Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-11-21 / 1242. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942. november 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ..........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ....... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ___________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Merő véletlen (gb.) Lapunk okt. 3-iki számában szóvátettük, hogy a Navy Department egyre- másra osztogatja az “E” jelvényeket. Ilyen “E” (Excellence) jelvényt adnak azon gyáraknak, amelyek állítólag excellence (kitűnő) hadianyagot szállítanak a haditengerészet és újabban a hadsereg számára is. Megirtuk, hogy az “E” jelvény megadását megokoló pontok között azt találjuk, hogy a szóbanforgó munkatelepen nemcsak kitűnő hadianyagot gyártanak, de egyben a munkaviszonyok is jók (fair). Éppen azért Kearny, N. J. városban az egyik gyár munkásai nem fogadták el a jelvényt, mert mint mondották, a gyár munkaviszonyaira a “fair” szó nem alkalmazható és igy nem hajlandók hazugságot támogatni. Az “E” jelvények osztogatása mind gyorsabb tempóban folyik. Az újságok már csaknem állandó rovatot vezetnek róla, hogy hol, melyik gyár kapta meg az “E” jelvényeket. És valóban figyelemre méltó dolog, hogy ezen gyárak között igen nagy százalékkal szerepelnek a SZERVEZETLEN GYÁRAK, vagy az olyan gyárak, amelyek álcázott company uniont alakítottak. Cleveland városban például legutóbb olyan gyárnak adták meg az “E” jelvényt, amely hírhedt arról, hogy még MOST IS mondjuk, hogy az eredménytelenségről tett jelentést, amennyiben azt jelentette, hogy a rendelet kiadása óta több mint 2000 erdei munkás hagyta ott a munkáját és mentek más, jobb fizetésű munkákra. Ha ezt a munkához való fagyasztást az erdei munkásokon akarták kipróbálni, akkor jó lesz, ha az eredményből levonják a konzekvenciát. Végre is az Egyesült Államok munkásai nem azért dolgoznak annyit a háború sikere érdekében, a munkás- osztály tagjainak milliói nem azért áldozzák vérüket, teszik kockára életüket a harcmezőkön, hogy a fasizmus által életbeléptetett kényszermunkát, most itt is bevezessék. A munkásfluktuáció megszüntetésének igen egyszerű módszere a ROSSZ MUNKAVISZONYOKNAK MEGSZÜNTETÉSE. Egyetlen munkás sem cserél szívesen munkahelyet. Viszont a rossz keresetű és munkaviszonyokat nyújtó gyárakból mindenki menekülni akar. Ha a munkástól mindenféle reférenciákat követelnek amikor a hadigyárakban munkát adnak neki, akkor itt volna az ideje annak, HOGY A MUNKÁLTATÓTÓL IS REFERENCIÁKAT KÖVETELJEN A WAR PRODUCTION BOARD, AMIKOR HADIRENDELÉST ÁD NEKI. így hamar rájönnének, hogy melyek azon munkatelepek, ahonnan a munkások menekülni igyekszenek. És megtudnák az okokat is, amelyeket sokkal könnyebb megszüntetni, mint a munkásságot a munkához fagyasztani. A kongresszus szerepe (gb.) Mint előre látható volt, az amerikai munkáltató osztály a választások eredményét ugv igyekszik feltüntetni, mintha az Útmutatásul szolgálna az uj kongresszusnak munkásellenes törvények hozására. Miután úgy az alsóház, mint a szenátusban számos New Deal ellenes törvényhozó jutott be, igy egészen bizonyos, hogy a jövőévi kongresszusban meg fogják kísérelni a munkásjóléti törvények megsemmisítését. A National Association of Manufacturers (amerikai kutyaszövetség) szolgálatában álló sajtó már siet bejelenteni, hogy mit várnak az uj kongresszustól. A munkásfaló Scripps-Howard újságok igy vezércikkeznek: MUNKÁS KÉMEKET TART A SZERVEZKEDÉS MEGAKADÁLYOZÁSÁRA. Az ezen gyárban uralkodó “unfair” (rossz) munkaviszonyokról a múlt év március havában jelentést is tettek a War Labor Boardhoz. Ebben a gyárban 8 év óta heti 66-68 órát dolgoztatnak a munkásokkal alacsonyabb órabérek mellett. Vagyis nem hazafias felbuzdulásból, csak most a háború alatt, hanem a profit kapzsiságtól hajtva már évek óta ily túlságos módon zsákmányolják ki munkásaikat. Az “E” jelvényt most ezt is eltakarja. Nincs módunkban megállapítani, hogy eddig hány ilyen nyílt műhelynek adták meg az “E” jelvényeket. Mindenesetre nagyon érdekes lenne egy ilyen kimutatás. Természetesen a világért sem akarjuk azt állítani, hogy ezen jelvényeknek a hírhedt nyílt műhelyek részére való kiadása és azon tény között, hogy a jelvények kiadását a National Manufacturers Association befolyásolja, valami összefüggés lenne. Dehogy is van! Készséggel elismerjük, hogy csak merő vé- letlenség, hogy az “E” jelvényt az ilyen munkásgyülölő, különösen munkásüldöző cégeknek is kijut, dacára a munkaviszonyokra vonatkozó kitételnek. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy ez valóban nagyon, de nagyon FIGYELEMRE MÉLTÓ VÉLETLENSÉG! A munkához való kötés céltalan (gb.) Hetek óta nagy propaganda folyik arra, hogy a munkásokat megfosszák a munka megválasztásának jogától. A munkáltató osztály és bérenceik azt hirdetik, hogy a háború sikerének érdeke kívánja meg a munkásoknak a munkához való “fagyasztását”, amennyiben a munkások otthagyják a rosszul fizetett munkákat és a jobb keresetű, jobb munkaviszonyokat nyújtó telepre mennek. A munkához való fagyasztás, amely a kényszermunkának egy neme, olyan darázsfészek, amihez még a New Deal adminisztráció is csak nagyon félve mer hozzányúlni, nem tudván, hogy mit zavar meg, ha egyszer felbolygatja. Mert az tény, hogy a munkások országszerte csaknem kivétel nélkül mindenütt ellenzik. Egyébiránt a californiai hírhedt kizsákmányoló lumber bárók kívánságára már életbeléptették még szeptember 7-én a nyugati partvidék erdő feldolgozó iparában. Az eredményről most tett jelentést a War Manpower Commission ottani megbízottja, bizonyos Tom Rathbone. Illetőleg helyesebb, ha azt “A választások eredményeképpen követelik a kongesszus- tól, hogy semmisítse meg a Wagner törvényeket, függessze fel a munkabérekre és a munkaidőre vonatkozó törvényeket, vezesse be a heti 72 órás munkaidőt és hozzon egyéb drasztikus intézkedéseket.” Hogy ezt ők maguk követelik a kongresszustól, azt nem mondják meg, de könnyű kitalálni, mert később ezt Írják: “Az ilyen drasztikus intézkedéseket Roosevelt elnök megakadályozná. De nincs is szükség egyenlőre ennyire a végletekbe menni. Azonban reméljük, hogy Roosevelt elnök nem fogja útját állni a bölcs és kívánatos törvényhozásnak. Nem fogja megakadályozni, hogy bizonyos békeidőbeli törvényeket most visszavonjunk, vagy hatályon kívül helyezzünk.” Szóval egész biztosra vehető, hogy az uj kongresszus ujult erővel fogja megkísérelni a munkásellenes törvények hozását, amelyben eddig csak kísérletezett. Hogy sikerülni fog-e a honatyáknak a munkásvédelmi törvények megsemmisítése, arra ma választ adni csak egyszerű találgatás volna, amihez semmi kedvünk. Ellenben megállapíthatjuk a következőket: Az Egyesült Államok kongresszusa mindnagyobb mértékben veti le magáról a közérdekeket szogáló törvényhozás ruháit. Az elfogulatlan szemlélő nemsokára nem lát benne egyebet, mint olyen testületet, amelynek egyetlen célja a munkásság korlátlan kizsákmányolási lehetőségének őrzése. A közelmúltban sokat írtak és beszéltek arról, hogy az amerikai kongresszus is, mint az európai parlamentek, elveszti hatalmát. Ha az uj kongresszus valóban keresztül tudja erőszakolni a Wagner és a többi munkásvédelmi törvények visszavonását, azzal egyben nemcsak ezen törvényeknek, de önmagának is megássa a sírját. Az amerikai szervezett munkások számát 12 miilóra becsülik. Nem képzelhető el, hogy ez a 12 millió szervezett munkás minden ellenállás nélkül feladja jogait. Még annak dacára sem, hogy ezen szervezetek a munkáltatókkal való kooperáció elve alapján állnak és vezéreik esetleg hajlandók volnának minden kompromisszumra. Ha a munkáltatók által uralt kongresszus mégis megpróbálja a munkástörvények megsemmisítését, akkor azzal nyíltan bejelentik, hogy még a háború folyamata alatt akarják megvívni a korlátlan kizsákmányolási jog visszaszerzéséért folyó ütközetet, ha mindjárt a háború elvesztését okozná is, mert úgy tartják, hogy a munkásság ellenállását most a hazafiság jelszavával le lehet törni. És végre, ha ez valóban sikerülne nekik, akkor bebizonyítást nyerne az a tény, hogy a végcélt nem ismerő és a munkáltatókkal kooperáló szakszervezetek nemcsak a munkásosztály felszabadítására alkalmatlanok, de még a pillanatnyi előnyök megvédésére sem megfelelőek. /#Szervezés#> "Nevelés77 — "Felszabadulás77 W * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W * W
