Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)

1942-03-21 / 1207. szám

1942 március 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal Fiirdőházak az ipari telepeken Még nem is olyan nagyon ré­gen, egészen esemény számba ment, ha valamelyik állam tör­vényhozó testületé kimondotta, hogy a gyártulajdonosok tele­peiken kötelesek mosdóhelyisé­geket felállítani. Azelőtt na­gyon közönséges látvány volt a munkából hazasiefő zsír-, por-, olaj- és egyéb piszoklepte munkás. A munkahelyiségben nem volt alkalmuk megmosa­kodni s kénytelenek voltak on­nan munkaruhájukban, a mun­ka összes szennyével borítva távozni. Szerencsére ezek az állapo­tok megváltoztak. A megválto­zott viszonyok kifejezői éppen azok a törvények, amelyek a munkaadókat arra szorítják, hogy a munkások egészség­ügyével is törődjenek. A mosakodó helyiségek fel­állításával azonban korántsem fejeződtek be a munkások egészségügyi védelmét célzó törekvések. A modern orvostu­domány a közegészség megőr­zésére az egészségügyi ismere­teknek mind szélesebb körben való tanítását is igénybe veszi. — Ezen ismeretek révén a mun- munkások maguk állnak elő oly követelésekkel, amelyek egész­ségüknek a munkaközben való megőrzését célozzák. A munkás szervezetek pedig egyenesen munkaszerződéseikben állapod­nak meg a gyárak egészségi vi­szonyaira vonatkozólag. De a munkáson és az orvoson kívül van még egy harmadik elem is, amely a munkások egészségének megóvását han­goztatja. És dacára annak, hogy ez az elem a legtulzóbb, mégis a legfontosabb. A mun­kás egészsége, jóléte, manap­ság rendkívüli fontosságú lett a nemzetgazdászok előtt. A nemzetgazdászok azok, akik rájöttek arra, hogy a munká­sok által betegségben eltöltött ide»' a nemzetre nézve óriási veszteséget jelent. Nemcsak a beteg munkás munkaereje vész el, hanem azonfelül energia pa­zarlást jelent a beteg által le­foglalt családtag, orvos, ápoló, gyógyszerész, kórházi alkalma­zott, stb. Mialatt a betegség által ért veszteséget vizsgálták, rájöt­tek arra, hogy az egészséges munkás is sokkal több és érté­kesebb árut termel akkor, ha tiszta munkahelyiségben s jó munkaviszonyok között dolgo­zik. A legtöbb ipar-államban kísérleteket végeztek, statisz­tikái adatokat gyűjtöttek an­nak kimutatására, hogy a mun­kás munkaereje mily módon használható ki legelőnyösebben. Legfontosabbak azok a kísér­letek, melyeket az angol kor­mány által kinevezett bizott­ság végztet. E bizottság vég­eredményében azt talált^, hogy a munkás legtöbbet és legérté­kesebbet termel, ha naponként nyolc óránál többet nem dolgo­zik, jól táplálkozik és jó egész­ségügyi viszonyok között él. Az egészségügyi követelmé­nyeknek egyik leglényegesebb része a test tisztántartása. Kü­lönösen fontos ez a munkásokra nézve, akiknek bőrére munka­közben mindennemű por rakó­dik le. Igen sok iparágban mér­gező anyagok rakódnak le a munkás bőrére, a melyet a kéz utján a táplálékára is átvisz-. Hogy az ilyen anyagnak a test­ről való gondos lemosása meny­nyire fontos, az annyira magá­tól érthető, hogy azzal teljesen szükségtelennek tartjuk fog­lalkozni. A fürdő akkor is nagyon kell ha a munkás nem mérges, ha­nem másféle anyaggal dolgo­zik. A munkás testére mindig rakódik le bizonyos mennyisé­gű por még a téli ruhán keresz­tül is. Ez a por az izzadságban oldott zsiradékkal keverve va­lósággal burkot alkot a bőrön, amely aztán meggátolja a bőr likacsain át való kilélegzést. Ez pedig a bőrnek egy igen fontos funkciója, a melynek megaka­dályozása a többi szervekben is zavarokat idéz elő. De ez a porréteg megakadá­lyozza egyszersmint a test hő- kiegyenlitését is. Vagyis ha a munkásnak melege van, ez a burkolat a testét sokáig tulhe- vitett állapotban tartja és a további izzadást akadályozza. Ha aztán ilyenkor még a leve­gő is nagymértékben nedves, akkor a munkáson rendkívüli fáradtság érzete vesz erőt. Ilyenkor nemcsak hogy keve­set és silány munkát végez, ha­nem ha gépekkel dolgozik, ak­kor az érzékszerveinek ellany- hulása következtében az élete is nagy veszedelemben forog. Üzleti szempontból nézve is jó befektetést eszközöl az a gyár, amelyik fürdőhelyisége­ket rendez be munkásai részé­re és naponként 20—25 percet engedélyez minden munkásnak fürdésre. A felfrissült testű munkás által végzett munkatöbblet bő­ségesen megfizeti az ilyen für­dőhelyiség tartását és a für­désre szánt idő költségeit. — A gyárhelyiségekben - legalkalma sabb a zuhanyfürdők bevezeté­se, mert a fürdőkádak tisztán­tartása sok költséggel jár és sok időt venne igénybe. Legal­kalmasabb az a berendezés, ahol minden zuhanyhoz két öl­töző helyiség van. Mialatt az egyik munkás fürdik, a másik Mi is tulajdonképen a piru­lás? Miért pirulunk és honnan van az, hogy a pirulás majd­nem mindig a fiatalságnál elő­forduló tünet, amely az örege­déssel lassan-lassan eltűnik. Először is legyünk tisztában azzal, hogy a pirulás vérhullám, amely az arcbőr alá fut minden kedélyhullámzásra, akár öröm, akár harag, akár meglepetés idézze elő ezt a rendkívüli hul­lámzást, amely a szivet sebe­sebb mozgásra és a vért gyor­sabb keringésbe kergette. A pirulás különösen a vékony arc- bőrüeknél és a szőkéknél vehe­tő jobban észre, mert a vérhul­lám a vékony arcbőrön keresz­tül jobban látszik és a szőke haj színe mellett feltűnőbb, mint a barnáknál. A pirulás legtöbb esetben csak az ártatlan kislányoknál fordul elő és annyira átmeneti és jelentéktelen, hogy a ta­pasztalt ember mosolyog és na­pirendre tér fölötte. Költők és öltözködhetik. Vannak orvosok, akik a nyitott zuhanyfürdőket ajánlják, mert igy a munkások egymás tisztaságát, esetleg a némelyiknél előforduló bőrbe­tegségeket ellenőrizhetik és a gyári orvos figyelmét felhív­hatják rá. A gyári fürdőhelyiségek fel­állításánál tekintettel kell len­ni arra, hogy az erre a célra szánt helyet a lehető legjobban kihasználják. Úgy kell építeni a helyiséget, hogy az világos s könnyen tisztítható legyen. A csövek lerakásánál arra kell te­kintettel lenni, hogy azokhoz könnyen hozzá lehessen férni, ha javítás válik szükségessé. Gondoskodni kell a helyiség ál­landó tisztításáról. A fürdő kétségkívül egyike a legfontosabb civilizáció té­nyezőknek. A tiszta testű em­ber a szellemi világára is na­gyobb gondot fordít. Az ilyen ember a lakását, a ruháját és minden egyéb holmiját tisztán tartja és tisztaságot követel családja minden tagjától. De jó hatással van a fürdő az ideg- rendszerre is. A gyors munka, a cejszerütlen táplálkozás, a mértéktelen szeszivás, a kedé­lyeket mesterségesen felizgató hírlapok, mindmegannyi ténye­zők az idegrendszer tönkrete- Vésére. Egy-egy zűhanyfürdő pedig, mint természetes élén­kítő szer tehát valóságos jóté­temény mindannyiunk ideg rendszerére, vérkeringésére, ál­talános testerejére nézve. A modern nemzetgazdászok a munkahelyeken felállítandó mosakodó helyek és fürdőkben nem is annyira az egyénre mint inkább az egész munkásosz­tályra és igy a nemzetre gya­korolt nagy hatását látják. Mig az orvosok és a munkás­szervezeteknek a meglevő vi­szonyokkal kell számolni, addig a nemzetgazdász csak elméle­teket alkot, a melyek gyakran megvalcísulnak. És ez a leg­újabb elmélet pár szóba össze- szoritva: tisztaságra tanítani a munkást a gyárban ez viszont tisztává teszi lakását, környe­zetét, ami aztán testben, lélek­ben erősebb, e g é s z s égesebb, több munkát bíró nemzedékre vezet. lélekbúvárok egyértelműen úgy fogják fel az ártatlan gyermek arcpirulását, mint az ifjúság hajnalpirját, amely a felkelő nap világosságát megelőzi s az ifjú elmét, mielőtt a teljes vi­lágosság ránézve bekövetkez­nék, titokteljes sejtelemmel töl­ti el. Más szóval a fiatalság ár­tatlan pírja a legszebb arcfes­ték, amely édes sejtelmeket kendőz a piruló részéről s jól eső látványul szolgál a tapasz­taltabb szemlélőre nézve, aki szemmel láthatóan gyönyörkö­dik az ártatlan naivság ily meg­nyilatkozásában. De mi van azokkal, a kik a legifjabb kort elhagyva, már sokat tapasztaltak, láttak és olvastak, akiknél tehát legalább feltételezni lehet, hogy a piru­lás talán már nem ártatlan lel­ke tükrének megnyilatkozása. Az némileg igaz, de vannak so­kan, akiknek tapasztalatuk és fölvilágosultságuk dacára vé­rük felbizsereg bizonyos dolgok Miért pirulunk? hallatára és látására, amelyek­ről tudják, hogy a rend és meg­szokott dologtól elütnek. És ak­kor megint csak itt van az a Vérhullám, amely az arcba szök­ve, azt pirosra festi. Vannak azonban olyanok is, akiknél a pirulás egy rögeszme szüleménye, a kiknek már az üres gondolatra, hogy elpirul­nak, csakugyan arcukba szökik a vér. Ez már betegséget jelent, amelyből az illetőnek ki kell gyógyulnia és ki is lehet, még pedig az által, hogy a rögesz­métől meg kell szabadulnia. A legtöbbször az ily rögeszme ab­ban áll, hogy az illető elpirulok elhitetik magukkal azt a ba­darságot, hogy a társaságban és az egész világon mindenki csak rájuk figyel, rájuk néz és azt várja, hogy mikor fognak elpirulni. Holott a valóságban úgy áll a dolog, hogy ha találkozik is a társaságban egy-két ember, aki az ily könnyen piruló zava­rát és arca pirosságát észre ve­szi és megfigyeli s azon vélet­lenül elmosolyodik: az a mo­solygás sohasem gúnyt, hanem csak afölött való örömet jelent, hogy a mai világban még ilyen ártatlan szívvel és lélekkel biró egyének is vannak, akik a leg­csekélyebb dologra is el tudnak pirulni. Ez pedig nem szégyen, nem megbélyegző gondolat és ítélet, hanem a legnagyobb di­cséret és dicsőség, ami különö­sen egy fiatal leányt érhet. Hisz a világ úgy is hiszi, hogy a mai fiatal leányok már sokkal többet tudnak abból, amit még tudniok nem kellene, semhogy pirulásra képesek volnának. Ez a rögeszme legtöbbször olyanoknál fordul elő, akik túl­ságosan foglalkoznak önmaguk­kal és ha társaságban vannak, mindig azt képzelik, hogy ők a társaság központjai, hogy min­denki csak rájuk néz, .hallgat, figyel s egyéb gondja és dolga nincs, minthogy őket kigunyol- ja, kinevesse. A legjobb az ily rögeszmével sújtottnak megbarátkozni az­zal a gondolattal, hogy ő a tár­saságban csak olyan tényező, olyan kis pont, mint a többi je­lenlevő; hogy se nem szebb, se nem jobb s nem okosabb, mint mások s hogy ennélfogva ő reá is csak annyit és úgy tekinte­nek a jelenlevők, mint mások­ra, mert semmi feltűnőt és ki­válót nem találnak sem az ar­cán, sem a ruházatán, sem a társalgásán. Majd mégegyről megfeled­keztünk : a vékony arcbőrről. Ezen úgy lehet segíteni, hogy akinek ily arcbőre van, sütesse le azt jól a napsugárral. Tartóz­kodjék sokat ott, ahol a nap erősen süt s meglátja, hogy a vékony arcbőr egynéhány hó­nap alatt kreol szint fog kapni, hogy még a legerősebb pirulás sem fog meglátszani rajta. Egyébként soha ne gondolja­nak még arra se, hogy nem akarnak elpirulni s ne erőltes­sék magukat semmiféle fölte­vésekkel. AKRON, O. — A magyar nyel­vű IWW-isták a hónap el­ső vasárnapján, délelőtt tartják havigyülésüket a Thornton St.-en levő Ma­gyar Házban.

Next

/
Thumbnails
Contents