Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-03-14 / 1206. szám
1942 március 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal Ä munkásosztály érezhetően megnyilvánuló ereje (Folytatás az első oldalról) szervezettel van eltorzítva, rikítóan kiszínezve a munkások beugratására. Mint valóságos kelepcék sorakoznak fel, hogy a mitsem sejtő hiszékenyeket és azokat a munkásokat, akik úgy vélekednek, hogy bármilyen szervezet is képes megvédeni jogaikat — tőrbe ejtsék. Nem kell félre érteni kijelen- téseinket.Mi nem állítjuk, hogy valamennyi szakszervezet és az újabb CIO egyesülések minde- nike szőröstől-bőröstől a munkáltatók ellenőrzésében van. Azonban határozottan állítjuk, hogy a munkáltatók mint osztály, eltökélt szándékkal törekednek a szervezetek teljes meghódítására és nagy mértékben eredményeket is értek el azáltal, hogy az említett szervezetek vezéreit maguk mellé állították. Ebből kiindulva tehát, világosan látható minden munkás által, hogy ha már a munkáltatók uralják a szervezeteket, akkor azok nagyon csekély veszélyt jelentenek reájuk és annál kevesebb értékkel bírnak fenntartóiknak, a munkásoknak. Ettől eltekintve, a dolgozóknak szükségük van szervezetekre. Sőt szabatosabban kifejezve, szükségük van az Egy Nagy Szervezetre, ámely határozottan a tagság ellenőrzésével működik és megmásithatatlanul nyilvánítja, hogy az utolsó pillanatig harcolni fog mindenféle kizsákmányolási rendszer ellen. Más szóval, a munkásoknak olyan szervezetre van szükségük, mint amelyet az IWW épit és képvisel. hamis Zászló alatt Több mint harminc esztendeje annak, hogy az IWW megmutatta a szakmai szervezkedés gyönge oldalát. Felhívtuk a< munkásosztály figyelmét a hibás struktúrára, a belső ellenőrzés helytelen és nem kielégítő formájára és korlátolt célkitűzéseire, amellyel határozottan a munka trusztifikálását jelölte ki hivatásául, minthogy valóban tiszta munkásmozgalmat létesített "volna. Amit az IWW akkor állított a szakmai szervezkedés formájáról, ma is megállja helyét és számtalan felvilágosodott munkás felismeri a benne rejlő igazságot. Ma is az IWW dörgi a figyelmeztetést az újabb tákolmány veszélyére, amelyet kézzel nyuj tanak a dolgozóknak, a CIO hamis ipari tervezetére, megtévesztő célirányára. Figyelmeztetjük a dolgozókat, hogy ne engedjék magukat megtéveszteni a forgalomba hozott j e 1 mondásokkal. Amit a CIO az IWW-tól eltulajdonított, nagyon felhígított állapotban került forgalomba és amit viszont frissen fabrikáltak, nem egyéb koloncnál az “underdog”-a k i semmizettek nyakán. Valamennyit arra fordítják az álnok munkás vezérek, hogy önmaguk hatalmát és dicsőségét emeljék, miáltal a dolgozók viszonyát olykép rendezhetik, hogy azzal a munkáltatók meg elfedjenek és velük sáfárkodjanak. Az általuk szervezett műhelyek nagyon felhigitott tartalmúak és nem is hasonlítanak munkások által gyakorolt műhely ellenőrzéshez és ipari uni- onizmusuk az igazinak nagyon silány utánzata, mig szervezeti demokráciájuk minden tekintetben szervezeti kormányzás a tetőzettől lefelé, a bürokratikus vezetőség legarcá#anabb gőgje, melyhez hasonlót aligha találunk az amerikai munkásmozgalom gyalázatára. Az utóbbi időben egyre gyakrabban felhangzik a CIO vezéreinek nézete, hogy az iparok irányításához a munkások hozzájárulása is szükséges. Valószínűleg van is a gondolatban valami. Azonban abban az egyben bizonyosak lehetünk, hogy a munkáltatók és munkások közösen egy célért harmonikusan nem működhetnek. A munkáltatók és munkások csak egyezséget köthetnek, de tartós békességet soha. A munkáltatók és munkások együttes működése, az utóbbiak terhére válik elviselhetetlenné. Hiába nyilvánulna meg a munkások bátor fellépése érdekeinek megfelelő követelése, a helyzetükön egy mákszemnyit sem változtat npindazon ideig, amig békés tárgyalásokkal igyekeznek a zöld asztalnál közös megegyezésre jutni. Az a feltevés, hogy a CIO képes és abban az irányban akar is Működni, hogy a dolgozók hozzá jussanak az iparok ellenőrzéséhez, nagyon téves és közel jár a munkás intelligencia megcsúfolásához. Még /részleges és nagyon enyhe formájú ellenőrzés is lehetetlen a munkáltatók hozzájárulásával. Az olyan szervezet, amely majdnem lehetetlenné teszi tagjai részére, hogy szervezetüket önmaguk irányítsák demokratikus alapon, az határozottan hiányában van azon képességeknek, amelyek elengedhetetlenül szükségesek az iparok demokratikus irányításához a dolgozók által. A MUNKÁSOK TULAJDON „ SZERVEZETE Mi hangoztattuk és most is állítjuk, hogy az amerikai dolgozókra nagy veszély leselkedik a sarkon túl. Egyrészt valami újabb veszély, mely olyankor ütötte fel gonosz fejét, midőn már-már ugylátszott és sokak reménykedtek abban, hogy a munkáltató osztály mégis csak elhatározta, hogy visszalép és barátságos megegyezést köt a munkásokkal (ami teljesen lehetetlenség) és elismeri szervezeteit, beleegyezik a termelt javak állítólagos egyenlő és igazságos felosztásába és az iparok közös irányításába. Milyen sajnálatos íjbránd és a puszta hevében feltünedező délibáb. Mégis vannak a munkások között sokan, akik még ma is megvalósíthatónak képzelik az ábrándnak bizonyult együttműködést. Az ábrándozás azonban nem lesz hosszantartó. Még akik félrevezetni engedik magukat, hamarosan felocsúdnak majd ábrándozásukból, midőn felismerik, hogy mindazon mézes Ígéretek, mellyel áltatták, nem teljesülnek, az eredmények határozott bírásában, melyért pedig annyira sóvárogtak. Már sokan felismerték, hogy valójában mi is történt és még egyre mi történik és kezdik megérteni, hogy a maga valóságában nem is olyan egyszerű és könnyű a munkásosztály győzelmének elérése. Az ahhoz vezető ut számtalan kelepcével van megrakva. A rajta ismeretlenül bolyongókat, ha még any- nyira bátrak is, menthetetlenül elnyeli. Ezért figyelmeztetjük a dolgozókat, hogy okuljanak eddigi csalódásaikból, tévedéseikből és igyekezzenek osztály szervezetüket kiépíteni. A tisztán munkások szervezetét, a munkásokért. Határozottan az IWW-ra van szükség ezekben a vészterhes időkben, amely demokratikus irányítással működik és félreérthetetlenül nyilvánította célkitűzéseit az ujrend megalapozásához a dolgozók javára. Az olyan ujrend lesz igazában ujrend, amelyben mindenki dolgozik és senki más csak gyermekek és munkára alkalmatlan aggok élhetnek a többiek munkájából. I TÁRCA 1__________________________ NAGYHETEN Irta: CSEHOV ANTAL — — Eridj már, harangoznak. Aztán vigyázz, a templomban ne rosszalkodj, megver az Isten. Anyám a kiadásokra pár rézpénzt a kezembe nyom, aztán meg is feledkezik rólam, szalad a hülő vasalóért a* konyhába. Nagyon jól tudom, hogy gyónás után nem kapok se inni, se enni, azért, mielőtt elhagynám a házat, erőltetve legyümöszölök még nagy karéj fehér kenyeret megiszom rá két pohár vizet. Az utcán már teljes tavasz. A kocsiuton sötétbarna sár, benne már a taposott lábnyomok; tető, járda száraz; a kerítések előtt, a rothadó tavalyi fü alól ütögeti a fejét a fiatal, zsenge zöld- Az árkokban, mindenütt csobogva és tajtékosan, fut a szennyes viz; nem utálkozik fürödni benne a napsugár. Forgácsdarab, szalmaszál, napraforgómag héja gyorsan rohan a vizen, forog, meg-megakad a piszkos tajtékon. Hová, hová folyik a forgács? Lehet, az árkokból le a folyóba, a folyóból a tengerbe, tengerből óceánba. Követném szívesen a hosszú, rettenetes utat, a fantáziám nem bírja, elakad — nemjut el a tengerig. \ Fiákeres hajt arra. Csetteg, rángatja a gyeplőt, nem látja, az 1894. évi törvények lépnek az egyház és állam viszonya rendezésének ez útjára (s az egész hagyományos viszonnyal szembe áll a békeszerződést be- cikkelyező, teljes vallásszabadságot biztositó törvény). Ennek a kezdetitek azonban a magyar törvénykönyvben nincs folytatása. A teljes polgári jogegyenlőség és a teljes vallásszabadság minden államban csak az egyház és állam szétválasztása utján érhető el. Ez az útja annak is, hogy a politizáló egyházak ráeszméljenek igazi föladataikra s hogy a vallás megint kinek- kinek lelkiismeretbeli magánügye legyen, mint ami volt kezdetben, megalakulása eszményi korszakában s amivé való léteiét saját eszményei is követelik. hogy a kocsija hátuljába megkapaszkodik két utcagyerek. Csatlakoznék én is hozzá jult, de eszembe jut a gyónás, a fiukat most már szörnyű bűnösöknek látom. “Az ítéletnapon majd megkérdezik : mért csaptátok be, csúfoltátok a szegény kocsist? — gondoltam. — Majd kezdik menteni magukat, de a rossz lelkek fogják már, viszik az örök tűzbe. Azért, ha engedelmeskednek még a szüleiknek, ha adnak kopeket a koldusnak, vagy kiflit, Isten még megbocsát : beengedi őket a paradicsomba.” A templom föl járó ja száraz, elönti a napsugár. Egy lélek nincs rajta. Bizalmatlanul megnyitom az ajtót, megyek be a templomba. A félhomályban, amit sűrűnek látok, olyan komornak, mint még soha, elfog a bűnös voltom, a semmi voltom tudata. Először a hatalmas feszületet látom meg, két oldalt tőle a Szűz Anya képét és a János apostolét. A csillárok, kandeláberek feketével bevonva, a lámpa mind félénken, borongó- an pislog; a nap, mintha akarva, kerüli a templom ablakát. A vSzüz Anya és a Jézus Krisztus kedvenc tanítványa, profilban, néz a leírhatatlan szenvedésre ; nem veszik észre, hogy itt vagyok; érzem, hogy kicsi vagyok, jelentéktelen nekik, idegen; hogy nem tudok segíteni se szóval, se tettel, hogy utálatos, gonosz kis fiú vagyok csak rakoncátlan, csak rossz, goromba. Elgondolom mind az embert, akit csak ismerek mind olyan kicsinyek, ostobának, rossznak látom; egy se tudná, egy szemernyit se, enyhíteni a kint, ami itt tárul elém; a templom homálya egyre sűrűbb komolyabb; Isten anyja és János) apostol, látom egyedül van. A gyertyás szekrény mögött Prokofi Ignaties áll, öreg, kiszolgált katona, a sekrestyés helyettese. A szemöldökét huzza ,a szakállát simogatja, látom, magyaráz valamit, valami öreg anyókának. “Hajnali mise ma lesz, estétől, mindjárt az esteli után- Az órákra reggel harangoznak, nyolckor. Értetted? Nyolckor!” A két széles oszlop közt jobbra, ott, ahol a Barbara vérianu oltára kezdődik, a fülke mellett várnak a gyónásra várók. Ott van Mityka is, rongyos, rosszul nyírt kisfiú, szétáll a füle, kiégi, nagyon gonosz a szeme. A Nasztászja özvegy napszámos- né fia, verekedő, zsivány, a kofák mérlegéről lopja az almát,
