Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-03-21 / 1207. szám

8 oldai BÉRMUNKÁS 1942 március 21. MAGYAR MUNKÁSOK VÉDELMI BIZOTTSÁGA ----------HÍREI ----------­A Magyar Munkások Védel­mi Bizottságának clevelandi csoportja a központi titkári je­lentés meghallgatására 1942 március 14-én, Molnár Antal munkástárs elnöklete alatt gyű­lést tartott, amelyről az alábbi jegyzőkönyv számol be. A Védelmi Bizottság gyűlé­sét Molnár munkástárs nyitja meg és felkéri a titkárt, hogy tegyen jelentést a bizottság ed­digi munkájáról. Geréb József titkár a követ­kező jelentésben számol be: “Tisztelt Munkástársak: Az Industrial Workers of theWorld szervezet magyarajku cso­portjai és a Bérmunkás olvasói a Bérmunkás Lapbizottságának felhívására 1940 december ha­vában újból felelevenítették a Magyar Munkások Védelmi Bi­zottságát, amely az első világ­háború utáni üldöztetések ide­jén 72 olyan magyarajku mun­kásnak látta el sikeres védel­mét, akiket a munkásmozgalom valamely ágában való működé­séért üldöztetés ért.” “Tudván azt, hogy a hábo­rús hisztéria hatása alatt az 1918—20-as évek üldöztetései esetleg m e g i s m étlődhetnek, készséggel vállaltam újból a központi titkári tisztséget és a bizottság megalakulása után újból felvettem a hasoncélu or­szágos méretű amerikai intéz­ményekkel az összeköttetést.” “A bizottság mimikája egy darabig csak arra szorítkozott, hogy a Bérmunkásban elhelye­zett cikkek révén megalakulá­sáról tudatta munkástársain­kat. Tudatta pedig azért, hogy szükség esetén tudják hová for­duljanak. Tekintettel arra, hogy ez nem járt kiadással, munkás­társainktól nem kértünk anya­gi támogatást. A nyomtatvá­nyok költségeit a Bérmunkás­hoz küldött két egy dolláros adomány, valamint a new yor- ki csoport 4 dollár 80 centes adománya fedezte. A clevelan­di csoport 25 dolláros adomá­nyát fentartottuk a jövőbeni esetleges védelmi célokra.” “A múlt év november havá­ban tudomásunkra jutott, hogy egyik munkástársunk beván­dorlásának törvényesitése kö­rül bonyodalmak támadtak. Nyilvánvaló volt, hogy ezen munkástársunk bevándorlásá­nak törvényesitése elé azért gördítettek akadályokat a ha­tóságok, mert tevékeny részt vett a munkásmozgalomban, mert mások esetében az ilyfaj- ta ügyeket a legsimábban és leggyorsabban elintézték.” “így ez az ügy száz százalék­ig a védelmi bizottság hatáskö­rébe tartozik és ennek megfe­lelőig átvettük a védelmet. Tekintettel arra, hogy a korai publicitás csak ártott volna az ügynek, nyilvánosan nem fog­lalkoztunk vele. Azonban szá­mos esetben tárgyaltunk ügy­védekkel, nagymérvű levelezést I folytattunk és két Ízben ügy­védi honoráriumot fizettünk, I amelyekről a levelezés és a nyugták tanúskodnak.” “Ez az ügy még mindig a ha­tóságok kezében van, de remél­jük, hogy sikeresen tudjuk el­intézni. Ezen ügy költségeire, valamint azért, hogy hasonló esetekben újból azonnal tud­junk intézkedni, mozgalmunk aktívabb; tagjaihoz gyüjtőive­ket küldtünk ki, remélve, hogy munkástársaink lehetővé teszik bizottságunk hatásos működé­sét. A gyüj tőiveken, avagy más utón befolyt adományokat an­nak idején nyilvánosan nyug­tázni fogjuk.” “Noha a mai viszonyok lé­nyegesen különböznek az 1918 —20-as idők viszonyaitól, mé­gis ajánlatos, mint a szóban- forgó munkástársunk ügye is mutatja, hogy cselekvésre ké­szen álljunk.” Kollár és Székely munkástár­sak jelentik, hogy a pénztári könyvet átvizsgálták, azt rend­ben találták. A kiküldött szá­mozott gyüjtőiveket a titkáron kívül ők is aláírták. Geréb munkástárs bemutatja a kiterjedt levelezést, amelyet AZOK az olvasóink, akikhez lapke­zelők nem kerülnek 45 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és meg­küldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio a védelmi ügyben folytatott. Lefkovits munkástárs jelen­ti, hogy ő is részt vett az ügy­védekkel folytatott tárgyaláso­kon és a Védelmi Bizottság munkájáról csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkozhatik. Ép­pen azért ajánlja, hogy ezen gyűlés jegyzőkönyvét a Bér­munkásban közöljük. Részben azért, hogy munkástársaink tu­domást szerezzenek a Védelmi Bizottság fontos munkájáról, de még inkább azért,hogy mun­kástársaink szerte az országban tudják hová forduljanak, ha hasonló üldöztetés érné őket munkásmozgalmi tevekneyke- désükért. Az inditványt a gyűlés egy­hangúlag elfogadta. Több tárgy nem lévén ülésvezető a gyűlést bezárja. A. Molnár, ülésvezető L. Lefkovits, jegyző J. Kollár, A. Székely, ellenőrök. A CAPTIVE BÁNYÁK VOLT SZTRÁJKOLóI IS MEGKAP­JÁK A MUNKANÉLKÜLI SEGÉLYEKET Pennsylvania állam munka­ügyi minisztere megváltoztatta korábbi nézetét a captive bá­nyászok sztrájkját illetőleg és az akkor megtagadott munka- nélküli segélyek kifizetését most jóváhagyta. A mellett, hogy a sztrájkban résztvett 26,000 bányász most megkapja három heti munkátlanságára járó illetéket, ez összegnél is fontosabb az, hogy itt is elös- merték, hogy a bányászok aka­ratukon kívül lettek munkanél­küliekké és azért jár nekik a heti 11 dolláros segély. BRIDGEPORT, Conn.-ban a Horváth gyógyszertár ujság- standjén a BÉRMUNKÁS is kapható. TÁRCA HOGY VAN? — Hogy van? Ó, hányszor próbáltam felel­ni rá, könnyedén és elfogulat­lanul, behatóan, meghatva, gú­nyosan, közönyösen, élesen, fe­nyegetően, zavartan, újszerűén, eredetien, hűvösen, tréfásan és hányszor szellemesen, mert hát az embernek egyebe sincs, mint az a kis hírneve, hogy ő eredeti ember, szellemes ember, sőt eredetien szellemes ember tehát nem közönséges társalgó. Tet­szik látni, asszonyom, — mond­ta a barátom, — engedje meg, hogy bemutassam barátomat. Egyike a legszellemesebbeknek elösmert embereknek. Na most beszélj ő nagyságával! És őt nagysága várakozó mosollyal nézett reám és igy szólt: — Hogy van? — Hogy vagyok ?Én istenem. Még gimnazista koromban ol­vastam egy francia bölcsészt er ről a tárgyról és a lét és a nem­lét feladata volt a legkisebb ba­jom. És ha kérdezték, hogy va­gyok, elmélyülve mondtam: — Hogy vagyok? Vagyok-e egyáltalában ? Gond olkozom, hogy vagyok-e, tehát vagyok. Később, mikor megnősültem, rájöttem, hogy abból, hogy az ember gondolkodik, legfeljebb az következtethető, hogy fele­sége van — mert miből élne a felesége, ha ő nem gondolkoz­na valamin, a min keresni le­het. A francia bölcs nagy mon­dását azóta igy látom helyes­nek: a férjem gondolkodik, te­hát vagyok. Magam használa­tára egyéb válaszokról kellett gondoskodnom. És kipróbáltam mindent, voltam elmés, voltam gúnyos, voltam röpke, voltam fellengző. — Köszönöm jól — mondtam röviden. — Na, na, szó, szó, — mond­tam kedélyesen. — Lassan, lassan — mond­tam savanyúan. — Ezer dollárral lehetne se­gíteni rajtam — mondtam epé­sen. — Egy dollárért megmondom — mondtam gorombán. — Nem tudom — mondtam rejtélyesen. — Mint szegény ember gaz­dag városban, — mondtam né­piesen. Később fantasztikus és me­rész válaszokat eszeltem ki. — Most nem tudom — mond­tam — de majd megtelefoná­lom, mihelyt engem értesíte­nek. Vagy: — Visszafelé ugyanannyiért. Vagy ijedtemben: — Mint Krisztus a vargát — de ez nem volt jó, valahogy nem stimmelt. Semmi sem segített. Egy nap furcsa ötletem támadt. Elhatá­roztam, hogy magára a kérdés­re fogok felelni, ez még senki­nek se jutott eszébe. Mikor a legelső “hogy vari” eldördült, megragadtam ellenfelem kabát­ját és ekként nyilatkoztam: — Hogylétem összetevője több eredőre bontható, melyek­nek némelyike még gyermekko­romra vezethető vissza. Ke­délyállapotom nyilván csak a körülmények hatása alatt ala­kult ilyenné, hanem bizonyos dolgok folytak be e hatások tompítására, illetőleg élénkíté­sére. Valószínű ennek tudható be, hogy ma oly rendkívüli be­nyomást gyakorolt rám a nagv- néném unokaöccse felesége nagyapjának halála, aki egy va­súti összeütközés alkalmával a jobb térde kalácsán sérülést szenvedett. Ezzel egyidejűleg arról is értesültem, hogy összes pénzemet elvesztettem egy bá- nyareszvény s p e k u J ációban, most pedig alig egy félórája kö­zölte velem orvosom, hogy né­hány nap múlva baloldali guta­ütést kapok. Barátom udvariasan végig­hallgatott s többször résztvevő­én bólintott. Majd megrázta a kezemet s barátságosan tette hozzá: — Különben hogy van? — Különben? Különben jól vagyok. Aki ezek után még érdeklőd­nék hogylétemről, a^t tiszte­lettel értesítem, hogy belép­tem a Hogylétellenőrző Inté­zetbe, mely az egynéhány évvel ezelőtt felfedezett pancsovai gu- bacsbeváltó hivatallal párhu­zamosan működve, állandóan figyeli a beiratkozott előfize­tők hogylétét egy tartozik és egy követel rovattal: egyikbe beírja a bajokat, a másikba az örömöket, amik percről-percre érik az embert s minden féló­rában leszámolja az eredményt hogylétemet. Aki ezután kérde­zősködik a hogylétemről, azt a megfelelő szám alatt utasítom a Hogylétellenőrzőbe, a hol kí­vánatra bárkit szívesen értesí­tenek a hogylétemről, mert ők jobban tudják, hogy hogy va­gyok, csakis ők tudják, ők előre tudják, ők már azt is tudják, hogy én csak hiszem azt, hogy most jól vagyok, mert még nem tudom, hogy éppen most indult hazulról az az illető ember, aki egy jó ismerősömhöz elmegy kölcsönkérni egy összeget, ame­lyet én akartam kölcsönkérni, de mire én odaérkeztem, már ő azt a csekély összeget is oda adta a kölcsönkérőnek, hogy ne­kem már nem maradt semmi egyéb, mint a sajnálkozás, ab­ból pedig nem lehet megvenni azt a vacsorát, amelyre azt a bizonyos barna kis lányt meg­hívtam. Felhívom telefonon és megmondom, hogy hirtelen be­teg lettem, még mielőtt alkalma lenne tőlem megkérdezni: — Hogy van?

Next

/
Thumbnails
Contents