Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-11-14 / 1241. szám

1942. november 14. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN ‘(gb) ROVATA" FAGYOS GONDOLATOK “Megjöttek az emberek, elő kell venni a bundát,” — hallót- tam sokszor gyerek koromban, j Jó ideig nem értettem ezt a közmondást, de később rájöt­tem, hogy az “emberek” alatt a szeptember, október, novem­ber és december hónapokat ér­tették. Hát igazuk is volt, mert néha napján már itt is elkelne a bunda, ha volna. Ezek az “emberek” tegnap jutottak igy eszembe, mert a nagy ajtó közelében álló gépen kellett dolgozni és amint az aj­tót nyitogatták, hát bevágott a szél és úgy találtam, hogy ezek az “emberek” a nekivet­kőzött, meg felgyürkőzött mun­kással nagyon szemtelenked- nek. Végre én is méregbe jöt­tem és magamra húztam a be­kecsemet, amit ugyan itt csak l “jecket”-nek hívnak és aztán úgy dolgoztam. Akkor meg a szomszédok kezdtek gúnyolni, hogy talán engem már odafagyasztottak a munkához?! Mert mostanában olyan divat járja itt Ameriká­ban, hogy mindent elfagyaszta­nak, lefagyasztanak, vagy oda­fagyasztanak. Előbb az árakat fagyasztották meg, majd a házbéreket, azután a munkabé­reket és most meg már a mun­kást is oda akarják fagyaszta­ni a munkájához. Már attól tartok, hogy ha ez tovább is igy megy, hát akkor még a je­get is meg fogják fagyaszta­ni. Olvasom az ujsgokban, hogy Paul V. McNutt, a háborús em­beranyag bizottság elnöke egy nagy jelentést készül beadni Roosevelt elnökhöz, hogy mi­képpen lehet legjobban eloszta­ni a munkásokat a hadigyárak­ban. Állítólag nagy szükség van az ilyen rendelkezésre, mert már eddig is nagy mun­káshiány van és félnek, hogy a hadianyagok termelésében nagy zavarok állnak majd be. lyékről. Egyben elrendelik azt is, hogy a munkáltatók állítsák össze hány és milyen munkás­ra van szükségük, éppen úgy, amint teszik a nyersanyaggal és a munkásokból is elsőbbségi engedélyt kell majd szerezniük. Szóval a munkásokat is csak úgy fogják kezelni mint a gyá­rakban használt másféle anya­gokat. így aztán nem csoda, ha valóban meg akarják, vagy oda akarják őket fagyasztani. Ez­zel szemben azonban a gyárban egész más valamit látunk. Nem tudom, hogy minden gyárban úgy van-e mint nálunk, de a máshol dolgozó munkások, akikkel összejövök és akikkel a munkaviszonyokról beszélgetek azt mondják, hogy az ily viszo­nyok többé kevésbé azonosak mindenütt. Hát először is azon kezdem, hogy ebben a városban, noha ez az ország egyik legfonto­sabb hadiipari gócpontja, még mindig nem érezhető munkás­hiány. Csak az újságok Írnak róla, de aki elmegy az állami munkaközvetítőbe, ott a mun­kakeresők éppen olyan hosszú vonalban állnak, mint hónapok­kal ezelőtt. Nekem úgy tetszik, hogy a nagy munkáshiányról szóló híreket azért terjesztik, hogy lehetővé tegyék a mun­kás importálást, mert a mun­káltatók mindenkor nagy mun- munkás fölösleget akarnak. A munkanélküliek nagy tartalék serege a munkáltató osztály létbiztonságának egyik legerő­sebb oszlopa. Amint ez a tarta­lék sereg valamennyire apad, a munkáltató osztály már ideges lesz és görcsösen kiabál újabb munkások után. És különösen kedvesek az oly újabb munká­sok, akik alacsonyabb életszín­vonalú helyekről kerülnek ide, akik tehát olcsóbban dolgoz­nak, mint akár a bennszülöt­tek, avagy a már meghonoso­dott bevándorolt munkások. ELLENSZENVES TERV ÁLLAMI FELÜGYELET ALÁ KERÜLNEK McNutt kijelentette az új­ságíróknak, hogy minden olyan gyárba, ahol legalább 75 szá­zalékig hadimunkát végeznek, állami felügyelőt helyeznek, aki ügyelni fog arra, hogy va­lóban hasznos munkát végez-e minden alkalmazott és valóban annyira szükséges-e abban a gyárban, hogy még a katonai szolgálat alól is felmentsék, mint eddig igen sok esetben tették. És ha ezekután még mindig munkáshiány lesz, akkor im­portálni fognak munkásokat Puerto Rico, Cuba és más he- Geréb rovat De láthatjuk azt is, — amit már annyiszor meg is Írtam, hogy a hadiiparokban csak na­gyon kevés szakképzett mun­kásra van szükség. A szakma­nélküli munkások pár napi gya­korlat után éppen olyan jól dol­goznak a tömeg produkciónál, mint az öreg munkások. Ezért lehet az ily gyárakban nagy­számú nőmunkásokat is alkal­mazni, akik azelőtt soha még gépekkel nem dolgoztak. Szóval én nem hiszem el, hogy valóban nagy munkáshi­ány volna legalább is ezidő sze­rint. így a munkások odafa- gyasztására sincs szükség. Ha valóban keresztül viszik ezt az odafagyasztást, akkor annak valami más rejtett céljai van­nak. Azt merem állítani, hogy még nem beszéltem olyan mun­kással, aki ezt a tervet helye­selte volna. És ajánlom is Mr. McNutt- nak, hogy ne hamarkodja el a dolgot azzal a fagyasztással! Leon Hendersonnak könnyű fa­gyasztani, mert csak elvont képzeteket, mint ár, bér, stb., fagyaszt, akik nem ellenkez­nek. Azonban McNutt anyaga a munkás, — élő emberek, akik nagyon is érzékenyek a fa­gyasztással szemben. Nem mondom ugyan, hogy a munkások majd fellázadnak, ha odafagyasztják őket a mun­kához, sőt még csak jövendöl­ni sem akarok, hogy mit fog­nak, vagy mit nem fognak csi­nálni, csak azt a tényt merem ■ ■ Üzen a szerkesztő: L. I. South Norwalk, Conn — Köszönjük nagy őszinteséggel megirt levelét és készségesen elismerjük, hogy abban sok igaz dolgot jegyez meg. Mert valóban sajnálatos, hogy a munkásosztály számos frakci­óban fecsérli el az erejét. Azon­ban ez a szétforgácsolódás hosszú történelmi fejlődésnek eredménye, amit mi, bármeny­nyire óhajtanánk is, egy-ket­tőre megszüntetni nem tudunk. ön többek között ezt írja le­velében: “Nem volnék igazsá­gos, ha nem említeném meg, hogy elismeréssel vagyok a Bérmunkás egyévi irányával . . .” Ebből arra következte­tünk, hogy ön látja és méltá­nyolja, miszerint mi állandóan hirdetjük a munkásosztály szo­lidaritásnak eszméjét. Ez nem jelenti azt, hogy elzárkózunk a más frakciók kritikájától, de nagy súlyt fektetünk arra, hogy ez a kritika csak építő és ne romboló legyen. Destruktiv kritikánkat csak a munkáselle­nes intézmények ellen irányít­juk. Hogy a többi frakciók és lapjaik miként cselekszenek az az ő dolguk. Sajnos, hogy van egy olyan állítólagos munkás csoport is, amelynek összes működése csak a többi munkás­frakciók gyalázkodásában me­rül ki. Ez az egyetlen csoport, amelynek néha keményebb hangon válaszoltunk a múlt­ban, de látván, hogy romboló utjukról semmiféle módon el­téríteni őket már nem lehet, hagyjuk őket továbbra is kéje- legni “forradalmi” munkájuk­ban. Az orosz kérdésre tett meg­jegyzésében is igaza van mun­kástársnak. Amint a háború tovább halad, megint csaknem az 1917-20-as évek viszonyai­hoz hasonló állapotok keletkez­nek az orosz kérdésre vonatko­zólag. Akkor is, mint most, a világ két részre oszlott. Az egyik része az oroszok mellett kardoskodott mig a másik rész az oroszok elleni végtelen gyü­itt leszögezni, hogy eddig min­denütt csak ellenszenves véle­ményt hallottam róla. És azt is nagyon jól tudhatja Mr Mc­Nutt, meg mindazok, akik ezt az emberfagyasztásti eszmét kitalálták, hogy a fagyott em­ber nem igen tud dolgozni. Sőt akkor is csökken a terme­lése, ha csak a kedvét fagyaszt­ják el. Szóval ajánlom, hogy ha már mégis csak fagyasztani akar­nak, hát inkább jeget fagyasz- szanak, mert azon korcsolyázni lehet és azért még magam is hálás lennék. De azonkívül a privát mun­kálatokhoz való odafagyasztás- nak egy kis rabszolgaság ize is van, ugy-e?! lület hirdetőjévé lett. És noha hihetetlenül hangzik, ebben az utóbbi csoportban számosán akadtak olyan munkások is, akik radikálisoknak vallották magukat, de akik úgy találták, hogy Oroszországban nem az ő elgondolásuk szerint rendezked­tek be a forradalmak után. Ezek aztán mohón szívták fel mindazon hazugságokat, ame­lyeket a prostituált sajtó Szov­jet Oroszországról irt. A Bérmunkás Oroszország­gal szemben is fenntartotta a kiritka jogát, de abban a pilla­natban, amint ezt az országot, amelyben a magántulajdonra épített, termelésnek végetvetet- tek, a "náci hordák megtámad­ták, mi azonnal a múnkásszoli- daritás őszinte érzésével for­dultunk a szovjetek felé és új­ból hangoztatjuk, hogy Orosz­ország véres harca a náci erő­szakszervezet ellen egyben a munkásosztály harca is. Éppen ezen magatartásunk következ­tében pár olyan egyén, akit ed­dig “munkástársnak” hittünk, ma ádáz gyűlölettel áskálódik ellenünk. Ugyancsak az az ál­lítólagos munkáscsoport is, amelyre föntebb céloztunk. így mi is megegyezünk ön­nel abban, hogy most, ebben az igazán véres, válságos idők­ben, amikor milliók pusztulnak el, amikor a náci dögvész a munkásság legjobbjait irtja ki, akkor az oroszokat gyűlölő és azoknak leverését óhajtó egyénnek az öntudatos munká­sok között semmi helye. MULATSÁG NEW YORKBAN November 28-án szombaton este az IWW és a Modern Szín­kör egy különleges mulatságot rendez a Bérmunkás javára. Az igazán érdekes estélyről a jövő lapszámunában bővebb je­lentéssel leszünk, addig is kér­jük a New York és környéki munkástársakat, hogy novem­ber 28-ra jegyezzék elő ma­guknak, hogy a Bérmunkás mu­latságon megjelenni fognak. Figyeljék további bejelentése­inket. Az IWW new yorki csoportja. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents