Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-11-21 / 1242. szám
1942. november 21. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN ■(gb) ROVATA' HEJE-HUJA-HAJ! Az utóbbi időben, amikor a gyárba mentünk és keresztül haladtunk az őrszobán, ahol gondosan megnézik a “badge”-! inket, nehogy olyasvalaki is bekerüljön, akinek ott semmi keresni valója, hát élénk zene fogadott bennünket. A főbb épületek bejáróinál hangszórókat szereltek fel, amelyek megsokszorozzák az egyik irodában elhelyezett fonográf hangját. Rendesen közismert amerikai dallamokat játszottak “jazz” hangzavarral fűszerezve. Egy ideig minden nap hallottam ezt a zenét úgy a bejövetelnél, mint a hazamenetelnél. Aztán elhallgatott pár napra, majd megint megszólalt. Nem igen figyeltünk rá, mert bemenet mindenki siet, hogy lecsengessen és aztán felöltözzön, — vagy talán nekivetköz- zön a munkának; hazement pedig igazán nem kívánhatják tőlünk, hogy az ilyen zene kedvéért meglassítsuk a gyár kapuin kívül található szabad levegő utáni törtetésünket. Az igazat megvallva, jóidéig azt hittem, hogy ez a zene része a bondvásárlási kampánynak. Gondoltam, valaki úgy véli, hogy a zene hatása alatt, — ha még ilyen förtelmesen rikoltó is, jobban leadjuk a dollárokat. Most azonban rájöttem, hogy ennek a heje-huja-haj vigalomnak egészen más a rendeltetése. Rájöttem és mindjárt el is árulom, hadd élvezzen az olvasó is úgy, mint én, amikor ezt a dolgot megtudtam. Hát kérem alázattal, ez a zene arra való, hogy a munkások gyorsabban dolgozzanak. Igazad van nyájas olvasó, eltaláltad, ez a nagyszerű eszme is Washingtonból származik. Washingtonban találták ki, hogy ha jó, gyorsütemü zenét adnak a munkásoknak, akkor a munkáskezek a zene ütemeire gyorsabban mozognak. Ez igazán egyszerű dolog, akárcsak a Columbus tojása. Ezt azonban nem Columbus, hanem valami Har- rold Burris-Meyer, a Stevens Institute professzora találta ki. RISKA MEG A ZENE Illetőleg nem mondhatnám, hogy ő találta ki, mert régi és közismert feltevés és sok viccet is csináltak már erre a dologra. Ez a professzor most állítólagosán vizsgálatokat folytatott, hogy a zene hatása alatt mennyivel gyorsul a munka és az ő ajánlatára dűltek be Washingtonban. Mint mondom, ez már régi dolog. Emlékszem például, hogy évekkel ezelőtt, amikor farmer voltam, éppen ilyen hire ment, hogy a tehén több tejet ád és könnyebben leadja a tejet, ha a fejés idején rádió zenét hallgat. Volt is a szomszédságomban egy olyan farmer, aki ki akarta próbálni. Kivitt egy ócska rádiót a bamba és elfogott valami zenét, amikor fejni kezdett. Egy darabig rendben is ment a dolog. A tehenek ámulva hallgatták a szokatlan hangokat, de amikor a rádió hangszórójából valami cin tányér összütésének a hangja robbant ki, hát a Riska tehén olyat rúgott hátra, hogy a farmer egyik oldalra, a szétár meg a másikra repült. De nézzük csak, mit is mond ez a Meyer professzor. Hát kérem azt mondja, hogy olyan műhelyekben, ahol mindenféle zenét adtak, a munka 1.1 és 1.3 százalékkal emelkedett, mig azon gyárakban, ahol erre a célra kiválogatott zenét játszanak, a termelés 6.8 százalékos emelkedést mutatott. De azonkívül nem megvetendő dolog az sem, — mondja a professzor, hogy a zene mellett dolgozó munkások nem fáradnak el olyan hamar. Természetesen aki nem hiszi el a professzor ur állításait, az végezzen maga kísérleteket. Úgy látszik, hogy Washingtonban elhitték és neki ez volt a fő. De ebből az is következik, hogy abban a washingtoni irodákban nagyon sok hiszékeny hivatalnokot lehet találni. Vagy talán csak azért olyan hiszékenyek a munkásokra vonatkozó kérdésekben, mert a gyári munkát csak a könyvekből, vagy pedig az irodákból ismerik? így kénytelen vagyok nekik, meg a professzornak is a következő magyarázatot adni. LECKE A PROFESSZORNAK A mai tömegprodukciós munkánál az igazi munka a gépek etetéséből áll. Nem nevezik ugyan igy, de a lényeg mégis ez. Amikor én megkapok egy munkát, például 1200 darab tengelyt, amelyekre egy-egy ékvágást (keyway) kell vágni, akkor a gép beállítása után egyiket kiveszem, a másikat mindjárt a helyére teszem és ez igy megy mindaddig, amig az egész 1200 darabon átmentem. Természetesen a gép sebessége be van állítva a munkához. Ez a sebesség mindig a munka minőségétől függ. Van olyan munka, amiből percenként két, sőt három darabot is kell csinálni. Aztán van olyan, aminél a vágás, simítás vagy fúrás fél órát vagy többet is igénybe vesz. A gyakorlott munkás keze ütemszerüleg mozog a gép sebességével. Ezen nem változtathat semmi zene, sőt ellenkezőleg, csakis ronthat. Nem vehetem ki a gépből a munkát a zene ütemére, sőt nem is volna ajánlatos, hogy a forgó vágók közé nyulkáljanak, amig arra a gép mozgásával az idő el nem érkezik. Sőt merem állítani, hogy az ilyen műhelyekben a zene hatása alatt, — ha ugyan arra hallgatnának, sok szerencsétlenség történne. De azonkívül a gépek olyan éktelen zajt csinálnak, hogy az ilyen gyárakban semmiféle zenét nem lehetne hallani, még ha akarnánk sem. Aztán micsoda bolond beszéd az is, hogy a zenéHki kell válogatni a munkának megfelelő- leg? Hiszen minden gépen másféle munka megyen, másféle ritmusú zenére lenne tehát szükség. Csak nem gondolja a professzor, hogy minden munkásnak felszerelnek egy ilyen zenekészüléket és aztán az egyik hallgatót, a másik klasz- szikus zenét, a harmadik jazzt, a negyedik indulót, stb. játszik? Azt hiszem, hogy a mi gyárunkban még a bószok is kinevették ezt a dolgot, pedig ezek megpróbálnak mindent, amivel a termelést fel lehet srófolni, mert azzal rendesen a profit is emelkedik, de azért ennek a “nagyszerű” ötletnek még sem ültek fel. De mert nem akartak ellentmondani, hát a zenét csak az udvaron adták a bejövő és kimenő munkásoknak. Pár nap óta azonban már abba is beleuntak. Hanem az tény, hogy van néha olyan munka, amelynél úgy kell ugrálni a gép körül, hogy ha táncolni tudnék, hát az mondanám, hogy csárdást járok. De miután nem értek a táncmüvészethez, hát valószínűleg csak dolgozom. MÁR CSAK ROMÁN TARTALÉKOSOK HARCOLNAK AZ OROSZ FRONTON LONDON, nov. (ONA) Ideérkezett románok igy Írják le a románok katonai és politikai állapotát. A román vesztességek, halottak, sebesültek és fogságba esettek, összesen kitesznek 350.000 embert. Ennyi volt az eredetileg Oroszország- be küldött haderő. Most húsz hadosztály harcol Sztálingrád előtt és a kaukázusi fronton, azaz vagy 400.000 ember, ezek azonban már nagyrészt tartalékosok kisebbrészt újoncok. Romániában nagy az elkeseredés, hogy most az idősebb családapák véreznek az orosz fronton és a bujdosók, katonaszökevények, magukat mindenféle fogásokkal kimentők száma nagy. A közviszonyokat még nehezebbé teszi az, hogy Jón Antonescu marsai csak névleg kormányozza az országot, valólójában visszavonultan él egy magaslati fürdőhelyen. Mihail Antonescu helyettes miniszterelnöknek, aki a marsainak csak névrokona, egyébként vele nem családi csak politikai viszonya van, tekintélye nincsen. Az országot valósággal a németek kormányozzák. Utóbbi időben a németek ismét több szabadságot adtak a vasgárdának, ezek megint kezdenek erőszakoskodni. A Nemzeti Bankot legutóbb tejesen a pénzügyminisztérium alá rendelték ,ami azt jelenti, hogy a németek teszik rá a kezüket az egész román termelésre közvetlenül, elsősorban a román aranybányászatra. A román gyáripar teljesen a Herman Gőring müvek kezében van. Noha az orosz háború népszerűtlen, a magyarok ellen való háborúnak, Erdély elveszett részének visszaszerzésére, van bizonyos visszhangja. Ezt a mozgalmat Juliu Maniu, a parasztpárt vezére, erdélyi ember és Bratianu György az uj-liberálisok feje vezetik. Antonescu marsai nem tud vagy nem akar e mozgalom ellen tenni. A németek ennek a mozgalomnak, mert a román csapatokat orosz földről vissza akarja hivatni, hogy Magyar- ország elen mehessenek, ellene vanak. Sokan nem tartják lehetetlennek, hogy Romániát rövidesen egyszerűen német protektorátusnak fogják kijelenteni. HORVÁT ÖSSZEESKÜVŐK A KRIPTÁBAN. ZÜRICH, nov. (ONA) A Zágrábban megjelenő német náci “Deutsche Zeitung” összeesküvés felfedezéséről közöl tudósítást. Az összeesküvők a temető egyik kriptájában gyülekeztek és ott földalatti újságot is adtak ki, abban a londoni rádió híreit közölvén. Amikor a kriptában rajtuk ütöttek, éppen az újságjukon dolgoztak, száz példány már készen is volt belőle. A szervezet tagjai egyébként mint kereskedők utazgattak horvát területen és kémszolgálatokat tettek FIGYELEM CHICAGO ÉS KÖRNYÉKE Az IWW chicagói Magyar Tagjai 1942 december 5-én szombaton este tartják szokásos évi “DISZNÓTOROS VACSORÁJUKAT” a Blue Hallban, 333 W. North Ave. a Sed- dewick St. sarkán. Kezdete este 7 órakor. Tánczenét Kardos Pista zenekara szolgáltatja. Belépti dij adóval együtt 25 cent. A chicagói magyarság körében általános az a felfogás, hogy a legizletesebb hurka-kolbászt az IWW magyar tagjai Disznótoros Vacsoráján lehet kapni. Győződjön meg ön is erről december 5-én. Jöjjön korán, amennyiben vacsora már este 7 órakor lesz kapható. Hozza el ismerőseit is egy Ízletes vacsorára és egy kellemes este eltöltésére. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
