Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-11-14 / 1241. szám
1942. november 14. BÉRMUNKÁS 6 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI PÉNZ ÉS MUNKA A világtörténelem legnagyobb küzdelme folyik a szemünk előtt, illetve mindannyian benne vagyunk ebben a küzdelemben, mert ma nem arról van szó, hogy melyik kapitalista csoport uralja a világpiacot, amely a múlt háborúk irányítói voltak és ezért teljesen közömbös volt kimenetele a munkásosztályra, ma mindannyiunk bőréről, az emberiség, a haladás és főleg a munkásosztály jövője dől el ebben a küzdelemben. Egy imeprialista csoport nem csak arra törekszik, hogy az egész emberiség felett uralkodjon, hanem minden hazug jelszó ellenére a főcél az, hogy az egész világ munkás- osztályát gúzsba kösse, szabadságától, jogaitól, amelyet nehéz harcokkal ért el megfossza, olyan szolgaságba vesse, amelyből felszabadulás valósággal kilátástalan, vagyis a cél az, hogy a kapitalizmus uralmát örök időkre biztosítsa. Ez az oka annak, hogy a munkásosztály és főleg annak a radikális szárnya a legnagyobb mértékben óhajtja a nácizmus bukását csak elenyészően kis csoportok azok, amelyek hamis forradalmi romanticizmusból, akár forradalmi jelszó alá bujtatott náci szimpátiából állnak szemben a munkásosztály érdekeivel. Nekünk az amerikai munkásosztálynak az érdekünk a meglevő jogainkat és életnívónkat védelmezni, a rabszolgaságba döntött európai munkásosztály felszabadítása, a nácizmus béklyóiból ,ezzel azonos az angol és az orosz munkásosztály érdeke is. Mi akik a munkás- osztály gazdasági felszabadítását tüztük ki célul, ezt a küzdelmet egy pillanatra sem hagyjuk abba, sőt fokozzuk, mert tudatában vagyunk annak, hogy ezt a célt a nácizmus leverése után egy nagy lépéssel közelítsük meg, sőt ha az öntudatos munkásosztály megfelelően felkészül a célt el is érheti, ezt a nagytőke jól látja és ezért csak félszivvel állnak a harci fronton, ők nem győzni, ők megegyezni akarnak, hogy a mai társadalmi rendszer fennmaradását biztosítsák. A háború pénzbe, nagyon sok pénzbe került mindenkor, de az a háború költsége messze felülmúl minden más háborús költségvetést, a mai katona átlagos felszerelése, beleértve a tankok, rpülőgépek stb., vagy tízszerese a múlt világháború költségének, ezt a költséget természetszerűleg a lakosságnak kell előteremtenie, adók és kötvények vásárlása formájában, ez rendben van, de az a mód, ahogy ez történik már kevésbé van rendben, a mai háború terheit mindenkinek képességéhez mérten viselnie kell, ez az elmélet, de a gyakorlat az más, mert a munkások fizetése aránytalanul jobban van megterhelve mint a gazdagoké, az elnöknek azt a javaslatát, hogy a jövedelem maximuma 25 ezer dollár legyen, a reakciós kongresz- szus úgy kiforgatta, hogy valójában a nagy jövedelmek semmi korlátozás alá nem kerülnek, mig a munkabérek megfagyasztása megtörtént. Amennyivel a jövedelmi adót emelték, annyira szállították le a nagy korporációk odóját. De a legigazságtalanabb az az adózás, amely megnyilvánul egyrészt a Victory taxnél másrészt a közszügségleti cikkekre vetett adóknál, amelynél egyforma százalékot fizet a 12 dolláros hetikeresetü egyén a milliós jövedelmű nagytőkéssel, ez a módszer igazságtalan és csak a munkásosztály erőkifejezése elégtelenségének tudható be, mert nem képes a helytelen szervezeti formája folytán olyan erős nyomás gyakorolni, mint a jól meg szervezett nagytőke. De az adó bármilyen súlyos is, mégis csak vagy 20 százalékát fedezi a kiadásoknak, a többit bondok, magyarul hadikötvények eladásából kívánja fedezni a kormányzat, ennek a sikere érdekében erős propaganda folyik, újságok, rádiók, mozik kiabálják, hogy a fizetésünk 10 százalékát fektessük bondokba, a munkahelyeken szelíd és kevésbé szélig nyomást gyakorolnak ránk a 10 százalékos bond vásárlásra, ez is rendben van, de miért csak a fizetések 10 százalékára vonatkozik ez az erkölcsi kényszer, miért nem hirdetik és kényszerítik a részvényeseket, kereskedőket, bankárokat, a háztulajdonosokat (nem a kis háztulajdonost értem) biztosító társaságokat, stb., hogy a legtöbbször munkanélküli jö- vedelemüek is legalább 10 százalékot fektessenek hadiköl- csönbe, azok a profitjukat uj befektetésekre használják fel, hogy még több profitot csinálhassanak, nagyon sok szó hangzik el arról, hogy ez a 10 százalékos bondvásárlás kötelező legyen, de ha azt úgy csinálják, hogy az csak a fizetéseket érintse, úgy az a legnagyobb fokú igazságtalanság lenne. A másik nagy problémája a hadviselőknek a munkásprobléma, az az a munkás hiány, amely abból állott elő, hogy egyrészt a legjobb termelő erőkből milliókat vontak el a hadseregbe való szolgálatra, másrészt a háborús szükséglet sokkal nagyobb mint a békebeli és ezt a meglevő munkaerő nem képes ellátni, már pedig a legerősebb hadsereg is értéktelen, ha azt nem látják el hadianyagokkal, élelemmel, ruhával és ha azt nem jutattják el a harcoló csapatokhoz, ezért kell több és több munkás az iparban, a szállításnál és a mezőgazdaságnál, ennek a problémának a megoldását is olyan ravaszul akarják a politikusok végrehajtani, hogy az egyúttal a munkás rabszolgaságát is jelentse, ilyen javaslatok, a munkakényszer, a munkahelyhez való kötés, a nőknek nagyobb mértékben való bevonása a termelésbe. Az első nem érinti a munkásosztályt, mert annak a 99 százaléka kényszer törvény nélkül is kényszerül dolgozni, mert csak úgy élhet meg ha dolgozik, tehát egy ilyen törvényt csak a parazitákra, a munkanélküli nagy jövedelmek tulajdonosaira kellene hozni, olyan formában, hogy csak a munkabér lehessen jövedelmi forrás, minden más jövedelmet odóba vigyen el az állam, vagyis mindenki kénytelen legyen tényleges és nem csak névleges termelő munkát végezni. A most csak a részvények és bankbetétek után élősködőknek a mezőgazdaságba való elhelyezése nagyon enyihetné a mezőgazdasági műnk á s h i á- nyon. Tessék beszüntetni a személyi szolgálatokat, a gazdagok palotáiba sok ezer ember dolgozik azért, hogy a semmitevők a legnagyobb kényelembe élheessenek, ha a munkásasszonyoktól megkívánják azt, hogy elvégezze még a háztartási munkáját is, akkor a he- nyélők is megtudják azt tenni. Szüntessék be a luxus ipart, az is nagyot lendítene az ipari munkáshiányon, tessék revidi- álni az állami, megyei, városi közhivatalokat, a nagy üzletek és gyárak magasrangu semmitevőit, ezekből is kikerülne jó pár ezer labor. De a munkahelyhez való kötés az csak mint már kifejtettük rontaná a termelés menetét ,a nők bevonulása a iparba rohamosan folyik, de sok ezret visszatart és másokat elkedvetlenít az, hogy a családnak igy szerzett jövedelem többletét adóba veszik el, nem méltányolják azt, hogy ez az erőkifejtés és a háztartástól való távoliét, több kiadást jelent. A nők nagyobb mértékben való vonásának az előfeltétele az, hogy megfelelő gyermek gondozókról gondoskodjanak és a házaspárok jövedelmi adóját ha mind a ketten dolgoznak szállítsák le. Oldalakat lehetne írni arról, hogy ezeket a hiányokat miként lehetne pótolni, de ehhez az kellene, hogy hozzányúljanak a nagy vagyonok privilégiumához, amelyre a háború folyamán úgy is rá fog kényszerülni és ménéi előbb teszik azt meg, annál jobb, mert ez elősegíti a nagyobb erőkifejtést és lehetővé teszi azt az ígéretet, hogy a háború után egy uj, jobb társadalmat alkotnak. De a munkásosztály amely kívánja, akarja azt az igazságos társadalmi rendszert, a fentiekből megtanulhatja, hogy azt nem fogják ezüst tálcán eléje vinni, azt csak saját maga valósíthatja meg, csakis úgy, ha megfelelően szervezkedik és a szervezett erejét kellő időben megfelelően alkalmazza. NÉPITÉLETET! “Roosevelt is, Churchill is ígérik, hogy a győzelem után a világ gonosztevőit bíróság elé állítják” írja egy vezércikk, de ez nem elég kiáltja az iró, Magyarországon népitéletnek is kell jönni “Ki kell irtani, ki kell végezni azokat, akik Magyarországot eladták”. Ez már döfi, igy kell írni és beszélni a magyar nép árulóival, csak egy kis bibije van ennek az Írásnak még pedig az, hogy Him- ler Márton irta, már pedig ha Márton gazda ennyire forra- dalmárosult, akkor annak a hátterében meghúzódik egy pedleri ravaszság, mint ahogy ennek a vérgőzös cikknek sem más a céja, hogy Horthyékat mentse meg. Azt ma a legbutább magyar szerkesztő is tudja ,hogy ha a Hitlerizmus elpusztul, akkor azzal vele pusztul nem csak a rendszer, hanem fizikailag annak a vezetői, irányitói és szolgái is, éppen úgy Németországban, mint Romániában vagy Magyarországon. Ezt persze jól tudja Him- ler is és azért javasolja, hogy a nép végezze ki azokat, akik pénzt kaptak a náciktól, akiket Berlinből fizettek, ezeknek nem lehet kegyelem, utána az ott lakó németekkel kell végezni, de — és itt jön be a pedleri ravaszság — “akik jóhiszeműen lettek nácik, akik azt hitték, hogy a magyar nemzet érdeke kívánja a német szövetséget, azokat nem kell bántani, azoknak elég büntetés az, hogy lássák, hogy hova juttatták az országot. Természetesen Him- ler ha nem is Írja meg, itt Horthyra, a pereputtyára, a magyar urakra gondol, ha már másként nem lehet, hát ott egye a fene gondolja Himler, verjenek agyon egy pár ezer koszos kis nácit, kik vagy meg- kergültek, vagy pedig kerestek a náci gazságókon, de a nagy bitangokat, a magyar nép közel 25 éven keresztüli gyilkosait, akik tavaly Szerbia ellen, az idén meg az oroszok ellen küldik a magyar nép fiait, azok “jóhiszemüek” azokat nem kell bántani. Egy kétségtelen, hogy Himler jó pedler, ő el tudta adni az amerikai bányászoknak a babliszt pipát tajtéknak, a réz órát aranynak, a bányarészvényeket is sikerrel terjesztette el, sőt sikerrel eladta a torokrákot is (a Magyar Szövetséget eladni a nagy egyleti basáknak nem volt nehéz, mert azt azok is akarták) de 10 dollárt teszek fel egy Himler részvény ellen, hogy ezt a paklit nem fogja eladni se itt, se odahaza. A népitélet jön, nincs az istennek az a “récéiver”-je (erre még visszatérünk) aki meg tudná gátolni, az agyon sanyargatott, kiszipolyozott, minden jogától megfosztott magyar népet abban, hogy ezen a téren tiszta munkát ne végezzen, egyetértünk mester, a rendcsinálást rá kell bízni a magyar népre, ezt ők el is fogják végezni a mi megbízó levelünk nélkül is, oly alaposan, ahogy azt Horthytól, Hitlertől megtanulták. Öröm lesz nézni azt, hogy a magyar nép milyen jó tanulónak bizonyul. ŐSZIRÓZSA . . . Most 24 éve a magyar nép a négy és fél éven idegen érdekekért való vérzés után, megcsinálta a maga vértelen, de vérszegény forradalmát. Vérszegény volt ez a “forradalom” azért, mert akik megcsinálták, az ipari munkások, nem a maguk társadalmi forradalmát csinálták meg, hanem a polgári forradalomhoz adták kölcsön a megszervezett törne-
