Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-10-03 / 1235. szám
1942. október 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------------(gb) ROVATA--------------------------Többször szóvá tettem már ebben a rovatban, hogy az amerikai magyar lapok az álhazafias, ultra soviniszta eszmék ápolásával mennyire félrevezették az amerikai magyarságot és milyen nagy bűnt követtek el ezzel úgy a magyar mint az amerikai nép ellen. Az amerikai magyar lapok meg a velük egyhuron pendült egyleti vezérek a hazafiasság eszméjét a mindenkori magyar kormányok és uralkodó osztály dicséretében látták és az irántuk való hódolatra nevelték az amerikai magyarságot, akik éppen ezen kapzsi, feudális jogokat gyakorló osztály kizsákmányolása elöl menekültek a tengeren túlra. Megírtam, hogy különösen a második generációnak milyen hibás fogalmai vannak a magyarországi viszonyokról. De a napokban meggyőződtem, hogy a sok és álhatatos hazugság még a hazulról jötteken is fog. Ugylátszik igaza van Hitlernek abban, hogy ha sokat és nagyokat hazudnak, akkor abból ragad valami a hallgatókra, különösen akkor, ha az ily hazugságokat évtizeden át folytatják. Mondom, a napokban győződtem meg erről, midőn egyik munkástársai valami lakás ügyben hirdetés után elmentünk egy magyar családhoz, ahol beszélgetésre került a dolog. A szót az asszony vitte és az ember csak néha mert közbeszólni. Természetesen a háborúra meg a hazai ügyekre került a szó és meglepetve hallottuk az asszonytól, hogy Horthyt a gondviselés küldte Magyarország megmentésére és hogy milyen örömrivalgással fogadta a nép annak idején a románokat, meg hogy mennyire adósa a magyarság Horthynak ... és igy tovább, se vége se hossza nem volt a Horthy dicsőitésnek. Persze nem tudtuk megállni szó nélkül és megmondottuk a Horthyra vonatkozó nem valami kedvező véleményünket, amire a szinte elképedt Horthy honleány ránk rivalt, hogy talán kommunisták vagyunk ?! Mert ő Budán lakott a magyar bolshevik uralom alatt és a kertjükben hat gyenge kalará- bé volt, de a bitang kommunisták azt is elvitték. “Hat gyenge kalarábét, csak képzeljék!” — mondotta — “de ki is mutogattam ám a románoknak meg a magyar katonáknak, hogy ez itt, meg az amott volt nagy kommunista!” MEGINT A Jó PÁSZTOR Megtudtuk aztán, hogy az illető állandó olvasója a Cleve- landon megjelenő “Jó Pásztor” cimü katholikus hetilapnak és | abból veszi úgy a hazafiságát, j mint a kommunisták elleni gyűlöletét. Az olvasö természetesen most azt mondhatja, hogy egy ilyen tudatlan asszony beszédére mitsem kell adnunk. Előbb magam is erre gondoltam. De ugyanott azt is hallottam tőlük, hogy a férje hadimunkán dolgozik. Mármost meg van az eshetősége annak, hogy ilyen tudatlan asszony befolyása alatt az illető valami olyasmit követ el, ami esetleg sok jóravaló munkásnak az életébe is kerülhet. Más szóval az ilyen emberek potenciális ötödik ko- lumnisták. És minél tudatlanabbak, annál veszedelmesebbek, mert csupán az érzelmeik impulzusára cselekszenek meggondolás nélkül. De nem csak a Jó Pásztor bűnös az ily álhazafias tanításért, hanem a többi lapok, sőt még az egyleti értesítők is, amelyeket a tagság pénzéből tartanak fenn. Itt van például a Verho- vayak Lapja, amelynek a náciktól és a Horthy magyar kormánytól eredő propaganda híreit már többször kimutattuk. Most már nem mernek nyíltan fasizta propagandát folytatni, hanem álcázva teszik munkásellenes Írásokkal. így például maga az elnök, Daragó József a Labor Day előtti lapszám vezető cikkét arra használja fel, hogy a szervezkedés eszméje ellen agitáljon. A két nagy munkásszervezetről írva ezt mondja: “Fó- gondjuk és igyekezetük annak a vágynak a betöltése, amely a zárt műhelyek óhajtásában és ezzel karöltve a keresetekből való dues-ok levonásában nyilvánul meg.” Vagyis a munkások szervezkedésének a célja nem a munkások helyzetének a javítása, hanem a “dues”-ok (havi illetékek) behajtása. Daragó itt igen ravaszul ismétli Westbrook Pegler munkásfaló újságíró azon állítását, hogy a munkásszervezetek csak a tisztviselők hasznát szolgálják. Az most már közismert dolog, hogy a náci propagandának egyik része a szervezkedés eszméje ellen irányul. A munkásellenes reakció és fasizmus minden válfajával egyetemben szorosan összetartoznak. ÁL-DEMOKRATÁK Daragó aztán eszembehozza a betegsegélyzőket. Az egyik betegsegélyző kerületi szervezője beszélte el nekem a következő tanulságos történetet. Kiment ez a szervező Toledo, 0. városba, hogy ott egy uj osztályt alakítson. A városba érkezvén azonban tudtára adták, hogy ott a magyarok között igen nagy hatalma van Eör- dögh Elemér prelátusnak és jól tenné, ha előzőleg megnyerné a prelátus ur jóakaratát. Fel is kereste a tisztelendő urat, ahol előbb egy fiatal káplán féle fogadta. Ettől aztán megtudta, hogy a prelátus urat ilyen meg olyan méltóságos, meg mi egymás címen kell szólítani, másképpen nem áll szóba vele. Szegény szervezőnek egy egész óra hosszán át kellett tanulnia az Eördögh ur címeit. Mikor aztán már eléggé tudta, akkor bevezették, — nem az ördög elé, hanem csak egy másik paphoz, aki annak rendje és módja szerint levizsgáztatta, hogy tudja-e jól az Eördögh címeit. Mikor aztán sikeresen levizsgázott, akkor beengedték a prelátus ur kegyes színe elé, aki most az Amerikai Magyar Szövetség egyik vezére és két téglával veri a mellét a demokráciáért. így igazán nem is tudom, hogy miért Írja a nevét Eördögh-nek, hiszen nem az irás, hanem a kiejtés a fontos. Az Amerikai Magyar Szövetségről még egy másik történet jut eszembe ,amit a Rákóczi helyi osztályának a gyűlésén hallottam. Itt is szóba került, hogy a magyar lapok haragszanak a Rákócziakra, mert nem dűlnek be az Amerikai Magyar Szövetség terrorjának és nem siettek az ébredő vezér, Eckhardt Tibor zászlaja alá a magyar úri pióca osztály megmentésére. Ezért a lapok bojkot- tálják a Rákocziakat és a helyi lap például felsorolta az összes magyar egyleteket, amelyek hadikötvényeket vásároltak, de a Rákóczit kihagyták. LENÉZIK A MUNKÁST Persze a Rákócziak most már SEMLEGES VÉLEMÉNY HITLER MÁSODIK TÉLI HADJÁRATÁRÓL STOCKHOLM, szept. (ONA) A svéd közvélemény képviselői Hitler második téli hadjáratáról írnak a keleti fronton és hozzáteszik. A tél folyamán el lehetünk rá készülve, hogy az oroszok, defenzív helyzetükből hatalmas offenzivába fognak átmenni. A hadihelyzet három esztendei háború után áttekintve a svéd sajtónak a véleménye, hogy Hitler helyzete nem oly erős már, mig a Szövetségeseké megjavult. A “Svenska Dagbladet” szerint “Németország ellenfelei még defenzívába vannak, de jelek vehetők észre, hogy csakhamar nagyszabású ellentámadásba mennek át. Annyi bizonyos, teszi hozzá az újság, a háborúnak 1942-ben már nem lesz vége és a történelem meg fogja állapítani, hogy az idei nyári és őszi hónapok a háború eredményére döntő jelentőségűek voltak.” A “Social Demokraten” szintén stockholmi napilap, megállapítja, hogy “lehetnek a németeknek még olyan sikerei is a keleti fronton, annyi bizocsak örülnek annak, hogy a náci egyleti vezetőkkel nem említik őket együtt, akik úgyis csak kiszipolyozni akarják a magyarságot. így például az egyik vezető tisztviselő elbeszélte, hogy pár évvel ezelőtt egyletének képviseletében elment az Egyesült Egyletek valamilyen bankettjére, ahol három dollárt számítottak egy terítékért. Miután korán érkezett, leült egy ablakfülkébe újságot olvasni. Egyszer csak hallja, hogy a közelben az Egyesült Egyletek vezetői beszélgetnek. Említett is valami Gobozi nevű ügyvédet a beszélgetők között. Az egyik ezt mondotta: “Kár volt csak három dollárt számítani. Hat dollárt kellett volna, akkor nem jönne el a sok bugris.” A Rákóczi tisztviselőnek elég volt ezt hallani, felállt és indult hazafelé. Az ajtóban azonban elfogták és marasztalták. “Köszönöm a marasztalást” — mondotta, — “de nem maradok. Én bugris vagyok, megyek tehát a bugrisok közé!” Igaz történetek címet adtam a rovat mai számának, mert az itt elmondottak valóban úgy történtek, ahogy itt leírtam. És igazán nem tudom, lehetne-e még eklatánsabban bizonyítani, hogy az amerikai magyar vezérek mennyire hazudnak, amikor “demokráciájukról” beszélnek és hogy mennyire csak fejős tehénnek tartják az amerikai magyarságot. A legsajnálatosabb azonban az, hogy az ilyen emberek durva ámításainak felülnek egyszerű munkásemberek, mint például az az asszony is ,akiről az első történetecske szól. nyos, második téli hadjáratra kell készülniük Oroszországban.” Japánról a lapnak az a véleménye, hogy “kezdeti sikerei után, oly helyzetbe kerültek, amelyet megtartani napról napra nehezebb lesz.” BRÜSSZELBEN TILOS A CARMEN LONDON, szept. (ONA) A brüsszeli német hatóságok betiltották Bize Carmen-jének előadását, mert az opera németellenes tüntetésekre adott alkalmat, jelentik az itteni belga kormányhatóságok. A tüntetések a második felvonás alatt törtek ki, amikor Carmen Escamillo kiszabadítását követeli. A szabaditásra való felhívás dörgő tapsokat váltott ki a belga hallgatóságból. Másnap a németek néhány mondat kihagyását követelték a szövegből, hogy újabb tüntetések ne forduljanak elő. Mile Bertens, aki Carmen szerepét játszotta, nem volt hajlandó a változtatásokat elfogadni, igy aztán a németek betiltották a Carmen további előadását. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése IGAZ TÖRTÉNETEK
