fekvő embert. Nyugodt méltósággal jött aztán egy rendőr is. Noteszt tartott a kezében és hivatalos komolysággal plajbászt nyalogatott. — Mi van itt, — kérdezte, — ki ez az ember? Kérdésére azt a választ kapta, hogy meggyűlt benne a pálinka... A rendőr lehajolt, meg akarta tapogatni a Trombitás mellét, de az abban a pillanatban újra fölvetette magát, mindkét lábát fölrúgta és olyan ordítást kezdett, mintha a gyehenna égett volna a gyomrában. Két ember ugrott elő és erősen megragadta Trombitás hadonászó karjait, Vasmarkok szorítása volt, a hánytorgó ember nem tudta kiszabadítani magát. Kis csönd után fölemelte a fejét, elborult, véres szemével tétován nézett körül, azután pokoli fájdalom kínjaiban hörögte: — Vizet! A lábait újra a levegőbe rúgta, a teste vonaglott, mint a partra vetett harcsáé és újra kirobbant belőle a baromi hör- gés: — Vizet! A rendőr hozta a vizet és Trombitás előrenyujtott fejével utána kapott. Kitátotta a száját, rávetette magát a pohárra és egy vad mozdulattal kiverte a rendőr kezéből. Dóvidli is kimászott a butikból és dülőngve fúrta át magát a tömegen. Félmeszelyes fütyülőt tartott a kezében, de amikor meglátta a hörgőTrom- bitás sáros arcát, összeborzolt haját és kihallotta összecsukott szájából fogainak veszett csikorgását^ megtorpant, a fütyülő félrebillent a kezében és úgy maradt, kissé lehajolva, némán és meredt szemekkel. A feje zúgott, összeomlott előtte az egész világ és szemeinek véres felhőjén át csak azt a sárban hentergőt látta, aki ennyire pocsékká tette magában a dicsőséges embert.... Dóvidli részegen motyogott: — Pfü, micsoda egy disznó.... A rendőr a könyökével belédöfött és Dóvidli megingott, de azért a helyén maradt. Véres hab szivárgott elő a Trombitás fogainak résén és Dóvidli ezt is csak nézte meredten. Amikor megszólalt, megint csak azt mondta: — Micsoda egy disznó.... Mi? Aztán földhöz vágta a fütyülőt és hörgő utálat szakadt föl belőle: — Pfuj! Pfuj! A lábával rátáncolt az üvegcserepekre és hosszú, elnyújtott hörgéssel tovább undorodott. — Pfuj! Bö/ögve és állati morgással megint: — He! He! Okádék!.... Pocsék, undok szavak. .. De az ébredő öntudat hangja zengett ki belőlük.
