Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-12-12 / 1245. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1942. december 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ..............— 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Habsburg erőlködés (gb.) Stimpson hadügyminiszternek az az ötlete, hogy oszt­rák légiót szervez Ottó osztrák-magyar trónkövetelő vezérlete alatt országszerte óriási felháborodást váltott ki. A régi Oszt­rák-Magyar Monarchia területéről származó amerikai polgárok százezrei, akik őszintén harcolnak a náci eszmék ellen a legna­gyobb megdöbbenéssel vették tudomásul Stimpsonnak Ottóhoz intézett levelét, amelyben az ilyen légió életrehivását helyben­hagyja. Ezen amerikai polgárok, meg az utóbbi években az ugyanazon területről kiüldözött anti-fasizta (vagy anti-náci) elemek nemcsak a történelemből, de saját személyi tapasztala­taik alapján is tudják, hogy a Habsburg uralom a népek elnyo­mását, magas fokú kizsákmányolását jelenti. Ebben a hitben csak megerősíti őket az a tény, HOGY AZ OTTÓ KÖRÉ CSO­PORTOSULT EGYÉNEK A LEGREAKCIÓSABB ELEMEKBŐL KERÜLNEK KI, AKIK PEARL HARBOR ELŐTT MÉG NÁCI BARÁTOK VOLTAK. Arról a pár magyar újságról és feltolakodott vezérről, akik Ottónak verik a dobot, már számos Ízben lerántottuk a leplet és bemutattuk őket, mint náci propaganda terjesztőket, tehát po­tenciális ötödik kolumnisták. Ugyanezt állítják a más nemzeti­ségi támogatóikról is azok, akik jól ismerik őket. Hogyan lehetséges tehát az, hogy ily tények dacára is Stimpson szóbaállt ezzel a parazita utóddal, Talán tényleg igaz, amit egyes amerikai liberális lapok állítanak, hogy egyes kor­mányhivatalokban a fasizta érzelmüek nagyon befészkelték ma­gukat? Minden esetre nagyon fontos volna megtudni, hogy Roo­sevelt elnöknek van-e tudomása erről a dologról, Végre is a fasizmus és nácizmus ellen harcoló, anyagiakat, kényelmet, vért és életet áldozó amerikai munkásságnak joga van tudni, hogy ezen áldozatokkal mennyiben segíti a világ egyik leghirhedtebb kizsámányoló csoportjának, a Habsburg háznak és hajcsárjainak újbóli hatalomra jutását?! Mindaddig, amig ebben a kérdésben megnyugtató választ nem kapnak, az érdekelt milliók csak a legnagyobb borzalommal gondolnak arra a jövőre, amit Közép-Európára újra ráerőszakol­nak AMERIKA FEGYVEREK SEGÉDLETE MELLETT. Élednek az angol reakciósok Cripps lefokozásának hullámai még el sem simultak, amikor a háború utáni rendszert tervező Beveridge bizottság beterjesz­tette a “forradalmi” jellegű tervezetét, amelyben megfelelő biz­tosítási illeték befizetése után minden családos munkásnak heti 11 dollár és 20 cent munkanélküli segélyt, vagy betegsegélyt ad­nak. És ha eléri a 65-ik évet akkor az állam gondoskodik arról, hogy az igy kivénhedt munkás heti négy, az az négy dollár “nyugdijat” kapjon és igy élvezze a sok évi nehéz munka után a jól kiérdemelt kényelmes nyugalmat. Olyan szégyenteljes ajánlat ez és egyben olyan merész és ingerló' támadása az angol reakciós osztálynak, hogy ha az an­gol munkásság ezt elfogadná, akkor valójában megérdemelné a sorsát. Csak egy kis szabotázs (gb.) Washingtonból jön a hir, hogy még a múlt év julius havában, tehát akkor, amidőn az aluminium hiány láthatóvá lett két egyetemi tanár — névszerint Ralph Miller a Chemical Foundation tagja és Arthur Hixson a Columbia Egyetemről ki­fejlesztettek egy olyan módszert, amivel az alumíniumot közön­séges amerikai agyagból könnyűszerrel és olcsón elő lehet állí­tani. Mint ismeretes az agyag általában tartalmaz alumíniumot, egyik fajta többet, másik pedig kevesebbet. Azonban ezidő sze­rint csak a bauxite nevű anyagból állítják elő, amit leginkább Dél-Amerikából hoznak ide hajókon. Az említett egyetemi ta­nárok éppen a nagy hajóhiány következtében gondoltak az uj módszer kifejlesztésére. Ez az ügy egy kongresszusi albizottság elé került, ahol ki­derült, hogy a két tanár ajánlatát a War Production xBoard fél­redobta. Ez a hivatal most azt állítja, hogy elutasító döntésüket Dr. D. D. Crandall, a National Gypsum Co. igazgatójának a vé­leményére alapították. Ez a Crandall a dollár-a-year tanácsadó­ja a War Labor Boardnak. Ugynakkor, mint köztudomású, az állam millió és millió dollárt adott az aluminium gyáraknak uj gyártelepek építésére. Ezek közé tartozik persze a National Gypsum Company is, vala­mint a Buffaloi Electro-Chemical Company, amelynek a “szak­értő” Dr. Crandall szintén egyik igazgatója. Ez a botrányos dolog úgy került a kongresszusi vizsgáló bi­zottság elé, hogy az érdekelt tanárok nem hagyták annyiba a dolgot, hanem módszerüket a Bureau of Mines hivatalhoz nyúj­tották be, ahol elismerték értékét és kipróbálását sürgették. íme egy flagrant eset, amikor egyéni haszonlesésből elsza­botáltak egy a hadászatra nézve igen fontos találmányt. A sza- botálót azonban nem állították bíróság elé, hanem milliókat ad­tak neki. És talán, hogy ne panaszkodjon és ki legyen a mérték, hát ráadásul még azt az évi egy dollárt is megkapta. Mégis csak jó dolog ilyen szakértőnek lenni! NESZE NEKTEK FRANCIÁK WASHINGTON, nov. (ONA) — Az OWI a “Pomersche Zeit­ünk” náci lapnak cikkét idézi, amivel a németek azt akarják magyarázni, hogy Franciaor­szág teljes megszállásával csak a francia nép régi kívánságát teljesítették. “Rég ideje köve­teli a francia nép — Írja a lap — hogy az úgynevezett demar­kációs vonal végre megszűn­jön. Most ez a kívánság betel­jesült, azon a különös módon, hogy a német csapatok vissza­adták európai Franciaország egységét, bevonulván egészen déli tengerpartjáig.” (gb.) Mióta az afrikai hadjárat sikereket hozott az angol hadseregnek — és ezek az első sikerek — otthon a reakció uj támpontot kapott. Egymásután kapjuk Angliából azon híreket, amelyekből ki lehet olvasni, hogy a győzelmes háború után foly­tatni kívánják azt a társadalmi rendszert, amelyben a népmil­liók csak azért élnek, hogy a különböző forrásokból és sokféle címen nyert, meg nem érdemelt járadékból élő parazita osztályt szolgálják. Amikor ugylátszott, hogy Hitler képes lesz Anglia invázió­jára és igy nagy volt az ijedelem, a politikai fronton előtérbe jutott Sir Strafford Cripps. Churchill után neki volt a legna­gyobb hatalma. Miután Cripps a Labor Party-ban is a legszél­sőbb baloldali irányzatot képviseli, hatalomrajutását úgy ma­gyarázták, hogy vele a munkásérdekeltségek kerültek felülre és a békebeli rendszer visszaállításánál a balodali munkásságnak sok szava lesz. Azóta azonban Anglia katonai helyzete nagyot javult. A megijedt torryk — mint ahogyan az angol reakciós tábort neve­zik, — újból előjöttek búvóhelyeikről és éreztetik befolyásukat. Ennek a befolyásnak tudható be, hogy Churchill elmozdította állásától Crippset, ledegradálta a repülőipar vezetőjévé. Noha Cripps továbbra is miniszteri címet visel, a belső haditanácsból kiesett, holott azelőtt úgy tekintették, mint Churchill helyette­sét és utódát. Churchill engedett a nyomásnak azon egyszerű ' oknál fogva, mert könnyű Katát táncra vinn, ha maga is akar. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltaié osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- siintessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell _ szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. ^ "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás77 Y/ ® W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága ^ y/

Next

/
Thumbnails
Contents