Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-11-21 / 1242. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1942. november 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ..........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ....... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c Single Copy ___________ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Merő véletlen (gb.) Lapunk okt. 3-iki számában szóvátettük, hogy a Navy Department egyre- másra osztogatja az “E” jelvényeket. Ilyen “E” (Excellence) jelvényt adnak azon gyáraknak, amelyek állí­tólag excellence (kitűnő) hadianyagot szállítanak a haditengeré­szet és újabban a hadsereg számára is. Megirtuk, hogy az “E” jelvény megadását megokoló pontok között azt találjuk, hogy a szóbanforgó munkatelepen nemcsak kitűnő hadianyagot gyártanak, de egyben a munkaviszonyok is jók (fair). Éppen azért Kearny, N. J. városban az egyik gyár munkásai nem fogadták el a jelvényt, mert mint mondották, a gyár munkaviszonyaira a “fair” szó nem alkalmazható és igy nem hajlandók hazugságot támogatni. Az “E” jelvények osztogatása mind gyorsabb tempóban fo­lyik. Az újságok már csaknem állandó rovatot vezetnek róla, hogy hol, melyik gyár kapta meg az “E” jelvényeket. És valóban figyelemre méltó dolog, hogy ezen gyárak között igen nagy szá­zalékkal szerepelnek a SZERVEZETLEN GYÁRAK, vagy az olyan gyárak, amelyek álcázott company uniont alakítottak. Cleveland városban például legutóbb olyan gyárnak adták meg az “E” jelvényt, amely hírhedt arról, hogy még MOST IS mondjuk, hogy az eredménytelenségről tett jelentést, amennyi­ben azt jelentette, hogy a rendelet kiadása óta több mint 2000 erdei munkás hagyta ott a munkáját és mentek más, jobb fize­tésű munkákra. Ha ezt a munkához való fagyasztást az erdei munkásokon akarták kipróbálni, akkor jó lesz, ha az eredményből levonják a konzekvenciát. Végre is az Egyesült Államok munkásai nem azért dolgoznak annyit a háború sikere érdekében, a munkás- osztály tagjainak milliói nem azért áldozzák vérüket, teszik koc­kára életüket a harcmezőkön, hogy a fasizmus által életbelép­tetett kényszermunkát, most itt is bevezessék. A munkásfluktuáció megszüntetésének igen egyszerű mód­szere a ROSSZ MUNKAVISZONYOKNAK MEGSZÜNTETÉSE. Egyetlen munkás sem cserél szívesen munkahelyet. Viszont a rossz keresetű és munkaviszonyokat nyújtó gyárakból minden­ki menekülni akar. Ha a munkástól mindenféle reférenciákat követelnek ami­kor a hadigyárakban munkát adnak neki, akkor itt volna az ide­je annak, HOGY A MUNKÁLTATÓTÓL IS REFERENCIÁKAT KÖVETELJEN A WAR PRODUCTION BOARD, AMIKOR HADIRENDELÉST ÁD NEKI. így hamar rájönnének, hogy melyek azon munkatelepek, ahonnan a munkások menekülni igyekszenek. És megtudnák az okokat is, amelyeket sokkal könnyebb megszüntetni, mint a munkásságot a munkához fagyasztani. A kongresszus szerepe (gb.) Mint előre látható volt, az amerikai munkáltató osz­tály a választások eredményét ugv igyekszik feltüntetni, mint­ha az Útmutatásul szolgálna az uj kongresszusnak munkáselle­nes törvények hozására. Miután úgy az alsóház, mint a szená­tusban számos New Deal ellenes törvényhozó jutott be, igy egé­szen bizonyos, hogy a jövőévi kongresszusban meg fogják kísé­relni a munkásjóléti törvények megsemmisítését. A National Association of Manufacturers (amerikai kutya­szövetség) szolgálatában álló sajtó már siet bejelenteni, hogy mit várnak az uj kongresszustól. A munkásfaló Scripps-Howard újságok igy vezércikkeznek: MUNKÁS KÉMEKET TART A SZERVEZKEDÉS MEGAKA­DÁLYOZÁSÁRA. Az ezen gyárban uralkodó “unfair” (rossz) munkaviszonyokról a múlt év március havában jelentést is tet­tek a War Labor Boardhoz. Ebben a gyárban 8 év óta heti 66-68 órát dolgoztatnak a munkásokkal alacsonyabb órabérek mellett. Vagyis nem hazafias felbuzdulásból, csak most a háború alatt, hanem a profit kapzsiságtól hajtva már évek óta ily túlságos módon zsákmányolják ki munkásaikat. Az “E” jelvényt most ezt is eltakarja. Nincs módunkban megállapítani, hogy eddig hány ilyen nyílt műhelynek adták meg az “E” jelvényeket. Mindenesetre nagyon érdekes lenne egy ilyen kimutatás. Természetesen a vi­lágért sem akarjuk azt állítani, hogy ezen jelvényeknek a hír­hedt nyílt műhelyek részére való kiadása és azon tény között, hogy a jelvények kiadását a National Manufacturers Associa­tion befolyásolja, valami összefüggés lenne. Dehogy is van! Készséggel elismerjük, hogy csak merő vé- letlenség, hogy az “E” jelvényt az ilyen munkásgyülölő, különö­sen munkásüldöző cégeknek is kijut, dacára a munkaviszonyok­ra vonatkozó kitételnek. Csupán annyit jegyzünk meg, hogy ez valóban nagyon, de nagyon FIGYELEMRE MÉLTÓ VÉLETLENSÉG! A munkához való kötés céltalan (gb.) Hetek óta nagy propaganda folyik arra, hogy a mun­kásokat megfosszák a munka megválasztásának jogától. A mun­káltató osztály és bérenceik azt hirdetik, hogy a háború sikeré­nek érdeke kívánja meg a munkásoknak a munkához való “fa­gyasztását”, amennyiben a munkások otthagyják a rosszul fi­zetett munkákat és a jobb keresetű, jobb munkaviszonyokat nyújtó telepre mennek. A munkához való fagyasztás, amely a kényszermunkának egy neme, olyan darázsfészek, amihez még a New Deal admi­nisztráció is csak nagyon félve mer hozzányúlni, nem tudván, hogy mit zavar meg, ha egyszer felbolygatja. Mert az tény, hogy a munkások országszerte csaknem kivétel nélkül mindenütt el­lenzik. Egyébiránt a californiai hírhedt kizsákmányoló lumber bá­rók kívánságára már életbeléptették még szeptember 7-én a nyugati partvidék erdő feldolgozó iparában. Az eredményről most tett jelentést a War Manpower Commission ottani megbí­zottja, bizonyos Tom Rathbone. Illetőleg helyesebb, ha azt “A választások eredményeképpen követelik a kongesszus- tól, hogy semmisítse meg a Wagner törvényeket, függessze fel a munkabérekre és a munkaidőre vonatkozó törvényeket, vezes­se be a heti 72 órás munkaidőt és hozzon egyéb drasztikus in­tézkedéseket.” Hogy ezt ők maguk követelik a kongresszustól, azt nem mondják meg, de könnyű kitalálni, mert később ezt Írják: “Az ilyen drasztikus intézkedéseket Roosevelt elnök meg­akadályozná. De nincs is szükség egyenlőre ennyire a végletek­be menni. Azonban reméljük, hogy Roosevelt elnök nem fogja útját állni a bölcs és kívánatos törvényhozásnak. Nem fogja megakadályozni, hogy bizonyos békeidőbeli törvényeket most visszavonjunk, vagy hatályon kívül helyezzünk.” Szóval egész biztosra vehető, hogy az uj kongresszus ujult erővel fogja megkísérelni a munkásellenes törvények hozását, amelyben eddig csak kísérletezett. Hogy sikerülni fog-e a hon­atyáknak a munkásvédelmi törvények megsemmisítése, arra ma választ adni csak egyszerű találgatás volna, amihez semmi ked­vünk. Ellenben megállapíthatjuk a következőket: Az Egyesült Államok kongresszusa mindnagyobb mérték­ben veti le magáról a közérdekeket szogáló törvényhozás ruhá­it. Az elfogulatlan szemlélő nemsokára nem lát benne egyebet, mint olyen testületet, amelynek egyetlen célja a munkásság kor­látlan kizsákmányolási lehetőségének őrzése. A közelmúltban sokat írtak és beszéltek arról, hogy az amerikai kongresszus is, mint az európai parlamentek, elveszti hatalmát. Ha az uj kong­resszus valóban keresztül tudja erőszakolni a Wagner és a töb­bi munkásvédelmi törvények visszavonását, azzal egyben nem­csak ezen törvényeknek, de önmagának is megássa a sírját. Az amerikai szervezett munkások számát 12 miilóra becsü­lik. Nem képzelhető el, hogy ez a 12 millió szervezett munkás minden ellenállás nélkül feladja jogait. Még annak dacára sem, hogy ezen szervezetek a munkáltatókkal való kooperáció elve alapján állnak és vezéreik esetleg hajlandók volnának minden kompromisszumra. Ha a munkáltatók által uralt kongresszus mégis megpróbálja a munkástörvények megsemmisítését, ak­kor azzal nyíltan bejelentik, hogy még a háború folyamata alatt akarják megvívni a korlátlan kizsákmányolási jog visszaszer­zéséért folyó ütközetet, ha mindjárt a háború elvesztését okoz­ná is, mert úgy tartják, hogy a munkásság ellenállását most a hazafiság jelszavával le lehet törni. És végre, ha ez valóban sikerülne nekik, akkor bebizonyí­tást nyerne az a tény, hogy a végcélt nem ismerő és a munkálta­tókkal kooperáló szakszervezetek nemcsak a munkásosztály fel­szabadítására alkalmatlanok, de még a pillanatnyi előnyök meg­védésére sem megfelelőek. /#Szervezés#> "Nevelés77 — "Felszabadulás77 W * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W * W

Next

/
Thumbnails
Contents