Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-11-14 / 1241. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1942. november 14. Nők a termelés színterén (a-1.) A háború teremtette viszonyok napról-napra több nőt vonnak be a termelésbe, úgy a rádió, mint újság hirdetések erről tanúskodnak. Valóságban láthatjuk is, hogy naponta több és több női munkást alkalmaznak a háborús iparokban. Arról is szó esik, hogy a nők is a lajstomozó lisztára kerülnek. Mi nem látunk ebben ugyan semmi különöset — hiszen a proletár nők eddig is dolgoztak — ha nem éppen a háborús ipa­rokban, de ki hol alkalmazást kapott. Hiszen minden proletár­nőnek akad elég munkája a saját háztartása körül különösen ott, ahol néhány gyermek is van a családban. De bizony sok eset­ben a múltban megtörtént, hogy a munkásasszonyok magukra hagyva apró gyermekeket, reggeltől estig valamilyen alkalma­zást vállaltak, hogy a keveset kereső férjet valahogyan anyagi­lag kárpótolják. Ma azonban különösen hazafiságnak tartják azt, hogy minden nő, aki munkára alkalmas hát töltse be hiva­tását, mert ez a háború a demokráciáért van folyamatban. Ez mind helyén volna igy, de mostan megint csak a munkáscsalá­dok vegyék ki kétszeresen részöket. A nőket csalogató hirdetések igy szólnak — előleges gya­korlat nem szükséges, mert mindegyiket lehet valamilyen mun­kára betanítani. Napról napra láthatjuk, hogy több és több nő jelentkezik munkára, de természetesen a proletár nők. Nem igen látjuk azoknak hozzátartozóit, akik hangzatosán tudnak beszél­ni, hogy a demokrácia megmentését csak úgy eszközölhetjük a legjobban ha a haza fronton a termelés szinterén minden ener­giánkat odaadjuk. Az újság hirdetések között a női rovatban találunk még másfajta hirdetéseket is, a többek között házimunkára keresnek nőket, hogy az urhölgyeket kiszolgálják, lakásaikat rendbe tart­sák, főzzenek, mossanak rájuk, hogy ők azután unalmukban összejöveteleken, minden szemrebbenés nélkül odaálljanak gyűj­teni és a tömegeket lelkesíteni a nélkül, hogy ők bármilyen hasz­nos munkát végeznének. Nem, hogy a háborús iparban akarnának résztvenni, de még a saját maguk házimunkáját is másokkal végeztetik el. Ha tényleg a nők lajstromozása életbe lép, kiváncsiak vagyunk, hogy a demokrácia érdekében mindenkit egyformán fognak e kezelni és megállapítani róluk, hogy munkára alkalmasak. Még talán a férfiaknál jobban meglehet érteni a felmentésüket azon ürügy alatt, hogy ennek vagy amannak a gyárnak igazgatója vagy vezető szerepet tölt be még akkor is, ha talán havonta egy­szer megy körül a gyárban és nélkülük a termelés éppen olyan simán menne. De vájjon azok az úri dámák, akiknek van elég fi­zikai erejük a dőzsölésre, mit fognak igazgatni, hogy a hábo- borus munka alól felmentést kapjanak. Vagy nekik eszük ágá­ban sincs a munka. Mert a munka csak a munkások részére va­ló, hiszen nekik nem kell küzdeni a demokráciáért, mert teljes egészében élvezik. A termelés terén a kapitalisták szívesen alkalmaznak nő­ket, nem éppen azért mert háború van, még akkor is ha néhány millió fiatal embert a hadseregbe soroznak is és az iparok teljes erővel dolgoznak, még mindig akad elég munkanélküli férfi, meg vannak millió számra mindenfajta felesleges ügynökségek, te­lek hiénák, az emberiséget mérgező alkohol készitők és elárusí­tók, politikai ügynökök, ha mindezeket a háborús iparba kény- szeritenék, nem volna munkáshiány. Azok a proletárnők pedig, akik tényleg a háborús iparokban vagy a termelés bármely ágá­ban alkalmazást nyernek, tartsák szem előtt azt a fontos tényt, hogy férfi munkát végeznek és ezért férfi fizetést kell, hogy kapjanak. Ezt azonban csak úgy érhetik el, ha a termelés szín­terén szervezkednek. Ha nem idegenkednek a gyárakban a fér­fiak oldalán ugyan azt a munkát végezni, akkor ne idegenked­jenek ugyan azt a fizetést is kikövetelni, aminek egy módja van, hogy azt meg is kaphassák, ha úgy a nők, mint a férfiak ott a termelés terén olyan gazdasági szervezetbe tömörülnek, amely minden tekintetben kizárólag a dolgozó munkások érdekeit szol­gálja. Ilyen szervezet ma csak egy van. Akik nem merültek el a választási posványba mint az AFL meg a CIO, hanem azt tart­ják, hogy a munkásosztály osztályérdekei a termelés szinterén orvosolhatók a legrövidebb utón és a munkásosztálynak ilyen utón kell haladnia — ez az ut az igazi forradalmi ipari unioniz- mus útja, amelyet kizárólag az IWW képvisel. Munkásnők ne idegenkedjetek a szervezkedéstől, ha bevo­nultok a termelés szinterére felemelt fővel tegyétek, mint szer­vezett munkások, hogy jogaitokat megvédhessétek egyenrangú munkáért, egyenlő fizetést követelve. Képezzétek magatokat az osztályharcra, mert az igazi de­mokrácia csak úgy következhetik el, ha azt maguk a dolgozó munkások valósítják meg, amikor megkapjuk munkánknak tel­jes gyümölcsét. Amikor a demokrácia jelszava nem hangzatos szó lesz számunkra, hanem valóság, mert az igazi demokrácia csak az ipari demokrácia életbe léptetésével valósulhat meg. Európa kizsákmányolásának eszköze a márka STOCKHOLM, okt. (ONA) A német propaganda miniszté­rium hivatalos folyóiratának a “Das Reich”-nák legutóbb ide­érkezett száma igen tanulsá­gos fejtegetést közöl arról, mi­ként válik a német birodalmi márka, valamint annak külön­böző változatai, Európa elnyo­mott népei kizsákmányolásá­nak hatásos eszközévé. Európa népeinek Németországgal és egymás között való áruforgal­ma a “clearing”-en alapul, azaz az árucserének számlán való le­bonyolításán. “Ez a clearing, irja a “Das Reich”, a háború folyamán egyre inkább úgy alakult, hogy a megszállt or­szágoknak áruforgalma egymás közt, valamint más országok­kal, mint Finnországgal, Olasz­országgal, Svédországgal, Sváj­cai, berlini clearingszámlán bo­nyolódott le, azaz birodalmi márka értékben.” A propagan­da minisztérium közlönye ma­gától értetődőnek fogja fel, hogy ez a clearing nem törté­nik az európai népek jószántá­ból, hanem kényszerből és alap­jában ez a megrablásnak szépí­tett formája. E “clearing” alap­ján az elnyomott országoknak nagy “követeléseik” vannak Németországgal szemben, me­lyeket a németek persze soha­sem fognak megfizetni. “Azok a követelések, amelyek e clear­ing számlán a legtöbb európai ország javára Németországgal szemben felszaporodtak — irja a folyóirat — természetesen nem támadtak ez országok jó­szántából, hanem azok a hábo­rú következményei az országok egymás közötti forgalmában. Később aztán majd e márkán alapuló csereforgalom, alapja lehet Európa pénz-értéke tuda­tos és rendszeres újjászervezé­sének.” Európa pénz rendsze­rét náci uralom alatt egyéb­ként a “Das Reich” igy irja le: “A birodalmi márkát a hol­land protektorátusban törvé­nyes fizetési eszköznek fogad­ják el. A megszállt keleti ré­szeken az azelőtt forgalomban volt pénzt német birodalmi pénztárjegyekkel helyettesítet­tük, vagy pedig uj pénznemek­kel, melyek árfolyami viszo­nyát a márkához a német biro­dalmi bank állapította meg. Norvégia, Belgium, Jugoszlá­via és más megszállt országok­ban nem változtattuk meg a forgalomban lévő pénznemet, de a német birodalmi bank kü­lön kiküldött biztosai ügyelnek rá, hogy az összemüködésben valutakérdésekben, ne legyen hiba.” Még pár szó a Bálint ügyhöz Szóvátettük lapunkban, hogy Cleveland városban a CIO ta­nács elnöke, bizonyos William F. Donovan feljelentést tett a magyar származású Bálint Dá­vid ellen, mert az állítólag sztrájkra biztatta a Ferro Machine and Foundry Co. mun­kásait, ahol a CIO ottani osz­tályának az elnöke. Sőt mind­járt a munkásgyülőlő lapoknál is nagy támadást intézett Bá­lint Dávid és fivére, Bálint András ellen. A feljelentésből kifolyólag a hatóságok Bálint Dávidot eltiltották a hadi mun- munkától. Ezt az ügyet megvizsgálta a szóbanforgó CIO union és a vá­dat alaptalannak nyilvánította. Ugyancsak erre az álláspontra helyezkedett a CIO városi ta­nács is. Sőt megszavaztak 250 dollárt Bálint jogi védelmére és 15 dollár hetisegélyt a szá­mára addig, amig munkát kap. Donovan nagyon hencegett, hogy nem nyugszik bele az | union határozatába, hanem fel- I jebb viszi az ügyet az Interna­tional tisztviselőkhöz. Ebből az alkalomból újra a munkáselle- j nes lapoknak adott nyilatkoza­tot. Most aztán ugyancsak azon lapokban olvassuk, hogy ez a ] Mr Donovan “személyesen jár' el, hogy Bálint Dávid vissza­kapja a munkáját”. Most azt! hangoztatja, hogy a United | Steel Workers (CIO) unionnak semmi köze sem volt a Bálint munkától való eltiltásához. Ezek után erről a Donovan- ról mondott véleményünket, ami egyáltalában nem volt hí­zelgő, nem változtatjuk meg. Vagy ha igen, akkor még rosz- szabbat gondolunk felőle, — ha ugyan ilyesmi lehetséges. A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. Alakszay, Los. A. .. 7.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 7.00 Mrs. J. Deák, Akron .... 7.00 Mrs. G. Deme, Akron ..... 7.00 Mrs. L. Decsi, Akron ..... 5.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 4.00 Kath. Estergall, Clev...... 2.00 Mrs.özv.I. Farkas, Akron 7.00 Mrs.Ifj. J. Farkas, Akron 7.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 7.00 Mrs J. Feczkó, N. Y...... 12.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls .... 9.00 Mrs. L. Gánch, Carolina 12.00 R. Kurovszky, Copeland 5.00 Mrs. P. Kern, Akron .... 7.00 Mrs. E. Kovách, Cleve. .. 5.00 Anna Kovách, Detroit .... 2.00 Mrs. J. Kollár, Cleveland 5.00 [ Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs. Lefkovits, Cleve. .. 7.00 Mary Mayer, Phila.......... 6.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 8.00 ; Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 I Mrs. J. Schwindt, Akron 7.00 j Mrs. Török, Atl. City 5.00 Mrs. S. Visi, Lincoln Prk. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ....... 7.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 7.00 Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe!

Next

/
Thumbnails
Contents