Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)

1942-10-10 / 1236. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 CLEVELAND, 1942 OKT. 10 VOL. XXX. ÉVFOLYAM NUMBER 1236 SZÁM LONDON, szept. (ONA) Bi­zonyos angol körökből indított propagandával szemben, hogy az olasz megszállás embersége­sebb a német náci módszerek­nél, most Juraj Krnyovics, a menekült jugoszláv kormány helyettes miniszterelnöke leve­let tesz közzé a londoni ‘Tim- es”-ben. “Néhány hétig, írja a jugoszláv kormány szószólója, az olasz uralom csakugyan eny­hébb volt a bekebelezett és megszállt területeken. De an­nak rég vége. Azóta az olasz módszerek, különösen Dalmáci­ában és az isztrián felső horvát tengerparton, semmivel sem jobbak a nácik kegyetlenkedé­seinél Európaszerte.” 25 dalmát értelmiségbeli vezető személyi­séget már 1941 végén elcipel­ték a puszta Lipari sziget bün­tető telepére és azóta semmi hir róluk. Az iskolák, a közi­gazgatás és a közélet elolaszo- sitása javában folyik. A hor­vát lapokat beszüntették üze­müket elkobozták. Mindenütt olasz hivatalnokok jelentek meg. Split (Spalato) kathöli- kus szemináriumát becsukták és a kispapoknak Olaszország­ba kellett költözniök. Aki erre WASHINGTON, (ONA) A “Gustav Siegfried I”, nácikat leleplezgető titkos német rádi­óban megint megszólalt az, aki a “Főnök hangjának” mondja magát és ezúttal arról beszélt, hogy a legutóbbi, Murmansk északoroszországi kikötő ellen intézett német támadást hogy hiúsította meg a nácik hanyag­sága és lelkiismeretlensége. A “Főnök” szerint az Oslóban, Norvégia megszállt fővárosban levő német tengerészeti után- pótló állomásnak parancsnoka Bart náci führer. Ez annyira el van foglalva magán-üzleteivel, hogy teljesen elhanyagolja a Murmanskba menő szövetséges tengeri szállítmányok ellen har­coló német tengerészeti és légi erők szükséges méretű után­pótlását. A “Főnök hangja” szerint Dietl német tábornok­ezredes nem kapta meg a szük­séges hadianyagot egy Mur­mansk ellen intézett támadás­hoz, Bruch táborszernagy pe­dig nem kapott Osloból elégsé­ges bombázógépet és torpedó­repülőt, hogy egy nagy szövet­séges tengeri szállítmány légi nem volt hajlandó, az nem foly­tathatta papi tanulmányait. A pápa tiltakozását semmibe sem vették. Róma erőszakos olaszo- sitó politikáját durva, ember­telen cselekedetek kisérik. El­mondja tovább Krnyovics, hogy Dalmatinska Zagora vidékének egész sor falvát pusztították el repülőkkel tavasszal, Zaton, Prvic és Vedice falukat pedig fölégették. E falvak vagy ezer lakosát világgá kergették, so­kat közülök hajón cipelték el, máig sem tudni hová. Fiume tartományának Susak, Kastav, Delnice, Cabar és Vrbovska he­lyiségeit légi gyűj tóbombákkal égették föl. Legalább is hetven embert a falvak lakosságából kivégeztek. Adatok vannak ró­la, hogy Jelenje helyiségben 20 embert végeztek ki gépfegyver­rel, 12-őt meg Kastavban. Juli­us 6-án tiz horvát falut, Sveti, Matejt, Mladencicit, .Blasicit, Jurasit, Sirolit, Bruesit, Srokit, Matej t, Mladencicit, Blasicit, tüzérséggel bombázták rommá. A falvakat körülkerítették, úgy hogy a lakosság nagy része nem menekülhetett. A bombá­zás után a romok teli voltak holttestekkel. elhárító ágyúit és üldöző repü­lőit kellőképen meggyengithet- te volna, igy aztán a német tá­madó repülők feleslegesen nagy vesztességeket szenvedtek. A “Főnök hangja”, aki a bi­rodalmi hadsereg szószólójának mondja magát és a nácik ural­mát szokta támadni, részlete­sen elsorolja az Oslóban álla- másozó náci nagyfej üek pana­máit. A náci főhadiszállás a norvég főváros “K.N.A.” szál­lodájában van. “Ott tanyáznak Puschmann führer és Pinkanel- le führer, akiknek főtevékeny­ségük az, hogy kék-róka pré­meket csempésznek Németor­szágba, Franciaországba és más országokba. Ott parancsnokol Hoehr sorhajóhadnagy, ki szol­gálati dolgain kívül inkább az­zal foglalkozik, hogy benzint és olajat szerez gazdag norvég megbízóinak. Endrich, Goeb­bels volt segédje, csakis azzal törődik, hogy szeretetcsoma- gokként leplezett élelmiszer szállítmányokat küld Horcher előkelő nagy éttermének Ber­linbe, amit aztán a vendéglős drágán árul náci törzsvendé­(K.E.) Nem kérem, az orosz katonák és a parancsnokaik, a legkevésbé sem úgy viselked­nek, ahogy az egy jól nevelt katonához, pláne magasrangu parancsnokhoz illik, nagyon is meglátszik rajtuk, hogy “nem volt gyerek szobájuk”, hogy a tábornokaik, hentesekből, kő­művesekből, parasztokból reg- rutálódtak, kik nincsenek tisz­tában a katonai sematizmussal, amely világosan előírja, hogy mi a teendője egy megvert tá­bornoknak, illetve Hadseregnek. Ha már nem olvasnak ilyen ka­tonai könyveket, hát akkor ott van előttük a gyakorlati példa, nem csak a múlt, hanem a je­len háborúból is, egy pár ütkö­zet után, hogy küldte a katonai szabályoknak megfelelően a fe­hér zászlóval felszerelt parla­mentőrt, a belga király vagy a vén Petain. A kürtös fújta a megfelelő szólamot, a német parancsnok zord arcai fogadta a parlamentőrt, ki fegyverszü- i netet kért. A náci feltétel nél­küli fegyver letételt kívánt, amit miután ilyen szépen vé­gigcsinálták a komédiát, öröm­mel teljesítettek, mert a “to­vábbi harc kilátástalan volna”. Ugyan ilyen formán történt a “világ legnagyobb erősségénél Singapore-nál is. Nem hiába ezek az urak tisztában vannak a katonai törvényekkel. Na ja, ők gentlemanok, de ezek az oroszok, hogy is mondotta Hit­ler? ‘nem tudják mikor vannak megverve”. Éppen most egy éve jelentette be Hitler a ber­lini Sport Palaceban összegyűlt náci csürhének, hogy “az orosz hadsereg úgy le van verve, hogy az többé nem lesz harc­képes”. És a megsemmititett vörös hadsereg ezt nem látta be és az elmúlt egy év alatt olyan keményen volt harcké­pes, hogy sok százezer náci és szövetséges katonája szagolja alulról az ibolyát. Ma már, egy év után nem beszél arról Hit­ler, hogy a vörös hadsereg meg van verve, jól tudja azt, hogy ma 16 hónapos harc után, ha lehet még akció képesebb, mint volt a háború elején. Óriási területeket foglalt el Hitler, de nem jutott olcsón hozzá, nem volt bargain, az ár amit érte fizetett, nem érte meg az eredményt. Nagy ipari városokat foglalt el, de nem ta­geknek. Barschdorf führer a náci politikai rendőrség pa­rancsnoka volna, de egy tizen­ötfontos sonkáért szabadlábra helyezi a legvakmerőbb szabo- tálót is. Iáit csak romokat. Kiev két hó­napig volt körülzárva, mire kénytelen volt megadni magát, ugyan igy Odessza is, mikor már minden szét volt lőve, csak akkor vonultak vissza a védők, Szevasztopol 8 hónapig volt kö­rülzárva, állva az ostromot mi­előtt elfoglalhatta volna Hitler, egy hónapig tartottak az uccai harcoló. Leningrád egy évnél több, hogy körül van zárva ,a harc folyik szüntelenül, de meg­adásról szó sincs. Moszkvát két hónapig ostromolták, már 25 mérföldre közelítették meg, de ma 125-150 mérföldre van is­mét a náci hadsereg. Stalingrad, egy hőskölte­mény. Negyvenegyedik napja hogy éjjel-nappal folyik a ret­tenetes harc. Uccáról-uccára, házról-házra folyik a harc és három héttel ezelőtt már min­denki feladta Stalingradot csak a védők nem. Nincs fehér zász­ló, nincs parlamentőr, de olyan kemény ellentállás van, hogy a borzalmas áldozatok dacára az­óta egy lépést sem tudtak elő­re haladni. Hitler ha törik, ha szakad elakarja foglalni Sta- lingrád romjait, de ezt csak házról-házra, nem, szobáról-szo- bára teheti. Stalingradnál több náci pusztult el, mint az Orosz­országon kívüli harcokban ösz- szevéve és még mennyi fogja őket követni, nem is beszélve a hadifelszerelésről, a tankjairól, repülőgépjeiről és közbe meg­érkezik a nagy orosz segítség, az orosz tél, amely majd segít pusztítani Timosenkoéknak. Nem, akik igy harcolnak azok nem gentlemanok, nem tiszt urak, csak proletárok, abból a fajtából, amelyekből a mi már­tírjaink kerültek ki. A munkásmozgalom kezdemé­nyezői, a nagy önzetlen előhar- cosaink, az akasztófán, villany­székben kivégzettek, a meglin­cseltek, a szólás szabadságért, börtönbe menő harcosok, fajtá­jából valók, kik nem adták meg magukat, kik önzetlenül har­coltak ha kell meghaltak, nem a maguk, hanem a munkásosz­tály jövőjéért. A különbség csak annyi, hogy most ott Sta­lingradnál és a még következő stalingrádoknál, millió és mil­lió ember kész meghalni, hogy védje osztálya jogait és pusz­títsa a gyűlöletes ellenségeit, amelyek az egész emberiséget örökös rabságba akarják lök­ni. Büszkék vagyunk arra, hogy Stalingrad védői nem gentle­manok, hanem proletárok. Náci vezérek üzletei NEM GENTLEMANEK A fasizták semmivel sem job­bak a náciknál

Next

/
Thumbnails
Contents