Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-11-14 / 1241. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1942. november 14. Nők a termelés színterén (a-1.) A háború teremtette viszonyok napról-napra több nőt vonnak be a termelésbe, úgy a rádió, mint újság hirdetések erről tanúskodnak. Valóságban láthatjuk is, hogy naponta több és több női munkást alkalmaznak a háborús iparokban. Arról is szó esik, hogy a nők is a lajstomozó lisztára kerülnek. Mi nem látunk ebben ugyan semmi különöset — hiszen a proletár nők eddig is dolgoztak — ha nem éppen a háborús iparokban, de ki hol alkalmazást kapott. Hiszen minden proletárnőnek akad elég munkája a saját háztartása körül különösen ott, ahol néhány gyermek is van a családban. De bizony sok esetben a múltban megtörtént, hogy a munkásasszonyok magukra hagyva apró gyermekeket, reggeltől estig valamilyen alkalmazást vállaltak, hogy a keveset kereső férjet valahogyan anyagilag kárpótolják. Ma azonban különösen hazafiságnak tartják azt, hogy minden nő, aki munkára alkalmas hát töltse be hivatását, mert ez a háború a demokráciáért van folyamatban. Ez mind helyén volna igy, de mostan megint csak a munkáscsaládok vegyék ki kétszeresen részöket. A nőket csalogató hirdetések igy szólnak — előleges gyakorlat nem szükséges, mert mindegyiket lehet valamilyen munkára betanítani. Napról napra láthatjuk, hogy több és több nő jelentkezik munkára, de természetesen a proletár nők. Nem igen látjuk azoknak hozzátartozóit, akik hangzatosán tudnak beszélni, hogy a demokrácia megmentését csak úgy eszközölhetjük a legjobban ha a haza fronton a termelés szinterén minden energiánkat odaadjuk. Az újság hirdetések között a női rovatban találunk még másfajta hirdetéseket is, a többek között házimunkára keresnek nőket, hogy az urhölgyeket kiszolgálják, lakásaikat rendbe tartsák, főzzenek, mossanak rájuk, hogy ők azután unalmukban összejöveteleken, minden szemrebbenés nélkül odaálljanak gyűjteni és a tömegeket lelkesíteni a nélkül, hogy ők bármilyen hasznos munkát végeznének. Nem, hogy a háborús iparban akarnának résztvenni, de még a saját maguk házimunkáját is másokkal végeztetik el. Ha tényleg a nők lajstromozása életbe lép, kiváncsiak vagyunk, hogy a demokrácia érdekében mindenkit egyformán fognak e kezelni és megállapítani róluk, hogy munkára alkalmasak. Még talán a férfiaknál jobban meglehet érteni a felmentésüket azon ürügy alatt, hogy ennek vagy amannak a gyárnak igazgatója vagy vezető szerepet tölt be még akkor is, ha talán havonta egyszer megy körül a gyárban és nélkülük a termelés éppen olyan simán menne. De vájjon azok az úri dámák, akiknek van elég fizikai erejük a dőzsölésre, mit fognak igazgatni, hogy a hábo- borus munka alól felmentést kapjanak. Vagy nekik eszük ágában sincs a munka. Mert a munka csak a munkások részére való, hiszen nekik nem kell küzdeni a demokráciáért, mert teljes egészében élvezik. A termelés terén a kapitalisták szívesen alkalmaznak nőket, nem éppen azért mert háború van, még akkor is ha néhány millió fiatal embert a hadseregbe soroznak is és az iparok teljes erővel dolgoznak, még mindig akad elég munkanélküli férfi, meg vannak millió számra mindenfajta felesleges ügynökségek, telek hiénák, az emberiséget mérgező alkohol készitők és elárusítók, politikai ügynökök, ha mindezeket a háborús iparba kény- szeritenék, nem volna munkáshiány. Azok a proletárnők pedig, akik tényleg a háborús iparokban vagy a termelés bármely ágában alkalmazást nyernek, tartsák szem előtt azt a fontos tényt, hogy férfi munkát végeznek és ezért férfi fizetést kell, hogy kapjanak. Ezt azonban csak úgy érhetik el, ha a termelés színterén szervezkednek. Ha nem idegenkednek a gyárakban a férfiak oldalán ugyan azt a munkát végezni, akkor ne idegenkedjenek ugyan azt a fizetést is kikövetelni, aminek egy módja van, hogy azt meg is kaphassák, ha úgy a nők, mint a férfiak ott a termelés terén olyan gazdasági szervezetbe tömörülnek, amely minden tekintetben kizárólag a dolgozó munkások érdekeit szolgálja. Ilyen szervezet ma csak egy van. Akik nem merültek el a választási posványba mint az AFL meg a CIO, hanem azt tartják, hogy a munkásosztály osztályérdekei a termelés szinterén orvosolhatók a legrövidebb utón és a munkásosztálynak ilyen utón kell haladnia — ez az ut az igazi forradalmi ipari unioniz- mus útja, amelyet kizárólag az IWW képvisel. Munkásnők ne idegenkedjetek a szervezkedéstől, ha bevonultok a termelés szinterére felemelt fővel tegyétek, mint szervezett munkások, hogy jogaitokat megvédhessétek egyenrangú munkáért, egyenlő fizetést követelve. Képezzétek magatokat az osztályharcra, mert az igazi demokrácia csak úgy következhetik el, ha azt maguk a dolgozó munkások valósítják meg, amikor megkapjuk munkánknak teljes gyümölcsét. Amikor a demokrácia jelszava nem hangzatos szó lesz számunkra, hanem valóság, mert az igazi demokrácia csak az ipari demokrácia életbe léptetésével valósulhat meg. Európa kizsákmányolásának eszköze a márka STOCKHOLM, okt. (ONA) A német propaganda minisztérium hivatalos folyóiratának a “Das Reich”-nák legutóbb ideérkezett száma igen tanulságos fejtegetést közöl arról, miként válik a német birodalmi márka, valamint annak különböző változatai, Európa elnyomott népei kizsákmányolásának hatásos eszközévé. Európa népeinek Németországgal és egymás között való áruforgalma a “clearing”-en alapul, azaz az árucserének számlán való lebonyolításán. “Ez a clearing, irja a “Das Reich”, a háború folyamán egyre inkább úgy alakult, hogy a megszállt országoknak áruforgalma egymás közt, valamint más országokkal, mint Finnországgal, Olaszországgal, Svédországgal, Svájcai, berlini clearingszámlán bonyolódott le, azaz birodalmi márka értékben.” A propaganda minisztérium közlönye magától értetődőnek fogja fel, hogy ez a clearing nem történik az európai népek jószántából, hanem kényszerből és alapjában ez a megrablásnak szépített formája. E “clearing” alapján az elnyomott országoknak nagy “követeléseik” vannak Németországgal szemben, melyeket a németek persze sohasem fognak megfizetni. “Azok a követelések, amelyek e clearing számlán a legtöbb európai ország javára Németországgal szemben felszaporodtak — irja a folyóirat — természetesen nem támadtak ez országok jószántából, hanem azok a háború következményei az országok egymás közötti forgalmában. Később aztán majd e márkán alapuló csereforgalom, alapja lehet Európa pénz-értéke tudatos és rendszeres újjászervezésének.” Európa pénz rendszerét náci uralom alatt egyébként a “Das Reich” igy irja le: “A birodalmi márkát a holland protektorátusban törvényes fizetési eszköznek fogadják el. A megszállt keleti részeken az azelőtt forgalomban volt pénzt német birodalmi pénztárjegyekkel helyettesítettük, vagy pedig uj pénznemekkel, melyek árfolyami viszonyát a márkához a német birodalmi bank állapította meg. Norvégia, Belgium, Jugoszlávia és más megszállt országokban nem változtattuk meg a forgalomban lévő pénznemet, de a német birodalmi bank külön kiküldött biztosai ügyelnek rá, hogy az összemüködésben valutakérdésekben, ne legyen hiba.” Még pár szó a Bálint ügyhöz Szóvátettük lapunkban, hogy Cleveland városban a CIO tanács elnöke, bizonyos William F. Donovan feljelentést tett a magyar származású Bálint Dávid ellen, mert az állítólag sztrájkra biztatta a Ferro Machine and Foundry Co. munkásait, ahol a CIO ottani osztályának az elnöke. Sőt mindjárt a munkásgyülőlő lapoknál is nagy támadást intézett Bálint Dávid és fivére, Bálint András ellen. A feljelentésből kifolyólag a hatóságok Bálint Dávidot eltiltották a hadi mun- munkától. Ezt az ügyet megvizsgálta a szóbanforgó CIO union és a vádat alaptalannak nyilvánította. Ugyancsak erre az álláspontra helyezkedett a CIO városi tanács is. Sőt megszavaztak 250 dollárt Bálint jogi védelmére és 15 dollár hetisegélyt a számára addig, amig munkát kap. Donovan nagyon hencegett, hogy nem nyugszik bele az | union határozatába, hanem fel- I jebb viszi az ügyet az International tisztviselőkhöz. Ebből az alkalomból újra a munkáselle- j nes lapoknak adott nyilatkozatot. Most aztán ugyancsak azon lapokban olvassuk, hogy ez a ] Mr Donovan “személyesen jár' el, hogy Bálint Dávid visszakapja a munkáját”. Most azt! hangoztatja, hogy a United | Steel Workers (CIO) unionnak semmi köze sem volt a Bálint munkától való eltiltásához. Ezek után erről a Donovan- ról mondott véleményünket, ami egyáltalában nem volt hízelgő, nem változtatjuk meg. Vagy ha igen, akkor még rosz- szabbat gondolunk felőle, — ha ugyan ilyesmi lehetséges. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek az 1942—43-ik évre: Mrs. Alakszay, Los. A. .. 7.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 7.00 Mrs. J. Deák, Akron .... 7.00 Mrs. G. Deme, Akron ..... 7.00 Mrs. L. Decsi, Akron ..... 5.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 4.00 Kath. Estergall, Clev...... 2.00 Mrs.özv.I. Farkas, Akron 7.00 Mrs.Ifj. J. Farkas, Akron 7.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .... 7.00 Mrs J. Feczkó, N. Y...... 12.00 Mrs. J. Fodor, C. Falls .... 9.00 Mrs. L. Gánch, Carolina 12.00 R. Kurovszky, Copeland 5.00 Mrs. P. Kern, Akron .... 7.00 Mrs. E. Kovách, Cleve. .. 5.00 Anna Kovách, Detroit .... 2.00 Mrs. J. Kollár, Cleveland 5.00 [ Mrs. A. Kucher, Pittsb. 4.00 Mrs. Lefkovits, Cleve. .. 7.00 Mary Mayer, Phila.......... 6.00 Mrs. A. Molnár, Cleveland 8.00 ; Mrs. G. Rauch, Akron .... 7.00 I Mrs. J. Schwindt, Akron 7.00 j Mrs. Török, Atl. City 5.00 Mrs. S. Visi, Lincoln Prk. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron ....... 7.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 7.00 Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe!
