Bérmunkás, 1942. január-június (30. évfolyam, 1196-1221. szám)
1942-03-14 / 1206. szám
8 oldat BÉRMUNKÁS 1942 március 14. sokszor elvette a golyóimat. Mérgesen néz rám; úgy látom, örül, hogy nem én megyek, ő megy először a gyónószékbe. Bennem is fölforr a harag, igyekszem, nem nézni rá, a lelkem rrfmyén azért bosszant, hogy ennek a fiúnak is meg lesz nek bocsájtva a bűnei. Előttem elegánsan öltöaött, szép hölgy áll, fehértollas kalapban. Láthatóan izgatott, feszülten vár, az egyik arca az izgalomtól lázasan piros. Várok öt percet, tizet. A választófal mögül kilép egy jólöltözött fiatalember ; vékony nyaka van neki, magas, gumi sárcipője; elkezdek álmodni arról, hogy ha nagy leszek, én is veszek magamnak ilyen sárcipőt, föltétlenül ilyet. A hölgy összerezzen, megy a fülkébe. Rajta a sor. A választófal két fele közt, a hasadékon látom: járul az analoj-hoz és földig hajol, aztán fölemelkedik és rá se néz a papra; néma várakozásban lehajtja a fejét. A pap háttal áll a falnak; ezért csak az ősz, fürtös haját látom, a láncát a papi keresztjének, a széles hátát. Az arca nem látszik. Sóhajt és nem néz rá a hölgyre, gyorsan beszél, bólint a fejével, hol emé- li, hol sülyeszti a hangot. A hölgy alázatosan hallgat, mint a bűnös, alázatosan felel és néz a földre— Mi a bűne? — gondolom és áhitatosan nézem az alázatos, szép arcot. — Istenem, bocsásd meg a bűneit! Adj neki boldogságot! De már fölteszi a pap a fejére az epitrachilt. — Én az Urnák alázatos szolgája, általa adott hatalomnál fogva, föloldalak téged a te bűneid alól. A hölgy földig hajol,- megcsókolja a keresztet és jön visz- sza. Már mind a két arca lángol de a kifejezés rajta boldog, nyugodt és derűs. — Most boldog — gondolom és nézem hot őt, hol a papot, aki megbocsájtóttá a bűneit. De milyen boldog lehet az, akinek van joga megbocsátani. Mitykán a sor, de én bennem hirtelen fölforr a gyűlölet, amit a gazember iránt érzek, én akarok bemenni előtte, én legyek azi első. Meglátja mozdulatomat, a gyertyájával a fejemre üt, én vissza, félpercig tülekedés hallatszik és olyan hang, amilyet a gyertya ad, ha törik. Elválasztanak. Az ellenfelem megy be, meg se hajlított térddel hajlik földig; mi van tovább nem látom; árra a gondolatra, hogy Mityka után mindjárt én következem, a szemem előtt minden' összefolyik; a tárgyak; a Mityka elálló füle nő, nő; egy már a sötét tarkójával; a pap is hullámzik, a lábam alatt a padló emelkedik. — Én az Urnák alázatos.... Én mozgok már a fal mögé. A lábam alatt üresség; megyek, mintha a levegőben járnék. Járulok az analoj-hoz; nagyobb nálam. Egy pillanatig látoip a pap közönyös, kimerült arcát; aztán csak a széles ujja kék selyem bélését, a keresztjét, az analoj szélét. Érzem a papot égésién közel magamhoz; a miseruhája szagát, hallom ' a szigorú hangját, az arcom, amely fordul felé, érzem, ég. Sokat meg nem értek, mert izgatott vagyok; de a kérdésére felelek őszintén, valahogy nem is a magam hangján, valami magamnak is idegenen; eszembe jut a magányos Szűz Anya, János apostol, a Megváltó, az i anyám, szeretnék sírni, szeretnék bocsánatért könyörögni. — Hogy hívnak, — kérdi a pap és föltései a fejemre a puha epitrachilt. Milyen könnyji, milyen boldog körülöttem minden! Bűnöm már nincs, tiszta vagyok, van jogom bejutni a mennyországba. Úgy érzem, olyan szagom van nekem is, mint a-miseruhának; megyek a sekrestyéshez föliratkozni és szagolom a kabátom ujját. A templom homálya már nem olyan ijesztő. Mitykára Js közönyösen, harag nélkül nézek. — Hogy hívnak? — kérdi a sekrestyés. — Fed ja. — Az apád után? — Nem tudom. — Hogy hívják a papádat? — Ivan Petrovics. — A vezetékneve ? Hallgatok. .— Hány éves vagy? — Kilenc. Hazaérve, . hogy ne lássam, hogy vacsoráznak, hamar lefekszem az ágyba és lehunyva a szemem, álmodozom arról, milyen jó volna mártírhalált szenvedni Herodes vagy Dioskur alatt; élni a pusztában, mint Szerafim remete, etetni a medvéket, élni a cellában, táplálkozni , bogyóval, szétosztani a vagyont a szegények közt, zarándokolni Kievbe. Hallom, a szomszéd ebédlőben terítenek; vacsora készül; fognak enni v^vigrettet, sült halat, káposztás forró pirogot. Haj, hogy szeretnék enni! Tűrnék szívesen minden szenvedést, élnék a pusztában a manna nélkül, etetném a medvét a saját kezemmel, de előbb ennék; jaj, de ennék egy forró pirogot káposztával. — Istenkém, szabadíts meg a bűneimtől — könyörgök és fejemre huzom a paplant. — Őrangyalom, tartsd távol tőlem a gonosz szellemet. Másnap reggel csütörtök.; fölébredek derülten, tisztán, mint a tavaszi nap, olyan vagyok. A templomba jókedvűen megyek, bátran, tudom, hogy érdemesen az áldozásra; drága finom blúz van rajtam, a nagymama régi selyemruhájából varrták. A templomban is csak úgy árad a boldogság, az öröm, a tavasz; a Szűz Anya képe, a János apostolé se olyan szomorú, mint tegnap, az áldozok is mind csupá derű, csupa remény a múlt elfelejtve, a bűn megbocsátva. Mityka is meg van fésülve szépen, ünnepi ruha rajta. Derűsen nézem az elálló fülét; hogy lássa, hogy nem haragszom rá, szólok is neki: — Ma szép vagy — mondom neki —, ha nem volna kócos a hajad és ha jobb ruhád volna, mindenki azt hinné, hogy nem mosónő a mamád, hanem nemes. Gyere el husvétkor hozzám, majd golyózunk. Mityka bizalmatlanul néz rám és megfenyeget titokban az öklével. Hanem a tegnapi hölgy gyönyörű. Égszinkék ruha van rajta, a mellén csillogó bross, gyémánt patkó. Gyönyörködöm benne, gondolom, ha megnövök, ilyen asszonyt veszek el feleségül; aztán eszembe jut, hogy Himler vizsgálatot követel (Folytatás a 3-ik oldalról) igen törődtek közügyekkel, a nyelvet is nehezen sajátitották el. így jó alkalmat adtak a fél- intellektuelek sorából kikerült demagóg egyleti basáknak és “újságszerkesztőknek”, hogy a nevükben beszéljenek. Sőt ter- rorisztikus módszerekkel igyekeztek elnémítani az ellenvéleményen lévőket.. ^Korlátlanul, zabolátlanul v e z é reskedtek, amit az is bizonyít, hogy minden nagyobbszabásu mozgalmuk kudarccal végződött. Áz amerikai magyar néptömegek nem csatlakoztak hozzájuk és legfeljebb csak az egyleteket tudták “megvágni” terroriszti- kus módszereikkel. Az amerikai magyarságnak nem volt semmi köze a náci propagandájukhoz és igy a Lorenz leleplezése is csak rájuk vonatkozik. Mint a közmondás tartja: Ha főztetek, egyétek is meg! Ehhez a dologhoz legfeljebb még csak annyit tehetünk, hogy a magyarok között is, mint minden más nemzet között akadnak félkegyelmű emberek, akik az ilyen válságos időkben nagyon könnyen befolyásolhatók és akik elyesztvén józan gondolkodásukat, olyasmikre ragadtatják magukat, ami esetleg vagyon és * emberi élet elvesztéssel jár. Ilyenkor rendesen ártatlan emberek élete pusztul el. A Himler lapoknak, meg a többi AMSz magyar lapoknak a cikkei, amelyekben a fajgyűlöletet annyira felcsigázzák, nagyon alkalmasak az ilyen emberek befolyásolására. Éppenazért az a hatósági vizsgálat nem fog ártani. És ha úgy végződik, — mint kellene hogy végződjön, hogy az amerikai magyarság megszabadul a Teltolakodott élősdi vezéreitől, akkor nagy köszönettel fog tartozni a vizsgálatot kezdeményező angol csoportnak. A POLGÁRI VÉDELMI HIVATAL ÓVA INT AZ ELFOGULTSÁG ELLEN James L. Landis igazgató felkérte a hivatal körzeti vezetőit, hogy az állami és helyi védelmi tanácsok figyelmét hívják fel arra, hogy sok községben komoly problémák merültek fel, mert megbízható amerikaiakat bocsájtottak el állásukból, mert vagy idegenek, vagy idegen születésű polgárok voltak. Landis igazgató felhívta a körzeti igazgatók f i g y e lmét, Roosevelt elnök, az igazságügyminiszter, a hadügyi államtitkár kijelentéseire, mely szerint nagy kár háromolhat termelő erőfeszítésünkre, ha idegeneket idegen születésű polgárokat tömegesen bocsájtanának el. Mr. Landis szavai szerint a jelenlegi veszély idején minden hü amerikainak a szolgálatára szükségünk van s a születés véletlene nem okozhat megkülönA Z 0 K az olvasóink., akikhez lapke- zeló'k nem kerülnek i 45 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio böztetéseket. Az idegenek és idegen születésű polgárok üldözése ellenkezik az amerikai szellemmel és belső megoszlásra vezet, amelyet ellenségeink szeretnének előmozdítani. “Sürgősen kérem, hogy az állami és helyi védelmi tanácsok figyelmébe ajánlják ezeket és remélem, hogy fel fogják használni széleskörű befolyásukat, hogy ez a gyakorlat megszűnjön- A polgári védelem feladatához tartozik, hogy államhü idegeneket és idegen születésű amerikaiakat megvédjen. Milyen fenséges érzés a zsugorinak, ha ingyen uradzhat. Az oktalan állat a nyelvével tisztálkodik. Az isteni ember leginkább azzal piszkolódik. A fösvény költhet kétszer. A tékozló csak egyszer. A kritika ritkán van hijján az epének, de elég sűrűn az elmének. nősülésre gondolni bűn; elzavarom hát e gondolatot és megyek a kórusba, a sekrestyés az órákat olvassa már. ELŐFIZETÉST KÜLDTEK 1942 március 1-ig: H. Varjú, Chicago ..... 2 J. Geréb, Cleveland ........... 1 A. Pelei, Trenton................. 1 J. Kozsány, Saratoga........... 3 E. May, Cleveland............... 1 A- Miller, Chicago................... 1 L. Lefkovits, Cleveland___ 2 St. Wand, Hollywood........... 1 A. Székely, Cleveland........... 1 A. Molnár,^ Cleveland........... 1 J. Vizi, Akron............. 2 J. Pék, Cleveland................... 1 F. Szüch, So. Bend............. 2 M. Hegyi, New York........... 1 A. Kucher, Pittsburgh........... 3 M. Danka, Cleveland........... 1 J. Éliás, So. Bend................... 1 E. J. Havel, Garfield........... 2 Kollár-Molnár, Cleveland,.... 5 G. Lutzai, Detroit________ 1 St- Visi, Detroit...........1...... 3 Mrs. J. Bercsa, Cleveland..... 1 S. M. Mikalsen, Buffalo....... 2 Mrs. J. Takács, Cleveland..... 1 St. Győrfi, ^Chicago............... 1 B. Farkas, Cleveland............. 2 M. Stefankó, New York....... 2 FELÜLFIZETÉST KÜLDTEK 1942 március 1-ig: Mácsay estély, Detroit.... 10-00 A. Keese, Chicago...........—.60 IWW cs. Akron. .. 10.00 Mrs. J. Szilvágyi, Detroit 1.00 IWW cs. New York....... 7.00 G. Scherhaufer, Cleveland 2.50 BRIDGEPORT, Conn.-ban a Horváth gyógyszertáf ujság- standjén a BÉRMUNKÁS is kapható.
