Bérmunkás, 1942. július-december (30. évfolyam, 1222-1247. szám)
1942-10-03 / 1235. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1942. október 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00 One Year ...........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ...................... 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD “E” jelvények zápora (gb.) Olvastuk a lapokban, hallottuk a rádión, hogy ebben vagy abban a gyárban nagy ünnepségek közepette vették át a Navy Department kitüntető “E” jelvényét. Ez az “E” betű azt jelzi, hogy a szóbanforgó gyárüzem “Exellence” (kitűnő) árut szállított a haditengerészt számára, tehát elősegítette a háborús törekvéseket. Midőn ezt az “E” jelvényt valamely gyárnak kiadják, akkor a kitüntetést megokoló pontok szerint ott nemcsak kitűnő cikket gyártottak megfelelő mennyiségben, hanem tették azt jó (fair) munkaviszonyok között. Kearney, N. J. város egyik gyárában a munkások megtagadták az “E” jelvény átvételének ünnepségéhez való hozzájárulásukat, mert mint mondották, a gyár munkaviszonyaira a “fair” szó nem alkalmazható és igy hazugságot nem támogatnak. Most aztán némi fény derült arra, hogy hogyan kaphatnak ilyen gyárak “E” jelvényt. Kisült ugyanis, hogy az “E” jelvény osztogatás a National Association of Manufacturers (Kutyaszövetség) kezeibe került. Ennek a szövetségnek egyik vezető ügynöke, James Salvage, akit már a LaFollett szenátusi vizsgáló bizottság egyszer leleplezett, került be abba az irodába, amely az “E” jelvényeket osztogatja. Valójában az “E” zászlót Knox tengerészeti miniszter adja ki, illetőleg az ő nevében adják. Knox évi 60,000 dollárt húz a Chicago Daily News napilap hirdetéseiből. A tengerészeti minisztérium azon osztályának, amely az érdemjelvényt megítéli, Commander James G. Stahlman a vezetője, aki viszont a munkásfaló Nashville Banner lapnak a tulajdonosa és ezen lap hirdetéseiből kap sok ezer dollárt. Alantasa, Lieut. William T. De- wart Jr. a New York Sun nevű lap hirdetéseiből részesedik. Egyébiránt ez utóbbi ellen a szövetségi kormány adó eltagadás miatt eljárást is indított. Hírhedtté tette magát a spanyol háború idején Franco támogatásával. Ez a három ember aztán magához vette a már említett kutyaszövetségi ügynököt és azóta megindult az “Exellence” jelvények zápora. Amig a jelvény megalapítása óta Salvage megjelenéséig mindössze 275 kitüntetést adtak, addig csupán az utolsó hónapban 250 “E” céget találtak. Köztük többet olyat, akiket a szövetségi kormány valamiért vád alá fogott. Természetesen nem akarunk vádaskodni, de meg kell jegyeznünk, hogy az “E” jelvények záporát megelőzőleg. A LAPOKBAN ÉS MAGAZINOKBAN ÓRIÁSI HIRDETÉSEK JELENTEK MEG AZON CÉGEKTŐL, AMELYEK A JELVÉNYT MEGKAPTÁK. Természetesen ez csak merő véletlenségből történt. A “véletlenség” mellett bizonyít az is, hogy ezen gyárak most mind hadfelszerelésen dolgoznak, tehát nincs mit hirdetniük, nincs eladni való portékájuk. így csupán csak azt hirdették, hogy milyen nagy hazafiak, mert hajlandók voltak elfogadni a fizetett kontraktokat. Ez a hirdetési hadjárat annyira erőszakos volt, hogy a lapoknak magyarázatot kellett adni hozzájuk. Meg is magyarázták, hogy a hadiiparba került gyáraknak hirdetni kell békebeli áruikat, mert másképpen a közönség el fog feledkezni róluk. A valóság azonban az, hogy a hirdetésekkel, az azokban kiöntött öndicséretekkel, meg az “E” jelvény nagy záporával igyekeztek elterelni a közönség figyelmét az óriási nagy profitról, meg azon vádakról, amelyeket a szövetségi kormány, avagy magas állású kormányhivatalnokok tettek a “profit-hazafias” cégek ellen. A déli államok fasiztái (gb.) Ezer esztendővel ezelőtt, — egészen pontosan 940- ben Omar kalifa elégette a világ első nagy könyvtárát Alexandria városban, mert mind mondotta, a könyvekben vagy az van, ami a szent Koránban, vagy pedig az ellenkezője. Ha ugyanaz van, mint a szent könyvben, akkor teljesen fölöslegesek; ha pedig a szent könyvbeni dolgokkal ellenkezőket tartalmaznak, akkor károsak, tehát mindenképpen csak tűzre valók. A könyveknek elégetését Omar kalifától átvették mindazok, akik félnek az igazságtól. Azt hiszik, hogy ha a könyveket elégetik, akkor a könyvekkel együtt elpusztítják az eszméket és igazságokat, amiket a könyvek tartalmaztak. Napjainkban a fasizmusnak jellemző munkája a könyvek elégetése. Hitler náci országában máglyára kerültek korunk legnagyobb tudósainak munkái, mer? azok a germán faj felsőbbséget el nem ismerő érveket tartalmaztak. Máglyára, vagy “indexre”, tilalom alá kerültek a könyvek százai Olaszországban, Magyarországon, Japánban és mindenütt, ahová a tengelyhatalmak erőszakszervezetei behatoltak. Az amerikai közönségre tálán meglepőleg hat az a hir, hogy a könyvek elégetését és eltiltását itt, az Egyesült Államokban is megkezdték. Sietünk annak kijelentésével, hogy nem a szövetségi kormány közegei, hanem csak egyes fasizta érzelmű állami tisztviselők pályáznak az Omar kalifa meg Hitler führer kétes dicsőségére. A nagy lapok ugyan elhallgatták, de egyes magazinok megírták, hogy Talmadge, Georgia állam kormányzója, aki az ország szerencséjére elbukott a pár héttel ezelőtt tartott előválasztásokon, szintén megkezdte a könyvek elégetését. Talmadge elégetésre Ítélte az evolúcióval és a néger problémákkal foglalkozó könyveket. Ez az amerikai ici-pici hitlerke azt hitte, hogy ha elégeti a fejlődés törvényét magyarázó könyveket, akkor azzal megcáfolja a Darwin származástanát és megállítja a tudományos kutatásokat. Avagy a négereknek teljes egyenlőségre való törekvését az ily problémákkal foglalkozó könyvek elégetése örökre elintézi. Georgia állam most útilapui kötött Talmadge lábára, de az amerikai fasizmusnak hívei más államokban is felütötték fejeiket. Oklahoma államban például a benszülött fasizta állami közegek börtönbe vetettek könyvkereskedőket, mert azok árulni merték az általuk indexre vett könyveket. Többek között indexre vettek egy Mussolinit ócsárló könyvet is, jelezve, hogy a fasizmussal mennyire rokonszenveznek. A déli államokban, ahol a fehérek felsőbbrendűségének hirdetéséből a túlzó hazafiak jó életet csinálnak maguknak, még mindig akadnak állami közegek, ikik hódoló tisztelettel néznek a fasizták felé és akik ha nyíltan szidják is Hitlert és Mussolinit, de valójában cselekedeteikben teljesen utánozzák az ezer éve letűnt korszak mai hírhedt képviselőit. A TÜZKERESZTES A HARCOS FRANCIÁKNÁL LONDON, szept. 23. (ONA) Charles Valiin, a francia “Tüz- keresztesek” a fasizta szervezetekhez igen hasonló mozgalom egyik vezérének megérkezése és a “Harcos Franciákhoz” való csatlakozása alkalmával, az “Observer”, igen befolyásos konzervatív idevaló hetilap, Valiin “különös megérkezéséről Franciaországból” ir és felveti a kérdést, vájjon a Foreign Office elismeri-e őt, ha tovább is a “Tüzkeresztesek” képviselőjének vallja magát. “A ‘Tüzkeresztesek’, mondja a lap, demokrácia-ellenes szervezet, közelebb áll a nácizmushoz és a fasizmushoz, semhogy összeférne azokkal az eszmékkel, amikért mi küzdünk.” Valiin egy sajtókonferencián elmondta, hogy Franciaországban részt vett a földalatti mozgalmakban, szorosan együtt munkálkodván politikai ellenfeleivel, még a kommunistákkal is. Valiin helyzete majd akkor fog eldőlni, ha De Geulle tábornok visszatér Londonba. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltozlátni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés'* — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
