Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-07-11 / 1223. szám
1942 julius 11. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A “VAD” SZTRÁJKOK A munkásság hihetetlen megértéssel van az ország mai súlyos helyzetével. Tisztában van a náci veszély nagyságával és oly mértékben fokozta fel a termelést, amilyent még a legoptimistábbak sem reméltek. Bérharcok csak nagy elvétve fordulnak elő. A munkások türelemmel várják az illetékes körök döntését, dacára, hogy hihetetlenül hosszú ideig tart, amig az oda került bérkérdések döntés alá kerülnek. Ami sztrájkok előfordulnak, amelyeknek túlnyomó részben pár óra alatt véget ér, azt a kapzsi, szabotáló gyárosok idézik tudatosan elő, hogy egyrészt a termelést akadályozzák és főleg, hogy a kipróvokált sztrájkokkal egy sztrájk ellenes törvényt erőszakoljanak ki. Bér és accord árak, a bér javítást pótoló bónuszoknak a “rendezése”, amely mindig bérlevágást jelent. Az aktiv unió emberek elbocsátása az, ami legtöbb esetben kirobbantja a “vad” sztrájkokat. Ennek dacára, az összes lapok rögtön dörgedelmes vezércikkekben mennek neki a munkásoknak és az unionoknak, mig csak elvétve se okolják a gyárosokat. Ebből a tényből láthatjuk, hogy még a leg “liberálisabb” polgári lapok sem tudnak “munkás barátok” lenni, mert a nagytőke hirdetései azok, amelyek kitartják ezeket a lapokat. Ezt kell figyelembe venni minden gondolkodó magyar munkásnak, amikor mi, hozzájuk fordulunk és azt kérjük, hogy ma, amikor a világ- történelem legfontosabb szakát érjük, amikor minden jogunk, szabadságunk és a jövő felszabadulásunk forog kockán akkor álljanak a lapjuk, a Bérmunkás mögé, hogy a mi kis erőnkkel álljunk szembe a munkások ellenségeivel, hogy tovább hirdethessük az Ipari Demokrácia nagy igazát, hogy minden erőnkkel harcolhassunk a népeket elnyomó, minden emberi jogot eltipró nácizmus ellen. Nyilvánuljon az meg akár Német vagy Magyarországon, vagy itt Amerikában. Mi, azt a haróot, amelyet a Bérmunkás harminc éve kezdett meg, rendületlenül, a célunktól egy jottányit sem eltérve folytatni fogjuk, ha az olvasó táborunk, az előfizetésének a beküldésével, a “drágasági pótlék” alaphoz való hozzá járulásával ezt lehetővé teszi. Meg valljuk jólesnek az öreg harcosok által küldött levelek tucatjai, amelyek a Bérmunkás iránti szeretetükről tesznek tanúságot. Testvér, most rajtad a sor! Munkás vagy, szabad és boldog társadalmat akarsz! Tedd meg a kötelességedet, állj a lapod, a Bérmunkás mögé, amely ' az egyetlen magyar nyelvű lap, amelyet bérmunkások Írnak a bérmunkásoknak. MIÉRT HARCOLNAK? Az egész világ' megdöbbenve figyeli azt a gigászi harcot, amely már hetek óta folyik az orosz fronton. Hitler régen beígért “tavaszi” offenzivája teljes erővel folyt Sevastopol és Kharkovnál. Akik végig élték a múlt világháború pergőtüzét a francia, vagy az olasz fronton — amikor napokig dühöngő ágyú tűz előzte meg a támadásokat — azok azt mondják, hogy az csak korcsmái verekedés volt ahhoz képest, amit most Sevastopolnál ép Kharkovnál kellett elszenvedni. Hetek óta a legmodernebb hadiszerekkel, a tankok és repülő-, gépek százainak a fedezete alatt, úgyszólván szünet nélkül támadtak a német-román csapatok, borzalmás árt fizetve minden inch t e r ü 1 e t ér, amelyről kitudták szorítani a haláltmegvető bátorsággal küzdő oroszokat. A Sevastopoli pokolban nem csak a tényleges orosz katonaság, de a felfegyverzett munkásság, az asz- szonyok, gyerekek is pusztították a nemkevésbbé bátran támadó nácikat. Ha erre az elképzelhetetlenül nagy áldozatokra gondolunk, akkor önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, hogy mi az ami a németeket hajtja ebbe a rémes harcba és mi az, ami képessé teszi a védőket arra, hogy eddig nem ismert hősiességgel álták a nácik támadásait.. A fegyelem, az is nagy szerepet játszik, de az maga csak egyideig érvényesül, mert ha tulfeszül, ha túl nagy az erőviszony, akkor összeomlik, ami vagy a harc feladásába, vagy a támadások összeomlásába nyilvánul meg. Miután a harcikészség erőpróbája a legnagyobb mértékben igénybe volt véve az orosz fronton, és egyik részről sincs semmi jele annak, hogy a harci készség összeomlana, vagy csak csökkenne is, kétségtelen, hogy a fegyelemnél sokkal nagyobb erő az, amely kibirhatóvá teszi az ilyen front poklát. Csak valami értéknek a védelme, vagy egy nagy célnak az elérése az, amely ilyen hősiességre képessé teszi a tömegeket. Ma már mindenki elismeri azt, hogy akár tetszik, akár nem, az orosz nép tudja, hogy miért harcol. Az elért eredményeket, és a szovjetek jövőjét oly értéknek tartja, amelyért érdemes meghalni is. Lehetnek különböző vélemények az orosz rendszerről, de egy ma már kétségtelen, hogy maga az orosz nép úgyszólván 100 százalékban a rendszer védelmére áll és azt olyan hősiességgel teszi, ami az egész szabadságra törekvő emberiség csodálatát vívja ki. De éppen olyan bizonyos, hogy a nácik a rendkívül nagy eredményeikét nem csak a tábornokaik tudásának köszönhetik, hanem túlnyomó részben a német katonaság önfeláldozásának és nemkevésbbé a német munkásság termelő készségének, amely megadja a lehetőséget a katonaságnak a harc folytatására majdnem éhezve. Ennyi önfeláldozást a terror nem volna képes kiváltani, pláne állandósítani. Ezt csak egy cél, egy igen nagy cél elérésének a vágya képes kihozni. Ez a cél is nyilvánvaló, éppen úgy, mint az oroszoké. Az utóbbié, a saját szabadságának és tőle elválaszthatatlanul összefüggő világszabadságnak a védelme; a náciké a német “felsőbb rangú” faj uralmának megteremtése. Sajnos ennek a célnak az eléréséig majdnem olyan egységesen áll a német nép Hitler mögött, A német néppel sikerült elfogadtatni azt az elméletet, hogy ő hivatott arra, hogy a többi népek felett uralkodjan, a német nép az úri nép, a többiek a szolga népek. Hisznek abban, hogy győzelem esetén ők uralni fogják a többi népeket és kétségtelen az hogy Hitler győzelme esetén ez meg is valósulna, mert a le- igázott népek feletti uralom, annyi bürokratát, csendőrt, rendőrt, katonaságot igényelne hogy erre az egész német népre szüksége volna a náci rendszernek. Ez a felszított fajelmélettel, super nacionalizmussal bélelt imperializmus, a német világuralmi törekvés teszi képessé a nácikat arra, hogy olyan borzalmas áldozatokat hozzanak, mint amilyent már eddig is hoztak.. Mind a két fél úgyszólván az eszméért harcol. De amig előttünk és minden haladó ember előtt szimpátikus a szabadság-eszmékért való harc, éppen olyan gyűlöletes a német világuralmi törekvés. Ezért minden aggodalmunk, szeVetetünk az orosz front hősi harcolói felé száll, amely fronton dől el századokra az emberiség sorsa. Ott dől el az, hogy meddig tart ez az ember-mészárlás, hogy Amerika nem-e hosszú évekig lesz kénytelen harcolni a fasiszta uralmi törekvés ellen. Éppen ezért az emberiség jövőjének a szempontjából döntően fontos az, hogy a nácik rettenetes nyomását az orösz fronton enyhítsük és ezt ma már mindenki a második front megnyitásával, a náciknak a nyugaton való megtámadásával vélik elérni. Ezt ígéri most újólag úgy R o o s e v el t, mint Churchill, de a nép úgy itt, mint Angliában és főleg a Szovjetben azt követeli, hogy ezt az Ígéretet minél előbb váltsák be. A harcnak a nyugatra való átvitele elkerülhetetlen és ezt addig kell megtenni, amig az orosz front bírja a támadásokat és nem kényszerül nagyobb vissza vonulásokra. A nácizmus pusztulását a fenti okokból nem lehet belsőforradalomtól várni, csak külső támadás idézheti elő és adhatja meg a lehetőséget egy szebb, boldogabb, szabad világnak a felépítésére. PALOTA FORRADALOM A magyar berkek ismét hangosak, amit mi és velünk együtt minden becsületes náci ellenes magyar hangoz tatott. Azt ugyanis, hogy a Magyar Szövetség náci ellenessége csak mesterkélt, hogy azt csak a viszonyok kényszeritették ki, ezért mi hazaárulók voltunk és Himler Mártonék a sárga földig piszkoltak bennünket. Most azután onnan hangzik el a vád, ahonnét a legkevésbé várták volna Himlerék. A Református Egyesület központi számvevője volt az, aki nem bírta el a kétszínű játékot tovább és a new yorki Népszava-ban alaposan leszedi a keresztvizet a Magyar Szövetség urairól. Megirja azt, hogy a Magyar Szövetség szülőanyja a Külföldi Magyarok Világ Szövetsége, egy náci intézmény, a magyar kormány propaganda szerve, amely a magyar külügyminisztérium alá volt rendelve. Vagyis a Magyar Szövetség urai az 1938-as világkongresszuson vesztették el az ártatlanságukat. Ez köztudomású dolog volt eddig is, az is, hogy a magyar kormány pénzelte ezt a propagandát. Vasváry Ödön cikkének ez a része nagyon kihozta a sodrából Himler urat, mert nagyon nekirugaszkodik Vas- várynak. Neki még — tekintettel az állására — nem vágja oda himleri toliforgatás vi- rágszavait, mint azt teszi az ellenfeleivel, kiket ilyen jelzőkkel illet: “bitangok, gazemberek, utca-lányok, rimák, bordélyház lakói,” stb. Csak enyhén megy Vasvárynak. Tagadja, hogy a Világ Szövetség náci irányzatú lett volna. Igaz, hogy egy pár ur az volt, de Pe- rényi báró és Nagy Károly náci ellenesek voltak. Hát igen, Horthy és Teleki is, Kállay is, meg Eckhardt is “náci ellenesek” voltak és azok ma is. Azt azonban igy kell érteni: Hort- hyék Hitlert megelőzve fasisz- zálták Magyarországot. Még Hitler az ismeretlenség homá- jában volt, amikor már Hort- hyék a magyar munkások ezreit gyilkolták le, tízezernyit tettek börtönbe. Megteremtették az első koncentrációs tábort, gúzsba kötötték a munkásosztályt, elkoboztak minden szabadság jogot, behozták az első zsidó-törvényt, amely csak a szegény zsidót súly tóttá. A gazdag zsidót nem bántották, mert nem csak, hogy ködösen csinálták az üzleteket, de az eladósodott magyar mágnások és a gentryk, akiknek nem akadt a horgára amerikai dollár milliomos örökösnő, azok a gazdag zsidó bankár és gyáros famíliákba nősültek be. Amikor Hitler uralomra jutott a legszorosabb baráti kapcsolatba léptek, aláírták a tengely első megnyilvánulását az anti kommintern szövetséget. Mikor Hitler megkezdte a háborút akkor a magyar kormány 100 százalékosan támogatta. Később aláírta a “mártír” Teleki a tengely szerződést is, amely kötelezte Magyarországot a háborúba való beavatkozásra. De a hatalomra mások is vágyódtak, az úgynevezett nyilaskeresztesek, akik a hatalomra törekedve, támadták ílorthyékat és igy lett Horthy és a kormánya az állami intézmények nem náci ellenesek, hanem a hatalomra törekvő nyilaskeresztesek ellensége. Mutasson rá Himler Márton, Horthy vagy a magyar kormány, vagy Perényi báró egyetlen nyilatkozatára, amelyben elitélték volna a nácizmust. Ilyet nem tud felmutatni, csak
