Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-11-21 / 1242. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1942. november 21. nemcsak a “sárga” vagy “rózsaszínű” szocialista, de a kétségtelenül radikális és forradalmi szervezeteket is. De ez a folyton változó taktika nem hozta meg a várt eredményeket, Európa országait nem lehetett forradalomba vinni és a Szovjetnek, egyedül kellett állnia mint egy szigetnek, amelyet körülvett a kapitalista tenger, ez a tény. Ha fennakart maradni a Szovjet, folytonos megalkuvásra kényszeritette, nagyon sokszor olyan nagy mértékben, hogy az visszatetszést, felháborodást váltott ki a radikális munkástömegekből, amelyet erősen elősegített a kommunista párt vezéreiként minden országban tündöklő politikai fékerek egymásközti és a munkásszervezetek elleni marakodása, de ezek a visszavonulások, a nagy taktikai változások, soha sem csökkentik a Szovjettel szemben meglevő mély szimpátiáját a munkásságnak, mindenkor éles vonalat tudott huzni az orosz nép és vezető a Szovjet és a saját kommunista vezetői között. Ma a Szovjet népe a világ- történelem legnagyobb harcát vívja a nácizmus banditáival szemben, kétségtelen az, hogyf a Szovjetek népe csodálatos hősiességgel és egységgel folytatja a harcot. Moszkva, Leningrad, Sevastopol és most Stalingrad és Kaukázus védelme, azt igazolja, hogy a orosz nép érdemesnek tartja harcolni, ha kell meghalni az általa felépített rendszerért. Mi öntudatos munkások, kik a tegnap szocialistái, kommunistái voltunk, de ma az Ipari Demokráciáért harcolunk, a “régi fiukkal” együtt, igazat adunk és egységesek vagyunk abban, hogy az volt a helyes taktika, amely visszautasította azt, hogy az amerikai munkásosztály harcát, irányát moszkvai Interna- cionálé szabja meg, de éppen ilyen egységes minden IWW- ista abban is, hogy esze ágában sincs az, hogy mi akarjuk ráerőszakolni a mi nézetünket az orosz népre, ezért nem hány- torgassuk a múltat ma. Mi tudjuk azt, hogy az orosz nép a föld egyhatodán megdöntötte a kapitalizmust. Hihetetlen áldozatokkal igyekezett 25 éven keresztül felépíteni egy uj társadalmi rendszert és most, amikor minden harca, áldozata, vére, könnye, izzadtsága eredményét, egy minden cárizmusnál bitangabb hatalom le akarja tiporni, akkor nemcsak azért mert ez a sötét hatalom Amerikai népét is fenyegeti, nemcsak azért mert ez az ellenség közös és pusztulása közös érdek, de a legszebb erényünk, büszkeségünk, a nemzetközi szolidaritásunk is arra késztet bennünket, hogy meleg testvéri szeretettel üdvözöljük az orosz népet, a negyedszázados évfordulóján és meg fogadjuk, hogy szoros egységben állunk mögöttük és velük együtt vívjuk a harcunkat a világ bármely részén élő fasizmus ellen és bizton reméljük és tudjuk, hogy ezután a nagy küzdelem után felragyogó napvilágban együtt fog masírozni az egész világ munkássága, a teljes emHitler már nem olyan fenhéjázé \ ______ WASHINGTON — A kétség- beesés lett úrrá Hitler Adolf gondolatain. Világosan látszik ez legutóbbi Spotpalast-beli beszédének fühöz-fához kapkodó panaszaiból. Természetesen, a következtetés ebből nem fenékig tejföl. Mert ha elszántan szembe akarunk nézni a náci fenevaddal, tisztában kell lennünk azzal: mennél inkább elfogja a kétségbeesés, annál veszedelmesebb. Ámde csak egy ideig, mig a kétségbeesés ereje tart benne. Azután elkezdődik a minden szalmaszálhoz való kapkodás korszaka — és tudjuk, hogy szalmaszálba fogózni nem lehet. Hitler beszédei a legvilágosabb betekinthető ablak nekünk arra, mi történik Németországban. A német lelki ellentálló erő az ellenség termelőkészségének és elszántságának döntő tényezője. A múlt háborúban is csak akkor értük el a harctéri győzelmet .amikor a német belső front megtört. Ezért olyan fontos, mit következtethetünk Hitler beszédeiből, miként a “Washington Daily News” oly találóan elemezi: “Hitler beszédei a maga népének, a németeknek szólnak, oly tényeket és aggodalmakat árulnak el, amik veszélyeztethetik a német lelkierőt. Igyekszik a tényeket kimagyarázni, az aggodalmakat nagyszájusággal elhessegetni, kínzó kétségeket, amik azok agyában és szivében furakodnak ,kik oly soká felültek neki. Ez már ugylát- szik nehezen megy, különben gyakrabban hallanék Hitler hangját .Milyen gyakran dühöngött azelőtt a dobogón; most öt hónap telt el, mig megint egyszer hallatta magát. Ha rikácsolásainak tárgya valóban a németek legfőbb gondjairól szól, akkor a következőket sorolhatjuk fel különösen: A végső győzelemben “hisz”. Eddig azonban a győzelmet “az idénre” vagy “jövőre” ígérte, ugylátszik annyi rúgást kapott jóslásaiba, hogy már nem mer ilyeneket Ígérgetni. Büszkélkedett a két meg három hónap előtti orosz győzelmekkel, de nem szólt a mostani sikeretelenségről. Megigé r t e Sztálingrád bevételét, de szót se szólt róla mikor és mily áron. Most már nem merte Ígérni mint tavaly ősszel, hogy a náciknak nem kell még egy orosz telet átharcolniok. Azt monta ugyan “legyűrtem Tél generálist”, de ez sovány vigasz azoknak, akiknek szembe kell szállniok vele. Bevallotta, “kellemetlen kilátás” a második front fenyegetése, mert a Szövetségesek “hülyék hadi dolgokban, az ember hose tudhatja, hol támadnak”. Ezt a szellemességet azonban már alig hisszük, hogy a német nép bevegye . . . Cáfolta, nem igaz, hogy az olaszok ki akarnak ugrani. “Ellenségeink minden re- ményekdése, hogy szövetségünberi felszabadulás felé, a boldog Ipari Demokrácia forradalmába. K. E. két megbontsák, tiszta bárgyu- ság”. Mit erősködik annyira, ha nem azért, mert ez az aggodalom Németországban elterjedt. Igazán tapsot azonban akkor kapott, amikor megígérte, “majd megfelel” a légi támadásokra ő is bombázni fogja Angliát. Nyilvánvaló, ez az ami a németeket érdekli ama sok légi csapás után, mit angol és amerikai bombázóktól el kellett viselniük. Azelőtt Churchill ígérgette, hogy megadja a választ a német bombatámadásokra, de meg is tartotta, amit ígért. Most van a második “round”, most Hitler Ígéri, majd megfelelünk rá — csak várjatok németek. Mindent ösz- szevéve, erre várt a nép 5 hónapig, erre a siránkozásra, ami inkább hangzott kétségbeesett játékos kapkodásának, mint világhódító magabizó nyugodt hangjának. HORVÁTORSZÁG “GAULEITER” ALATT ZÜRICH, okt. (ONA) Ideérkezett értesülés szerint a német nácik hivatalt állítottak fel Zágrábban “a rend és biztonság fentartására”. A hivatal kirendelt főnökei, aki ugylátszik Horvátországot a ges- tapo segítségével “gauleiterként” fogja kormányozni, egy Ludwig Impermann nevű Berlinből küldött náci. A moszkvai rádió erről az újságról szólva, hozzáteszi, hogy a németek nem bíznak, az “ustashik”-ban, a horvát nácikban, igy például Mácek Vladimir lakásán őrzött horvát parasztpárti vezér us- tashi őreit visszerendelték és helyükbe most a német gesta- po emberei vigyáznak an internált horvát nemzeti vezérre. A MAGYAR PARASZTSÁG ELLENÁLLÁSA ZÜRICH, okt. (ONA) A magyar parasztság ellenállása a németek számára való gabona- rekvirálások dolgában hamu alatt parázslik. Legutóbb a belgrádi német nyelvű náci “Do- nauceitung” közölt erről az ellenszegülésről érdekes újságot. Csongrád megyében a parasztság nyílt ellenszegülése olyan méreteket öltött, hogy három államtitkár, a közellátási, a földművelésügyi és a belügyi siettek le Szentesre, megfelelő rendőri és csendőri segédlettel. “A kormány, mondta ebből az alkalomból Boncos belügyi államtitkár, a belső fronton is győzni akar mindenáron. Az ellenállást le fogjuk törni. Uj áldozatokat kell kérnünk az egész lakosságtól és ez áldozatokból a parasztság sem vonhatja ki magát.” ]Los Angelesi levél Minden felmaradott idegemet megkellett erőltetni, hogy ismét emberek közé kerülhessek, ha ugyan az emberek nem gyerekek. Sokat nem nyertem, annál többet hallottam, mint szokás az összejöveteleken. Sok és különböző elhangzás érlelődött, sok szavak, sértette a fülem hátyáját, még a jelenleg: háború taltama alatt is. Sokak kifejezést adnak a Hitleriz- mus és a háború mellett és a zsidók üldözése mellett. Vannak akik az orosz munkásság mellett kardoskodnak. Ez egy oldalról helyes, de van ám ennek másik oldala is, amit más hasábon kellene megmagyarázni, hogy tiszta képet kaphasson a munkásság. A dolgozók még mindég tapogatnak, nem érzik, hogy a járom ismét feltöri a nyakaikat. Beszélnek uj rendszerről, Messiásról. Beszélnek olyasvalamiről ami csak mesének illik be. Szóval az összejöveteleken mindenről kerül szó, csak éppen arról nem, ami a munkásságot a legközelebbről érinti és sújtja. Semmit, de semmit sem hallani a profitrendszer eltörléséről és a bérrendszer eltörléséről hát nem-e csoda. Na, de az egyéni beszéd sem nem változtat, sem nem javít, ehhez erős szervezetre van szükség. A rendszer már számtalan esetben változott, csak a rab, a bérrabszolga helyzete nem változott jobbra. Miért van ez? A munkásság kezdettől fogva soha nem volt egységes erejében. Mindig voltak kik ravaszságuk által éket tudtak a munkásság közé verni. Az Egy Nagy Szervezetbeni tömörülést mindig a vezérek gátolták. Mentői több csapatban van a birka, annál több pásztorra van szükség és ők a vezérek tudják, de a birkák nem. Hogy az emberiség tűri ezeket még a huszadik században is, ez nagyobb csapás attól is, akit életfogytiglan börtönre Ítélnek. Tiz évig éhezett és rongyosko- dott az emberiség, most a háború sújtja, a háború után ismét az éhség fogja az emberiséget gyötörni. Hát kérdem tetszik ez? Kiktől várják a dolgozók helyzetük javulását, talán a tőkésektől, ezt ugyan Ítélet napjáig elvárhatják. A munkás- osztály és a munkáltató osztály között harc folyik mindaddig, mig a munkásság birtokába nem veszi a földet és vele a termelő eszközöket és ezzel megszünteti a bérrendszert. Ezt sem Hitler, sem Mussolini, de még Horthy sem végzik el, ez a dolgozók, a nincstelenek hivatása. Csakis a dolgozók hadserege változtathat a mai tarthatatlan helyzeten és teremthet egy uj rendszert, ahol nem lesz szolga és ur. Az uj rendszerről kell beszélni a dolgozóknak minden összejövetel alkalmával, az Egy Nagy Szervezetbe kell őket hívni és megszerezni. Lerázni hátainkról az élősdieket és teremteni egy mennyországot, hol csak öröm lesz az élet. Ez lesz az Ipari Demokrácia. G. Bakos
