Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-11-14 / 1241. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942. november 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: n,gy evre .........................i/ne xear ...............................................$z.uu Félévre ...................'......... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Mi lesz a nagy jövedelmekkel? Hosszú harc után Roosevelt elnöknek sikerült életbeléptetni a fizetéseknek 25,000 dolláros korlátozását. A rendelet végrehajtására James F. Byrnes volt supremecourt-i biró elnöklete alatt bizottságot neveztett ki. Byrnes már bejelentette, hogy a fizetések korlátozását újévtől léptetik életbe. Eddig rendben volna a dolog. A kérdés csupán az, hogy miként fogják értelmezni ezt a rendeletet. Vannak, akik azt állítják, hogy csak a fizetéseket korlátozzák. Eszerint senkinek sem lesz nagyobb tiszta fizetése, (vagyis az adók, kegyadományok, stb. leszámítása után) évi 25.000 dollárnál. De ugyanakkor a rendes adózáson kívül másképpen NEM BÁNTJÁK A MÁSFÉLE JÖVEDELMEKET. Ezen magyarázat szerint a vagyon járadéka, az ingó és ingatlanok által hozott profit, az üzleti haszon, a részvények ho- zadéka, stb. mentesek a korlátozástól. Westbrook Pegler hírhedt munkásfaló újságíró, akit igen keservesen érint a rendelet, szintén igy magyarázza a dolgot és azért éles támadást intéz Roosevelt ellen azzal a hirrel kapcsolatban, hogy az elnök intézkedett, miszerint 75,000 dolláros elnöki fizetéséből csak 25,000-ret kapjon. “Könnyű Rooseveltnek,” — írja Pegler — “mert neki igen nagy vagyona van. Hiszen csak a nemrégiben elhunyt anyja után több mint egy millió dollárt örökölt és már anélkül is igen vagyonos ember volt.” Pegler természetesen csak Rooseveltnél látja ezt a dolgot, amit ki kell terjeszteni mindenkire, akinek fizetésen kívül más jövedelme is van. Ez a “más” jövedelem éppen az, amit első sorban is el kellene kobozni, mert azért az illető semmiféle hasznos szolgálatot nem tesz a társadalomnak. A birtoklás jogán nyert jövedelem lehet ugyan törvényes, de valójában rablás az összesség termelte javakból, mert ellenszolgálatot nem nyújtanak érte. És ha valóban úgy lesz, hogy az ilyen jövedelmeket meghagyják, akkor azt látjuk, hogy a parazitákat értékelik legjobban. Amig a leghasznosabb munkát végző egyén sem kaphat többet 25.000 dollárnál, addig a nagyvagyonok tulajdonosai a semmitevésért, még ha hülyék is, ennek sokszorosát élvezik. Az igazi nagy jövedelmek megszüntetése nélkül ez a 25,000 dolláros fizetési korlátozás a demokrácia megcsúfolása. közönként egy-egy politikai csoport képes annyi munkásszavazatot összehozni, hogy hatalomra kerül és ilyenkor viszonzásul, meg hogy a hatalmat továbbra is meg tudják tartani, munkásjóléti törvényeket foganatosítanak. A legközelebbi politikai cé- cónál azonban esetleg mások kerülnek a helyükbe és amint az előbbi csoport meghozta a munkásjóléti törvényeket, az utóbbi azokat éppenugy megsemmisítheti. Az amerikai munkásság is igy jutott a jelenlegi munkásjóléti törvényekhez. Természetesen nem azt akarjuk mondani, hogy miután politikai engedmények gyanánt kapták, hát nekünk nem kell, dobjuk vissza, hanem azt, hogy bármi utón is nyertük meg azokat, MOST GAZDASÁGI SZERVEZETEINKKEL KELL ALÁTÁMASZTANUNK, HOGY POLITIKAI MA- HINÁCIÓK UTJÁN AZOKAT NE LEHESSEN MEGSEMMISÍTENI. Mi az állítjuk, hogy a szervezkedési jogot, a minimális munkabéreket, maximális munkaidőt, gyermekmunkát tiltó törvényeket, aggkori nyugdijat, stb. erős és harcias gazdasági szervezetekkel is ki lehet vívni. De ha az amerikai munkásság nem úgy vívta ki, akkor el lehet rá készülve, hogy el is fogja azokat veszíteni. Vannak olyan munkások, akik azt hirdetik, hogy az ily jogok megmaradnak, ha a munkásokat a HELYES SZAVAZÁSRA OKTATJÁK. Helyes szavazás alatt az ő politikai pártjukat értik. És ezt olyan nagyon hirdetik már félszázad óta, hogy most még a szavazó cédulákról is lekerültek. Ezzel szemben mi azt hirdetjük, hogy a munkások tömörüljenek végcélt hirdető forradalmi ipari szervezetekbe, mint az Industrial Workers of the World és azzal a munkásjóléti törvények és intézmények alá szilárd alapot építenek. Nem vet náciknak a magyar földmunkás WASHINGTON — A németmagyar gazdasági megegyezés alapján Magyarország nagy mennyiségű élelmiszert és más termékeket köteles 1942-ben Németországnak szállítani. A legcsekélyebb hátramaradásra súlyos bírságok vannak szabva az egyezményben. A Kállay kormány “állami vetési tervet” dolgozott ki, hogy a német követelésnek megfelelni bírjon. A nagybirtokok ,amennyire lehet összeköttetéseikkel igyekeznek elhárítani maguktól a hivatalos “vetési terv” terheit, a parasztok meg nyíltan lázadnak ellene. Sok helyen a parasztok a hatóságok szeme előtt téptek el vagy dobták tűzre az “állami vetése tervet”. A nácik azonban szemet vetettek a kövér magyar föld termékeire, a németeknek, ahogy a kuruc nó-1 to mondja, “kicsirázott eb- j agyara az magyar cipóra”, megcsinálták ehhez is a maguk Uj Rendjét. Megbecsülték, mit I bir termelni a magyar föld és a magyar kormány e náciutasi- tásra adta ki “vetési tervét”. Ez a terv már az 1943-as aratásra vonatkozik. A nácik nem az idei terméseredmények alapján szabták meg, mit kell nekik Magyarországon kiszolgáltatni, nem is átlagos termésstatisztikák alapján, hanem maguk felbecsülték, mit tud a magyar föld az ő véleményük szerint hozni jövőre, ha a magyar kormány az ő utasításaikat kényszeríti a föld népére és a becsülésnek alapján rótták ki azt, hogy mit kell Magyarországnak szállítania számukra. Nem kérdezik majd jövőre, mi termett a magyar földművesnek, hanem ispánjuk, a magyar kormány, kegyetlenül be fogja hajtani a magyar föld népén azt, amit becslésük alapján kiróttak, nem törődve vele, hogy a földművesnek magának marad-e kenyere, csak a német bendő teljen meg. A választások tanulságai A múlt héten lefolyt választások meglepetést hoztak az amerikai közönség számára. A kongresszus alsó házában számos olyan képviselőt választottak meg, akik ELLENZIK ROOSEVELT ELNÖKÖT A BELFÖLDI FRONTON, de egyetértenek vele a háborúra vonatkozólag. Vagy legalább is ezt mondják. Ugyancsak több uj szenátor is ilyen álláspont alapján került ki győztesen a választásokból. Roosevelt belföldi politikája, vagyis az itthoni front alatt a New Deal adminisztrációnak a szakszervezetekkel való paktá- lását értik és a győztes uj képviselők meg szenátorok mind a munkásellenes politikát fogják erősíteni. Egész bizonyos tehát, hogy a legközelebbi kongresszusban még erősebb támadásokat fognak intézni a Wagner törvények és egyéb munkásjóléti intézmények megsemmisítésére. Hetekig vagy akár hónapokig is lehetne azon vitatkozni, hogy olyan országban, mint az Egyesült Államok, ahol az ipari munkások száma igen nagy, miért választanak munkásellenes törvényhozókat. Azonban a vitával a meglevő tényt, az eredményt megváltoztatni nem lehet. A tény az, hogy a sajtót, a rádiót, a szószéket kezében tartó uralkodó osztály úgy el tudja bo- londitani a szavazókat, hogy azok megválasztják a legnagyobb ellenségeiket is. , , A politikai porondon állandóan nagy csatározás folyik. IdőELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. jók akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- siintessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E^ maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keil _ szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés7* — "Nevelés77 — "Felszabadulás77 u/ ® Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága ^
