Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-11-21 / 1242. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879

VOL. XXXI. ÉVFOLYAM

CLEVELAND 1942 NOV. 21

NUMBER 1242 SZÁM

Sikeres felvonulás a fasizta diktatúrák ellen Afrikában

Lapunk hasábjain csak néha foglalkozunk háborús hírek jelentőségével aminek föoka az, hogy mire a hetilapunk az olvasók kezéhez kerül a háború szenzációs napi eseményei már elévültek. Vannak azonban a háborús hírekkel kapcsolatban olyan érvelések melyek állandó kísérői a mostani véres háborúnak, és melyekre időközönként rá kell mutassunk. Egyike volt ennek az érvnek a nácik által kitalált újfajta elmélet, hogy a német árja faj mint felsőbbrendü faj kell uralja a világot és a többi népfajok csak mint alantas rendűek létezhetnek az ő uralkodásuk alatt.

A háború kezdetén nagyon sok követője volt ennek az elméletnek, amihez a német sikerek vonultatták föl a tömegeket. A villámszerűén meghódított országokat mutatták be mint főbizonyitékot arra, hogy a német ész és technikai képzettségnek nem lehet ellentáll- ni és csak hiába való ellenszegülés ahol nem adják meg szépen magukat. Persze sok helyen bedültek ennek az érvelésnek, mig legtöbb helyen a háborúra nem voltak egyáltalán felkészülve és a technikailag jól felkészült náci hadsereg előtt meg kellett adják magukat. Ezeket az eseményeket használták föl arra, hogy a náci hadsereget mint valami utól- érhetetlen supermeneket mutassák be a világnak.

A múlt hét eseményei aztán a jugoszláv és orosz ellentállás után még egy bizonyítékkal rácáfoltak a náci elmélet alaptalanságára és lehúzták a lepelt agymérgező propagandájukról. Az afrikai események, Rommel hadseregének blitzszerü futása visszafelé, nagyon furcsa színben mutatta be a nácizmus supermen jeit. Ismét egy bizonyítékkal több azon állításunk igazolására, amit évekkel ezelőtt hangoztattunk, hogy a náci hordák csak ott tudnak villámszerű eredményeket elérni, ahol nem találnak ellentállásra.

Hitler és társainak fenyegető rikácsolása amiben mindig egy újabb háborús eszköz használatáról prédikáltak, hol az újabb repülőgépek, hol az újabb submarinok eddig nem ismert erejéről való magyarázkodás csak egyszerű bluff volt és ijesztgetés az ellenség felé. Ma már nincs meg Hitlernél az a fölényes póz, amivel szónokolni szokott és a másik hős diktátor Mussolini, ma már nem igen ordítozik a tömegek előtt, sőt már a halk nyávogását sem lehet hallani.

Az afrikai események nyomán arra lehet következtetni, hogy Hitlerék két legerősebb támasztékát Olasz és Francia- országot kiütik a fasizmus karmaiból, ami az egész háborúnak uj színezetet fog adni. Persze mint ahogyan annyiszor megírtuk ebből a munkásosztálynak nem sok előnye lesz csak annyi, hogy talán rövi- debb idő alatt fejeződik be a háború és megmarad részére az a lehetőség, hogy a háború befejezése után is meg lesz a joga arra, hogy a kapitalista kizsákmányolás ellen tovább folytathatja az osztályharcot.

Mondhatjuk, hogy talán csak ezen célok miatt óhajtjuk a fasizmus gyökeres kipusztitá- sát és nem tétovázunk kihangsúlyozni, hogy a kapitalizmus megdöntéséért iparilag szervezkedni akarunk. Igen, az ipari harcos forradalmárok olyan anyagból vannak gyúrva, hogy örvendenek az olyan híreknek, melyekből arra lehet következtetni, hogy még egy nagyon hosszú utat kell végig harcoljanak az osztályharc frontján. Csak ezért örvendünk a fasizmus ellen törő afrikai eseményeknek.

(f.)

A MAGYAR HÓDÍTÁSOK NEM VÉGLEGESEK

BERN, nov. (ONA) a “Das Reich”, Goebbels propaganda minisztériumának hivatalos heti közlönye “végleges” térképet közöl Kelet-Európáról. A térkép nevezetes azért ,mert mig Dalmácia, Montenegró és Szlovénia olaszok megszállta területe ‘Olaszország’ névvel, Csehszlovákia, Lengyelország és Uk- raina német uralom alatt levő részei “Németország” felirattal vannak feltüntetve, addig a magyarok megszállta területeken ez áll: “Magyar kormányzat alatt”. A területeket tehát, amit a náci uralom Magyarországnak engedett át, nem tartják hivatalosan végleg Magyar- országhoz tartozóknak. Ugyanilyen megjelöléssel tüntették fel egyébként a bulgárok megszállta területeket is.

A huszonöt éves Szovjet

Arra még kevés példa volt a világtörténelemben, hogy egy uj társadalmi rendszer, olyan nehéz harcok között ülje meg a negyedszázados fennállását, mint amilyen harcok között ma a Szovjet népe ünnepel. Igaz az is, hogy az 1917-1918-as “forradalmak” közül, csak az orosz forradalom és a rövidéletü bajor és magyar tanácsköztársaságok voltak azok, amelyek kimerítették a forradalom kritériumát, mert csak ezek voltak azok, amelyeket társadalmi forradalmaknak nevezhetünk azért mert nem csak megdöntötték a régi kormányrendszert, mint az osztrák, német és a magyar októberi forradalmak, hanem megdöntötték a régi gazdasági rendszert is, az uj kormányformával egyetemben uj gazdasági rendet léptettek életbe, tehát ténylegesen nem politikai, hanem társadalmi forradalmak voltak.

Soha még esemény oly óriási hatást nem váltott ki a világon, mint az orosz Tanácsköztársaság megalakulása, amig a régi rendszer hívei és haszonélvezői, megdöbbenve, nézték a keleten felkelő uj napot, addig a munkásosztály különösen annak az öntudatos része reménykedve nézett feléje és a gyakorlatba átvitt elmélet uj erőt adott a felszabadulás felé való harcnak. Hogy ezek a remények nem valósultak meg, hogy a munkásosztály egysége helyett nagyobb széttagoltság következett be, annak nem egyedül a Szovjetek voltak az okai, sőt túlnyomó részben a munkás politikai pártok helytelen taktikája idézte fel azt.

Oroszország az 1917-es forradalom idején nemcsak egy elmaradt agrár állam volt, amelynek a lakossága elnyomva, nagyrészben Írástudatlan volt, de a több mint három éves háború, olyan lezüllött gazdasági helyzetbe hozta az országot, amely valósággal a lehetetlenséggel határos nehézségekkel állította szembe a győztes forradalmat. A meglevő ipara teljesen letörve, a közlekedése csődben, a mezőgazda- sági termelése szétzülve, a parasztság a papok befolyása alatt, csak a törpe kisebbségü ipari munkásság volt az, amely tudta, hogy mit akar, amely joggal várta azt, hogy a vele határos országok népe a vesztett háború után, követi a példáját és a német, osztrák, magyar ipari proletáriátussal egyesülve, meg fog birkózni a fennálló nehézségekkel, amig a

nyugati országok is átesnek a forradalmakon. Ebben a feltevésükben súlyosan csalatkoztak az orosz munkások, mert az egy évi fennálása utáni forradalmak csak kormányzati és nem társadalmi változásokat hoztak. A helyzet súlyosbodott, a belső ellenforradalmak, Kol- csak, Denikin, Wrangel, stb. cári tábornokok által vezetett az antant hatalmak által felszerelt és pénzelt zsoldos hadseregekkel vívott polgárháborúk, a németek által pénzelt Petjura ukrajnai felkelés és az antant hatalmak szibériai inváziója. Hosszú évek kellettek mig ezeket likvidálni tudta, amely idő alatt építeni nem lehetett, sőt még nagyobb leromlás állt be, úgy a mezőgazdasági, mint az ipari termelésben. Ezen leromlásokat még fokozta a szigorú blokád, amely lehetetlenné tette azt, hogy külföldről élelmiszert vagy ipari cikkeket szerezzenek be. Mikor már szinte hihetetlen hősiességgel leverte az éhező, rongyos orosz munkásság a jól felszerelt és jól táplált ellenforradalmi csapatokat, akkor borzalmas éhínség csapott le a Szovjetre, amely következtében tízezrével haltak éhen az országban. Nem történelmet akarunk Írni, csak nagy vonalakban rá akarunk mutatni arra, hogy mik voltak az előidézői annak, hogy a Szovjetek a világ munkásmozgalmával, vagy annak nagyrészével szembe kerültek. Ez a belső helyzet arra kény szeritette a Szovjet illetve a Harmadik Internacio- nálét, hogy a súlyos helyzetének a megkönnyítésére “második front” megnyitását az az forradalmakat erőszakoljon ki a világon. Valósággal diktatórikusán irta elő a különböző gazdasági és társadalmi viszonyok között élő országok munkásainak azt, hogy az orosz példát száz százalékosan utánozzák le, tulközel vannak még az események, hogy helyes ítéletet lehessen alkotni a Szovjet taktikával szembehelyezkedő munkásmozgalmak és vezetőinek az okaival szemben, azonban kétségtelen az, hogy a német szocialisták, mivel a helyzet érett és alkalmas volt a társadalmi forradalomra, bűnt követtek el azzal, hogy nemcsak fenntartották a kapitalista rendszert, de azt újra építették, egészen addig ,amig Hitler következett. De nem kisebb bűn volt az sem amit a politikai és szakszervezeti internacionálé európai és amerikai csoportjai elkövettek azzal, hogy szétszaggatták a meglevő munkásszervezeteket