Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-12-12 / 1245. szám
1942. december 12. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI ELŐBB . . . Pár hete irtunk arról, hogy a fifth column uj jelszavát milyen erővel és hazug alapon akarják bevinni a köztudatba. A jelszó az volt: “Előbb nyerjük meg a háborút, azután beszéljünk arról, hogy milyen változások legyenek a társadalmi rendszerben”. Természetesen ezt a jelszót a magyar Pegler pótlék, Himler Márton is átvette és nagy dörgedelmes cikkben, helytelenítette azt, hogy olyan sokat beszélnek arról, hogy mi lesz a háború után és mi a célja a jövő békéjének, “előbb nyerjük meg a háborút.” A toll fizetett bérencei soha sem jönnek zavarba, ha pár hét múlva éppen az ellenkezőjét kell írniuk ,mint amit eddig írtak. Himler is szemérem nélkül, a hatástalanul elpufogta- tott jelszó után, most már azt irja: “Gondoljunk előre, hogy a háború befejezése után, ne legyen nyomor, munkanélküliség, ki kell terjeszteni a munkanélküli biztosítást, le kell szállítani az aggnyugdij határidejét, fel kell emelni a nyugdijat, biztosítani kell mindenki részére munkát” stb. stb., de és itt jön ki az igazi Himler, ne törődjünk a világ többi országaival. Ez kérem most nagyon aktuális. Itt van Darlan a hírhedt fasizta, ki átnyergelt és a szövetségesek segítségével akarja biztosítani a francia nép feletti uralmát úgy, miként annak idején Franco Afrikából vette a zsoldosait a spanyol nép leverésére, aként Darlan ur is az afrikai hadseregével kívánja letörni a feltétlen eljövendő felkelését a francia népnek. Ez a fiók Pegler nagyon is védi és helyesli a Darlan féle kormányzatot, amelyet csak az angolamerikai radikálisok és szélső liberálisok elleneznek “kiknek nincsenek a fiaik a hadseregben” (ezt a szemtelen gyanúsítást az alkalmazza, akinek még egy kutyája sincs érdekelve a halál küzdelemben). Azután itt van Ottó szerepeltetése, amely ellen szintén nincs Himlernek kifogása “csak a radikálisok és a csehek” tiltakoznak a Habsburg ivadék szándékai ellen, de Himleréknek nincs még az ellen sem szavuk, hogy az amerikai magyarságot is osztráknak nevezik Ottóék. Hiába ferdít, ravaszkodik Himler, ma már az amerikai közvélemény és különösen a munkásosztály mindig jobban megérti azt, hogy a sorsa össze van kötve az európai és az egész világ munkásosztályának a sorsával és ebből a világégésből egy uj társadalmi rendszernek kell kikerülnie, amely lehetetlenné teszi intézményesen az újabb háborúk előkészítését. A nácizmus vad táncot jár most, a zenét Stalingradnál és Afrikába húzzák nekik, de nem csak a nácik pusztulnak, hanem százezrével az orosz, angol, kínai, amerikai munkások is, de nem azért, hogy a győzelem után Petain helyett Darlan, Horthy helyett Ottó jöjjön és itt vagy Angliában maradjon minden a régiben. Egy szebb és jobb világért harcolnak a fiaink, testvéreink osztálytársaink, akik nem akarják azt, hogy a Hitler barátok, a Hitler felépítői maradjanak a hatalmon, hogy előkészítsék az uj Hitlert, az uj világháborút. MIT SZÓL HOZZÁ JÓZAN JÁNOS? Az Amerikai Magyar Szövetség, hétről-hétre elhelyezi propaganda cikkeit a magyar lapokban azzal, hogy micsoda jótéteménye ez a szervezet az amerikai magyarságnak. Ezek a dolgozatok oly primitívek és olyan naiv, gondolkodásra képtelen emberek nívójához van írva, hogy igazán gyengeelméjű az, aki annak a hatása alatt tagja lenne ennek az intézménynek. A hónapok óta eldicsekedett hőstettek nem kerültek még 1000 dollárba sem és ha már nyilvánosan dicsekednek vele, hát ideje volna feltenni azt a kérdést, hogy ennek az öt-hat esetnek az adminisztrálása mibe került. Hogy mennyi ment el fizetésekre, nyomtatványokra, a reklám cikkeknek elhelyezésére, akkor kitűnne az, hogy az ezer dollár segély kiadása legalább 20 ezer dollárba került. Ez egy nyilvános testület, amelynek kényszerből tagjai a magyar egyletek tagsága, kik soha elszámolást nem kaptak. Tessék kimutatni, hogy hová lett a 67-70 ezer egyleti tag tagsági dija és utána tegyék fel a kérdést: “Mit szól ehhez Józan János?” FORRADALMI SZAVAZAT Az SLP lapja most a választások után kezdi megszámlálni a “forradalmárokat” olyan módon, hogy az aki az SLP jelöltjére szavazott, az forradalmár, a többi az öntudatlan, félrevezetett body. Eltekintve attól, hogy ha a kimutatás szerint fogadjuk el a megállapítást, amely mélységesen szomorú eredményt mutat, miután a new yorki kormányzóielöltekre leadott szavazatok összeg 4 millió 100 ezren fölül volt és ebből Orange elvtárs az SLP jelöltje 3723 szavazatot kapott, tehát a leadott szavazatoknak egy-tized százalékát sem, bizony ötven éves agitáció után az eredmény nagyon siralmas volna, ha tényleg azután számolnánk az öntudatos és a for- radalmiságot. De valójában tényleg öntudatot és forradal- miságot jelent-e az, ha valaki az SLP-re szavaz. Ha ez igaz volna, akkor az összes jelölteknek akiket a párt állított, egyforma szavazatot kellett volna kapni, kevés eltéréssel. De a valóság nemcsak most, hanem minden esetben azt mutatJ ja, hogy a választók nem any- I nyira meggyőződésből, mint inkább csak találomra írják oda a nevüket a jelölteikre. Például ezen a választáson a fő harc a kormányzói és az alkormányzói állásokért folyt, ami nagyon észrevehető az SLP-re adott “öntudatos” szavazatokon is, mert amig a főügyésznek szaladó Hass elvtárs 8097 szavazatot kapott, addig mint fent kimutattam a kormányzó jelölt felét sem, csak 3723-t, az alkormányzó már csak 3429-et, vagyis az SLP szavazatai közül több mint 4300 fontosabbnak tartotta a republikánus Dewey, vagy a demokrata Ben- net megválasztását mint azt, hogy a “forradalmi fejszámolásban” szerepeljen. Vagyis ezek a szavazó elvtársak köpönyeg forgatók, annyi meggyőződésük sincs, mint a következetesen vakon szavazó demokrata vagy republikánus szavazó gépeknek. Ilyen eredményeket produkál az a politikai nevelés, amelyet az SLP olyan nagyra tart, erre mondják ők, hogy a szavazás eredménye mutatja “hogy mennyien vagyunk akik a kapitalizmust megelégelték” ha ez igy van, akkor ezek a DeLeon talmudisták mi módon magyarázzák meg a két jelöltjük által kapott szavazatok 100 százalék külöbségét, erre hozza le Rudiik a szentenciát, hogy: “Dániel DeLeon mondá.” MUNKAERŐ HIÁNY Van vagy jó másfélévé, hogy utoljára voltam az állami munkaközvetítő hivatalban. Abban az időben még hatalmas tömegek álltak, úgy a közvetítő hivatalnok, a segélyre jogosolt regisztrálók, mint a kártyákat ellenőrzők előtt. Ha valakit odavitt a balsorsa, jó ha egy óra alatt odajutott a hivatalnok elé. Most egészen másként néz ki az egész, először megnéztem a szakmunkás informálót, ki a jelentkezőket megfelelő helyre utasítja. A hosszú sorok helyett csak két bodyt találtam magam előtt, ugyanabban a teremben bélyegzik le a segélyt igénylők kártyáit. Kilenc lány és három férfi ül az íróasztaloknál, egyetlen egy kosztümer sincs. A lányok a körmeiket tisztogatják, fényesítik, vagy festik, meglátszik, hogy sok idejük van, mert a körmeik úgy ragyognak, mint a salamon tükre. A férfiak olvasnak, ásitoznak. Nézem őket és a tétlenül álló 6 ^ Írógépet vagy 10 percig, mikor két fiatal lány jön be nagy nevetve, már azt hittem, hogy “ügyfél” de kitűnik, hogy más depart- mentből jöttek át szórakozni. A 15-ik percben beballag egy munkás, az egyik lány elveszi a kártyáját, egy fél perc, már az öreg ballag kifelé a lebélyegzett kártyával a hivatalnok sereg pedig tovább olvas, ásít és körmöt pucol, a nagy csendben. “Az országnak munkásokra, Írógépekre van szüksége.” A basementi szakmunkás közvetítő bejáratot három ur őrzi, kik kikérdezik a jelentkezőt, hogy meg van-e minden szükséges igazolványa mielőtt beljebb eresztik — d. e. 11 óra, a hivatal 8 órakor kezdődött — én vagyok a 17-ik jelentkező az nap. Egy perc már beljebb megyek a kezembe nyomott 17-es számmal ,a három cerebus ösz- szesen a 3 óra alatt “dolgozott” 17 percet. Bent 9 hivatalnok várt rám, egynek volt csak ügyfele, a tizedik egy hölgy az “útbaigazító” megjelöli a pasast kihez mennem kell, de nem zavarom a jóképű fiatal urat, mert telefonál, nagyon mosolyog, nevet a telefonba, találkozást beszél meg a kis nővel, jó tizperc mire bevégzi, addig csak még egy jelentkező van, 3 perc már kész is vagyok, a jóképű odasiet egyik kollegájához és nagy gar- ral dicsekszik a sikerült találkával. A többi olvas, diskurál, az annyira szükséges Írógépek, velük pihennek. Ugyan ez a helyzet a női munka és profesz- szionátus osztályon, mindenütt tucatszámra traccsolnak, olvasnak, körmöt pucolnak. A lapokban, a nagytőke kulijai vezércikkeket írnak arról, hogy a nagy “munkáshiány miatt el kell törölni minden olyan törvényt, amely korlátozza a munkás kizsákmányolását” addig az állami, városi hivatalokban a hivatalnokok tömegei ődöngenek, ahelyett, hogy a politikai jobjaikat felcserélnék termelő munkával. Közel 6 millió állami, városi alkalmazott felét, minden nehézség nélkül lelehetne tenni »illetve megfelelő produktiv munkára alkalmazni, a másik fele elvégezhetné a közigazgatás munkáját, legfeljebb kevesebb bürokrácia volna és a körmök nem volnának úgy kifestve mint a kani- bál asszonyoké. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! A Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. Alakszay, Los. A. .. 8.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 7.00 Mrs. J. Deák, Akron .... 7.00 Mrs. G. Deme, Akron..... 7.00 Mrs. L. Decsi, Akron ..... 5.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 4.00 Kath. Estergall, Clev...... 2.00 Mrs.özv.I. Farkas, Akron 7.00 Mrs.Ifj. J. Farkas, Akron 7.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 7.00 Mrs J. Feczkó, N. Y...... 12.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls .... 9.00 Mrs. L. Gánch, Carolina 12.00 R. Kurovszky, Copeland 5.00 Mrs. P. Kern, Akron .... 7.00 Mrs. E. Kovách, Cleve. .. 5.00 Anna Kovách, Detroit .... 5.00 Mrs. J. Kollár Cleveland 7.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs. Lefkovits, Cleve. .. 7.00 Mary Mayer, Phila.......... 6.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 8.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 7.00 Mrs. Török, Atl. City 5.00 Mrs. S. Visi, Lincoln Prk. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ....... 7.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 9.00
