Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-12-05 / 1244. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1942 december 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00 One Year ........................$2.00 Félévre .............................. 100 Six Months ___________ 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ____ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Hát ez mi? (gb.) Pár nappal ezelőtt San Juan, Puerto Rico sziget leg­nagyobb városából az a hir röpült világgá, hogy az EGYESÜLT ÁLLAMOKBÓL EGY HAJÓRAKOMÁNY CUKOR ÉRKEZETT ODA. A hir szerint ezen a hajón 2000 zsák cukor volt, de az utóbbi hónapokban már több ilyen cukorszállitmány érkezett, amelyek összege felülmúlja a 90,000 zsákot. Puerto Rico szigetén évente több millió tonna cukrot ter­melnek és a lakosság jelentékeny része a cukor KIVITELÉBŐL befolyt jövedelemből él. Az ottani raktárak ma is tele vannak cukorral. A sziget lakói éppen azért panaszkodnak, hogy a ha­jóhiány miatt nem tudják szállítani a cukrot és igy a kivitel megakadt. Mindezek dacára a katonaság részére és az állami bürokraták által ismert okokból az annyira szükiben lévő hajó­kat arra használják, hogy Puerto Rico sziget amúgy is nagyon felhalmozott cukorkészletét nagyobbitsák. Olyasvalami ez, mintha a szébányákba szenet szállítanának. Természetesen kérdezhetjük, hogy mi ez? Merő tudatlanság? Rosszakarat? Avagy szabotálás? A CIO szereveztnek Boston városban tartott konvencióján Harry Bridges a nyugati partok rakodó munkásainak kiküldötte egészen hasonló esetet jelentett. “A napokban,” — mondotta Bridges — “dacára annak, hogy úgy hajókban mint rakodó munkásokban igen nagy hiány van, San Francisco város kikötőjében a rakparti munkások két ha­jón dolgoztak ugyanazon időben. Az egyikből kirakták az auszt­ráliai bort, amit idehoztak, a másikba pedig beraktak amerikai bort, amit Ausztráliába szállítottak. A tervezésnek ily kolosszá­lis hiánya nem más, MINT SZABOTÁLÁS.” Rádió a tőke szolgálatában (gb.) Robert Tallman iró, aki a rádióval kapcsolatos kuliszák mögötti dolgok szakemberének látszik, a New York Timesban el­helyezett cikkében a rádió vállalatokat azzal vádolja, hogy tel­jesen a reakció szolgálatában állnak. Ez egészen természetes is, hiszen az amerikai rádió társulatok jövedelmét csak a hirdeté­sek szolgáltatják és igy a hirdetők által megszabott elvi irányt kell követniők. És mindezek dacára meglepő Tallman részlete­zett vádja, amely igy hangzik: “A kereskedelmi hirdetések által kontrolált rádió progra­mokban, ha néger artista is szerepel, akkor annak bejelentésé­nél elhagyják a Mr. címet. Ezt a cimet még Paul Robeson, világ­szerte hires néger énekesnek sem adták meg. A drámákban né­gerek csak mint szolgák vagy tudatlan komikus alakok szere­pelhetnek. Tilos továbbá bármit is emüteni a Hitler és Mussoli­ni által levert spanyol szabadságharcról. Úgyszintén tilos az orosz kormányforma ismertetése és az angol szakszervezeti mozga­lom említése.” Ezzel szemben különös előszeretettel adnak helyet a mun­kásellenes komentátoroknak. így a rádió már elfoglalta helyét az amerikai sajtó mellett a munkásellenes propaganda terjesz­tésében. Megint az “E” jelvények (gb.) A lapokban közzétett rövid hirecske szerint a Na­tional Association of Manufacturers (Gyárosok Országos Szö­vetsége) december 2-án és 3-án ünnepelni fogja azon GYÁRO­SOKAT, akik megkapták az “E” jelvényeket. A hir szerint az ünnepségen résztvesznek és beszédeket mondanak Frank Knox tengerészeti miniszter, Donald M. Nelson termelési diktátor és más kiválóságok. Már többször irtunk erről a? “E” jelvényről, amelyet állí­tólag a tengerészeti hivatal azért ad egyes gyáraknak, mert ott “excellent” (kitűnő) hadianyagot állítanak elő nagy mennyiség­ben és jó munkaviszonyok között. A valóság azonban az, hogy leginkább olyan gyárak kapták meg ezt a jelvényt, ahol a mun­kaviszonyok ellen nagyon sok kifogás esik. Sőt a kitüntetett gyárak némelyike éppen arról hírhedt, hogy ott még most is mindenféle törvényellenes módszerekkel, mint például kémek alkalmazásával akadályozzák meg a munkások szervezkedését. Vannak aztán olyan gyárak, mint például a Thompson Aircraft Co., ahol kompánia uniont létesítettek. Maga az a tény, hogy ezen gyárosokat most a National As­sociation of Manufacturers ünnepelni fogja, mutatja, hogy ezen gyárak ennek a kutyaszövetségnek kedveltjei, ami egyben azt jelenti, hogy ERŐSEN MUNKÁSELLENESEK. Hitler amerikai barátai (gb.) A New Yorkban megjelenő New Masses folyóiratban Bruce Minton ismert iró szenzációs hirt adott le. A Gyárosok Országos Szövetségének decemberben lesz az évi konvenciója. Ezen konvenció előkészítő bizottsága szeptember 17-én gyűlést tartott New Yorkban a Hotel Pennsylvaniában. Minton tudo­mást szerzett a gyűlésen lefolyt tárgyalásokról és idézeteket kö­zöl az ott elhangzott beszédekből és kijelentésekből. Megnevezi a résztvevők jórészét is azzal a megjegyzéssel, hogy a gyűlést két-három ember, Lamont DuPont, az E. I. DuPont Co. elnöke, F. G. Crawford, a Thompson Aircraft Co. elnöke, a Remington Rand Co. tulajdonosa, James H. Rand Jr. és Luther B. Stein, egy déli munkáltató uralták. Minton szerint DuPont ilyen kijelentéseket tett: “Úgy kell bánni a kormánnyal meg a többi orditozókkal mint a vevőkkel, amikor nagy a kereslet. Ha a vevő vásárolni akar, akkor kell, hogy megadja az általunk kért árakat. Most mi diktálunk, nem úgy mint 1929-ben, amikor a vevőké volt a piac. A háború után megint az övéké lesz, de most a mienk, meg kell tehát adniuk, amit kérünk. Fizettessetek jó árakat, amelyek most nem méltánytalanok. Ha nem tetszik nekik az ár, — vár­ni kell, majd meggondolják a dolgot.” De még ennél is sokkal cinikusabbak, sőt egyenesen a fas­izmussal fenyegető kijelentések az alábbiak: “Ha ebből a háborúból marxista jellegű nemzeti szociáliz- mussal kerülünk ki, akkor azt mondom, jobb ha mindjárt meg­kezdjük a béketárgyalásokat. Ide kell hozatni Adolfot, hadd csi­nálja itt is a nagy cécót, amihez igen jól ért. Azonkívül hatásos is és jobb munkát tud végezni, mint akármelyikünk és minden­esetre jobbat, mint Roosevelt, aki nem más, mint egy balszárnyi amatőr ügyetlenkedő.” “Rooseveltet most meg tudjuk szalasztani. Megbénítjuk a termelést és az Axis (tengelyhatalmak) megbénítják őtet. Az ujj most jó irányba mutat. Rooseveltet megszalasztottuk és ál­landóan kergetni fogjuk. Persze ez pénzbe kerül. De a pokolba is, nem kerül többe 20 percentnél és a többi úgyis az adóba menne!” A decemberi konvenciónak ajánlani fogják a következő program pontokat: A New Deal minden társadalmi intézkedésé­nek megsemmisítését, a management-labor committee eltörlését, a nőknek az iparokból való eliminálását, a Wall Street spekulá­ciókra vonatkozó minden korlátozás megsemmisítését. Az adó­zásnak szélesebb alapokra való fektetését (a szegényebb néposz­tályra). A középiskolák és az egyetemekben kifejtendő felvilá­gosítást (propaganda) és kihasználását minden olyan alkalom­nak, amellyel az elnök tekintélyét alá lehet ásni. Bruce Minton ezen cikkét a Federated Press (munkás hír­szolgáltató vállalat) szétküldte az ország minden lapjának. És noha a szerző kezességet vállalt a cikkben foglalt adatokért, EGYETLEN LAP SEM TETT RÓLA EMLÍTÉST. Ki meri még ezek után is tagadni, hogy az EGYESÜLT ÁL­LAMOK TŐKÉSEINEK JÓRÉSZE, VAGY LEGALÁBB A VE­ZETŐ EGYÉNISÉGEI MINDEN PERCBEN HAJLANDÓK HIT­LERREL SZÖVETSÉGRE LÉPNI. Nagy a valószínűsége annak, hogy ezt Hitler is nagyon jól tudta és talán éppen azért volt bátorsága hadatüzenni Ameriká­nak és valószínűleg azzal tudta rávenni a japánokat is a táma­dásra. így nem légből kapott azon állításunk, hogy a második vi­lágháborúban kiontott milliók véréért Amerika kapzsi kapita­listái éppen olyan vétkesek, mint Hitler, Mussolini vagy a japán vérengzők. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága w * W

Next

/
Thumbnails
Contents