Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-11-28 / 1243. szám
1942. november 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN "(gb) ROVATA" ‘WORK OR FIGHT!” Mióta beköszöntőitek a hidegebb idők, a gyárban a gépek zaja által keltett hangszinfóni- ába másféle hang is vegyül, amelyek egy csepet sem teszik élvezhetőbbé az amúgy sem valami kellemes zenét. Innen is, onnan is erős köhögés hangjait hallom, ami bizonyítja, hogy a meghűlés még ma is igen nagy népszerűségnek örvend, noha már be is oltanak ellene, de nem valami nagy sikerrel. De itt nem a meghűlésről akarok Írni, hiszen arról nemcsak én, de az orvosok se igen tudnak valami sokat és igy az én hozzászólásomnak sem lenne több haszna, mint annak a bizonyos szenteltvíznek. De mert a szomszédom, az öreg George olyan erősen köhögött, hát mondom neki, hogy ha annyira meg van hűlve, hát miért nem maradt ágyban pár napig? Erre aztán George azt felelte, — amit 10 munkás közül kilenc mond ilyen esetben, hogy hiszen ő szívesen maradna otthon pár napig, csak ne volna igen nagy szüksége arra az átkozott pénzre. Vagyis George meg a többiek is még akkor is eljönnek dolgozni, ha az egészségük megkívánná, hogy pár napot pihenjenek. Bejönnek dolgozni, mert a családjuknak nagyon hiányozna az a pár napi kereset, amit elveszitek. És miután az ember sokat kibír, hát “egy kis hülésért” csak nem marad otthon? (A saját hülé- sünket rendesen nem vesszük komolyan és csak mások részére van jótanácsunk.) Mondom, George meg a többiek nem maradnak ki a munkából ilyen kis hülés miatt. Ha elmaradnak, akkor arra már igazán nyomós ok van. Amint én látom itt, ahol dolgozom, ez nagyon általános szabály. De mindazonáltal a fekete táblán látom a falragaszokat, amelyek arra intenek, hogy lehetőleg ne maradjunk el a munkától, mert minden elveszített munkaóra igy segíti a Hitlert, meg úgy segíti a Hirohitót. Mussolniről nem szólnak, ugylátszik rajta már semmi sem segít. Hát persze, hogy nem akarjuk mi segíteni Hitlert, de hát mégis bosszantó, hogy ezt any- nyiszor a fejünkhöz verik, mintha csakugyan volna ben- be valami. Az az> hogy csakugyan van valami ebben a dologban, a napokban jöttem rá. Mostanában vettem észre, hogy mint már sok hasonló esetben, most is valahonnan központi irányításra munkásellenes propagandát folytatnak és ez az “absentee” (kimaradó) kampány is ennek az egyik fázisa. MÁR MEGINT A MUNKABÉREK Először a gyárakban halljuk, vagy látjuk az ilyen propaganda kampányokat. Egy darabig nem értjük, hogy miről is van szó, de rövidesen olvasunk róla a lapokban, halljuk említeni a rádión, a papok megemlítik a szószékről, sőt a mozikban is hozzáadnak valamit. Jelen esetben például azt akarják elhitetni a laikus közönséggel, hogy a hadiiparokban minden hétfőn nagy tömeg munkás hiányzik. És hogy miért éppen hétfőn? Nos, azért' mert a munkások igen sokat keresnek és igy vasárnap nagy murikat csapnak, leisszák magukat és hétfőn nem képesek munkába menni. Ebből viszont az következik, hogy ennek egyetlen orvossága volna a munkabérek levágása, hogy a munkásoknak ne legyen olyan sok pénzük az italra. Más szóval a munkabérek leszállítása merő hazafias cselekedet lenne. Ugy-e milyen furfangosan kieszelték?! Hogy ezt a gálád propagandát valami módon alátámasz- szák, hát híreket közölnek innen is, onnan is, hogy mennyi munkás hiányzott a múlt hétfőn. Hallottam például a rádión, hogy valami hajógyárban “negyven vagy ötven” munkást küldtek el, mert a pay-day után kimaradtak a munkából. Maga a “negyven vagy ötven” kifejezés mutatja, hogy kitalált, vagy kierőszakolt hir. Ezzel az “absentee” kampánnyal egyetemben felszínre vetették a “work or fight” jelszót. Dolgozni, vagy harcolni kell, — a jelszó szerint. Ezt aztán csak a munkásokra akarják kiterjeszteni. Amelyik munkás nem akar dolgozni' azt viszik katonának, — föltéve, hogy megfelelő fizikai állapotban van. Nem uj dolog ez sem. Európában évtizedekkel azelőtt alkalmazták sztrájkok esetén. Jó szimatunk van és úgy érezzük, hogy itt is különösen bérharcok esetén szeretnének ennek a jelszónak érvényt szerezni. INGYENÉLŐK EZREI Mert ha már most akarnák életbeléptetni, akkor a léhütök és a praziták ezreit szedhetnék össze és kényszerithetnék arra, hogy dolgozzanak, vagy harcoljanak. New Yorkban, a Wall Streeten még mindig ezren és ezren lebzselnek a tőzsdén. Még mindig sok ezer ember tölti idejét ezzel a legszemérmetlenebb csalással. A mindenféle kisebb “gamblerek” ellen időközönként kiruccannak, de ezeket, mert nagy márvány palotákban dolgoznak, félisteneknek tartják. Aztán ott vannak azok, akik a sok haszontalan hirdetéseket írják, terjesztik, stb. Hirdetéseket' amelyeknek egyetlen célja az olvasók félrevezetése. Avagy miért nem veszik elő a tulajdon hozadékából élő paraziták egész hadát?! De ki tudná hamarjában mind felsorolni azokat, akik semmiféle hasznos dolgot nem adnak a társadalomnak viszonzásul azért, amit elfogyasztanak. Első sorban is ezekre kell kiterjeszteni a “work or fight” szabályt. Legújabban meg azzal jöttek elő, hogy a szövetségi kormány már két és félmillió polgári egyént alkalmaz, ami legalább is kétszer annyi, mint kellene. Maga Paul McNutt, a Manpower Commission feje mondotta az újságíróknak, hogy egyes háborús irodák nagyon sok alkalmazottat vettek fel és annyira mentek, hogy egyik iroda a másiktól csábítja el a tisztviselőket. Harry F. Bryd demokrata szenátor pedig azzal vádolja a kormányt, hogy könnyelműen vesz fel alkalmazottakat és a mai három millió alkalmazottból egy milliót el lehetne bo- csájtani anélkül, hogy a munkában zavart okozna. Hogy mi igaz ebből, bajos megmondani. Az tény, hogy Bryd egyike a New Deal adminisztrációt állandóan kritizáló és ellenző szenátoroknak. Azonban mégis mindezekből tisztán látható az, hogy ha ezt a “work or fight” elvet meg akarják valósítani- akkor nem a gyárakban, hanem előbb a palotákban meg a nagy kormányhivatalokban kell szétnézni. Mit tudnak a németek az afrikai vereségekről BERN, nov. (ONA) Német- orszából érkezett utasok beszámolója és a német sajtó gondos tanulmányozása mutatja, hogy az átlagos közönségnek még mindig nincs fogalma róla, mi történt igazán Afrikában. Azt érzik, hogy rendkívül döntő események történnek mostanában. Egy Németországban tartózkodó svájci üzletember, rövid időre hazalátogatván, azt beszéli, hogy az uccára kerülő német lapokat egy pillanat alatt elkapkodják. Csak két alkalomra emlékszik, amikor az izgatott érdeklődés az egyébként fásult német közönség körében ekkora volt, az egyik 1939 szeptemberében volt, amikor a német csapatok Lengyel- országba törtek és ezzel a második világháború megindult utján, a második pedig 1941 júniusában, a diadalmas francia hadjárat idején volt. Az újságok azonban igen sovány táplálékot juttatnak a hírekre éhes izgatott embereknek. Tobruk elestét igy jelentette be: “teljesen rendben folyó kiürítés”, Rommel tábornok csúfos vereségét pedig azzal próbálják győzelemmé varázsolni, hogy diadallal jelentik, “Rommelnek sikerült űrt teremtenie az “Afrika Korps és az angol nyolcadik hadsereg között.” A nép szeretne valamit megtudni róla, beszéli ez a német földről hazalátogató svájci, de az afrikai helyzetről nem szivárog ki semmi kézzelfogható dolog. Rommel tábornok a német nép star-ja, ő a legnépszerűbb tábornok és a közönség egyszerűen nem hajlandó elhinni, hogy győzhetetlen kedvencét valódi vereség érte. Más források arról beszélnek, hogy igyekszik a náci vezetőség az orosz fronton lévő katonák családjait megnyugtatni. Az újságok teli vannak az uj téli uniformisok leírásával, meg azzal, micsoda külön élelmiszer adagokat kapnak majd a katonák az orosz téli fronton. Mindez azonban alig bírja megnyugtatni az embereket, maga az uj orosz téli hadjárat ténye aggodalomban tartja a lakosságot. Az olasz sajtó sokkal őszintébben kezeli az afrikai híreket. “Anglia, — írja például a “Lavoro Fascista” — büszke diadalára. Sikereit nem is lehet letagadni és nem lehet nevetségessé tenni. Gondoljuk meg azonban, hogy olyan harctéren értek el sikert, ahol a tengelyhatalmak ellentállása lehetetlen volt.” A Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. Alakszay, Los. A. .. 7.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 7.00 Mrs. J. Deák, Akron .... 7.00 Mrs. G. Deme, Akron ..... 7.00 Mrs. L. Decsi, Akron ..... 5.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 4.00 Kath. Estergall, Clev...... 2.00 Mrs.özv.I. Farkas, Akron 7.00 Mrs.Ifj. J. Farkas, Akron 7.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 7.00 Mrs J. Feczkó, N. Y...... 12.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls .... 9.00 Mrs. L. Gánch, Carolina 12.00 R. Kurovszky, Copeland 5.00 Mrs. P. Kern, Akron .... 7.00 Mrs. E. Kovách, Cleve. .. 5.00 Anna Kovách, Detroit .... 5.00 Mrs. J. Kollár Cleveland 7.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs. Lefkovits, Cleve. .. 7.00 Mary Mayer, Phila.......... 6.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 8.00 Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 7.00 Mrs. Török, Atl. City 5.00 Mrs. S. Visi, Lincoln Prk. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ....... 7.00 I Mrs. J. Zára, Chicago .... 7.00 IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
